Fejezet

 1 9 |  GIPSZANGYAL~Varjú Péter, a tanyai tanító már õsz óta töprengett azon,
 2 9 |            Gyönyörû! - kiáltotta a tanító, az önkéntelen elragadtatás
 3 9 | süvegcukorból faragták volna ki.~A tanító a szûk homlokát ráncolgatva
 4 9 |           nyakukon porosodott, s a tanító ily szerencsésen egymásra
 5 9 |   csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító sietve fizetett - szeretett
 6 9 |     mûvészekét akarják utánozni.~A tanító elszomorodott. Félt, hogy
 7 9 |              Tetszik? - kérdezte a tanító.~- Nagyon szép - biztatgatták,
 8 9 |          Az a szép rajta - szólt a tanító zavartan -, hogy olyan édesen
 9 9 |          vagyok részeg - kiabált a tanító. - Én már napok óta nem
10 9 |        vagyok részeg - rikácsolt a tanító, és sírva fakadt. - Csak
11 19|            kezét: ne bántsa magát, tanító úr.~- Nem! - folytatta egyre
12 19|         van-e ennél búsabb szó?”~A tanító tovább magyarázott.~- Verpeléty
13 19|          érdekelt és bosszantott a tanító perpatvara. Már nem hallom
14 19|         pohárba beleesett a sovány tanító könnye.~Ez se hat rá? Dehogy
15 19|    elintézni a dolgot. Nézem a két tanító arcát, aki már kifogyott
16 19|           nem tetszik?~Lesem a két tanító száját, mit felel, és csak
17 19|         szegedi tanyák felé. A két tanító felpattan, fizet, veszi
18 19|             jó.~Isten veletek, két tanító, te sovány és te is, kövér.