1-500 | 501-917
Fejezet
501 14| vizsgálgatja a billentyûket, és belevilágít.~Azután valami
502 14| Azután valami hihetetlent és retteneteset látok.~Ez a
503 14| melyet mindig szilárdnak és zártnak hittem, a födelét
504 14| feltárja, birkózik vele, és mint egy lakatos, mint egy
505 14| szegény asszonyát, a fekete és tág zongorában, ebben a
506 14| gyógyszerész sógorok, a papok és katonák közt.~Egy szegény
507 14| vezetett. Az este aszpirint és forró teát kaptam, s rögtön
508 14| hogy elcsapta, mert iszik, és teljesen hasznavehetetlen.
509 14| melyet a fújtatóval porolt, és hangkulccsal hangolgatott.
510 14| se gondoztatja, bojtorján és gaz veri fel. Befogtam a
511 14| szájjal haladtam elõre, és haraptam a nyelvemet, nehogy
512 14| Azután lábujjhegyre állottam, és úgy mondtam:~- Amália.~1913~ ~
513 15| fekete karszalagot kapott, és a temetés után visszament
514 15| pamlagon végigheveredett, és egy hosszút ásított. Hosszú,
515 15| ásítás volt ez, haragos és jajgató, darabokra töredezõ,
516 15| darabokra töredezõ, kiabáló és ökröndözõ ásítás, mely a
517 15| képzelõdik. Csak viszket, és bolondosan megvakarta a
518 15| a tésztát megkóstolta, és két almát hámozott meg.
519 15| birtokára, megnézte a teheneket és a lovakat, beszélt a parasztokkal.~
520 15| Nagyságos úr - szólt, és nem tudta tovább folytatni,
521 15| leszegte, hogy a nyakával és az állával érezze az idegen
522 15| ollóval nyírta. Ez arcának vad és harcias színt adott, olyan
523 15| ruhája csupa szalma, sár és trágya volt, az inge piszkos,
524 15| piszkos, a szeme püffedt és véres. A felesége meredten
525 15| mondta neki -, anyjukom - és elnevette magát.~Sohase
526 15| mindig elõkelõen, gazdagon és finoman beszélt magyarul,
527 15| hangjában is volt valami sértõ és csúnya és érthetetlen. Ledobta
528 15| volt valami sértõ és csúnya és érthetetlen. Ledobta a kalapját
529 15| földre, kinyitotta az ingét, és fújt. Álmosan szuszogott,
530 15| szutykos volt, ezer ránc és gyûrõdés. Nyakkendõt sohase
531 15| törülnie a kezét, ragadós és mocskos lesz tõle. Bement
532 15| szentségit! - toporzékolt, és utána sokáig némán járt
533 15| haragosan szidta a kormányt és a vasúti társaságot. A budapesti
534 15| zabálni valót - mondta, és rácsapott az asztalra. -
535 15| helyet szorítottak neki, és dúlva-fúlva elaludt. Hogy
536 15| vetette le a gyászruhát és nyakáról azokat a nagy fekete
537 15| senkinek se panaszkodhatik és senkinek se beszélhet két
538 15| mikor az urára nézett, és leste, mikor jön a vihar.
539 15| másik szemét pedig halkan és kancsalul az urára emelte.
540 15| egyedül volt: megtört szemmel és fanatikusan. Ha éjjel az
541 15| csillagos mozdonyfüstbe, és akkor is mosolygott, az
542 15| felforrt, mint a teavíz, és csak fûtötte a testet. Beleköpött
543 15| forró vérhullám csapta meg, és ráemelte az asszonyra a
544 15| közben kiesett a kezébõl, és õ a bot után vágódott, a
545 15| marha meleg - ordított, és tépni kezdte az ingét, mely,
546 15| ezek a marha franciák és ángliusok... ez az egész
547 15| hallottam, csak káromkodott és nevetett és dühöngött és
548 15| káromkodott és nevetett és dühöngött és végighurcolt
549 15| és nevetett és dühöngött és végighurcolt a világon,
550 15| egész világon mindenüvé, és most itthagyott, és most
551 15| mindenüvé, és most itthagyott, és most itt vagyok.~Az orvos
552 16| Schlossziarik János köz- és váltóügyvéd volt ez, a híres,
553 16| kívül hordozza véres szívét, és más sorsot, jobb, kultúrabb
554 16| egyik járdájáról a másikra, és nyáron estefelé a legelõrõl
555 16| partok mellett békanyál és sás tengett. A madár se
556 16| számûzetésben. Nyáron tornacipõben és fehér nyakkendõvel tanulmányútra
557 16| elõször õ vett írógépet és töltõtollat, melyeknek az
558 16| szerepelt. Négy német tudós és egy francia geológus, ki
559 16| Schlossziarik János köz- és váltóügyvéd õnagyságához
560 16| állított oda - bádoglavórral és bádogcsöbörrel -, a mosdóra
561 16| franciával. Több nyelvtant és szótárt vásárolt, s feleségét,
562 16| alapján - fél gramm aszpirint és fél gramm brómnátriumot
563 16| franciák állandóan frakkban és kürtõkalapban járnak. A
564 16| a tudásvágy, a jóindulat és szerénység tükrözõdött.~
565 16| gazdagította, az oligocén és eocén korszakbeli lerakódásokat
566 16| mint azok a gubás parasztok és kiöltözött kisasszonykák,
567 16| terítve. Azonnal leültek és ettek. Néhány sikerületlen
568 16| ügyvéd a vendégébe karolt, és sétálni vitte a városba.~
569 16| vágóhidat, a parkot, a kaszinót és Sárszeg egyéb nevezetességeit,
570 16| szokták. A természettudomány és pozitív világnézet harcosát
571 16| föld alatt hullámok zúgtak, és a levegõ, mely a külsõ hõséghez,
572 16| külsõ hõséghez, a megrekkent és ájult júliusi koradélutánhoz
573 16| nedves parafa, a kaucsuk és a száradó ruhák páráitól
574 16| többnyire csak télen, reggel és estefelé látogatta a gõzfürdõt.
575 16| külföldi tudósnak csak kellemes és kedves lehet.~5~Egy kabint
576 16| napsugarakat annyira átszûrte és összetörte, hogy azok mint
577 16| fehér sötétség, a gõz fehér és forró sötétsége, melyben
578 16| intézetben üldögélt, az oligocén és eocén korszakok izgató kérdéseivel
579 16| végigropogtatva összes csontjait és izmait. Innen a hideg medencékhez
580 16| hogy a kultúráért szenvedni és meghalni is dicsõség, most
581 16| az eltûnõ, törpe házakat, és az járt eszében, hogy valaha,
582 16| hogy valaha, az oligocén és eocén korszakban, itt tenger
583 16| Csöndesen - szólt az ügyvéd, és hadarva magyarul kezdte
584 17| felakasztotta a fogasra, és belsõ zsebébõl kivett egy
585 17| összeráncolta szemöldökét, és a borotva után akart nyúlni.~„
586 17| hátraszegte fejét a kád káváján, és zsibbasztó forróság hízelegte
587 17| egyenként - a lábait, és jókedvûen prüszkölt. Néha
588 17| elõször volt egyedül, és hosszan, boldogan nézte
589 17| térképet, a vér derengését és rajta az erek kék vonalait.
590 17| elcsodálkozott, hogy neve is van, és hogy épp így hívják, Kasornya
591 17| megint körülszappanoz, puhán és gondosan. Tiszta akart lenni,
592 17| ferencvárosi kávéházban, és éjszaka borközi állapotban
593 17| megbolygatta azt, amit akart. És még a markõrnél is nagyobb
594 17| siránkozva indult útnak, és azóta talán miatta éhezik.
595 17| hallgatni, kártyázni durákot és máriást. Az asszony kutyamódra
596 17| megszédült, a falhoz kapott, és hogy el ne bukjon, megrántotta
597 17| a hab a szennyes vízbe, és egy pillanat múlva a szoba
598 17| ügyet: a markõrt, a pikolót és a feleséged. Majd azután
599 17| a markõrhöz, a pikolóhoz és a feleségéhez. Minden porcikája
600 17| felesége szobájában lesz, és megborotválkozik. Mert az
601 18| férfiak szája - a plasztron és szmoking fölött - olyan
602 18| tálból, mogyorót, mandulát és datolyát.~- Tessék - kínálgatja
603 18| sikonganak az asszonyok és a lányok.~Vilma krétafehéren
604 18| mint a torokgyulladást és a fejfájást, elsikoltja
605 18| a parkett síkos lemezén, és lakkcipõjét úgy kötötte
606 18| sompolyog. Lábujjhegyen járnak, és suttogva beszélnek. Néhányan
607 18| ebédlõben magára maradt Vilma és a võlegénye. A võlegény
608 18| kedves - szól. - Hagyjon.~És rányitotta nyugodt, szürke
609 18| kupléírók világosították fel, és azok a zeneszerzõk, akik
610 18| bizsergést érzett az agyvelejében és a szíve táján. Tekintetét
611 18| egyik tárgyról a másikra, és végre a võlegényén állapodott
612 18| asztalkendõvel kötötte körül, és erõlködve húzta a dugót.
613 18| a haja szálában, a rövid és köpcös ujjaiban, melyeket
614 18| tudta magát türtõztetni, és kifakadt:~- Egyedül akarok
615 18| karjait kitárta. Nyaka kedves és lendületes ívben emelkedett,
616 18| öleli magába a világot, és a végzet perceit élvezi.~
617 18| jelentéktelennek tartott az orvos, és hátratett kezekkel sétált
618 18| madárcsontú termetüket, és tétován nézegettek körül,
619 18| sebbel-lobbal magukra kapják, és kirohanjanak vele.~A sok
620 18| izzadt testükön. Ásítoztak és krákogtak. Alig volt már
621 18| öregedõ nõ kivette álhaját, és nyugodtan betette a táskájába.
622 18| táskájába. Az arcokon a festék és a rizspor piszkos pocsolyává
623 18| a csillárt lecsavarják, és csak egyetlen körtét hagytak
624 18| kezüket odanyújtották nekik, és mint a részeg forradalmárnõk,
625 18| arcuk, az orruk mocskos és szürke volt tõle. Késõbb
626 18| mártották a homlokukat, és itt ülnek elszontyolodva,
627 19| pályaudvarra. A vonatról lekéstem, és kiderült, hogy a másik gyorsra
628 19| csomagolt kétszersültbõl és almákból rakott gúlákat,
629 19| Hozza a kávét. A tej kövér és zsíros, a kávé úgy csorog
630 19| étterem sarkában ül két ember, és félhangosan beszélget.~Minden
631 19| Le akart beszélni.~- És?~- Végül nem tehetett egyebet,
632 19| értesülésem van, hogy menesztik - és a kezével kitessékelõ mozdulatot
633 19| Elvicsorította a száját, és kivillant sárga-zöld foga.
634 19| segíteni, szeretik a nyomort és a bánatot, el akarnak zülleni.
635 19| egyszer a bálteremben köpködve és bõgve elárultam egy barátomnak,
636 19| s tapsolok a piszoknak és a butaságnak.~Ezen a reggelen
637 19| rendesnél jobban érdekelt és bosszantott a tanító perpatvara.
638 19| semmi dolgom nincs itt, és egyáltalában nincs sok dolgom,
639 19| a frakkom. Ha felhúznám és feltenném a tegnapi piszkos
640 19| hogy megragadja a gallérom, és kipenderít az ajtón, esetleg
641 19| esetleg rendõröket hívat és mint veszélyes szélhámost
642 19| megmondom igazi nevem, és elárulom neki, mit láttam.
643 19| ellenük, hogy iszákosak és részegen járnak a tanyai
644 19| okos, becsületes ember, és változtassa meg drákói rendszabályait,
645 19| hat rá. Az arca csontos és fakó, duzzadt ajkai fölött
646 19| rontok be hozzá, a döglött és korrupt társadalom õrültjeként.
647 19| ágát, az ollót, a dugóhúzót és a körömráspolyt is. Vérszopó
648 19| Vérszopó tirannus, özvegyek és árvák sanyargatója, ártatlanok
649 19| hogy kilyukad a hájad, és szétfröccsen a véred, címeres
650 19| elnevetem magam. Mosolyogva és sziszegve, epés kígyóharaggal
651 19| már kifogyott a beszédbõl, és elázottan ült az asztalnál
652 19| felkelnék, az asztalukhoz ülnék, és bemutatkoznék nekik: Uraim,
653 19| amit önök egy éve fõznek, és tanyai éjszakákon, falusi
654 19| kupaktanácsban, disznótorokon és iskolaudvarokon számtalanszor
655 19| keresi, talán kissé önzõen és keményen, valamint önök
656 19| igazukat keresik, önzõen és keményen. Ne vegyék rossz
657 19| tanító száját, mit felel, és csak akkor veszem észre,
658 19| Fizetek, hogy felkelhessek és - egész véletlenül - sompolyogjak
659 19| büntetésbõl ledobom a kavicsokra, és rátiprok.~A vonat elindul.~
660 19| csíkos hálóingben ásít, és a tanügyrõl gondolkozik.
661 19| rosszat gondoltam rólad, és ezen az álmos, utolsó hõsi
662 19| hozzád, senkihez sincs közöm, és ez - jó.~Isten veletek,
663 19| veletek, két tanító, te sovány és te is, kövér. Itt hagytatok
664 19| tovább szívjátok a Drámát és a Sportot, otthon kacsát
665 19| fõztök kacsapaprikásnak, és berúgtok a karcos bortól.~
666 20| csarnokában õdöngtem, az üvegtetõ és zománcos falak kalitkájában,
667 20| lehet ez a nõ?” - kérdeztem, és utána néztem.~Ekkor már
668 20| elsõ tekintetre fiatalos és ápolt volt. Vékony arca
669 20| tudtam megállapítani, húsz és negyven év közt ingadoztam.
670 20| udvariassággal megragadtam két könnyû és kicsiny bõröndjét, mentem
671 20| melyet nem tudunk tisztázni, és addig gyötör, amíg megoldást
672 20| mondókájával - bevezetés és cikornya nélkül -, hogy
673 20| kapcsolatot sejtenek köztem és e perszóna közt, kit talán
674 20| sötét éttermen, málházón és folyosókon keresztül, míg
675 20| sötétedtek elénk, a szén és petróleum bûzével, és egy
676 20| szén és petróleum bûzével, és egy kis szobába értünk,
677 20| Itt úgysem mehet tovább - és az ajtó elé ugrottam.~-
678 20| pózzal, rágta zsebkendõjét, és hullottak hisztérikus könnyei -,
679 20| hisztérikus könnyei -, itt és most. Különben is kicsoda
680 20| Detektív vagyok - hazudtam, és egész közel léptem hozzá.~
681 20| Fátyolát kissé feltûrte, és elborított illatszerével,
682 20| illatszerével, az orchidea és a kaliforniai mák olcsó
683 20| csatornákra, melyekben elszürkült és megrozsdásodott a haja.
684 20| emelkedik, száján vastag kenõcs és pirosító. Most igazán megijedtem
685 20| Felpittyesztette ajkát, és kajánul mutatta mind a harminckét
686 20| aranyfogát, az aranyhidakkal és platina szájpadlással, a
687 20| átengedik minden sorompón, és itt garázdálkodik a sima
688 20| igazolványaim az összes hazai és külföldi vasutakra.~- Ez
689 20| szemeket, te szemtolvaj, és te lopod meg a fiatalokat,
690 20| képzeltem, hogy férfi vagy és hogy nagy vagy. X... kalandornõ
691 20| egyszer beléd harapjak, és leköpjelek, szemét. Egyelõre
692 20| tekintéllyel nézegetett ránk, és kötelességtudóan tisztelgett.~-
693 20| nem sokat adott szavamra, és mint jó hivatalnok, az írását
694 20| hivatallal -, az okmányok és útlevelek hamis voltát nem
695 20| szállt az elsõ villámvonatra, és el is robogott U... vagy
696 20| kiabáltam a portás felé -, és maga futni engedi.~- Honnét
697 20| mondta a portás fölényesen, és tágra nyitotta harcsaszáját,
698 20| harcsaszáját, melybõl pörkölt és sör bûze csapott ki. - Minden
699 20| váljak gyilkossá, gyáván és alázatosan félreálltam.
700 20| Hiszem azonban, hogy a jó és okos emberek mégis lefülelik
701 20| esõköpeny, fekete selyemruha és fehér mellcsokor. Senkit
702 21| vihar töri össze hajóját, és lázas betegségben halálozik
703 21| Egészséges volt, kövér és lármás. Már az elsõ napon
704 21| keresztelõkút fölé tartotta, és ínyét sóval dörzsölte, hogy
705 21| sûrû bivalytejet ivott, és gulyákat öltek le, hogy
706 21| Kezébe vette a jogart, és fejére tette a koronát.
707 21| belevájt a feje lágyába, és kettéhasította. Szeme kitágult.
708 21| kenetes méltósággal viselte, és a papok áldását, akik a
709 21| mélyén nyugtalankodott, és egyre jobban féltette a
710 21| a gyomorbaját, pépekkel és kenõcsökkel. Még a böjt
711 21| vett magához táplálékot, és este sohasem lakott jól.
712 21| nagyon is messze vannak, és a vallás nem kormányozhatja
713 21| betegsége pedig sötétté és izgágává tette. Megfeledkezett
714 21| angyalokról is, s az ördögökkel és boszorkányokkal foglalkozott,
715 21| keresztutaknál sivalkodnak, és seprûnyélen lovagolnak a
716 21| mondta szigorúan a király, és szemében az idegesség zöld
717 21| tornyába, elõvette a papírjait, és cirkalommal óriási köröket
718 21| mutatkoztak. Mars tûnt fel, a vér és õrület csillaga, a háború
719 21| most Saturnus, a nyirkos és ragályos nyavalyák hírnöke.
720 21| mondta inkább a szakállába és önmagának, mint a királynak.~
721 21| asztrológus vontatottan és nagyon szomorúan -, hogy
722 21| ránézett a király könyörögve, és intett.~- Koldus vagyok,
723 21| Koldus vagyok, uram, és csak annyi vigaszt adhatok,
724 21| fiadra: Venus. Szeretni fog, és szeretni fogják. Másként
725 21| Másként szomorú az élete, és rövid. Fiatalon hal meg,
726 21| szólt -, sokáig vergõdtem - és a szívéhez nyúlt, aztán
727 21| királyfi sápadt volt, boldog és izgatott. Az apja elõvette
728 21| elõvette a horoszkópot, és eléje tette.~- Elõbb azonban
729 21| Ígérem - szólt a királyfi, és megcsókolta az apja száraz
730 21| Fiatalon halok meg - gondolta, és lehunyta a szemét. - Hõs
731 21| lehunyta a szemét. - Hõs leszek és szerelmes.”~Olyan édes és
732 21| és szerelmes.”~Olyan édes és szép volt ez a fájdalom,
733 21| hosszat ült a padon, egyedül, és csorgott a szíve vére, kimondhatatlan
734 21| felé, könnyû ruhát viselt, és megállt elõtte.~- Mit búsulsz? -
735 21| hogy fiatalon halok meg, és hogy hõs leszek, és hogy
736 21| meg, és hogy hõs leszek, és hogy szeretlek téged. Mindig
737 21| a királyfi fanatikusan, és a leány felé nyújtotta a
738 21| pedig felfedezett egy finom és szenvedõ ráncot, amit eddig
739 21| mint az oktalan állat, és hörgött:~- Háború.~Vasas
740 21| király. A fiára gondolt, és arra a jóslatra. Félt, hogy
741 21| úgy imádkozott, a földnek és az égnek. Reggel aztán,
742 21| ujjongva.~- Hõs - szólt a lány, és nézte, hogy kapcsolják rá
743 21| akarok nézni annak - mondta, és valahova messze nézett.~
744 21| az ellenség gomolyagjába, és - anélkül hogy észrevette
745 21| nyíl?” - kérdezte magától, és sokáig nézte a nyilat.~Nagyon
746 21| szíve.~A tenger nyugodt volt és hullámtalan, a gálya egyenletesen
747 21| rázni kezdték a gályát, és csörgetni a láncokat. Az
748 21| volna megvárni a reggelt, és hogy talán ez az a tenger,
749 21| fordítsák vissza a vitorlát, és amilyen gyorsan tudnak,
750 21| Éjfélkor esni kezdett. Ég és pokol közt hánykódtak. Másnap
751 21| érezte, hogy fáj a lába, és a feje nehéz, mint az ólom.
752 21| leendõ hitvese karjában, és meghalt az Úrban, keresztény
753 21| volt.~A PAP, AZ ASZTROLÓGUS ÉS AZ ORVOS~Még azon az estén
754 21| azon az estén megmosdatták és felravatalozták, száz gyertya
755 21| szíve bánatát, elmélkedett, és aztán magához hívatta bizalmas
756 21| vele: a pap, az asztrológus és az orvos.~Sokáig hallgattak.
757 21| tenni valahogy az orvos és az asztrológus közt, s az
758 21| engedted el a tanácsaimat, és füveim, fõztjeim eldobtad.
759 21| gúnyosan a pap.~- A párizsi és bolognai egyetem új szamársága.~
760 21| gyakran láttam szegénykét, és láttam, hogy sorvadt. Mert
761 21| Befalaztátok a szobába, és csodálkoztatok, hogy egyre
762 21| megszerettettétek vele a halált, és most csodálkoztok, hogy
763 21| hördült fel egyszerre a pap és a csillagjós.~Az orvos gondolkozott:~-
764 21| papon, az asztrológuson és az orvoson.~Végre döntött.~
765 21| a vállára tette a kezét és szólni akart, de a könny
766 22| fizetési osztályba lépett, és megkapta a méltóságos címet,
767 22| Betétes lakkcipõt viselt, és szeretett csinosan öltözködni.~
768 22| széken. A tanácsos végzéseket és rendelvényeket olvastatott
769 22| rendelvényeket olvastatott vele, és mosolyogva javította ki
770 22| mocsok, cudar világ volt, és nagyon haragudott azokra,
771 22| azt a kifürkészhetetlen és megfoghatatlan bölcsességet,
772 22| maradnia, epésen járt föl és alá. Forró álmában megjelent
773 22| kinek hanyagul, kinek kedves és szíves leereszkedéssel,
774 22| szíves leereszkedéssel, és hiába játszotta, hogy mindez
775 22| reszketett az izgalomtól, és napokig nyilallt a szíve
776 22| pirosas orra elfehéredett, és az orrcimpáját kék karikák
777 22| cseppig élvezze a tekintély és hatalom varázsát - még aláírt
778 22| aztán kivette a névjegyét és átadta a kunyerálónak. Általában
779 22| jutott embereket, a gyengéket és a betegeket. Ilyenkor érezte
780 22| érezte csak, milyen hatalmas és egészséges. Mások dolgában
781 22| felgyógyult a hivatalnok és jelentkezett nála, lemondóan
782 22| hivatalában élt igazán, és mikor becsapta maga mögött
783 22| szenzációval, hogy itt száz és száz lázas szem tapadt reá
784 22| szolgák a folyosón - suttogva és félénken - a „méltóságos
785 22| tükörben. Papirosfehér volt és élettelen.~Reggel orvost
786 22| szívtölcsért rányomta a mellére, és sokáig hallgatózott - gonosz
787 22| osztályú bérelt fülkéjébe, és gondolkozni kezdett. Magány,
788 22| mutatva a fehér mellényét és az arany óraláncát. Semmi
789 22| virágok közül csak a rózsát és a szegfût ismerte, a többinek
790 22| hasonló köztiszteletben és közszeretetben élõ hivatalnok
791 22| rangosztályban van. Milyen tökéletes és bámulatra méltó például
792 22| hivatalnokoknak is uniformis, hajtóka és csillag, egy kis kereszt,
793 22| ujján gyémántgyûrû van, és az aranylánca vastag. Hányan
794 22| fillér... Dugja zsebre, és szívja el otthon... Igen,
795 22| úgynevezett modern irányzat... és örökös panaszok... Én mindig
796 22| vigyázva az egyensúlyára és a hivatalos tekintélyére,
797 22| határozottan nem helyeselt, és inkább a város lámpáit vizsgálta,
798 22| álmos, csúnyább a halálnál és az õrületnél: az öregség.~
799 23| Hátradõlt a bársonytámlára, és megigazította nyakkendõjét,
800 23| kis borzongás fogta el, és szíve hevesebben kezdett
801 23| estét - mondta az idegen, és nem is nézett rá.~Az asszony -
802 23| fiatalember, piros arcú és szõke hajú, szelíd, szemüveges
803 23| eljöjjön az esti vonathoz, és fiaként szerepeljen. Mert
804 23| elõször a száján, aztán a jobb és bal arcán.~- Szerbusz, édes
805 23| kajánul kitanult gyengédségen, és útnak bocsátotta a fiút,
806 23| kit életében másodszor és utoljára látott. Talán az
807 23| ötlött, hogy sohase volt fia és felesége. Az egy korona
808 23| elmaradó raktárépületeket és fákat. Aztán elõvette kézi
809 23| megnézze arcát. Sárga volt és fakó, a homlok alján némi
810 23| betörõk számozott táblája. És az ujjlenyomata? Ujját reszketve
811 23| valahogy csönddé szûrõdik, és végtelen magányosságot áraszt,
812 23| mintha aludni akarna - és úgy nézte az asszony minden
813 23| rézsút szemközt, úgyhogy tere és ideje marad még a nekiszaladásra
814 23| idegességbõl nem merte abbahagyni és feltekinteni. Ezzel a mozdulatlansággal
815 23| hevernek a piros bársonyon, és a sápadt orrot, melyet elkábít
816 23| egyszerre csak eléje ugrott, és torkaszakadtából ordította:~-
817 23| asszony leesett a díványra, és halkan mondta, levegõért
818 23| Bocsánat - dadogott, és fél lépést tett feléje.
819 23| szólalt meg egy halk hang, és a kéz a bal mellre mutatott.~
820 23| mondta újra félszegen és szepegve - rendelkezésére
821 23| perc múlva felkönyökölt, és ránézett - ködösen - az
822 23| hosszú-hosszú alagút. Csupa füst és korom. Csak már túl lennénk
823 23| Végre - mondta az asszony, és fellélegzett.~- Jobban méltóztatik
824 23| kényszeredetten mosolygott az ötleten, és komoly meghatottsággal gondolt
825 23| Kissé hátradõlni a díványon, és erõsen beszívni. De engedje
826 23| beteg friss levegõt kapjon és mégse hûljön meg, a függöny
827 23| Nagykorponára - mondta az asszony. - És ön?~- Én is.~- A rokonaihoz?~-
828 23| megbotolva minden göröngyben és kavicsban, míg az állomáshoz
829 23| az ajtóhoz sompolygott, és a függöny kis hasadékán
830 23| bokrában hever. Ki tudja, mikor és kik találják meg?~Virradni
831 23| sárgazöld, barátságtalan és hideg, nyálkás köddel és
832 23| és hideg, nyálkás köddel és tintaszerû fellegekkel.
833 23| szeretett volna. Forrón és gyorsan lüktettek ütõerei.
834 23| akart dalolni a jóságához és az emberhez. De ekkor mindig
835 24| átszaladt egy golyó, könnyû és hegyes kis orosz acélgolyó,
836 24| hogy ugyanazok a tárgyak és emberek bámultak rá, mint
837 24| történt, nem volt jegye és szava.~Aztán megpróbált
838 24| súlyosan a mellére kívánkozott, és kortyintgatta a napfényt,
839 24| megnõtt, két tenyere kemény és vékony lett, mint a penge,
840 24| volt. Kiült a kerti padra, és nézett maga elé, a porba.
841 24| utcán, különösen magas falak és kerítések mellett. Néha
842 24| nagyon is megnézte egy ember, és azt hitte, hogy üldözi.
843 24| üldözi. Rendõrt keresett, és mikor nem talált, futni
844 24| törülgetni kezdték a könnyeiket, és leültek. Az anya értetlenül
845 24| emberek ilyenkor elnémultak, és sötéten összenéztek.~Õ pedig
846 24| gondolt rá, megfájdult a feje, és összekuszálódtak gondolatai.
847 24| öreg ölébe tette kezét, és egy dalt dúdolgatott.~Ki
848 24| amint eltávozott tõle, és képe lassanként elszíntelenedett.
849 24| cigarettázott. Ilyen kisfiú, és már cigarettázik. Nézte
850 24| nemegyszer Karcsikának nevezte, és késõbb Karikának, ahogy
851 24| ahogy egyéves korában. És eszébe jutott az az együgyû
852 24| olvasták az újságokban a hírt, és osztozkodni kívántak a gyászban.~
853 24| vissza, egy sarokba futott, és hirtelenül elolvasta. Ebben
854 24| is az volt. Arca kigyúlt, és körültekintett a szobában.
855 24| ágyból. Elõkotorta a levelet, és minden betûjét külön-külön
856 24| hogy ezeket a suttogásokat és szóbeszédeket végre el kell
857 24| agya gondolta - a „vádak és a rágalmak” ellen - itt
858 24| fõkötõjét fejére tette, és elindult a városba. Nem
859 24| nem magánemberek laknak, és már a külsejük is elárulta,
860 24| házak vonzották, gyárak és raktárak, vagy malmok épületei,
861 24| megroggyintotta térdét, és lehajtotta fejét, mint hívõ
862 24| írás közben feltekintett, és vékony, szinte papírszerû
863 24| aláhúzogatva, az arcképeit, és várakozott. A tisztviselõ
864 24| pedig gyengéden karon fogta, és kivezette.~Õ azonban nem
865 24| Mindenütt igazolta magát, és írást - pecsétes, hivatalos
866 24| bolondságokat mûvel, mozog és nyikorog, mikor nincs otthon.~
867 24| szobájába, az ajtó mögé bújt, és hallgatózott. A szekrény,
868 24| egy ember. Nagyon csúnya és gonosz volt. Késõbb a mosdó
869 24| lassan fölkelt, kisuhant és újra bejött a szobába, de
870 24| asztalon álló petróleumlámpát, és mint még soha, kopár kétségbeeséssel
871 24| égett az asztalon, szilaj és sötét sárgasággal, késõbb
872 24| néhány szikrát a sötétségbe, és elkezdett füstölni. Lustán,
873 24| terítõk messze feketültek, és a szobát betöltötték fullatag,
874 24| Tág szemmel nézett körül, és azt hitte, hogy még mindig
875 24| meg. Ki is ugrott ágyából, és a szobára nézett, melyet
876 24| sötét, rejtélyes réteg, és a kialudt lámpára, mely
877 24| ördögé. Leesett a padlóra, és gondolkozni próbált. Jó
878 24| változtathat. Tapogatta a földet, és tudta, hogy az a pokol.
879 24| függönyök, asztalok, székek, és ilyen lassú, érthetetlen
880 24| valami nyomást érzett -, és összekuszálta otthonosan
881 24| szájából a nevetés - hidegen és fényesen -, mint a víz.~
882 25| illattalan, illedelmes, férfias, és valahogy hangsúlyozza egyszerû
883 25| áttüzesedik a napsugarakban, és akkor az egész lánynak olyan
884 25| ellensége minden vidámságnak és színnek, nemde? Valóságos
885 25| Még nyolc órája van, és nyolc ízben változtatja
886 25| boldoggá: a pénz vagy az erény? És fel kell-e világosítani
887 25| Fülelnének, köhögnének, és újra meg kellene ismételnie
888 25| mindig lassúbb tempóban és hangosabban, végül azonban
889 25| végül azonban lemondanak, és inkább maguk is tartózkodnak
890 25| sehogy se tudták levetkõzni, és végül - legtöbben - csúnyák
891 25| végül - legtöbben - csúnyák és rothadók, gyógyíthatatlan
892 25| szorítkozva. Ha legalább gyors és véres mûtétet lehetne végrehajtani
893 25| háziasszonyától, ki fõzött és mosott rá. Vacsora után
894 25| borogatással bugyolálta körül, és aztán hársfa- vagy akácfateát
895 25| ez a csapás éppoly emberi és éppoly könnyû elviselni,
896 25| tollkését. Sok év óta hallja, és azóta nem került meg a tollkés.
897 25| selyemruhában jár, arca vékony, és lornyonon át nézi az idegeneket,
898 25| tollkését. Kedvesen köszönnek, és leülnek a szoba két székére,
899 25| emberek a vaskereskedésbe, és vesznek újat. Mit gyötrik
900 25| tízszer megkérdezi, hogy és mint van. Ha felel, akkor
901 25| közelében, belenyúlt a kasba, és arcocskáját dagadtra csípték
902 25| többes harmadik személy és múlt idõ. Régmúlt idõ. Hiszen,
903 25| mint „egyes elsõszemély” és mint „folyamatos jelen idõ”.
904 25| cukrászdában, de azok is fáradtak és rekedtek, inkább csak hallgatnak
905 25| kiraboltan. Rablók voltak ezek, és kissé gyilkosok is.~- De
906 25| közéjük - mentegetõzött a fiú, és savószeme bágyadtan csillogott
907 25| este hétkor. Olyan egyszerû és szomorú. Szegény madárka,
908 25| iránt.~- Irántam? - mondta, és magára mutatott halk megvetéssel.~
909 25| szavak, pirosak, lobogó-lilák és enyhén-kékek, melyek meggyulladtak
910 25| enyhén-kékek, melyek meggyulladtak és világítottak a sötétben.
911 25| a tükörben. Sápadt volt és öregedõ.~Mindössze párszor
912 25| érezte, ebbõl még sok vágy és sok rím születik. Abba is
913 25| Elment? Zúgott a feje, és a kérdõ mondatot még egyszer
914 25| az elõbbiek a nyelvtant, és elment. Ez volt mindegyikük
915 25| tudta meg, mi történt vele és benne. Sokszor nem aludt.
916 25| Aztán nem gondolt senkire és semmire. Szorgalmasan tanított
917 25| nagybátyjukkal szoktak sétálni, és melyben - minden valószínûség
1-500 | 501-917 |