Fejezet

 1 1 |            misét mondanak a láznak.~Hogyha nyugodtan megy, a beteg
 2 1 |     összekulcsolva imádkozott, mint hogyha nem is az anyját, de õt
 3 1 | átnyalábolta, s lassan-lassan, mint hogyha egy törékeny üvegszekrényt
 4 2 |          mindig tudtam, mit teszek, hogyha oktalanul is cselekedtem,
 5 2 |        életem harmonikus. Én tudom, hogyha egy nõ meredt szemmel bámul
 6 3 |          még inkább idegessé tette. Hogyha valamit keresünk, erõre
 7 3 |     epidémia. Csak kevés jó belõle. Hogyha túlságosan élvezzük, akkor
 8 3 |          orra bukik, hirtelen, mint hogyha puskagolyó találta volna.~
 9 4 |                           A BUJDOSÓ~Hogyha elmegyek hazulról, mindig
10 4 |           akik eddig vidáman éltek. Hogyha sikerül a csel, akkor látni
11 4 |  elhalványult és ködössé lett, mint hogyha a múlt lehelt volna rá bágyadt
12 4 |          nap múlva befejezte volna. Hogyha nem térek vissza soha, akkor
13 4 |             már nem vagyok részese. Hogyha hû lenne hozzám, akkor nem
14 4 |          arcom rettenetes lehetett. Hogyha valaki meglát ebben a pillanatban,
15 6 |     fehérséggel borul egész fejére. Hogyha télen a behavazott piactéren
16 6 |            katonai diktatúra ellen. Hogyha katonazene játszik a városi
17 7 |             embernek két szeme van. Hogyha az egyik elvész, ott a másik.~
18 7 |             milyen boldog az ember, hogyha a füle egészen megsiketül,
19 17|            mozdulata az lett volna, hogyha végigvágódik a szoba padlóján,
20 19|            legtermészetesebb dolga, hogyha most felkelnék, az asztalukhoz