Fejezet

 1 1 |        Alig ültek ott egy darabig, újra hívta a nénjét, tegyen borogatást
 2 1 |            se látogatta meg. Janka újra az ágy mellett ült, és a
 3 3 |    bolondozzatok. Menjetek aludni.~Újra szétpukkan egy fakó nevetés,
 4 4 |         míg átveszik az utódok, és újra megindul benne az élet.
 5 4 |           állt az ebédlõasztalnál. Újra a mályvaszínû pongyola van
 6 5 |           A másik szobába állítom.~Újra próbálok elaludni, meleg
 7 11|            a karjára, amikor pedig újra leültek, egy labda pottyant
 8 13|  leheveredett a pamlagra, ásított, újra ásított, s amint száját
 9 13|          és kísértést érzett, hogy újra bemenjen a fák és bokrok
10 13|           maga zárta be, kulccsal. Újra leült a székbe. Most már
11 15|        Ángliusok, õrült ángliusok!~Újra kezdõdött a régi hajsza,
12 15|       ujjal mutogatott rá. Itt van újra a magyar, a bolond. Õ meg
13 16|    kilépett, száraz aszkéta arcára újra ráült a mosoly, szelíden
14 16|      látott.~Schlossziarik azonban újra önérzetesen dörzsölgette
15 17| sopánkodott. - Rossz ez a szappan.~Újra kezdte a tisztálkodást.
16 19|          lelkét -, nem tehet róla.~Újra hallom:~- Verpeléty.~Aztán
17 19|       megint:~- Verpeléty. ~Késõbb újra:~- Verpeléty.~Menjenek a
18 21|  trónterembe, a betegsárga fényben újra megelevenedett az álom.~
19 21|          felszárította, másnap már újra a sorba állott. Vitézei
20 23|        Minden tekintetben - mondta újra félszegen és szepegve -
21 23|          étkezõkocsi - sopánkodott újra. - Akkor legalább konyakot
22 24|        lassan fölkelt, kisuhant és újra bejött a szobába, de most
23 25|         Fülelnének, köhögnének, és újra meg kellene ismételnie a
24 25|         Gyógyultnak volt mondható. Újra szavak zümmögtek körülötte,