Fejezet

 1 2 |   Ezermester hírében állott.~Aztán egyszerre abbahagyta a zongorázást,
 2 3 |            A piros arcú, szõke fiú egyszerre csak izegni-mozogni kezdett,
 3 3 | pillanatban a koncert teljes volt, egyszerre mûködtek a tréfa tüzérei,
 4 3 |           zendülés van készülõben. Egyszerre megbotlik, a nevetés reá
 5 4 |        volna rá bágyadt szemeivel, egyszerre messzinek, rég megtörténtnek
 6 4 |            zöld levél.~Az üvegajtó egyszerre megzörren. Óvatosan egy
 7 5 |           fekete drapériák lógtak. Egyszerre mindketten megálltunk:~-
 8 5 |          róla. Amihez nõk nyúlnak, egyszerre megelevenül, sírni-ríni
 9 5 |            lehet bohémul szeretni, egyszerre követelik tõlünk, amit a
10 5 |           utazni akartam volna, és egyszerre csak látom magamat a tengeren
11 7 |    sántikált az ünnepi napfényben.~Egyszerre esni kezdett az esõ.~- Sebaj -
12 8 |          árnyékom hosszan ráesett. Egyszerre észrevettem, hogy öt lépésrõl
13 9 |         gipszangyal állt, a bortól egyszerre megoldódott a nyelve.~-
14 9 |         Leült egy fatörzsre. Akkor egyszerre valami elérzékenyülés fogta
15 14|     hangokkal altatja a bánatát.~7~Egyszerre felkel a székrõl. Olyan
16 18|         fontos nem történik benne. Egyszerre érezte, hogy mégis ez a
17 18|             akit eddig nem ismert. Egyszerre elfogta valami öröm. A karjait
18 19|            csodálkoznak azon, hogy egyszerre milyen villámló ötlettel
19 21|            Talán mi? - hördült fel egyszerre a pap és a csillagjós.~Az
20 23|         meg se moccant.~Az asszony egyszerre csak eléje ugrott, és torkaszakadtából
21 24|            hívta, Károly. De ekkor egyszerre kiszaladt száján, hogy maga
22 24|            templom elõtt.~Különben egyszerre ernyedetlen, szorgalmas