Fejezet

501 23|              épp annyi ideje volt már, hogy felugorjon a vonatra.~Átnyújtotta
502 23|               Keservesen sírt a rabló, hogy olyan nagyon-nagyon jó ember,
503 24|              ezen. Különösnek találta, hogy ugyanazok a tárgyak és emberek
504 24|         mellett. Néha meg az bántotta, hogy nagyon is megnézte egy ember,
505 24|               egy ember, és azt hitte, hogy üldözi. Rendõrt keresett,
506 24|          elfordított fejjel, hazafelé.~Hogy meglátogatta õt egy-egy
507 24|              Nagyon csodálkozott azon, hogy cigarettázott. Ilyen kisfiú,
508 24|            egyszerre kiszaladt száján, hogy maga is megijedt az új szótól,
509 24|                a postás, aztán nézett, hogy nem jön‑e vissza, egy sarokba
510 24|           széttépte ezer apró darabra, hogy körme is belefájdult, s
511 24|       megfogamzott agyában a gondolat, hogy ezeket a suttogásokat és
512 24|                a külsejük is elárulta, hogy nincs bennük semmi nyájasság.
513 24|              jó részét azzal töltötte, hogy kérvényeket, beadványokat,
514 24|        messzirõl kíméletesen intettek, hogy senki se fogadhatja, a járókelõket
515 24|          bezárta kulccsal. Azt mondta, hogy a drágaság miatt, mert sokba
516 24|           közel egy évig lakott. Igaz, hogy itt se maradhatott nyugodtan.
517 24|             élesen csillogtak. Érezte, hogy a háta mögött ez a szekrény
518 24|              otthon.~Este elhatározta, hogy meglesi a szekrényt. Lábujjhegyen
519 24|              az összeesküvésre, látta, hogy a gyanúja nagyon is alapos
520 24|              egy szál lobogó gyufával, hogy titkos ellenségei meghunyászkodjanak.
521 24|                 abroszokat az asztalra hogy a reggeli csomagolásnál
522 24|            nézett körül, és azt hitte, hogy még mindig nincs ébren.
523 24|            akart kimenni innen. Tudta, hogy hiába is akarna. Az elkárhozottak
524 24|          Tapogatta a földet, és tudta, hogy az a pokol. Miért is hitte
525 24|               magát. Feltépte ruháját, hogy könnyebben lélegezzen -
526 25|                Mire hazaér, nem tudja, hogy mirõl mi a véleménye. Vajon
527 25|             Már régen leszokott arról, hogy bonyolult dolgokról elmélkedjen.
528 25|             Sokszor azt hitte magáról, hogy orvosnõ. Házról házra járt,
529 25|         hársfa- vagy akácfateát ivott, hogy másnap megint órákat adhasson.
530 25|         elmosódott minden.~Megtörtént, hogy hirtelen felült. Hangokat
531 25|              naponta hallani arról is, hogy a tábornokné elvesztette
532 25|               szintén arról nevezetes, hogy elveszítette tollkését.
533 25|             Marie magyarázni próbálja, hogy semminek se õ az oka. Másrészt -
534 25| nyelvtanítónõket?~Egyszer azt álmodta, hogy a tábornokné csontlegyezõjével
535 25|            naponta tízszer megkérdezi, hogy és mint van. Ha felel, akkor
536 25|          Nemegyszer kapta magát rajta, hogy összefüggéstelen szavakat
537 25|          ocsúdása. Sokszor úgy érezte, hogy évekig tudna hallgatni.~
538 25|               rájuk, mert kicsit félt, hogy csúfot ûznek vele. Nem is
539 25|            szökött meg. Mihelyt látta, hogy a boldogtalanságát el akarják
540 25|                Eleinte észre se vette, hogy a fiatalember elmarad. Aztán
541 25|         pengével. Erõt érzett magában, hogy megragadja. Ahhoz is, hogy
542 25|             hogy megragadja. Ahhoz is, hogy belevágja, akárki mellébe.~
543 25|         Lehunyta szemét. Azt képzelte, hogy egy kertben van. Budapesten
544 25|              egy márvány Ámor vállára, hogy kicsit pihenjen.~1916~.oOo.~