Fejezet

 1 1 |             egy távoli rokonuk jött hozzá, tapasztalatlan, félparaszt
 2 2 |            kamasz mosolyogva fordul hozzá:~- Nekem mindegyik közül
 3 3 |             azok, akik közel állunk hozzá, megijedünk, valami retteneteset
 4 5 |           de nem szeretem. Mi közöm hozzá és az esernyõjéhez?~Erõltetni
 5 6 |   Lehetetlenség.~- Levélben kellene hozzá fordulni.~- Egy feliratban,
 6 7 | szilvapálinkát rendelt reggelire, s hozzá egy piros vizeszsömlét evett.
 7 7 |        iszik és rossz zsömlét eszik hozzá.~- Barátom - mondtam -,
 8 7 |          felragyogott:~- Mit szólsz hozzá?~Nem volt szívem elrontani
 9 7 |            Nagy?~- Terem.~Felmentem hozzá. Egy ferencvárosi szûk diákszobában
10 7 |             Nem.~- Miért nem mégysz hozzá?~- Majd elmúlik.~- De ha
11 10|              Szervusz - kiáltott át hozzá a rongyos gavallér. A szõke
12 10|       vigasztalta magát -, mi közöm hozzá. Bizonyára már nem is emlékszik
13 11|            ismert, hasonlóak voltak hozzá, többnyire sápadt mûvészek
14 11|     impresszárió még egyszer bejött hozzá, és amikor mindent rendben
15 13|             úgy rémlett, közeledett hozzá, kivette már kontyát is,
16 16|     részesíteni, mely valóban méltó hozzá.~Végigvezette egy hosszú
17 18|              Egy kis tányéron vitte hozzá a pezsgõspoharat, de nem
18 19|          tankerület tanfelügyelõje, hozzá jöttek a tanyáról vagy a
19 19|           mint anarchista rontok be hozzá, a döglött és korrupt társadalom
20 19|             a belátásom. Elmehetnék hozzá mint újságíró, kellemetlen
21 20|     hazudtam, és egész közel léptem hozzá.~Egy darabig sírdogált,
22 21|     készítette. Határozottan lépett hozzá. A bal füléhez hajolt. Valamit
23 22|          valahogy jelezni, hogy egy hozzá hasonló köztiszteletben
24 24|            zsákkal búcsúzkodni jött hozzá. Nagyon csodálkozott azon,