Fejezet

 1 2 |     Szívesen kezet szorítottunk. A régi idõkrõl beszéltünk.~- Lásd -
 2 2 |          megint hebegni kezdett. A régi volt. Szemöldökei magasra
 3 2 |            a szégyen, a rémület, a régi szolgaság bánata.~- Tudniillik -
 4 6 |          jegyzõkönyve is, amelyben régi nõi arcképeket tartogat.
 5 8 |            viselkedett, minthogyha régi ismerõsök lettünk volna.~
 6 10|       fûzfapoéta szavalni kezdett. Régi, avas verseket a falu kis
 7 12|     feketék voltak a fogai, mint a régi zongorabillentyûk. A fahang
 8 12|      színészelmélkedések, mókák és régi színlapok egészítették ki
 9 15|    egyszerû hajviselete szerint, a régi szentekre emlékeztetõen.
10 15|   emlékeztetõen. Arca, a tiszta, a régi, amelyet mintha mindig hideg
11 15|             mint a szigetvári hõs, régi ismert képén.~Egy nyári
12 15|            de ott is meleg volt. A régi diákszobákban, ahol a fiúk
13 15|        ángliusok!~Újra kezdõdött a régi hajsza, a csomagolás, az
14 15| történelemben azt olvastam, hogy a régi magyarok elpusztították
15 17|         nélkül - eszébe jutott egy régi cimborája, a nevét sem tudta,
16 18|          emlékezett valamire. Ki a régi vesebajára, ki a kehes torkára,
17 19|   megkínzol egy teremtett embert.”~Régi meggyõzõdésem, hogy az embereken
18 20|            Aztán megjelent arcán a régi, szemtelen mosoly. Leült
19 23|           kitûnõen ült, még mindig régi helyén, vele rézsút szemközt,
20 24|       eléjük tárta kötegeit, a fia régi leveleivel egyetemben, melyeket -
21 24|         rakta szekrényét, a drága, régi fehérnemûket, az ingeket,
22 25|      szomorú. Szegény madárka, egy régi esõköpenyben. Fáj a magányossága.