Fejezet
1 2 | megdermedt. És megint hebegni kezdett. A régi volt. Szemöldökei
2 3 | egyszerre csak izegni-mozogni kezdett, fészkelõdött a helyén,
3 5 | szinte virágozni és nõni kezdett, a tölgyerdõk õsi erejével,
4 6 | pár éven belül lázadozni kezdett. Mégse járja, hogy ez a
5 6 | öregúrnak, és amíg szaladni kezdett, egészen az álláig kiöltötte
6 7 | napfényben.~Egyszerre esni kezdett az esõ.~- Sebaj - mondta -,
7 7 | fuvolázta Bogumil, és beszélni kezdett. Minthogy állandóan tisztelte
8 9 | elérzékenyülés fogta el, és sírni kezdett. Könnye lecsorgott, és azonnal
9 10| népdalt.~A fûzfapoéta szavalni kezdett. Régi, avas verseket a falu
10 11| szintjéig. Végre azután írni kezdett, az anyjának. Leírt egy
11 11| fáradva.~Lassan öltözködni kezdett a hangversenyre. Felvette
12 11| mert már lassan gyülekezni kezdett a közönség.~A csodagyermek
13 11| Azzal iszonyú gyorsan futni kezdett, fölfelé a lépcsõn, és meg
14 13| vége, nem sikerült, amit kezdett. Órákig ült magában. Egyre
15 13| ezüsttálcán teát hozott, teázni is kezdett már, de egy pillanatban,
16 15| Aztán csöndesen hízni is kezdett. Különösen az arca hízott
17 15| Késõbb váratlanul õ-zni kezdett.~- Ögye mög a fene - kiáltotta
18 15| hangversenyeken, káromkodni kezdett, nõk elõtt ocsmány, trágár
19 15| de amint a nyelve hebegni kezdett, kárminvörös arca elsápadt.~
20 16| elszomorult. Lassan vetkõzni kezdett. De mikor kilépett, száraz
21 21| végzetet. Éjfélkor esni kezdett. Ég és pokol közt hánykódtak.
22 22| fülkéjébe, és gondolkozni kezdett. Magány, feltétlen magány.
23 23| el, és szíve hevesebben kezdett verni arra a gondolatra,
24 23| köhögni, izegni-mozogni kezdett a vonat, ajtókat csapkodtak,
25 23| kik találják meg?~Virradni kezdett. A csöpögõ ablaküvegen már
26 24| mikor nem talált, futni kezdett, elfordított fejjel, hazafelé.~
27 24| ernyedetlen, szorgalmas életet kezdett élni. Napja jó részét azzal
|