Fejezet

 1 2 |        kis barátom iránt. Azt is tudom, hogy náluk nem mertem inni.
 2 2 | megvetésével néztem rá. Most már tudom, miért utálja õt mindenki.~
 3 2 |           a rajzot, mindent.~Nem tudom, hogyan ment végbe a változása.
 4 2 |      végbe a változása. Csak azt tudom, hogy gyönyörû lakkcipõket
 5 2 |       beszélhetünk egymással. Én tudom, hogy mindig, akkor is,
 6 2 |   szerelmi életem harmonikus. Én tudom, hogyha egy nõ meredt szemmel
 7 2 |      iszákos polgárok között. De tudom, hogy sohase fogom elkövetni
 8 3 |          tréfa még nem volt.~Nem tudom, miért éppen az elsõ eminenst
 9 4 |     melybõl nem régen ittak.~Nem tudom, miért, ezek a tárgyak határtalanul
10 4 |       helyem közöttük. Alapjában tudom, hogy semmi se történt.
11 4 |      semmi se történt. De azt is tudom, miért jönnek vissza a halottak.
12 4 | lopózkodtam fel a lépcsõkön. Nem tudom, mitõl féltem. Hiszen jogom
13 5 |         vihartól sötét szobában. Tudom, hogy ekkor még nem is nagyon
14 8 | délutánban.~Mit követtem el? Nem tudom. Csak azt éreztem, hogy
15 8 |        azonban észreveszem õket. Tudom, hogy sötét tárgyak mögé
16 9 |    gyûlöltök engem, csak azt nem tudom, hogy miért. Mit vétettem
17 14| brutálisan a hatalmába veszi.~Én tudom, hogy valamit keres.~Itt
18 15|        ismerem a magyarokat. Nem tudom, mi a magyar bánat.”~1913~ ~
19 20|      közvetlen összeköttetése.~- Tudom... de...~Sötéten végignéztem.
20 20|         vagy közönséges, még nem tudom -, aki éjfél után a pályaudvaron
21 21|         hangosan folytatta:~- Én tudom, ki ölte meg a királyfit.~-
22 22|      itthon... Sajnálom... Õ is, tudom, majd sajnálja... Akar egy