Fejezet

 1 1 |       tapasztalatlan, félparaszt asszony, sötétzöld ruhában, vaskos
 2 12|          a konyhakés, mellyel az asszony reggel a krumplit hámozta,
 3 15|     nézett.~- Akarod, kedves?~Az asszony bólintott, hogy akarja,
 4 15|           nyavalyás világot. ~Az asszony nem mert ellentmondani.
 5 15|    dolgokat kiabált. Ilyenkor az asszony mosolygott. Csitítani nem
 6 15|         melegtõl alig jártak. Az asszony szája reggel óta sírásra
 7 15|          esztendeje - zokogta az asszony -, ma két esztendeje, a
 8 15|    kárminvörös arca elsápadt.~Az asszony csengetett, orvost hívatott,
 9 15|         sopánkodott eszelõsen az asszony -, két fia halt meg egymás
10 17| kártyázni durákot és máriást. Az asszony kutyamódra szaladt utána,
11 17|           hová. Kedves, buta, jó asszony volt.~Az ablakon már feltetszett
12 18|     kipirosították volna. Néhány asszony madár módra csipeget a csemegés
13 23|             Jó estét - mondta az asszony, fojtottan.~- Jó estét -
14 23|          és nem is nézett rá.~Az asszony - valami halvány bizalmatlansággal -
15 23|         akarna - és úgy nézte az asszony minden mozdulatát. Lassanként
16 23|        két vasökölben bízott.~Az asszony kitûnõen ült, még mindig
17 23|         a halk, biztos tusát, az asszony két kék szemét, mely rávetõdik,
18 23|       maradt, meg se moccant.~Az asszony egyszerre csak eléje ugrott,
19 23|          mert azt hitte, hogy az asszony meg akarja elõzni. Talán
20 23|          másodpercben azonban az asszony leesett a díványra, és halkan
21 23|       rajta.~- Végre - mondta az asszony, és fellélegzett.~- Jobban
22 23|        Nagykorponára - mondta az asszony. - És ön?~- Én is.~- A rokonaihoz?~-
23 23|         jó - szólt szomorúan.~Az asszony kortyintott a konyakból,