Fejezet

 1 1 |        felébredhet, és meglepheti õket.~2~Az apa puha, olvadozó
 2 2 |  magasztalhatjuk vagy bírálhatjuk õket, csak õ nem szólhat, mert
 3 3 |        sötétben izgatottan vártuk õket. Árulástól nem kellett tartanunk,
 4 3 |           a falon valaki meglátta õket, talán a cirkáló rendõr,
 5 4 |        énekeltem:~- Most meglepem õket, akik eddig vidáman éltek.
 6 4 |     Minden mosolyunkkal eláruljuk õket.~Elõttem két ismerõsöm megy.
 7 6 | vadászaton pedig rohamra vezényli õket, mint a támadó hadoszlopot.
 8 6 |           Csak azután bocsátja el õket. Legyint a kezével, ami
 9 8 |      törõdtem velük. Nem ismertem õket, tehát nincs közöm hozzájuk.
10 8 |            Én azonban észreveszem õket. Tudom, hogy sötét tárgyak
11 8 |       néznek rám, mikor nem látom õket, és fojtogatnak, kesztyûs
12 9 |         fejezni, mennyire szereti õket, milyen nagyra tartja rokoni
13 9 |          másnap meglátogatja majd õket, de a hajnali vonattal hazautazott,
14 15|              Szilvuplé - csúfolta õket. - Tõlem beszélhetsz, szamár
15 16|    szörnyûség lenne, ha meglátnák õket.~Az állomásig tûkön is ült.
16 19|       hogy nem is szólítottam meg õket. Fizetek, hogy felkelhessek
17 22| kígyószisz nyílt. Szigorúan nézte õket. Nem tudta a nevüket. A
18 25|  részletekbe. Azok nem érdekelnék õket. Egyszer - nagyon sok évvel