Fejezet

 1 1 |          hogyha nem is az anyját, de õt temetnék.~- Jöjj ide - kiabált
 2 2 |              már tudom, miért utálja õt mindenki.~Valahányszor elénk
 3 3 |         nevetés reá irányul, elsöpri õt, valami kibújót keres, hogy
 4 5 | Megkeményítem a szívemet, elfelejtem õt, lefekszem egyedül az ágyba.~
 5 5 |         ernyõt sértettem vele, hanem õt magát. A sértés pedig nekem
 6 5 |              azonban védelmébe vette õt egy-egy tárgy, melyet itt
 7 5 |               Holnap reggel megkérem õt. Már virrad. Künn megint
 8 5 |       gondolok, hogy nagyon szeretem õt. Nekem nincs többé víz,
 9 7 |      korszakában egyformán becsültem õt, és tudtam, hogy ezek a
10 7 |             rokonai. Én is megnéztem õt, az üvegkoporsó fedelén
11 10|         azonban közelebbrõl megnézte õt, észrevette, hogy cipõtalpa
12 12|     elhatározással - feleségül vette õt, és levitte magához földalatti
13 15|             már sok helyütt ismerték õt. Kis német állomásokon,
14 15|     mosolygott, önvédelembõl, nehogy õt is részesnek tartsák benne,
15 16|       tanulmányozni. Annyira izgatta õt ez a probléma, hogy legjobban
16 16|            napernyõik alatt bámulták õt, amint a kocsin szállása
17 17|           egy egész embert. Ez a név õt jelenti, fájdalmát, éhségét,
18 17|               de sohase gyanúsította õt. Már csak ezért is vissza
19 17|         zuhanyt.~A zuhany végigmosta õt. Fröccsenve hullott a hab
20 19|             ahogy vagyok, felkeresem õt, megmondom igazi nevem,
21 20|       nagyobb volt, hogy megismerjem õt. Izgatottan nézte a csuklójára
22 21|          embereit, hogy vigasztalnák õt.~A kis teremben hárman virrasztottak
23 21|           vele a jóslatot. Én láttam õt azon az éjszakán. Olyan
24 22|            valami ágyúgolyó, kilõtte õt a szoba közepére. Itt hevert
25 23|              szerint szájon csókolta õt, mire õ visszacsókolta,
26 24|          hazafelé.~Hogy meglátogatta õt egy-egy barátnéja - vézna
27 25|              a hídon - megszólította õt egy rövidlátó, szemüveges,