Fejezet

 1 10|     szeplõs szemhéjait. A gavallér érezte, hogy evvel az emberrel
 2 12|       döngött alatta hatalmasan, s érezte, hogy erre várt, ez a dicsõség,
 3 13|        megrémült szeme fehére, úgy érezte, hogy ezt is álmodja, az
 4 13|  boszorkányos titkokat lesnek. Úgy érezte, az élet legnagyobb eseménye
 5 13|     fölébredés után, mázsasúlyúnak érezte testét, és nagy megerõltetésébe
 6 15|       Londonban töltötte. Elég jól érezte magát, de sokáig itt sem
 7 17|           mondani vagy mi. Annyira érezte ezt, hogy a forróságtól
 8 17| készületlenül menni. Õ azonban úgy érezte, hogy aki a halálra elkészül,
 9 18|          történik benne. Egyszerre érezte, hogy mégis ez a szoba a
10 21|          idegen fényû szemébe. Úgy érezte, hogy két fekete varjú rebbent
11 21|          nem tudott tovább aludni. Érezte, ez már az aggkor. Aki keveset
12 21|         robogjon. Amikor lehajolt, érezte, hogy fáj a lába, és a feje
13 22|         nem értett. Nagyon rosszul érezte itt magát. Mélyen meg kellett
14 22|          kék karikák vették körül. Érezte a „fegyelem” szükségességét.
15 22|           és a betegeket. Ilyenkor érezte csak, milyen hatalmas és
16 23|            tervvel, valahogy mégse érezte magát gazembernek. Volt
17 24|             a fiát egyre kisebbnek érezte, amint eltávozott tõle,
18 24|         ajtajai élesen csillogtak. Érezte, hogy a háta mögött ez a
19 25|        lélek ocsúdása. Sokszor úgy érezte, hogy évekig tudna hallgatni.~
20 25|          kesztyûn át is - hidegnek érezte. Ez volt minden. Aztán nem
21 25|           vitte haza a vágyat. Úgy érezte, ebbõl még sok vágy és sok