Fejezet

 1 4 |   elvesztette az idõérzékét. Azokra gondolt, kik most - ebéd után -
 2 7 |        boulevard-on, pedig már arra gondolt, hogy hazamegy, és új cipõt
 3 7 |           cipõt vált. De aztán mást gondolt. Már messze volt a lakásától.
 4 9 |         meglepni az embereket. Arra gondolt, hogy majd vesz még egy
 5 9 |         kellemetlen. Magára se igen gondolt, csak fölkelt és lefeküdt,
 6 11|      kívánságokkal állott elõ. Arra gondolt, hogy ötéves korában két
 7 12|            fakíroké. Arra a könyvre gondolt, melybõl a bûvészetet tanulta.~
 8 12|             lángra gyújtva. Arra is gondolt, hogy darabot ír, vagy képet
 9 13|             nem gyújtotta meg. Arra gondolt, hogy nemsokára meghal.
10 16|            körülburkolták. Párizsra gondolt, arra, hogy két nappal ezelõtt
11 17|       pirosra gyulladt. Semmire sem gondolt. Határtalan szabadnak tudta
12 17|       megtapogatta a borotvát. Arra gondolt, hogy öt perc múlva felesége
13 18|              melyen most ül. Sohase gondolt a halálra. Az élet mélységeirõl
14 18|       tartott. Vilma figyelte. Arra gondolt, hogy ebben a pózban nagyon
15 21| trombitalármában.~Nem is a háborúra gondolt a király. A fiára gondolt,
16 21|           gondolt a király. A fiára gondolt, és arra a jóslatra. Félt,
17 21|        váltak. Kissé elsápadt. Arra gondolt, hogy mégis jobb lett volna
18 23|           és komoly meghatottsággal gondolt nénikéjére, ki mindig fehér
19 23|           büszkeség, jóérzés nélkül gondolt. Arca az izgalomtól meg
20 24|             látta. De ha hosszabban gondolt rá, megfájdult a feje, és
21 25|           akárki mellébe.~Aztán nem gondolt senkire és semmire. Szorgalmasan