Fejezet

 1 1 |             Aztán halálos zavarban megint átmentek a másik szobába.
 2 1 |           neki és húst, amit a láz megint elemészthetett.~Tél felé
 3 2 |        elsápadt. És megdermedt. És megint hebegni kezdett. A régi
 4 3 |        kibékülni vele, hogy másnap megint bízhassunk az õ meleg és
 5 3 |         valami kibújót keres, hogy megint a helyzet ura legyen. Nagyon
 6 5 |          mint egy vallásos harang. Megint egyedül lehetek. Ott az
 7 5 |            csinálhat a hálótársam? Megint meg kell nézzem, jól odatámasztottam-e
 8 5 |      megkérem õt. Már virrad. Künn megint megeredt az esõ. Nagyon
 9 6 |             Legyint a kezével, ami megint azt jelenti:~- Oszolj.~Erre
10 8 |         kezemre meredt.~A detektív megint mosolygott.~- Úgy látszik,
11 9 |           róla az ágyterítõt, hogy megint ráborította. Egyszer tetszett
12 9 |            hogy megtekintse. Akkor megint nem tetszett neki. Reggel
13 9 |      azonban kisütött a nap. Akkor megint tetszett neki.~„Ha nem mosolyogna -
14 10|        alig konyult le szeme héja: megint látta a szemet, a fûzfapoéta
15 10|   bankjegyet.~- Nem - mondotta, és megint ránézett vádoló szemével.
16 12| Gondoljanak arra, hogy a mozsárban megint itt van az óra, épen, ragyogó
17 13|        likõrt hörpintgetett. Aztán megint leheveredett a pamlagra,
18 15|           szenvedni?”~Kapuja elõtt megint rágondolt:~„Különös ember
19 16|          kezét. Tudta, hogy holnap megint úgy sétál Sárszegen, gomblyukában
20 17|            éhségét, testét, melyet megint körülszappanoz, puhán és
21 19|         hallom:~- Verpeléty.~Aztán megint:~- Verpeléty. ~Késõbb újra:~-
22 20|            utána néztem.~Ekkor már megint nem volt sehol. A hátam
23 25|      akácfateát ivott, hogy másnap megint órákat adhasson. Az ágyban