Fejezet

 1 1 |           jóra, se rosszra. Ha az orvos esténként megvizsgálta,
 2 1 |   nevetésrõl.~A kis beteghez házi orvos járt. Édes borokat, drága
 3 11|          hajú mûvész, egy francia orvos, egy kövér, arany pápaszemes
 4 11|   ellenõrzik, az étlapját maga az orvos írja elõ. Az idõ pedig múlik.
 5 11|     feküdhetne betegen.~Reggel az orvos keltette fel. Az impresszárió
 6 11|      kertben. Sok-sok levegõt.~Az orvos úgy rendelte neki a napfényes,
 7 15|          a másik huszonegy.~A kis orvos egy májusi délután a boncolásnál
 8 15|       elvágódik.~Mire a kis olasz orvos megérkezett, már halott
 9 15|          Agyszélhûdés - mondta az orvos.~- Doktor úr - sopánkodott
10 15|            és most itt vagyok.~Az orvos zavartan hallgatta a hosszú-hosszú
11 18|       jelentéktelennek tartott az orvos, és hátratett kezekkel sétált
12 18|  fiatalember lépett a szobába, az orvos. A sok ember láttára megdörzsölte
13 21|             Az a baja - mondta az orvos -, hogy nagyon is vigyáznak
14 21|         PAP, AZ ASZTROLÓGUS ÉS AZ ORVOS~Még azon az estén megmosdatták
15 21|         pap, az asztrológus és az orvos.~Sokáig hallgattak. Aztán
16 21|        gõgösen az asztrológus.~Az orvos csak nézett maga elé.~-
17 21|           valóra válik - szólt az orvos szomorúan. ~A pap igazat
18 21|           akart tenni valahogy az orvos és az asztrológus közt,
19 21|           feszülten figyeltek. Az orvos pedig hangosan folytatta:~-
20 21|      király.~- Nem - válaszolt az orvos -, az ölte meg, aki jósolt
21 21|       járásától?~- Nem - szólt az orvos -, hanem az embertõl.~-
22 21|         egyetem új szamársága.~Az orvos halkan beszélt:~- Én gyakran
23 21|     Dehogy! - kiáltott dühösen az orvos - még a szülõanyjához, az
24 21|        király kezében - mondta az orvos -, majd õ ítélje el az ügyünket.
25 21|           pap és a csillagjós.~Az orvos gondolkozott:~- Igen, õ
26 25| el-eltöltött velük egy órát, mint orvos a haldokló ágya elõtt, pusztán