Fejezet

 1 5 |        tegnapi ebéden ivott? Nekem egyedül kell maradnom. Kemény ágyon
 2 5 |            vallásos harang. Megint egyedül lehetek. Ott az üvegtálcán
 3 5 |           elfelejtem õt, lefekszem egyedül az ágyba.~Vajon csakugyan
 4 5 |          az ágyba.~Vajon csakugyan egyedül vagyok-e? Itt van velem
 5 5 |             fejemen egy úti sapka, egyedül vagyok. Éjjel sokszor kóboroltam
 6 5 |             Hogy nem lehetek többé egyedül. Sohase lehetek többé egyedül.~
 7 5 |      egyedül. Sohase lehetek többé egyedül.~Különben lehet, hogy reggelre
 8 7 |      Párizsi szokás. Remek kaland.~Egyedül kószált az esõben, estig.
 9 9 | disznótorra. Akkor is sokat ivott. Egyedül ballagott haza a végtelen
10 11|          impresszáriónak -, kicsit egyedül maradok. Levelezésemet akarom
11 11| elcsendesedett. Most már csakugyan egyedül volt.~Írni akart. Az íróasztal
12 13|            s egész nap bolyongott, egyedül. Június utolján, egy délután
13 15|         akkor is mosolygott, mikor egyedül volt: megtört szemmel és
14 16|          szót, mely az emberiséget egyedül boldogíthatja:~- Progresszió.~
15 17|         évek múltán - elõször volt egyedül, és hosszan, boldogan nézte
16 18|        türtõztetni, és kifakadt:~- Egyedül akarok lenni.~A võlegény
17 19|  boldoguljatok, ahogy tudtok.~Most egyedül vagyok az idegen városban,
18 19|           buta emberszeretetemmel, egyedül, szegény, szánandó bolondot.
19 21|           óra hosszat ült a padon, egyedül, és csorgott a szíve vére,
20 24|          Az elsõ napokban teljesen egyedül volt. Kiült a kerti padra,