Fejezet

  1 1 |               azóta megnõtt a vánkosok és paplanok között. Szívós,
  2 1 |               mûhelye, a vérszivattyúk és a titkos emeltyûk a szemünk
  3 1 |                a két csengettyûkörtét, és elkezdett csengetni. A betegsége
  4 1 |              felfedezte, hogy a vékony és az éles csengettyû éppúgy
  5 1 |           éjszakákon a mezõ, ahol ezer és ezer kis rovar tart koncertet.
  6 1 |           Ekkor jön a láz. Alattomosan és ravaszul mindennap megérkezik.
  7 1 |               számumot lehel az arcára és kigyújtja a szemeit, körülgyûrûzi
  8 1 |               félreverték a harangokat és jajveszékelnek.~Ilyenkor
  9 1 |                 A lázat, az ismeretlen és félelmes istenséget este
 10 1 |             celebrál, az ágy az oltára és a család a segédlete. Csendes
 11 1 |               a piruláit, a tégelyeit, és az ágy mellé ül.~- Anya -
 12 1 |               Anya - szól még egyszer, és megragadja az anyja sovány
 13 1 |           lassan leülnek az ágy mellé, és a sötétben várnak.~- Itt
 14 1 |          mondja a gyerek ünnepélyesen, és megtapintja forró fejecskéjét.~
 15 1 |              mert a beteg felébredhet, és meglepheti õket.~2~Az apa
 16 1 |             amelyre csak nagyon gyenge és nagyon önzõ emberek képesek.
 17 1 |         közölte vele a fia betegségét, és a leggondosabb ápolást rendelte
 18 1 |            köré gyûjtötte a családját, és ezt mondta:~- Ezért a gyerekért
 19 1 |         keresztény lévén - csupa könny és részvét - gyakran beszélt
 20 1 |            tõlünk függetlenül éli mély és ismeretlen életét. Az egészségben
 21 1 |          egészségben pedig valami önzõ és csúnya dolgot látott. Már
 22 1 |               amidõn kiment az utcára, és egy-egy pillanatra elfeledte
 23 1 |                virág volt a ház. Fehér és halványlila virágok nyíltak
 24 1 |        ablakokat, átölelték a falakat, és egy-egy lomb betolakodott
 25 1 |           család elborította ibolyával és orgonával.~Egy délután a
 26 1 |             Minek ez? - szólt komoran, és eldobta a paplanáról. Gyanakodva
 27 1 |                lopództak be a szobába, és visszafojtott lélegzettel
 28 1 |               beteg ingerülten.~Cukrot és narancsot hozott neki, s
 29 1 |              állott elõtte az udvarló, és a lány lesütötte a szemét,
 30 1 |               karjaiba zárta a leányt, és megcsókolta a haját, a száját,
 31 1 |              kérdezte a beteg, ijedten és hangosan. - Ott az ajtó
 32 1 |               vétkeznek a beteg ellen, és gonoszok az élet és az egészség
 33 1 |             ellen, és gonoszok az élet és az egészség nevében.~Aztán
 34 1 |               újra az ágy mellett ült, és a beteg lassan-lassan kibékült
 35 1 |               vele. Borogatta a fejét, és olvasott neki. Verne Gyula
 36 1 |               néha megállt, felébredt, és reászólt:~- Olvass.~A lány
 37 1 |             borok új lelket adtak neki és húst, amit a láz megint
 38 1 |                tetszett, hogy a hegyek és a folyók összes hûvössége
 39 1 |             mellett, feltûrt ujjakkal, és könyökig vájkált a hóban,
 40 1 |                hóban, a fagyos vízben, és borogatta a beteg homlokát.~
 41 1 |         holdfényben reszketõ háztetõre és az égre.~Ekkor hûlt meg.~
 42 1 |             feküdnie a másik szobában, és hajnal felé meghalt tüdõgyulladásban.~
 43 1 |               az ütõóra üvegharangját, és a mutatót megállította.
 44 1 |                fuldokolt a könnyeiben, és a másik szoba felé mutatott.~
 45 1 |              Összeráncolta a homlokát, és maga elé meredt. De nem
 46 1 |               bóbiskolt egy nádszéken, és kezét összekulcsolva imádkozott,
 47 1 |              széles bordó karosszékre, és az ablak elé tolta, ahonnan
 48 1 |             szinte meghízott. Keményen és hõsiesen bámulta az egészségeseket,
 49 1 |              hercege, a láz fejedelme, és hallgatta a szíve heves
 50 1 |            csicsergését minden ízében, és arca elégedett volt, önérzetes
 51 1 |              elégedett volt, önérzetes és gõgös, semmiképp se hasonló
 52 1 |              fordították trombitáikat, és a délutáni csendet megreszkettette
 53 1 |          minthogyha részeg lett volna, és itta a sós könnyeit, amelyek
 54 1 |           amelyek az ajkára csurogtak, és durván csillogtak, mint
 55 1 |             látta. A napfényben csúnya és vén. Szõke hajára egy rossz
 56 1 |             Összemorcolta szemöldökét, és parancsra emelte vékony
 57 2 |               az ablakmélyedésben ült, és kötött.~A szoba, ahová beléptem,
 58 2 |               szemét a földre sütötte, és elköhentette magát.~- Ah... -
 59 2 |             voltam hozzájuk hivatalos, és három szobán át terítettek
 60 2 |           megjelentek Gyula unokahúgai és a nõvéreinek barátnéi is.
 61 2 |           annyi bizonyos, hogy a cifra és zajos ház mindig furcsán
 62 2 |              házban van valami komikus és tisztátalan. Rendesen késõn
 63 2 |                 aztán hosszan fürödnek és fésülködnek, az elefántcsont
 64 2 |           elefántcsont fésûkben fekete és szõke gubancokat hagyva.
 65 2 |             reggelen különösen bánatos és dúlt volt a ház. Párnák
 66 2 |            hevertek a padlón, szoknyák és hajtûk, sütõvasak pokoli
 67 2 |                akinek viszket az orra, és tüszkölni akar.~Bizonyos,
 68 2 |             csak az áhítatos tisztelet és a lovagi becsület hangján
 69 2 |          hajszálvonalat húzni, mint õ, és diribdarab papirosokra pár
 70 2 |          magának, aprópénzre váltotta, és sietve forgalomba hozta
 71 2 |            hozta a társaságban. Tiszta és elegáns fiú volt, aki mindnyájunknak
 72 2 |      zongoráztak, nyelveket beszéltek, és az esti korzón csipkékben,
 73 2 |      zongoravirtuóz, de a szorgalmával és az összeköttetéseivel még
 74 2 |         kinevettetek a nõvéreim miatt, és lenéztetek, hogy az életemet
 75 2 |                a cselekedetem oktalan, és mint filozófus szenvedtem.
 76 2 |               hallja, hanem unatkozik, és talán arra gondol, hogy
 77 2 |              lenne elhagyni bennünket, és máshol próbálni szerencsét.
 78 2 |             tudok.~Csakugyan boldognak és elégedettnek látszott. Kardja
 79 2 |           kérlek...~- Nem - ismételte.~És elsápadt. És megdermedt.
 80 2 |                ismételte.~És elsápadt. És megdermedt. És megint hebegni
 81 2 |               elsápadt. És megdermedt. És megint hebegni kezdett.
 82 3 |      parasztpezsgõ, kaparta - mérgével és mézével - a részegek torkát.
 83 3 |             gõzölgött. Mi egyre vadabb és õrültebb kalandokon törtük
 84 3 |              orrával nekiment a falnak és a fogasnak. Ez még inkább
 85 3 |               szeszélyünk szenvedéllyé és meggyõzõdéssé válik. Így
 86 3 |            tanárjaink többnyire sovány és szigorú papok voltak, akiknek
 87 3 |            egy-egy papi alak, szikáran és sápadtan, mint a hittérítõ
 88 3 |             hatalmas melléképületeivel és laboratóriumaival szinte
 89 3 |       aláaknáztuk orsókkal, spárgákkal és drótokkal. A sakktáblát
 90 3 |              kertben mikor botlik meg, és élveztünk minden pillanatot,
 91 3 |            élvezzük, akkor elfulladunk és köhögünk, az arcunk elsápad
 92 3 |            köhögünk, az arcunk elsápad és kipirul, fáj a derekunk,
 93 3 |               futottunk elõle. Betegek és szomorúak voltunk.~Az igazgató
 94 3 |               mögött, az kényszerít új és új csínyekre, de nem tehettünk
 95 3 |                lehet rajtunk segíteni, és a pokol vár ránk, melynek
 96 3 |           szörnyû szavaival, kárminnal és feketével festette le nekünk.~
 97 3 |               erõsebben összekapcsolt, és most már a kétségbeesés
 98 3 |          bevertük a homlokunkat. Tûket és szegeket csempésztünk a
 99 3 |             sebeken nevettünk, büszkén és hõsiesen viseltük.~Egy decemberi
100 3 |                szobában, egy hallgatag és beteges német fiúval.~Nehezen
101 3 |             volna, ha otthon maradnak, és ki se mennek. Néhányunk
102 3 |              erõsen bízott az eszükben és az erejükben. A fráter az
103 3 |           éjfélt. Még mindig dermedten és mozdulatlanul állt a kert.
104 3 |           mámoros, tûrhetetlen örömet, és tettettük az alvást. A két
105 3 |             küldött, a legjobb tornász és vívó, a legelsõ nõhódító.
106 3 |            veszélyétõl. Kemény, ravasz és kegyetlen fickó. Szurokszemei
107 3 |           híresztelik róla, hogy iszik és kártyázik; mindenesetre
108 3 |                lábbal ül a gazdag fiú, és nagyon levertnek látszik.
109 3 |               akar ismételni, nevettek és eltûntek. Késõbb hosszabb
110 3 |                lihegve maga elé mered, és gondolkozik.~Csuklik és
111 3 |                és gondolkozik.~Csuklik és tüszköl a nevetéstõl.~-
112 3 |                Az elsõ eminenshez...~- És?~- A többit bízzátok rám.~-
113 3 |           Nálad van a spárga?~- A szeg és a lánc?~- A gyufa?~- Minden
114 3 |               de fehér ajkán halványan és kísértetiesen még mindig
115 3 |           megint bízhassunk az õ meleg és becsületes szívében és gyémánt
116 3 |           meleg és becsületes szívében és gyémánt eszében. Vajon mit
117 3 |         ágyából kicsentük a deszkákat, és székeket, asztalokat, padokat
118 3 |           mögött állunk, követelõdzünk és nem engedünk.~- Csiklandd.~
119 3 |             ura legyen. Nagyon félünk, és nagyon nevetünk. Már mindenen
120 3 |            fiúra, aki hanyatt fekszik, és még mindig nem tud hangot
121 3 |            kérdezik tõle.~- Meg - int, és az arca hidegen mosolyog.~
122 3 |               a falon, mint az õrültek és rohanunk. Elõttünk a kisváros
123 3 |                mint a pokol rostélyai, és összeolvadnak a trombitabandák
124 3 |       színehagyott kendõkben, vastagon és rosszul kifestve, a hangjuk
125 3 |              kifestve, a hangjuk meleg és buja, de a kezük a szappantól
126 4 |            reggeliztem, cigarettáztam, és sétáltam a görbe utcákon,
127 4 |                aki altatószereket szed és tiltott, túlvilági gyönyörökbe
128 4 |                a saját boldogságomtól, és félni kezdtem. Egyre mélyebbre
129 4 |                míg átveszik az utódok, és újra megindul benne az élet.
130 4 |         feküdtem, szívemben a halállal és a feledéssel.~Végre elhatároztam,
131 4 |            Számláltam a másodperceket, és a vonat zörgésével együtt
132 4 |                fel, hiszen a szakállam és a bajuszom kinõtt az úton,
133 4 |             vonat átdübörgött a hídon, és feltûnt a város, ujjaim
134 4 |       kétfogatú függönyét. A megfakult és puha aszfalton színes napernyõk,
135 4 |              ünnepe kavargott a porban és lángokban.~Sohase láttam
136 4 |          elõttem zajlott, elhalványult és ködössé lett, mint hogyha
137 4 |           messzinek, rég megtörténtnek és szomorúnak tetszett.~- Ez
138 4 |                Ráhajoltam a kilincsre, és megbénultan néztem benne
139 4 |             hogy elfinomultak, betegek és fáradtak lettek. Szerettem
140 4 |         nyújtottam neki kezet, az édes és ismerõs kilincsnek. Úgy
141 4 |          Micsoda délután volt ez. Üres és sárga. Az ember szédült,
142 4 |               a halottaimra gondoltam, és a kedves leányra, aki az
143 4 |             hogy itt vagyok - mondtam, és pénzt nyomtam a kezébe.~
144 4 |           redõnyök le voltak eresztve, és középütt valószínûtlenül
145 4 |               középütt valószínûtlenül és meseszerûen égett a gáz,
146 4 |             élet folyt. Az asztalon tû és cérna, megkezdett varrás,
147 4 |       kettévágott meggyes rétes, villa és kés, melyek a meggy levétõl
148 4 |            gyepen a holdfény-liliommal és apró sárga virágokkal, egészen
149 4 |              legnagyobb rendben lenne, és semminek se lenne híja.
150 4 |       tegnapelõtt bizonyára játszotta, és a szívecskéje elszorult
151 4 |            nyári blúz, melyre szamócát és zöld leveleket hímzett.
152 4 |            elõkerül majd a fehér blúz, és túlél engem a nevetõ szamóca
153 4 |              meg ne lásson a kedvesem, és figyelek, mint a gyilkos.~
154 4 |               az ablak felé közeledik, és kinéz rajta. Én pedig úgy
155 4 |                 ha felébred, nyávogjon és miákoljon neki, mint egy
156 4 |              vagy megcsíp a házmester, és hangosan köszön. Észrevétlenül
157 4 |                az ajtóig, kinyitottam, és beléptem a szobába. Az arcom
158 4 |             ahogy elhagytam, dermedten és halottan. Egy darabig nézem.
159 4 |              hogy csak helyem van itt, és mindenkinek, de senki se
160 4 |               melybõl a naftalin hideg és józan lehelete csap meg.
161 5 |                Szemeit, melyek merevek és butakékek voltak, mint az
162 5 |             lehelt, s az égen kénsárga és fekete drapériák lógtak.
163 5 |          elváltam tõle, elfelejtettem, és ennek nagyon örültem. Ki
164 5 |               ízére, a pezsgõ zamatára és gyöngyére, melyet a tegnapi
165 5 |            Kemény ágyon alszom, szikár és sápadt akarok lenni, az
166 5 |              ki kell világítania tüzes és vakbuzgó szememnek, hogy
167 5 |           akaratomat messze sugározza, és hinni tudjak magamban.~Amikor
168 5 |               bútorokra, a függönyökre és az arcomra.~Alig gyújtom
169 5 |           koppint az ablakfára, hosszú és rövid vonalkákat, melyekbõl
170 5 |              egy kávéházba, rumos teát és puncsot itatni vele, aszpirint
171 5 |            különösen, ha ki van nyitva és kövéren gubbaszt a földön.
172 5 |           tette.~A lámpát felcsavarom, és keresni kezdem.~Ott van
173 5 |           minden pillanatban leeshetik és felriaszthat az álmomból.
174 5 |              ott áll, nedves selymérõl és vékony drótrúdjáról csurog
175 5 |         esernyõ. Csakugyan, ártatlanul és szepegve áll ott, siránkozva,
176 5 |               Becsapom utána az ajtót, és nyugodtan fogok aludni.
177 5 |              ismerem. Csak nyugtalanít és bosszant, de nem szeretem.
178 5 |               szeretem. Mi közöm hozzá és az esernyõjéhez?~Erõltetni
179 5 |              talán köhög a szobájában, és a párnájára könyökölve várja
180 5 |            szenvedjek, inkább felkelek és behozom. A másik szobába
181 5 |             nem az álom. Fölöttem száz és száz esernyõ cikáz, mint
182 5 |                minden este elaltatlak, és dobogó szívvel nézem, bánt-e
183 5 |                 tente szépen.~Köpködve és sziszegve mondom ezt, mintha
184 5 |               kezd, mint a pólyásbaba, és nyafog hozzánk, mint az
185 5 |           emlékmondatot, operatõrtûvel és antiszeptikus cérnával egy
186 5 |            szék pedig szinte virágozni és nõni kezdett, a tölgyerdõk
187 5 |        tölgyerdõk õsi erejével, kemény és hajszálvékony gyökereket
188 5 |           ezeket a szöszke masamódokat és nyomdászlányokat nem lehet
189 5 |           tõlünk, amit a szeretõjüktõl és a férjüktõl követelnek.
190 5 |              vízben, elõször a piszkos és száraz nyár után. Az, aki
191 5 |             siet haza, hogy lefeküdjék és meggyújtsa a lámpát. Én
192 5 |               mezõ, hegység, természet és élet. Az is eszembe jut,
193 5 |             hogy utazni akartam volna, és egyszerre csak látom magamat
194 6 |                Ez mindenesetre snájdig és katonás.~Tíz évvel ezelõtt
195 6 |             Szemöldöke fehér. Bozontos és rengeteg szemöldöke párhuzamosan
196 6 |           behavazott piactéren megáll, és összeszorított szemével
197 6 |               csavartak hajat, bajuszt és szemöldököt, s a kezébe
198 6 |              érezni rajta ezt a tiszta és olcsó illatot. Egyáltalán
199 6 |   katonatisztekben van valami a tiszta és rokonszenves vénlányokból,
200 6 |                akik állandóan mosdanak és parfümözik hajukat. Általában
201 6 |        magyarázható talán, hogy a fess és karcsú katonalányok mindig
202 6 |               hogy minden nyelven tud, és egy elkövetkezõ világháborúban
203 6 |            korában, tizenhat, harminc- és negyvenéves korában, lóháton
204 6 |           negyvenéves korában, lóháton és gyalog, meggyszín tábornoki
205 6 |               egész kisváros tiszteli, és bár nincs rajta az uniformis,
206 6 |      sietséggel az asztala elé futnak, és sorakoznak. Szép sorjában
207 6 |           orgonasípok. Legelöl a kövér és hatalmas fizetõpincér. Büszke
208 6 |             Büszke ember ez, önérzetes és kemény, húsz fillérnél kisebb
209 6 |                korára gondol, elsápad, és a hangja tiszteletteljesen
210 6 |            szerint - egy nagyon kopasz és nagyon kövér s egy nagyon
211 6 |               egy nagyon bozontos hajú és nagyon sovány, végül a sor
212 6 |           alján a két borfiú, szepegve és zölden, lógó szalvétákkal
213 6 |             mérgét.~A király születés- és neve napján mindig pontosan
214 6 |             megjelenik az ünnepélyeken és az istentiszteleteken. Amikor
215 6 |             ünnepi tarackok durrognak, és a katonaság parádéba vágja
216 6 |               a közönséget. Díszruhája és kardja villog. Aki pedig
217 6 |               járja, hogy ez a csendes és rokonszenves zsarnok uralkodjék
218 6 |         uralkodott a városon, keményen és rettenthetetlenül.~Egy fülledt
219 6 |               gyerek. Bámulta a kertet és a munkálkodó öreg urat,
220 6 |             kivel beszél, a reglamáról és a diszciplínáról se halott,
221 6 |                valami egész hihetetlen és rettenetes dolog történt.~
222 6 |        csipiszt mutatott az öregúrnak, és amíg szaladni kezdett, egészen
223 6 |                A kisgyerek kicsúfolta, és elszaladt.~- Mit - hörgött
224 6 |                 Mit - hörgött dühösen, és a fehér bajuszára ráfröccsent
225 6 |                fehér lett, mint a haja és a szemöldöke.~Nyomban megütötte
226 7 |              szeme lenkék, a haja gyér és sárga. Így festett az én
227 7 |         jókedve kerekedett - csendesen és nagyon szomorúan -, benyúlt
228 7 |               Teleszívta magát lángoló és színes pálinkákkal. Ha gyufát
229 7 |                volt benne valami nemes és különös. Trombitás bandával
230 7 |            volt, mint a cifra delírium és a rác mennyország. Talán
231 7 |          kultúrától. Fáradtan járkált, és ásítozott.~Egy dekadens
232 7 |         õrjöngve, a konyhakést villogó és egészséges fogai közé szorítva.~
233 7 |                éhomra - pálinkát iszik és rossz zsömlét eszik hozzá.~-
234 7 |                kell enni, késõn feküdt és késõn kelt, amint az életmûvésznek
235 7 |                szerettem ezt a csendes és szomorú szlávot. Alapjában
236 7 |           mindennel meg volt elégedve, és ahelyett hogy panaszkodott
237 7 |    panaszkodott volna, igent bólintott és helyeselt. Õ volt az utolsó
238 7 |     viaszosvászonnal voltak leterítve, és émelyítõen fojtott a káposzta-
239 7 |         émelyítõen fojtott a káposzta- és a hurkaszag. Majdnem elájultam.
240 7 |                nap minden órájában jól és olcsón lehet étkezni. Minél
241 7 |               szemén fekete okuláré -, és az ujjaival egyenként szedegette
242 7 |               ki a lábosból a töpörtõt és az avas koncot.~Bogumil
243 7 |       pörköltet csinálnak itt. ~Csempe és mázos paraszttányérban tettek
244 7 |              Nézd ezt a tányért. Piros és kék rózsák. Népmûvészet.
245 7 |     vendéglõkben dobják ki a pénzüket, és nem tudják, mire.~A vacsora
246 7 |       zongoraverklibe, mely siralmasan és nyöszörögve rázendített
247 7 |                egyformán becsültem õt, és tudtam, hogy ezek a hókuszpókuszok
248 7 |               unalmas napoknak fûszert és színt adjanak.~Lassan hozzászokott
249 7 |          amiért érdemes élni - mondta, és rágyújtott egy keserû és
250 7 |               és rágyújtott egy keserû és erõs britannikára.~Aztán
251 7 |       csecsebecsékkel, üveggyöngyökkel és Makart-csokrokkal - ékesített
252 7 |              újság? Leszoktam a tejrõl és - képzeld - a szõlõrõl is...~
253 7 |                   A lakását otthagyta, és újat bérelt.~- Láttad az
254 7 |          ablaka a szemétudvarra nyílt, és egy irdatlan tûzfalra nézett.
255 7 |            mondta - szereti a kellemes és misztikus félhomályt. Különben
256 7 |          világított. Bámultam az arcát és csillogó szemét, melyben
257 7 |           csillogó szemét, melyben vad és fanatikus hit ragyogott,
258 7 |              bajon, s eljutott a bölcs és boldog emberek révéhez,
259 7 |             kettõvel együtt. Nagyszerû és bölcs dolog, hogy az embernek
260 7 |               Az életrõl szegény bölcs és édes barátom tavaly májusban
261 7 |                7~Halála éppoly különös és érthetetlen, mint az egész
262 7 |              már csomagolva, s könnyen és boldogan indult el kószálni,
263 7 |           megfürödjön a város fényében és villogó kolibriszíneiben.~
264 7 |                gondolt, hogy hazamegy, és új cipõt vált. De aztán
265 7 |               kedvese lakott, egy öreg és sárga hajú táncosnõ. Óriási
266 7 |                egyetlen láng se égett, és felmenet állandóan félt,
267 7 |      Mademoiselle - fuvolázta Bogumil, és beszélni kezdett. Minthogy
268 7 |        rengeteg fényeket, a hidak zöld és piros lámpáit. Már egészen
269 7 |        átrohant a körúton - hirtelenül és váratlanul - elütötte egy
270 7 |             fejét, alázatosan.~A véres és csonka törzsén lógó feje
271 7 |              iránt, a keze nem tapint, és az ínye nem érez semmi ízt.
272 8 |              ARANYÓRA~NAPLÓJEGYZET~Két és három óra közt, mikor minden
273 8 |            volna testembe, s - gyorsan és vadul - levágták volna fél
274 8 |               párnákon, míg elaludtam, és ezerszer is megjelent elõttem
275 8 |           Miért?~Nem tudtam felelni.~- És - kérdeztem - legalább megbüntetik
276 8 |          melyekrõl nem tudok biztosat, és ezek gyanúsak. Ha ilyeneket
277 8 |               egy ív vadonatúj itatóst és egy fél üveg vörös tintát,
278 8 |         nyílása, s mindegyik fölismer, és azt mondja magában, ott
279 8 |             rám, mikor nem látom õket, és fojtogatnak, kesztyûs kézzel,
280 9 |               söröskészletet - kancsót és poharakat -, tavaly meg
281 9 |           ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták, õ azonban
282 9 |           választani, bocsánatot kért, és egy másik üzletbe nyitott.
283 9 |            Aztán föltette csíptetõjét, és úgy nézegette a gipszangyalt.~
284 9 |             szemét az égre fordította, és mosolygott, oly édesen mosolygott,
285 9 |       visszamosolygott rá. A kereskedõ és a segédek is mosolyogtak,
286 9 |                  kérdezte.~A kereskedõ és a segédek viharosan tiltakoztak.~
287 9 |        Kebléhez ölelte a gipszangyalt, és úgy botladozott vele a népes
288 9 |       kicsomagolta, letette a padlóra, és hosszan bámulta a homályos
289 9 |               mosolygott, szirupédesen és émelyítõen, de a mosolyával
290 9 |                 Félt, hogy túlfizette, és becsapták. Félt, hogy sógorának
291 9 |               öreg szakácsnét ábrázol, és sokkal kisebb, mint ez.~
292 9 |             igen gondolt, csak fölkelt és lefeküdt, dolgozott és pihent,
293 9 |         fölkelt és lefeküdt, dolgozott és pihent, élt. Nyáron valami
294 9 |                a poharakban topázszínû és rubinvörös borok csöpögtek,
295 9 |               hallgatott, gondolkozott és ivott, egyre többet ivott.
296 9 |            Bútoraik is milyen furcsák, és mégis finomak, fogalma sincsen,
297 9 |               mikor asztalt bontottak, és átmentek a másik szobába,
298 9 |             benneteket...~Föl is kelt, és karjait fölemelte, a karácsonyfa
299 9 |           részeg - rikácsolt a tanító, és sírva fakadt. - Csak fáj,
300 9 |            Csak fáj, nagyon fáj, itt - és a szívére mutatott. - Rátapostatok.~
301 9 |                lassan ki is józanodott és elcsitult. Akkor egy kocsiba
302 9 |               bor. Részegen feküdt le, és reggelenként sápadtan, borostás
303 9 |              kukoricagórékat, pajtákat és istállókat. Közben elfáradt.
304 9 |               elérzékenyülés fogta el, és sírni kezdett. Könnye lecsorgott,
305 9 |            kezdett. Könnye lecsorgott, és azonnal megfagyott. De jólesett
306 9 |           Michelangelóról, aki haragos és gyönyörû, erõs és bajnoki
307 9 |              haragos és gyönyörû, erõs és bajnoki angyalokat faragott,
308 9 |           bajnoki angyalokat faragott, és hogy vannak dalok is, melyek
309 9 |         szívünk mélyén. Siratta életét és kicsiségét. Megsiratta a
310 9 |            szemét, mely eddig vak volt és nem látta a titkos szépséget,
311 9 |         gipszangyalt, mely oly szomorú és igénytelen volt, mint õ.
312 9 |       zsibbadtság bizsergette tagjait, és lassan elálmosodott. Álmában
313 9 |               a hó, feléje mosolygott, és egyre közeledett, egyre
314 9 |              akkora lett, mint egy ház és egy hegység. A gipszangyal
315 9 |               szelíden karjaiba fogta, és õ boldogan hanyatlott oda,
316 9 |                fölemelje a fatörzsrõl, és vigye-vigye, fölfelé.~1913~ ~
317 10|               1~A gavallér éjjel három és négy közt bement a kávéházba.
318 10|     játszanának.~Az egyik elkomorodik, és ezt mondja: „Én vagyok a
319 10|   mindnyájatokat.” Csak látszóan némák és mozdulatlanok a részegek.
320 10|               mélyen meghajolt elõtte, és a szék szélére ült.~- Beszélgessünk -
321 10|           melegen megszorította kezét, és a gázlángnál még egyszer
322 10|           fecskéknek kitépte szárnyát, és gyönyörködött, hogy vergõdnek
323 10|   legnyomorultabb. Milyen csendes volt és bánatos, a szeme milyen
324 10|          bánatos, a szeme milyen mély, és milyen-milyen szánalmas
325 10|              az idõ hideg volt, szeles és zegernyés.~4~Fényes délben,
326 10|            délután elment a kávéházba, és várta az emberét.~Két hét
327 10|                megtalálta, éjjel három és négy közt. Egy kis márványasztalnál
328 10|              kis márványasztalnál ült, és aludttejet ivott.~- Ó, ismer
329 10|          magára - vallotta a gavallér, és elpirult. - Nagyon tetszettek
330 10|                 a szemében öntudat ég, és nem is annyira szánalmas,
331 10|             Nem - tiltakozott a poéta, és ránézett. - Itt a kocsim,
332 10|         odaadja a nyomorult flótásnak, és végre-valahára megszabaduljon
333 10|           szerelmére, fogadja el ezt - és feléje tolt néhány nagy
334 10|          bankjegyet.~- Nem - mondotta, és megint ránézett vádoló szemével.
335 10|            keményen kezet fogott vele, és elment.~7~Otthon leroskadt
336 10|             vele kísérletezni. Nincsen és nincsen és ezerszer nincsen
337 10|       kísérletezni. Nincsen és nincsen és ezerszer nincsen bocsánat.~
338 10|     reggelenként télikabátját porolja, és ott - nagyon gyorsan és
339 10|                és ott - nagyon gyorsan és gavallérosan - fölakasztotta
340 10|            selyemharisnyában, súlyosan és szomorúan, mint a föld keserû
341 11|               pápaszemes impresszárió, és a fõülésen, viaszhalványan
342 11|         biccentett a fejével, gépiesen és blazírtan. Lépegetett felfelé,
343 11|                megfürdött, teát ivott, és megfésülködött.~- Monsieur -
344 11|               kezet a csodagyermekkel, és magára hagyta. Elintézte
345 11|             Hogy megnézze, van-e tinta és levélpapír, erõlködve a
346 11|           tudta lefirkantani - gyorsan és olvashatatlanul - azokra
347 11|         amelyek beárnyékolták átlátszó és ideges arcát. Homlokát pedig
348 11|        összeráncolta. Ez az év zaklató és lihegõ hajsza volt. Fülében
349 11|                két hét alatt szelt át, és apró koponyájában képek,
350 11|                Annyi ember, annyi föld és annyi nagy-nagy víz. A világ
351 11|                A világ azonban unalmas és kicsi.~Anyjára csak homályosan
352 11|            elõtte az anyja; két nedves és tág szem, amely rámeredt
353 11|              ezelõtt, mikor bepakolták és elvitték tõle messze útra.
354 11|               mint egy groteszk majom, és toporzékolni szeretett volna.
355 11|            abban, hogy valami merészet és illetlent tegyen, és a síkos
356 11|          merészet és illetlent tegyen, és a síkos francia nyelv, amely
357 11|               szíve szerint - õszintén és brutálisan - beszéljen.
358 11|           kissé elfehéredett. Nyafogós és szeszélyes lett. Nyújtózkodott,
359 11|             hónapig feküdt kanyaróban, és akkor olyan boldogan hullámzott
360 11|               paplanára, a párna fehér és puha volt, az ágy pedig
361 11|            szabadon hancúrozhatott. Le és föl sétált a szobában. Meg-megállt
362 11|              mosoly nem sikerült. Édes és naiv mosolyát erõltette,
363 11|             Bedugta a fejét, meglátta, és látásától visszadöbbent.~-
364 11|           törékeny ékszert a tokból -, és reáadta egyszerû, ízléses
365 11|                mondta az impresszárió, és lefeküdt a másik ágyba.~-
366 11|      csodagyerekkel, aki alig hétéves, és jobban játszotta Bach Air-jét,
367 11|              kopogtatott - erõszakosan és vadul -, a karrierjét sötétnek
368 11|               kisgyerekektõl, e pöttön és lázongó semmiktõl félt,
369 11|                hogy nem tudott aludni, és most azt is utálatosnak
370 11|                kilencéves, azután tíz, és le kell vetni rövidnadrágját
371 11|          rózsaszín, panírozott húsokat és nem undok foszforos fõzelékeket,
372 11|      fõzelékeket, amelyek egészségesek és táplálók, hanem valami egész
373 11|           hanem valami egész különöset és gyomorrontót, orvosi rendelés
374 11|               ontották a levegõbe lila és keserû illatukat. De nemcsak
375 11|            levegõ virágai himbálóztak, és az egész égbolt egy mozgó
376 11|              véres virágok, zöld almák és sárga dinnyék nõnek. Lenn
377 11|             akrobata gyerek, pár német és francia hegedûvirtuóz, aki
378 11|           szemmel nézte a rossz, vidám és boldog ifjúságot.~- Menjünk
379 11|          leszállt egy halvány léggömb, és engedelmesen - mint egy
380 11|        nevetett.~Némán ment vele haza, és vissza-visszatekintett a
381 11|              még egyszer bejött hozzá, és amikor mindent rendben talált,
382 11|            kezdett, fölfelé a lépcsõn, és meg se állott az ötödik
383 11|            Egész éjjel keresni fogják, és nem találják meg. Eszébe
384 11|          emberi hang, azután a többit, és egy pillanat alatt összehurkolja
385 12|                 A SÚGÓ~1~Halványsárgák és feketék voltak a fogai,
386 12|                fogak közül jött, tompa és bánatos, talán a hivatásánál
387 12|            csak a cipõjét, harisnyáját és a térdét látta. Ez a térdszemlélet
388 12|   elhatározással - feleségül vette õt, és levitte magához földalatti
389 12|           odújába, mely a pincék hideg és nyirkos leheletét árasztotta.
390 12|               reggelenként mosdatlanul és kócosan ült egy széken.
391 12|          meggyújtotta a villanylámpát, és belebújt abba a kopott-arany
392 12|               A súgónak elõbb homályos és zaklatott karrierje volt.
393 12|                 Tessék megnézni, uraim és hölgyeim - hadarta -, az
394 12|               darabokban hevert, arany és üvegszilánkok közt. Mindnyájan
395 12|           érintenem a varázsvesszõvel, és...~Csend lett.~- ...És koncentrálom
396 12|                 és...~Csend lett.~- ...És koncentrálom az akaratom
397 12|              ujjaival kereste az órát, és még jobban elsápadt.~- Valami
398 12|             Valami hiba esett - sírta, és az „imprezárió”-ja felé
399 12|                 egy pillanatra kiment, és nem is jött vissza többé.~
400 12|               alá ûzte, a pincelakásba és a súgólyukba.~- Ó, szent
401 12|          kellemesen borzongtak. Halkan és izgatottan súgott. Egy év
402 12|           villamos mélységében mozgott és gesztikulált, az arcát elfintorította,
403 12|                 a közönség eltávozott, és a tûzoltók feltûntek a színpadon,
404 12|                az arca - halotthalvány és verejtékes arca - búsan
405 12|                barátkoztak vele. Sötét és mély életét magány takarta
406 12|                voltak, hogy a súgóknak és a családjaiknak össze kell
407 12|            beléje, buzdító verssorokat és axiómákat, újságcikkek voltak
408 12|             színészelmélkedések, mókák és régi színlapok egészítették
409 12|               egészítették ki a nyomor és a szeretet e fantasztikus
410 12|              legyen a mottód: dicsõség és mûvészet.” Vagy: „Menj tovább
411 12|          nélkül. Mert ebbe a förtelmes és groteszk könyvbe bejegyezte
412 12|           ember elõtt jelentéktelennek és érthetetlennek tetszettek,
413 12|              az eltûnõ pillanatok ízét és mézét örökítették meg.~5~
414 12|                 bohém módon, szegényen és elégedetten. Mûvésznyakkendõjét
415 12|           Hajadonfõtt járt az utcákon, és magában beszélt. Az a sok
416 12|              száján, kissé megzavarta, és részeg volt akkor is, mikor
417 12|          színészt, a színpadon teremni és eljátszani a szerepét, tiarával
418 12|                szavak zsongtak, verses és prózai beszédek, királyok,
419 12|             ablakot betörte a lábával, és a szobába ugrott.~A felesége
420 12|              Megcsaltatok - ordította, és sírva fakadt. ~A jellemszínész
421 12|               utolsó jelenete. „Voltak és a férj.” „Kitörõ szenvedéllyel”,
422 12|         hámozta, csak meg kell ragadni és belevágni a csábító szívébe.
423 12|                   Ez meghalt - mondta, és eldobta a kést.~Aztán leült
424 12|              aki elvégezte a munkáját, és a dicsõséget emészti. Nyugodt
425 12|       dicsõséget emészti. Nyugodt volt és nagyon elégedett. Elérzékenyülés
426 12|               várta, hogy csöngessenek és leeresszék a függönyt.~1913~ ~
427 13|              mint a citrom. Keze kövér és puffadt, de ez is sárga,
428 13|               csirkék tolla.~Haja gyér és ezüstös, hasa rendkívül
429 13|          évében aranylánca alatt enyhe és költõi pocak domborodott.
430 13|        felsõ-magyarországi kastélyába, és hátralevõ éveit csöndes
431 13|                 A hálószoba így ünnepi és jelentõs volt. Fehéren állt
432 13|               ki akarta magát pihenni, és korán lefeküdt. Éjszaka,
433 13|                mintha betegek lennének és lázasan forgolódnának valami
434 13|              hónapig élt így, riadozva és betegen. Ez idõ alatt a
435 13|       visszapattogzottak, a szekrények és asztalok megrepedeztek,
436 13|                hatalmak összekarcoltak és felhasítottak, a romokon
437 13|         telepedett, meleg párnák közé, és nézte a pipáló hegyeket,
438 13|          sötétsárga lett, olyan szívós és csúf, mint az ódon papír.
439 13|                termeiben. Nagyon sokat és rendszertelenül aludt. Ha
440 13|           látni lehetett fekete fogait és halvány, színtelen nyelvét.
441 13|               megüszkösödött a szivar, és hosszú hamuja fényes ingmellére
442 13|             délután így ült - fásultan és zsibbadtan - a zsöllyében.
443 13|               olvasott soha, az írókat és bölcseket kissé meg is vetette.
444 13|              hogy szája kissé kinyílt, és homlokát fagyos verejték
445 13|           tudta, merre van az ébrenlét és az álom határa. Amikor este
446 13|               az ágyat, a vetkõzõdést, és azt, hogy nemsokára lefekszik.
447 13|               nagyon sokszor járt itt, és kísértést érzett, hogy újra
448 13|               hogy újra bemenjen a fák és bokrok közé.~Künn pedig
449 13|          mindent körülfon, nem gyorsul és nem lassul, hanem biztosan
450 13|             nem lassul, hanem biztosan és öntudatosan esik, elönti
451 13|         mámorra áhítoztak, mely puhább és ízesebb, mint a szesz vagy
452 13|                 érdeklõdni próbált egy és más iránt. Késõbb belátta,
453 13|             sem érdekli. Az igazi élet és titok az álom. Mindennap
454 13|           jobban megszerette. Ruganyos és tág volt, egészen elveszett
455 13|           páholy peremére támaszkodik, és elõrehajlik az izgató jelenetek
456 13|            bizonyára van valami céljuk és rendeltetésük. Legtöbben
457 13|              hogy az életért álmodunk, és nem megfordítva van-e, hogy
458 13|             hogy az ébrenlét a fontos, és az álomból hasznot akarnak
459 13|            beszélt, többnyire közönyös és borús dolgokról, vontatott
460 13|           mázsasúlyúnak érezte testét, és nagy megerõltetésébe került,
461 13|         likõrösüveg sárga pántlikával, és egy pohárka, melynek alján
462 13|               napokig nem mutatkozott, és soha senkivel sem érintkezik,
463 13|      valamilyen képtelen helyre. Sötét és bús lelkében már látta a
464 13|                 becsukatta az ajtókat, és nem lehetett tudni, mit
465 13| sütöttek-fõztek, az ebédlõben arannyal és ezüsttel terítettek, de
466 13|               a pezsgõdugók durrogását és a tányérok csörömpölését.
467 13|                a jégtáblák, összezúzva és szilánkokra törve, mint
468 13|                a kastélyba is, fülledt és ametisztkék éjszakák következtek,
469 13|         ágynemûire illatszereket fújt, és új, egészen új, ismeretlen
470 13|          mélyein nagyon határozatlanul és nagyon tétován egy alakot
471 13|           mélyek mélyén lehet az álom, és az, akit keres. Este karjába
472 13|             morfiumos oltótût. Könnyen és boldogan elaludt, üde, friss
473 13|               kiesett kezébõl a kanál, és holtan dõlt vissza a párnára.~
474 13|               már mindenre emlékezett, és visszakapta nyugalmát. Szigorúan
475 13|               Kezébe adhatta a csészét és a kanalat, szertartásosan
476 13|                útjáról hozott magával, és az ágy mellett, az asztalon
477 13|          szobában, melynek világítását és helyzetét pontosan fölismerte,
478 14|            ivott. Hajnalfelé köhögött, és másnap délben már kiterítették.
479 14|               a fotográfiát. Egy magas és finom hölgy volt látható,
480 14|            ezredes nagybácsik, a papok és katonák között. Óvatosan
481 14|                a föld alatt, imponált, és mérhetetlenül tetszett az
482 14|           férfiaknak csak a feje szép, és csak a feje hal meg, de
483 14|               ujja, a szemhéja, elfagy és megrothad a fehér, hullámos
484 14|              fehér, hullámos melle is, és minden egyes tagja, mely
485 14|               most a kukacok közt van, és a teste hideg, nyirkos,
486 14|          orromat, a vér fejembe tódul, és amint elõbbre kúszom a vizeshordó
487 14|                egy nõalakot is - magas és karcsú volt, a szeme szomorú,
488 14|            érkezett, mint az orvosunk, és a kezében táskát szorongatott,
489 14|               akinek meghalt valakije, és a halállal, a végtelennel
490 14|               egy nemes vágású, merész és szép orr. Sokan azt hitték,
491 14|            vöröses fényben csillogott, és a lépése bizonytalannak
492 14|          alacsony szobánkban szokatlan és stílszerûtlen volt ez az
493 14|               Nálunk az élet a reggeli és az ebéd, a felkelés és lefekvés
494 14|         reggeli és az ebéd, a felkelés és lefekvés közt folydogál,
495 14|          régóta kivájt útján, biztosan és lanyhán. A hangoló nem való
496 14|                az anyám magára hagyta, és becsukta mögötte a zongoraszoba
497 14|           versenyt futnának egymással, és oly hangot kelt a billentyûkön,
498 14|              alig látható cérnaszálat, és az álmos kongás, a tompa
499 14|                közepén - lógó karokkal és lehorgadt fejjel -, hogy
500 14|          hosszában végigesik a padlón, és arccal a földnek elkezd