Fejezet

 1 1 |          idõre egy távoli rokonuk jött hozzá, tapasztalatlan, félparaszt
 2 3 |           a szilvalekvárt. Késõbb jött az október, reggel gyenge
 3 3 |          gaudiumára tintás arccal jött be a matematikaórára.~Novemberben
 4 3 |      álltak a sötét fák, senki se jött.~Azt hittük, valami bajuk
 5 3 |       vívó, a legelsõ nõhódító. Õ jött be legelébb. Cipõjét már
 6 4 |      félórában kongott. Messzirõl jött ez a hang a hotelszobába,
 7 12|         pedig, mely a fogak közül jött, tompa és bánatos, talán
 8 12|           változott órává, sohase jött ki az a kártya, melyet gondoltak.~
 9 12|      pillanatra kiment, és nem is jött vissza többé.~3~Hónapokig
10 13|           csípõs, borongós tavasz jött, mely a fenyves erdõkön
11 13|        pihen egy kriptában. Miért jött vissza ilyen váratlanul?
12 13| felkönyökölve õ maga feküdt, majd jött az inas, ki ezüsttálcán
13 13|        rekedten kiabált. Senki se jött. Az inas szokás szerint
14 14|        ismertem meg. A zongorákat jött hangolni. Már az elsõ pillanatban
15 15|       bekötötte. Felkötött kézzel jött haza a fiú.~- Semmi - intett
16 15|        száraz szemmel, szó nélkül jött haza a temetésrõl.~Lámpagyújtás
17 15|   földbirtokos eltántorodott, úgy jött neki a fájdalom, hogy majd
18 16|         korszakbeli lerakódásokat jött ide tanulmányozni. Annyira
19 20|        nyáron, oldalt, suttyomban jött, vékony, kiszáradt karját
20 20|    gyorsan elkotródik, mint ahogy jött, szó nélkül, száján valami
21 21|         felült a bölcsõjében. Úgy jött ez a kis poronty a világra,
22 23|       nélkül.~Jó darabig senki se jött. Férfiak, nõk mentek el
23 24|       hátán a zsákkal búcsúzkodni jött hozzá. Nagyon csodálkozott