Fejezet

 1 10|             BOCSÁNATOT!...~1~A gavallér éjjel három és négy közt
 2 10|   levegõjében. Kemény, érdekes gavallér volt, kissé színpadias,
 3 10|    kiáltott át hozzá a rongyos gavallér. A szõke erre összezsugorodott,
 4 10|        erõsebben. - Ülj ide.~A gavallér már feszítette izmát, mert
 5 10|  Beszélgessünk - parancsolta a gavallér.~- Kérem szépen...~- Mi
 6 10|  valami eleven anakronizmus. A gavallér elnevette magát.~- Mondj
 7 10|      is, repedtfazék-hangon. A gavallér zsebkendõjébe fojtotta nevetését,
 8 10|     zsivány? - kérdezte tõle a gavallér.~- Tegnap halt meg az édesanyám -
 9 10|       megriadt a szemétõl.~3~A gavallér ágyában ült - ingben -,
10 10|  feléje, irgalmat esdekelve.~A gavallér nem volt jó ember. Gyerekkorában
11 10|     még? - kérdezte félénken a gavallér.~- Hogyne - mondta a népköltõ.~-
12 10|  gondoltam magára - vallotta a gavallér, és elpirult. - Nagyon tetszettek
13 10| pilláit, szeplõs szemhéjait. A gavallér érezte, hogy evvel az emberrel
14 10|  Holnap találkozzunk - szólt a gavallér -, fontos, nagyon fontos
15 10|       szemben értelmetlenül. A gavallér hallgatott, hagyta, hadd
16 10|         Azt, hogy megbocsát. A gavallér kétségbeesett, ökölbe szorult
17 10|    tõle. Néhány forduló után a gavallér elnyerte a fûzfapoéta minden
18 10|        Folytassuk - hebegett a gavallér -, játsszunk hitelbe.~-
19 10|    ránézett vádoló szemével. A gavallér erre határozottan, nagyon
20 10|      ostobább gyötrelmekkel.~A gavallér egyik megoldást sem választotta,