Fejezet

 1 6 |     húskészítésre való utasításait oly figyelemmel hallgassák meg,
 2 8 |       minden lopásban. Utána pedig oly nagy a csönd.~A szobában
 3 9 |         fordította, és mosolygott, oly édesen mosolygott, mintha
 4 9 |           s a gipszangyal is, mely oly édesen mosolygott. Az is
 5 9 |    megsiratta a gipszangyalt, mely oly szomorú és igénytelen volt,
 6 11|           erõltette, amely azelõtt oly természetesen fakadt, de
 7 13|     bútorok alá nézett, a durranás oly erõs volt, hogy hangja még
 8 13|           levõ bordó függönyöket - oly gyorsan, ahogy csak tudja -
 9 14|          is végigvágtat a zongorán oly szédületes gyorsasággal,
10 14|    versenyt futnának egymással, és oly hangot kelt a billentyûkön,
11 14|          Belemélyed egy hangba, de oly szenvedélyesen, hogy a velõ
12 16|       Hódolat a francia nemzetnek.~Oly boldog volt, hogy madarat
13 19|            girhes mellkasát, amely oly vékonyka-soványka, hogy
14 19|     pecsétgyûrû. Ezt az embert nem oly könnyû megpuhítani.~Akkor
15 19|        rendben van. Csak én vagyok oly szomorú, hogy szeretnék
16 20|           miután megkapja a pénzt, oly gyorsan elkotródik, mint
17 20|            megrozsdásodott a haja. Oly közel álltunk egymáshoz,
18 22|           veszik észre? Az emberek oly figyelmetlenek. Majdnem
19 23|            csöndes szemet, mellyel oly imádságosan nézett, mint
20 23|       bénította volna meg ennyire. Oly tehetetlenül hever elõtte
21 23| tehetetlenül hever elõtte a préda, oly öntudatlanul, hogy bátran
22 23|      ruhája, inge, de Isten tudja, oly jólesett a hideg esõ. Álldogált
23 24|        megijedt az új szótól, mely oly kevéssé illett a kövér,
24 25|         egy tollkés nem is játszik oly fontos szerepet az életben.