Fejezet

 1 4 |      mindennap jelentkezett. Eszembe jutott a kedvesem. Amikor utoljára
 2 8 |              álmos lennék, s eszembe jutott a sötét, orosz diák, kit
 3 9 |            sógora nyakkendõjét, s az jutott eszébe, hogy õ sohase tudna
 4 9 |            édes szomorúságot. Eszébe jutott a söröskészlet, a kancsó,
 5 9 |             mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha a képzõben
 6 13|           célt. Arra a meggyõzõdésre jutott, hogy az álmait folytatni
 7 17|            minden ok nélkül - eszébe jutott egy régi cimborája, a nevét
 8 18|        csakugyan volt tû. Véletlenül jutott oda, talán a csemegekereskedésben,
 9 18|      méltóságos úrnak azonban eszébe jutott a cukorbetegsége, melyet
10 20|   rátekintettem. Akkor aztán eszembe jutott. A firenzei piazzán szólított
11 20|          Most rögtön vallja be, hogy jutott hozzájuk? Mert azt csak
12 21|      agyonfázva, félig eszméletlenül jutott a partra.~Nyomban szekérre
13 22|           Általában kedvelte a bajba jutott embereket, a gyengéket és
14 22| keresnivalója nincsen.~Késõbb eszébe jutott, hogy még valamit nem mondott
15 23|      gazembernek. Volt hivatalfõnöke jutott inkább eszébe, ronda szakállával,
16 23|            feléje. Aztán lélegzethez jutott: - Rosszul van, nagyságos
17 24|           egyéves korában. És eszébe jutott az az együgyû vers is, mellyel
18 25|           adhasson. Az ágyban eszébe jutott ez, az. De hamarosan elmosódott