Fejezet

 1 5 |  jöjjön fel az esernyõért, nem akart, csökönyösködött. Talán
 2 7 |    Sokáig öltözködött. Elegáns akart lenni. Vadonatúj sárga cipõt
 3 7 |   halálra. Õ csak egy jó napot akart csinálni magának, s még
 4 11|   csakugyan egyedül volt.~Írni akart. Az íróasztal a szoba sarkában
 5 11|    csodagyerek azonban maradni akart. Beteg, mohó vággyal leste
 6 13|     azonban, ki már semmit sem akart, végére járhat a dolognak.~
 7 13|      az álmot. Egyre mélyebben akart belesüppedni, egyre sûrûbb,
 8 16|        alkalmat megragadva, el akart látogatni a magyar Alföldre,
 9 17| szemöldökét, és a borotva után akart nyúlni.~„Majd késõbb - gondolta -,
10 17|      puhán és gondosan. Tiszta akart lenni, makulátlan. Könnyû
11 17|   kissé megbolygatta azt, amit akart. És még a markõrnél is nagyobb
12 18|      fiatalember, aki tangózni akart a parkett síkos lemezén,
13 19|   fegyelmit.~- Mit szólt?~- Le akart beszélni.~- És?~- Végül
14 20|       maga elé meredve.~- Hová akart utazni, nagysád?~- Firenzébe~-
15 21|       szomorúan. ~A pap igazat akart tenni valahogy az orvos
16 21|        tette a kezét és szólni akart, de a könny elfojtotta szavát.
17 23|        hitte. Néha himnuszokat akart dalolni a jóságához és az
18 24|    vastag koromban. Már nem is akart kimenni innen. Tudta, hogy