Fejezet

 1 1 |        délután temették az anyját.~Erre az idõre egy távoli rokonuk
 2 4 |        meghalt.~Sokszor elborultam erre a gondolatra. Pár nap múlva
 3 6 |            hangon kéri az étlapot. Erre a pincérek - ahányan vannak -
 4 6 |          tormával?~Általános igen.~Erre felemeli a kezét, jelt ad,
 5 6 |      megint azt jelenti:~- Oszolj.~Erre a pincérek hanyatt-homlok
 6 8 |       ügyben kérném a részleteket.~Erre nem is gondoltam. Mennyire
 7 8 |           Megálltam. Az ismeretlen erre továbbment, nem tekintett
 8 10|          rongyos gavallér. A szõke erre összezsugorodott, mint a
 9 10|        vádoló szemével. A gavallér erre határozottan, nagyon keményen
10 12|         hatalmasan, s érezte, hogy erre várt, ez a dicsõség, ez
11 15|            leszállítja a vonatról. Erre olyan patáliát csapott,
12 16|           tengett. A madár se járt erre.~Itt élt a „kultúrügyvéd”,
13 18|            a võlegénye. A võlegény erre várt.~- Kedves - mondja
14 18|    gallérjukat. A többi férfi csak erre várt. Némelyik a mellényét
15 19|            hogy csalja a felesége. Erre a legjobb barátom ellenségemmé
16 21|            megelevenedett az álom.~Erre a trónra mászott fel a fia.
17 22|           engem?~- Nagyságos úr...~Erre a szóra rácsapott, mint
18 23| keményítette szívét. Szüksége volt erre. Szerszámai rendben voltak.
19 23| kattogásába hal. Kiválóan alkalmas erre a mûveletre. Még tétovázott,
20 23|     konyakból, aztán leheveredett. Erre az idegen gyengéd gonddal
21 23|         beteg. Az õ betege volt, s erre nem minden büszkeség, jóérzés
22 24|      bizonyára a székeknek, melyek erre a jelre sorakoznak. Táncolt