Fejezet

  1 1 |           betegsége elején felfedezte, hogy a vékony és az éles csengettyû
  2 1 |               beteg sokszor azt hiszi, hogy tûz van, félreverték a harangokat
  3 1 |            ágyában. Félénken körülnéz, hogy szemlét tartson az otthoniakon,
  4 1 |           átlopódznak a másik szobába, hogy valamit vacsorázzanak, de
  5 1 |         surrantak fel a másik szobába, hogy a kis beteg semmit se tudjon
  6 1 |                Mindketten úgy érezték, hogy vétkeznek a beteg ellen,
  7 1 |                havat, de úgy tetszett, hogy a hegyek és a folyók összes
  8 1 |   elgondolkozott, s tisztázta magában, hogy eztán a nénje rakja majd
  9 2 |        szobában legalábbis három-négy. Hogy végeredményben hány leány,
 10 2 |           asztalnál, de úgy hallottam, hogy megjelentek Gyula unokahúgai
 11 2 |       ingadozott. Csak annyi bizonyos, hogy a cifra és zajos ház mindig
 12 2 |           barátom iránt. Azt is tudom, hogy náluk nem mertem inni. A
 13 2 |               még nem lehet.~Beláttam, hogy osztálytársaimnak igazuk
 14 2 |             Csikorgatja a fogát. Érzi, hogy a beszédük ízléstelen. De
 15 2 |              tüszkölni akar.~Bizonyos, hogy nem lehet barátunk.~Mi a
 16 2 |           nevelés beleedzette a hitet, hogy a leányokról csak az áhítatos
 17 2 |             változása. Csak azt tudom, hogy gyönyörû lakkcipõket kapott,
 18 2 |             Általános volt a vélemény, hogy nem lesz belõle semmi. Ez
 19 2 |      beszélhetünk egymással. Én tudom, hogy mindig, akkor is, mikor
 20 2 |         nõvéreim miatt, és lenéztetek, hogy az életemet alárendeltem
 21 2 |               életüknek. Azt hittétek, hogy ostoba voltam. De neked
 22 2 |               is cselekedtem, éreztem, hogy a cselekedetem oktalan,
 23 2 |        sokatokkal találkoztam. Láttam, hogy az arcotok sápadt, hallottam,
 24 2 |             arcotok sápadt, hallottam, hogy anyagi zavarokkal küzdötök,
 25 2 |       unatkozik, és talán arra gondol, hogy jó lenne elhagyni bennünket,
 26 2 |             polgárok között. De tudom, hogy sohase fogom elkövetni azokat
 27 3 |               volt künn.~Azon kezdtük, hogy apró hecceket eszeltünk
 28 3 |             lehajolt, felállt, de úgy, hogy az orrával nekiment a falnak
 29 3 |           rendet. Mióta neszét vették, hogy az iskolában forradalom
 30 3 |           pontosan felmértünk. Tudtuk, hogy az áldozat a kertben mikor
 31 3 |              adtunk neki. Úgy éreztük, hogy ezen az õszön az ördög tréfál,
 32 3 |          láttuk. Meg voltunk gyõzõdve, hogy már mélyen elzüllöttünk,
 33 3 |            próbáltuk ki. Nem múlt nap, hogy valami újat ki ne találjunk.
 34 3 |           falon, s bementek a városba, hogy hírt hozzanak nekünk, mint
 35 3 |             valami bajuk esett. Lehet, hogy a falon valaki meglátta
 36 3 |                féltek, arra gondoltak, hogy jobb lett volna, ha otthon
 37 3 |               jár a kertben.~Elmondta, hogy a havas kerten egy árnyékot
 38 3 |            mindenütt híresztelik róla, hogy iszik és kártyázik; mindenesetre
 39 3 |               Csak késõbb engedik meg, hogy meggyújtsunk egy szál gyufát.
 40 3 |                 A gazdag fiú elmeséli, hogy a szomszédban szemérmetlen
 41 3 |             hirtelenül kibékülni vele, hogy másnap megint bízhassunk
 42 3 |        pápaszem. Lesüllyeszti a fejét, hogy jobban lásson a félhomályban,
 43 3 |               Nagyon elkedvetlenített, hogy nem találtuk ágyban.~A szerb
 44 3 |        elégedetlenség követi. Világos, hogy az ugratás nem sikerült.
 45 3 |               elé.~Most már lökdössük, hogy tegyen valamit, õ pedig
 46 3 |              õt, valami kibújót keres, hogy megint a helyzet ura legyen.
 47 3 |        mulatságosnak találunk, azt is, hogy ott áll birkózva a fiúval,
 48 3 |      elkényszeredett kedvvel, sejtjük, hogy a tréfa, a nagyszerû tréfa
 49 4 |      legbensõmben bizonyára él a vágy, hogy a világ nélkülem más képet
 50 4 |               óta nem láttam. Világos, hogy ez a tíz nap, melyet tõle
 51 4 |               ablakra, s azt gondolja, hogy egy halott lakása, melyet
 52 4 |              benne az élet. Úgy érzem, hogy igaza van. Az, aki elment
 53 4 |            sürgönyt adtam fel, anélkül hogy választ kaptam volna rájuk.
 54 4 |        feledéssel.~Végre elhatároztam, hogy megszököm. A vonat két napig
 55 4 |              henteregtek más kezeiben, hogy elfinomultak, betegek és
 56 4 |               kilincsnek. Úgy éreztem, hogy most ez az egyetlen szilárd
 57 4 |               Egy szóval se árulja el, hogy itt vagyok - mondtam, és
 58 4 |               lehorgasztottam. Láttam, hogy itt addig élet folyt. Az
 59 4 |          határtalanul elszomorítottak. Hogy el ne szédüljek, iszom egy
 60 4 |               ajtó szárnya mögé bújok, hogy meg ne lásson a kedvesem,
 61 4 |             rajta. Én pedig úgy érzem, hogy ebben a pillanatban csal
 62 4 |          odatenni meggyötört szívemet, hogy késõbb, ha felébred, nyávogjon
 63 4 |             közöttük. Alapjában tudom, hogy semmi se történt. De azt
 64 4 |           halottak. Nekik fájna az is, hogy mi itt néha-néha mosolygunk.
 65 4 |                vastagon füstöl, látom, hogy jólesik neki. Arcom eltorzul
 66 4 |             kezemben, mégis rettegtem, hogy meglát egy cseléd vagy megcsíp
 67 4 |               Ezen az estén megtudtam, hogy csak helyem van itt, és
 68 5 |        vihartól sötét szobában. Tudom, hogy ekkor még nem is nagyon
 69 5 |           tüzes és vakbuzgó szememnek, hogy az akaratomat messze sugározza,
 70 5 |          üzenetet silabizálok ki, azt, hogy a lány megázik. Kiveszem
 71 5 |               az oka. Én mondtam neki, hogy jöjjön fel az esernyõért,
 72 5 |             szegény lábacskáit. Lehet, hogy túlzok. Valószínûen már
 73 5 |            összecsukom. Arra gondolok, hogy sötét gazember vagyok, aki
 74 5 |             várja a reggelt. Ha látná, hogy kidobtam a holmiját, neki
 75 5 |               tehát nem szabad tûrnöm, hogy a saját hibámért szenvedjek,
 76 5 |    odatámasztottam-e a falhoz. Persze, hogy rosszul áll. Legjobb lesz,
 77 5 |      lefektetem a földre, a szõnyegre, hogy puhán legyen, az ágyam mellé,
 78 5 |        Csakugyan alszom. Azt álmodtam, hogy a lány meghalt. A szívembe
 79 5 |             mint az apjához. Hazugság, hogy nekem nincs gyermekem. Itt
 80 5 |              nyugodtam meg egy kicsit, hogy végül az ágyamba fektettem
 81 5 |                  Akkor még nem tudtam, hogy ugyanakkor a bõrömbe is
 82 5 |     vademberekét, a homlokomra égette, hogy az övé, csak az övé vagyok.
 83 5 |               az utcán, talán érzi is, hogy ezt hajnalnak hívják, siet
 84 5 |           hajnalnak hívják, siet haza, hogy lefeküdjék és meggyújtsa
 85 5 |                 Én csak arra gondolok, hogy nagyon szeretem õt. Nekem
 86 5 |               élet. Az is eszembe jut, hogy utazni akartam volna, és
 87 5 |      tenyerembe hajtom. Sírva fakadok. Hogy nem lehetek többé egyedül.
 88 5 |               egyedül.~Különben lehet, hogy reggelre meg is halok. Akkor
 89 6 |             bajuszával, s annyira dús, hogy egy kopasz szájú ember örömest
 90 6 |               ból, az ember azt hiszi, hogy egy hóember állt ott, akinek
 91 6 |              Innen magyarázható talán, hogy a fess és karcsú katonalányok
 92 6 |             mint a vidéki primadonnák.~Hogy él itt Hurt ezredes? Reggel
 93 6 |             embernek ismerik. Mondják, hogy sok nyelvet beszél. Íróasztalán
 94 6 |           alatt japánul. Nem bizonyos, hogy ezeket a nyelveket kitûnõen
 95 6 |              beszéli, bár azt állítja, hogy minden nyelven tud, és egy
 96 6 |                ezt a szót:~- Fegyelem!~Hogy a fegyelmet nemcsak lefelé
 97 6 |              bizonyíték van. Beszélik, hogy a szolgálata legutolsó évében,
 98 6 |               Hurt ezredes.~Nem csoda, hogy az egész kisváros tiszteli,
 99 6 |       marhahúst eszik, de megköveteli, hogy a húskészítésre való utasításait
100 6 |               egy-egy diák karizmát.~- Hogy állsz meg te, öcsém, a harci
101 6 |              rohan a tiszti kaszinóba, hogy ott kedvére kiöntse a mérgét.~
102 6 |        lázadozni kezdett. Mégse járja, hogy ez a csendes és rokonszenves
103 6 |               meg száz levelet kapott, hogy intézkedjék, ne ijessze
104 6 |      polgármestert is megkörnyékezték, hogy tegyen valamit a katonai
105 6 |                ember volt, elsápadt.~- Hogy én intézkedjek? Belátom,
106 6 |               én intézkedjek? Belátom, hogy önöknek igazuk van. De nagyon
107 6 |             vállalkozott. Így történt, hogy Hurt ezredes tovább uralkodott
108 6 |             emelte a kezét. Azt hitte, hogy a nagy hõségtõl víziót lát,
109 7 |               voltam azonban bizonyos, hogy a másik percben nem rohan-e
110 7 |             barbár dolognak tartottam, hogy valaki reggelire - éhomra -
111 7 |             vizeszsömlével. Úgy érzem, hogy ezzel az egyetlen tréfával
112 7 |              az étrendünkbe, oktatott, hogy mit, hogy kell enni, késõn
113 7 |       étrendünkbe, oktatott, hogy mit, hogy kell enni, késõn feküdt
114 7 |             jogosan mosolyogtam rajta, hogy mindig mindennel meg volt
115 7 |             volt elégedve, és ahelyett hogy panaszkodott volna, igent
116 7 |               játszatta a verklivel, s hogy szerette, abban nem kételkedem.
117 7 |               becsültem õt, és tudtam, hogy ezek a hókuszpókuszok szükségesek
118 7 |    hókuszpókuszok szükségesek számára, hogy a haláláig való unalmas
119 7 |            gyakorlat után odáig vitte, hogy naponta tíz-tizenöt szivart
120 7 |                gyakoroltam is magamat, hogy félszemmel nézzek. Mondhatom,
121 7 |              Nagyszerû és bölcs dolog, hogy az embernek két szeme van.
122 7 |            tanult, s már sietett haza, hogy elmesélje új impresszióit
123 7 |           boldogan indult el kószálni, hogy még egyszer megfürödjön
124 7 |                pedig már arra gondolt, hogy hazamegy, és új cipõt vált.
125 7 |              azt hallotta az anyjától, hogy a szûk cipõ erõsíti a lábat.
126 7 |               felmenet állandóan félt, hogy valamilyen sötét apacs leszúrja.
127 7 |                a vonatja. Mégse lehet, hogy most haljon meg, amikor
128 7 |           földön is meg volt gyõzõdve, hogy a nap alapjában - néhány
129 7 |                könnyeimet.~Úgy láttam, hogy ezzel is nagyon-nagyon meg
130 8 |              ismeretlen, s most érzem, hogy nemcsak hogy ellenem követtek
131 8 |               most érzem, hogy nemcsak hogy ellenem követtek el merényletet,
132 8 |                Volt annyi vagyona még, hogy bátran új életet kezdhetett
133 8 |                 fölemeli karjait, int, hogy kutassam ki zsebeit.~- Ugyan -
134 8 |                Kéjelgek a gondolatban, hogy ezt a ravasz alakot börtönbe
135 8 |           nyomozás megindul.~- Biztos, hogy õ volt? - kérdezi a rendõrtiszt.~-
136 8 |            ágyról. Rögtön észrevettem, hogy tekintetét rászegezi, gyûrûmet,
137 8 |              volna a kezem. De féltem, hogy gyanússá válhatok. Én vagyok
138 8 |           azonban semmi értelme sincs, hogy még mindig ily szigorúan
139 8 |        figyeltem a detektívet. Láttam, hogy a szobám minden tárgyát
140 8 |                 Egyszerre észrevettem, hogy öt lépésrõl követ valaki.
141 8 |               tudom. Csak azt éreztem, hogy üldöznek, megfigyelnek.
142 8 |               szerelõ ellen, bizonyos, hogy csak errõl van szó. Lopni
143 8 |               bûn. De az csak nem bûn, hogy tõlem lopnak?~Ma estefelé
144 8 |           tekintett rám, de én tudtam, hogy minden mozdulata nekem szólt,
145 8 |               észreveszem õket. Tudom, hogy sötét tárgyak mögé bújnak,
146 9 |               õsz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal
147 9 |               embereket. Arra gondolt, hogy majd vesz még egy söröskészletet
148 9 |                segédek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely már
149 9 |        tiltakoztak.~Máris csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító sietve
150 9 |            tanító elszomorodott. Félt, hogy túlfizette, és becsapták.
151 9 |        túlfizette, és becsapták. Félt, hogy sógorának meg a húgának
152 9 |                nem fog tetszeni. Félt, hogy nem tudják majd hova tenni,
153 9 |               szobrot is vettek, igaz, hogy az csak egy öreg szakácsnét
154 9 |             letakarta az ágyterítõvel, hogy ne is lássa.~Ez volt az
155 9 |             szentül meg volt gyõzõdve, hogy a bibircsók azért múlt el,
156 9 |            levette róla az ágyterítõt, hogy megint ráborította. Egyszer
157 9 |            éjszaka álmából is fölkelt, hogy megtekintse. Akkor megint
158 9 |         rokonaihoz, titokban, anélkül, hogy látták volna elõzõleg, a
159 9 |             szólt a tanító zavartan -, hogy olyan édesen mosolyog.~Gyászos
160 9 |      nyakkendõjét, s az jutott eszébe, hogy õ sohase tudna ilyet kiválasztani.
161 9 |              finomak, fogalma sincsen, hogy miért.~Éjfél felé, mikor
162 9 |            vagy hozzám õszinte. Érzem, hogy te lenézel engem. Igenis
163 9 |          hordod. Szégyelled. Valld be, hogy szégyelled.~- Részeg vagy -
164 9 |              tudok aludni, mert érzem, hogy ti gyûlöltök engem, igenis,
165 9 |             engem, csak azt nem tudom, hogy miért. Mit vétettem én nektek?
166 9 |                mely azt mondja nektek, hogy szeretlek benneteket...~
167 9 |           karácsonyfa felé tántorgott, hogy összezúzza a gipszangyalt.
168 9 |          lefektették. Megígérte nekik, hogy másnap meglátogatja majd
169 9 |              botrány” miatt, azt írta, hogy nagyon ideges.~Otthon, a
170 9 |       mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha a képzõben tanult
171 9 |                angyalokat faragott, és hogy vannak dalok is, melyek
172 9 |            teljesen el tudják mondani, hogy mi fáj a szívünk mélyén.
173 9 |               hanyatlott oda, engedte, hogy magához szorítsa, fölemelje
174 10|               megnézte õt, észrevette, hogy cipõtalpa lyukas, gallérja
175 10|               aludni.~Emlékezett arra, hogy az az ember még egyszer
176 10|            szárnyát, és gyönyörködött, hogy vergõdnek a véres homokban.
177 10|        nyomorgó piktorokat vigasztalt, hogy az életüket elviselhetõvé
178 10|            vergõdött, világosan látta, hogy minden nyomorult közt ez
179 10|          környezetben.~Felöltözködött, hogy utánamenjen. De a lakását
180 10|         szemhéjait. A gavallér érezte, hogy evvel az emberrel nehéz
181 10|           kellett volna mondania. Azt, hogy megbocsát. A gavallér kétségbeesett,
182 10|            gondolta.~Dühösen játszott, hogy mindenét elveszítse, odaadja
183 10|                 Nem.~- De engedje meg, hogy legalább kölcsön adjak.~-
184 10|          állott elõtte. Bevallja neki, hogy megbánta tréfáját. A másik,
185 10|               másik, az egyszerûbb az, hogy utalványon visszaküldi pénzét
186 11|        fejedelmek, mikor tudtul adják, hogy az audienciának vége.~Az
187 11|               a szoba sarkában állott. Hogy megnézze, van-e tinta és
188 11|           mindig megakadályozta abban, hogy valami merészet és illetlent
189 11|                 hasonlóan nem engedte, hogy a szíve szerint - õszintén
190 11|              állott elõ. Arra gondolt, hogy ötéves korában két hónapig
191 11|             vagyok. Különben örvendek, hogy láthatom.~- Kilenc óra.~-
192 11|                lázongó semmiktõl félt, hogy nem tudott aludni, és most
193 11|                is utálatosnak találta, hogy olyan nagyon vigyáznak reá,
194 11|               úgy elrontaná a gyomrát, hogy egy hétig feküdhetne betegen.~
195 12|              azzal keresik kenyerüket, hogy fennhangon beszélnek. Homloka
196 12|               lány annyira megbûvölte, hogy - hirtelen elhatározással -
197 12|              azzal kereste a kenyerét, hogy bûvészkedett. Hosszú mûvészhajat,
198 12|          akaratukat. Gondoljanak arra, hogy a mozsárban megint itt van
199 12|             hitt magában. Biztos volt, hogy rá még vár a dicsõség. A
200 12|               mindenki tud. Hallottad, hogy súgok? Ha én „vezetem az
201 12|                 Azon a nézeten voltak, hogy a súgóknak és a családjaiknak
202 12|       elfogulatlan szemlélõ nem tudta, hogy miért ne csüggedjen el az
203 12|       kisvárosban mindenki tudta róla, hogy nem is szent a felesége.
204 12|              gyújtva. Arra is gondolt, hogy darabot ír, vagy képet fest,
205 12|                sérthettek meg anélkül, hogy a másik pillanatban ne feleljen
206 12|           alatta hatalmasan, s érezte, hogy erre várt, ez a dicsõség,
207 12|                 az ablakokra, s várta, hogy csöngessenek és leeresszék
208 13|     eszméletlenül. Ekkor határozta el, hogy elvonul a világtól, a tót
209 13|              éjjeliszekrények helyett, hogy rárakhassa óráját, gyûrûjét,
210 13|          durranást hallott, azt hitte, hogy pisztolyból lõttek. Zakatoló
211 13|                ravasszal készített ki, hogy azonnal ráfoghassa a betörõre.
212 13|                durranás oly erõs volt, hogy hangja még mindig a fülében
213 13|               keresés után fölfedezte, hogy a tölgyfaasztala kettérepedt.
214 13|                a pusztulás. Úgy hitte, hogy új életének vége, nem sikerült,
215 13|           gyújtotta meg. Arra gondolt, hogy nemsokára meghal. Eddig
216 13|         Annyira elmerült személetükbe, hogy szája kissé kinyílt, és
217 13|           verte ki. Azon gondolkozott, hogy tulajdonképpen mikor is
218 13|              szeme fehére, úgy érezte, hogy ezt is álmodja, az ágyat,
219 13|                 a vetkõzõdést, és azt, hogy nemsokára lefekszik. A kertben -
220 13|                parknak, de emlékezett, hogy álmában már nagyon sokszor
221 13|              itt, és kísértést érzett, hogy újra bemenjen a fák és bokrok
222 13|             két napot is átaludt, úgy, hogy csak egyszer ébredt fel,
223 13|                 de nem tudta biztosan, hogy a cigarettát szívja-e, vagy
224 13|             más iránt. Késõbb belátta, hogy a valóságból semmi sem érdekli.
225 13|                megtörténik az a csoda, hogy a test elbágyad, s a lélek
226 13|                legnagyobb eseménye az, hogy meghal, a napja szenzációja
227 13|            napja szenzációja pedig az, hogy elalszik.~Az ágyat egyre
228 13|             jórészt azzal töltötte el, hogy hosszú, véget nem érõ jegyzeteit
229 13|            csakugyan olyan bizonyos-e, hogy az életért álmodunk, és
230 13|              és nem megfordítva van-e, hogy az álomért élünk? Az álmok
231 13|          akarnak valamit tõlünk. Igaz, hogy mások az álmokat rendelik
232 13|             alá életüknek, azt hiszik, hogy az ébrenlét a fontos, és
233 13|                megerõltetésébe került, hogy átvánszorogjon a dohányzóba,
234 13|           emlékezni próbál. Meghagyta, hogy semmi áron se zavarják,
235 13|                székbe. Most már tudta, hogy miért érdekli annyira ez
236 13|               kellett nyitni a zsalut, hogy minden csalódásig hasonlítson.
237 13|      nyugtalanította, arról suttogtak, hogy uruk, ki sokszor napokig
238 13|          behívta az egész cselédséget, hogy az ebédlõben levõ bordó
239 13|                a meggyõzõdésre jutott, hogy az álmait folytatni kell
240 13|            díszletét. Néha azt hitték, hogy elborult az elméje. Csikorgó
241 13|       csörömpölését. Estefelé kiszólt, hogy bontsanak asztalt, az érintetlen
242 13|          Szeretett volna eléje utazni, hogy elõbb találkozzon vele.
243 13|            zsibbadást vágyott szegény, hogy talán ott, a halál tõszomszédságában,
244 13|            Egyik inas tréfásan mondta, hogy uruk most üli a lakodalmát.~
245 13|       emlékezett. Az a hiba, gondolta, hogy még mindig nem alszik eléggé
246 13|           Megragadta paplana csücskét, hogy érezze, felbukott-e már.
247 13|              álmodott is. Azt álmodta, hogy sok nesztelen, nehéz, reménytelen
248 13|                a konyhában a reggelit, hogy azonnal bevigye. Mikor kinyitotta
249 13|                is könyökölt a párnára, hogy jobban lásson. Látta, hogy
250 13|             hogy jobban lásson. Látta, hogy ezüsttálcán hozza a teát.
251 14|           Gyermekkoromban úgy éreztem, hogy halottnak lenni elõkelõ
252 14|          mérhetetlenül tetszett az is, hogy a nõket fehérben, virágdísszel
253 14|                 vagy el akartam bújni, hogy senki se lásson, vagy minden
254 14|          kilencéves fejjel is éreztem, hogy a nõ elmúlása borzalmasabb,
255 14|              torkom arra a gondolatra, hogy az a drága, virágos baba
256 14|                rajta. Megállapítottam, hogy az élõk arcképei megbarnulnak,
257 14|              olyan tökéletessé tettem, hogy a vizeshordóban nemcsak
258 14|            szép orr. Sokan azt hitték, hogy részeg, mert az orra vöröses
259 14|                az útját. De én tudtam, hogy a könnyeitõl volt mámoros,
260 14|           sohase láttak. Attól féltem, hogy a szék összeroskad súlya
261 14|                nincs senki. Nem tudja, hogy a kerevet karfája mögött
262 14|                 de oly szenvedélyesen, hogy a velõ belefárad, a vér
263 14|        karokkal és lehorgadt fejjel -, hogy cseppet sem csodálkozom
264 14|             hatalmába veszi.~Én tudom, hogy valamit keres.~Itt keresi
265 14|          délutánnak az emléke, anélkül hogy valakinek szóltam volna
266 14|                az apám tudtunkra adta, hogy elcsapta, mert iszik, és
267 14|               fel. Befogtam a fülemet, hogy ne halljam a csúf históriát,
268 14|            búsult az arcképe a polcon, hogy a szívem sajgott, valahányszor
269 14|              sötét szobán keresztül -, hogy a zongorán álló, tejüveggel
270 14|              torna volt ez a számomra, hogy kigyógyuljak a képzelgésembõl.
271 15|          kedves?~Az asszony bólintott, hogy akarja, s kezét az ura ápolt,
272 15|                más?~A felesége intett, hogy nincs más.~Megnyugodott,
273 15|            mint a vaj, fejét leszegte, hogy a nyakával és az állával
274 15|                a sok vacak - mondta. - Hogy azt is az Isten verné meg,
275 15|             mert ellentmondani. Tudta, hogy régóta nem hallgat rá. Másnap
276 15|             volt. Bement a vendéglõbe, hogy a berlini vonatig megvacsorázzon.~
277 15|              figyelemmel szolgálta ki, hogy elejét vegye a botránynak.
278 15|           kalauz azzal fenyegetõdzött, hogy leszállítja a vonatról.
279 15|                olyan patáliát csapott, hogy az alvó utasok mind felriadtak.
280 15|                és dúlva-fúlva elaludt. Hogy megérkezett, mindennel elégedetlen
281 15|          villany úgy volt felszerelve, hogy mikor a függõlámpa elaludt,
282 15|               a visszafojtott izgalom, hogy senkinek se panaszkodhatik
283 15|        nyugtalanul aludt. Azt álmodta, hogy két fiatal fekete bivaly
284 15|              úgy jött neki a fájdalom, hogy majd felöklelte. Sárga arcát
285 15|            történelemben azt olvastam, hogy a régi magyarok elpusztították
286 15|             pusztultak bele. Ki tudja, hogy pusztítani nem annyi-e,
287 15|                 Azt mondta a felesége, hogy a bánat ölte meg, valami
288 16|           látogatni a magyar Alföldre, hogy széles körû földtani kutatásait
289 16|           rövid vita után elhatározta, hogy a franciát dr. Schlossziarik
290 16|                nyomban megállapította, hogy késedelemre nincs ok. Vendégszobává
291 16|           ezenkívül egy barométert is, hogy a tudós bármikor pontosan
292 16|           figyelmét tanúsította az is, hogy a bádogmosdó fölé rajzszögekkel
293 16|            nemzetnek.~Oly boldog volt, hogy madarat lehetett volna vele
294 16|       megérkezése elõtt eszébe ötlött, hogy bizony elég gyatrán tud
295 16|           kísértette az a gondolat is, hogy esetleg megszökik vendége
296 16|             égi csodában reménykedett, hogy ügyetlen nyelve mégiscsak
297 16|             annyira izgatottak voltak, hogy az ügyvéd - természettudományos
298 16|               vezette. Õ úgy képzelte, hogy a franciák állandóan frakkban
299 16|              izgatta õt ez a probléma, hogy legjobban szeretett volna,
300 16|                 Már eleve elhatározta, hogy nem mutatja meg a vágóhidat,
301 16|                hirtelenében azt hitte, hogy valami múzeumba került.~
302 16|         geológus azt gondolta magában, hogy tele gyomorral, ebéd után,
303 16|                az ügyvéd azt vallotta, hogy a kultúrának, a test tisztaságának,
304 16|           áldozatot, s biztosra vette, hogy ez a gõzfürdõ az Alföld
305 16|                átszûrte és összetörte, hogy azok mint kései alkonyfények
306 16|             pislogott, látszott rajta, hogy szívesen lemondott volna
307 16|                Párizsra gondolt, arra, hogy két nappal ezelõtt még a
308 16|                a tudomány hû szolgája, hogy ilyen helyzetbe jusson,
309 16|                is, gyakran mondogatta, hogy mens sana in corpore sano.~
310 16|              kért. A család, tekintve, hogy ezt megértette, fokozott
311 16|            ágyból. Jelekkel mutogatta, hogy nagyon fáj a feje. A házigazda,
312 16|                noha meg volt gyõzõdve, hogy a kultúráért szenvedni és
313 16|                olyan, mint a parázs.~- Hogy nyög. Mit tegyünk? Hívassunk
314 16|             vándorgyûlést értesítette, hogy vendége a tó mellé rándult
315 16|                valaki is megsejthesse, hogy betegen fekszik lakásán
316 16|               ágyban, s értésére adta, hogy el szeretne utazni. Az ügyvéd
317 16|          hozatott, födelét fölhúzatta, hogy titokban lopja ki vendégét
318 16|           házakat, és az járt eszében, hogy valaha, az oligocén és eocén
319 16|             dörzsölgette kezét. Tudta, hogy holnap megint úgy sétál
320 16|           tûkön is ült. Attól tartott, hogy a tudós még egyet prüsszent.~
321 17|            szobát, s meghatódnék azon, hogy ideérkezett. Vedlett nyúlprémjén
322 17|           dongott. Ez arra csábította, hogy levetkõzzék. Egymás után
323 17|                gyerekteste alig várta, hogy megteljék a kád. A habok
324 17|        Elõrehajolva nézte a vizet úgy, hogy hátából kiugrott grádicsos
325 17|          hízelegte körül. Úgy rémlett, hogy ágyban hever, hullámok párnáján,
326 17|               is figyelte. Észrevette, hogy érdekli a teste. Kezét a
327 17|               lepkeláng felé tartotta, hogy lássa a piroskék térképet,
328 17|              Különösen megörült annak, hogy lába nagyujját kedve szerint
329 17|                 Nagyon elcsodálkozott, hogy neve is van, és hogy épp
330 17|   elcsodálkozott, hogy neve is van, és hogy épp így hívják, Kasornya
331 17|                Alapjában az is furcsa, hogy néhány betû jelent egy egész
332 17|             nevét sem tudta, csak azt, hogy két évvel ezelõtt valami
333 17|           Aztán elfelejtette. Különös, hogy most mindez bántja. Mit
334 17|             mikor rágondolt. Gyalázat, hogy a szegény ember szegénytõl
335 17|               a kávéházban, bevallani, hogy õ a tolvaj. Addig nem halhat
336 17|                bizonyítani a kávésnak, hogy a pikoló a tolvaj, aki -
337 17|          szemével. A pincér elfordult, hogy ne lássa a pikoló szemét.
338 17|            pikoló szemét. Kétségtelen, hogy miatta csapták el, az õ
339 17|               el, az õ lelkén száradt, hogy kidobták, s a fiú gyalog,
340 17|                szájába dugta a bolond, hogy ne halljék a sírása. Szegény,
341 17|                egy cseléd ismerõsétõl, hogy beállott vicénének, tudja
342 17|                mi. Annyira érezte ezt, hogy a forróságtól megszédült,
343 17|        megszédült, a falhoz kapott, és hogy el ne bukjon, megrántotta
344 17|           menni. Õ azonban úgy érezte, hogy aki a halálra elkészül,
345 17|                borotvát. Arra gondolt, hogy öt perc múlva felesége szobájában
346 17|         borostás volt. Nem is értette, hogy a borotvát mire másra lehet
347 18|                olyan határozottsággal, hogy mindenki meghallja, ennyit
348 18|               benne. Egyszerre érezte, hogy mégis ez a szoba a legfontosabb,
349 18|                figyelte. Arra gondolt, hogy ebben a pózban nagyon hasonlít
350 18|             fiatalember arról beszélt, hogy a hisztérikák marokszámra
351 18|              méltóságos úr furcsállta, hogy az ember egész váratlanul
352 18|           izmot, hájat kerestek volna, hogy - mint tûzveszedelemben
353 18|          társaság megállapodott abban, hogy a csillárt lecsavarják,
354 19|        vonatról lekéstem, és kiderült, hogy a másik gyorsra tizenegyig
355 19|            tesz, mindkettõ azt mondja, hogy itt még négy órát kell kukoricáznom.~
356 19|                el. Akkor veszem észre, hogy az étterem sarkában ül két
357 19|           Látszik véres, kicsi szemén, hogy egész éjjel nem aludt. Az
358 19|              tanítók. Késõbb megtudom, hogy kicsoda az, akirõl annyit
359 19|           amely oly vékonyka-soványka, hogy a bordái is kidüllednek
360 19|      kidüllednek belõle. Úgy döngette, hogy biztosan belefájdult a szegény-szegény
361 19|                igen: meg-kö-ve-te-lem, hogy emberségesen bánjon velem
362 19|    meghunyászkodott. Az arcába vágtam, hogy most már én - igenis -,
363 19|          tudomásul vette.~- Azt hiszi, hogy kiugraszt vele.~- Rosszul
364 19|               pozitív értesülésem van, hogy menesztik - és a kezével
365 19|                 Azt azonban mondhatom, hogy: vagy õ, vagy én, ketten
366 19|             borzadt. Világosan láttam, hogy ez az ember meg tudná ölni
367 19|         csakugyan cudar állat lehetsz, hogy így megkínzol egy teremtett
368 19|           embert.”~Régi meggyõzõdésem, hogy az embereken nem lehet segíteni,
369 19|              elárultam egy barátomnak, hogy csalja a felesége. Erre
370 19|                a célom.~Arra gondolok, hogy személyesen keresem fel
371 19|              lenne a sikerem. Nem baj, hogy ilyen nincs is. Verpeléty
372 19|         komázni. Kiteszem magam annak, hogy megragadja a gallérom, és
373 19|            Leghelyesebbnek látszik az, hogy úgy, ahogy vagyok, felkeresem
374 19|                Ez éppen a vád ellenük, hogy iszákosak és részegen járnak
375 19|        rendszabályait, gondoljon arra, hogy egész életüket, családi
376 19|              fonja át az ön intrikája, hogy három óra hosszat beszéltek
377 19|               hosszat beszéltek önrõl, hogy a borovicskás pohárba beleesett
378 19|          pocakodba szúrom a dugóhúzót, hogy kilyukad a hájad, és szétfröccsen
379 19|             arcom is elsápad, s látom, hogy a borfiú csodálkozva néz
380 19|                Azt parancsolom csupán, hogy rend legyen a földön.~Aztán
381 19|        borzasztó komolyan.~Nem hiszem, hogy szívesen fogadnának. Az
382 19|            beszélgetésüket. Megtudtam, hogy önöknek konfliktusuk van
383 19|                vagyok, aki abból élek, hogy ismerem az embereket, költõ
384 19|                szó, csodálkoznak azon, hogy egyszerre milyen villámló
385 19|               a helyzetüket. Bevallom, hogy nem ismerem Verpelétyt.
386 19|               csak akkor veszem észre, hogy nem is szólítottam meg õket.
387 19|         szólítottam meg õket. Fizetek, hogy felkelhessek és - egész
388 19|            ártsam be magam az ügyükbe, hogy észre se vegyék, szegénykék.
389 19|              kezében csengõvel, jelzi, hogy indul a vegyesvonat a szegedi
390 19|              életükkel. Nem is sejtik, hogy ki vagyok nekik. Hálátlanok
391 19|                nem akartátok meglátni, hogy szembe veletek ül egy néma,
392 19|                Verpeléty. Bocsáss meg, hogy annyi rosszat gondoltam
393 19|            Csak én vagyok oly szomorú, hogy szeretnék hanyatt vágódni
394 20|       társaságom. Késõbb vettem észre, hogy egy nõ setteng körülöttem,
395 20|              az arcába bökve az arcom, hogy végképp lerázzam a nyakamról.~-
396 20|             ingadoztam. Az is feltûnt, hogy félgyászban jár, szürke
397 20|         Bizonyosan valami víg özvegy - hogy elõkelõ-e vagy közönséges,
398 20|             posztoló katonának, lehet, hogy tényleg valami rosszban
399 20|                Egyre azon sopánkodott, hogy ma nem utazhat el. Ravasz
400 20|              alatta. Lassabban mentem, hogy gondolkozhassak. A váróterem
401 20|        bevezetés és cikornya nélkül -, hogy még mielõtt gondolkoznék,
402 20|   megborzongtam. Utálatosnak találtam, hogy az emberek gondolatban is
403 20|                mindennél nagyobb volt, hogy megismerjem õt. Izgatottan
404 20|               közel álltunk egymáshoz, hogy arcaink majdnem összeértek.
405 20|           elöntött a düh. Mégse lehet, hogy ilyen csúnya szipirtyó szabadon
406 20|              be kell azonban vallanom, hogy az okmányokon nyoma sem
407 20|                 Most rögtön vallja be, hogy jutott hozzájuk? Mert azt
408 20|                akarja elhitetni velem, hogy ezek a fedhetetlen, minden
409 20|          nyakát, s akkor vettem észre, hogy valami csillogó, fehér por
410 20|            látlak. Miért is képzeltem, hogy férfi vagy és hogy nagy
411 20|          képzeltem, hogy férfi vagy és hogy nagy vagy. X... kalandornõ
412 20|              mellet élesítem a szemem, hogy átfúrjalak, élesre ráspolyozom
413 20|           élesre ráspolyozom a körmöm, hogy a pofádba vágjam. Edzem
414 20|         pofádba vágjam. Edzem a fogam, hogy egyszer beléd harapjak,
415 20|          rövidlátó volt - érthetetlen, hogy bízhatnak meg ilyen súlyos
416 20|           félreálltam. Hiszem azonban, hogy a jó és okos emberek mégis
417 21|              sorsáról. Megjósoltatott, hogy a királyfi háborúba megy,
418 21|              és ínyét sóval dörzsölte, hogy megóvná lelkét a bûn rothasztó
419 21|           ivott, és gulyákat öltek le, hogy egy tányérnyi barna levest
420 21|               olyan erõs ez a gyermek, hogy akár a koronát is elbírná.~
421 21|             éjjelen pedig azt álmodta, hogy a fia meghalt.~ÁLOM~Egész
422 21|            belebotlott volna.~Délután, hogy belépett a trónterembe,
423 21|              Hiába fenyítette az apja, hogy vigyázzon, a kisfiú toporzékolt,
424 21|             álom a királynak jel volt, hogy a fia gyors fejlõdése valami
425 21|           égiek csak gúnyt ûznek vele, hogy késõbb annál jobban megalázzák.
426 21|                böjt se segített rajta, hogy a nagyhéten alig vett magához
427 21|               közé, akkor úgy találta, hogy a csillagok nagyon is messze
428 21|                elcsuklott, mert tudta, hogy az ember törékeny, mint
429 21|    praesentiá-ja azt a reményt ígérte, hogy a gyermek életét egy nõ
430 21|     vontatottan és nagyon szomorúan -, hogy fiadnak háborúba kell mennie.
431 21|             fényû szemébe. Úgy érezte, hogy két fekete varjú rebbent
432 21|           ebédnél észrevette a király, hogy a kisfiú sokat eszik.~-
433 21|           szabad. A király elrendelte, hogy fokozott figyelemmel vigyázzanak
434 21|              baja - mondta az orvos -, hogy nagyon is vigyáznak rá.~
435 21|              életem csak arra volt jó, hogy rád vigyázzak. Ígérd meg
436 21|            vigyázzak. Ígérd meg te is, hogy nem teljesedik be.~- Ígérem -
437 21|             HOLDAS EPERFÁK~Alig várta, hogy magára maradjon. A sötét
438 21|           ilyen boldog. Ma tudtam meg, hogy fiatalon halok meg, és hogy
439 21|            hogy fiatalon halok meg, és hogy hõs leszek, és hogy szeretlek
440 21|                 és hogy hõs leszek, és hogy szeretlek téged. Mindig
441 21|         határon.~A király elhatározta, hogy maga megy a háborúba. Országát
442 21|              és arra a jóslatra. Félt, hogy a sötét hatalmak mégis gyõzedelmeskednek.
443 21|                szólt a lány, és nézte, hogy kapcsolják rá a páncélját.~-
444 21|             gomolyagjába, és - anélkül hogy észrevette volna - egy nyíl
445 21|                elsápadt. Arra gondolt, hogy mégis jobb lett volna megvárni
446 21|           volna megvárni a reggelt, és hogy talán ez az a tenger, amelyrõl
447 21|               Nyomban szekérre szállt, hogy örömben úszó országán át
448 21|               Amikor lehajolt, érezte, hogy fáj a lába, és a feje nehéz,
449 21|                az udvaronc, aki látta, hogy a palota elõtt megállt a
450 21|               mellett.~Éjjel a király, hogy lecsöndesítse szíve bánatát,
451 21|             hívatta bizalmas embereit, hogy vigasztalnák õt.~A kis teremben
452 21|             értelek.~- Engedd meg hát, hogy beszéljek. Hosszú-hosszú
453 21|          láttam szegénykét, és láttam, hogy sorvadt. Mert a jóslat megmérgezte
454 21|       Titkolództatok, de õ észrevette, hogy mit rendeltetek neki, a
455 21|            kezetek simításából. Aztán, hogy neveltétek. Befalaztátok
456 21|            szobába, és csodálkoztatok, hogy egyre sápadtabb, megszerettettétek
457 21|          halált, és most csodálkoztok, hogy meghalt. Bizony mondom,
458 21|                meghalt. Bizony mondom, hogy a halálra neveltétek.~-
459 21|         Faragott képet tettetek eléje, hogy azt imádja, mert gyávák
460 21|            mert gyávák voltatok ahhoz, hogy magatok parancsoljatok a
461 21|         jövõnek, nem mertétek átlátni, hogy az ember az égnél is hatalmasabb,
462 21|               az égnél is hatalmasabb, hogy az ember nemcsak a jelent,
463 21|             jövõt is a kezében tartja, hogy az ember mindenható.~- Istenkáromló -
464 21|                neki, élesen, biztosan. Hogy mit, nem hallotta senki.~
465 22|            ember volt. Annyira komoly, hogy semmiképp se lehetett volna
466 22|              tette, s úgy intézkedett, hogy a szamarak lehetõen felül
467 22|             volt.~Gyakran sóhajtozott, hogy mennyi a dolga. Kacérkodott
468 22|            mindenüvé. Sétált a korzón, hogy visszaköszönhessen mindenkinek
469 22|   leereszkedéssel, és hiába játszotta, hogy mindez nehezére esik, a
470 22|        protekcióért zaklatták. Elõbb - hogy az utolsó cseppig élvezze
471 22|          betelni azzal a szenzációval, hogy itt száz és száz lázas szem
472 22|        várakozással. Sokszor hallotta, hogy a szolgák a folyosón - suttogva
473 22|        szervusz.~Egy éjjel az történt, hogy a hálószobája parkettjén
474 22|                 Még a kalauz se tudja, hogy kicsoda. Olyan õ, mint a
475 22|               ebédnél szinte jólesett, hogy hallotta a saját árva hangját.
476 22|       Csodálkozva vette azonban észre, hogy ez se hat. Még ez sem hat,
477 22|                lenne valahogy jelezni, hogy egy hozzá hasonló köztiszteletben
478 22|              hányan gondolhatják róla, hogy csak idõsebb fogalmazó vagy
479 22|             Parancsol, nagyságos úr?~- Hogy mondta? - szólt a tanácsos,
480 22|               az idõ... Ha elgondolom, hogy ezelõtt húsz évvel... Hány
481 22|                  nincs is módjukban... Hogy laknak szegények?... Piszkos
482 22|           kétszer ilyen drága... igaz, hogy tágas... szellõs... mindegyik
483 22|              kívül léptem elõ... Igaz, hogy nem ismertem a restséget...
484 22|            eléggé mélyen. Elhatározta, hogy még holnap visszautazik
485 22|         nincsen.~Késõbb eszébe jutott, hogy még valamit nem mondott
486 23|               verni arra a gondolatra, hogy ma éjjel itt kell majd dolgoznia,
487 23|    briliánsgyûrûk voltak, de látszott, hogy ezek a kezek uborkát savanyítottak,
488 23|           tiszteletdíjat kapott azért, hogy eljöjjön az esti vonathoz,
489 23|      elõvigyázatos férfiú volt. Tudta, hogy a rablásokat nemcsak technikaian,
490 23|             Talán az is eszébe ötlött, hogy sohase volt fia és felesége.
491 23|            Aztán elõvette kézi tükrét, hogy egy villanylámpa alatt megnézze
492 23|            most vallotta be önmagának, hogy õ tulajdonképpen nem is
493 23|      Lassanként sikerült odáig jutnia, hogy nem is látott benne már
494 23|              idegen a zsebéhez kapott, hogy védekezzen, mert azt hitte,
495 23|            védekezzen, mert azt hitte, hogy az asszony meg akarja elõzni.
496 23|            esedezõ, szederjes szájjal, hogy segítség. Bal karja lelógott
497 23|               préda, oly öntudatlanul, hogy bátran lekapcsolhatná a
498 23|              beszívni. De engedje meg, hogy elõbb ráterítsem a párnára
499 23|         óvatosan leengedte a függönyt, hogy a beteg friss levegõt kapjon
500 23|             kiugrott. Annyira sietett, hogy kalapját is elfelejtette