Fejezet

 1 1 |           betegnek.~- Minek ez? - szólt komoran, és eldobta a paplanáról.
 2 2 |            Szervusz.~- Szervusz - szólt lehangoltan.~Általános volt
 3 8 |          sötét képet, egy szót se szólt. Elment hazulról. Volt annyi
 4 8 |          pillantott.~- Bocsánat - szólt -, a rendõrségtõl vagyok.~
 5 8 |       hogy minden mozdulata nekem szólt, s idegeinek minden erõfeszítésével
 6 9 |    lobogását.~- Az a szép rajta - szólt a tanító zavartan -, hogy
 7 10|             Holnap találkozzunk - szólt a gavallér -, fontos, nagyon
 8 10|          Kérem, majd én fizetek - szólt, mikor menni készült -,
 9 11|      ifjúságot.~- Menjünk innen - szólt az impresszárió.~Alig keltek
10 11|         elfelejtett.~- Nem megy - szólt bosszankodva a tanítója.~-
11 12|      elfordította a fejét, nem is szólt semmit az inába szállt a
12 15| megvakarta a füle tövét.~Fahangon szólt ki a feleségéhez:~- Ma nem
13 15|        kalapját:~- Nagyságos úr - szólt, és nem tudta tovább folytatni,
14 15|    kiáltotta maga elé.~Máskor így szólt a feleségére:~- Ne tátsd
15 16|     föltekintettek.~- Csöndesen - szólt az ügyvéd, és hadarva magyarul
16 18|          a székrõl.~- Elfogyott - szólt lelkendezve. ~- Nyisson
17 19|       világéletében.~- Rabiátus - szólt a sovány -, legyen rabiátus
18 19|          ellen a fegyelmit.~- Mit szólt?~- Le akart beszélni.~-
19 19|          vele.~- Rosszul számít - szólt a sovány -, Verpeléty bukik,
20 20|           nyakamról.~- Lekéstem - szólt a nõ maga elé meredve.~-
21 20|             ismételtem.~- Kérem - szólt, s kebelébe nyúlva elõszedett
22 20|         mondtam hüledezve.~- Az - szólt -, nátronnitrát.~- Szóval
23 21|           király.~- Mert megárt - szólt a kis bölcs.~Néha-néha fájt
24 21|         vele.~- Nézd, édes fiam - szólt -, sokáig vergõdtem - és
25 21|         teljesedik be.~- Ígérem - szólt a királyfi, és megcsókolta
26 21|        királyfi ujjongva.~- Hõs - szólt a lány, és nézte, hogy kapcsolják
27 21|      Minden jóslat valóra válik - szólt az orvos szomorúan. ~A pap
28 21|           neki.~- Engem vádolsz - szólt a csillagjós -, aki láttam
29 21|      csillagok járásától?~- Nem - szólt az orvos -, hanem az embertõl.~-
30 22|    nagyságos úr?~- Hogy mondta? - szólt a tanácsos, felemelve harciasan
31 23|          útitársára.~- Most jön - szólt az útitárs - az alagút.
32 23|          jó.~- Dehogy vagyok jó - szólt szomorúan.~Az asszony kortyintott