Fejezet
1 1 | elé tartjuk. Még a szíve is láthatóan ugrándozott girhes
2 1 | azbesztbõl volt. Annyi idõ múltán is megmaradt egy kevés maradék
3 1 | reggeltõl estig zengett is, akár a holdas éjszakákon
4 1 | dolgot látott. Már akkor is lelkiismeret-furdalást érzett,
5 1 | kitartóbban csengettek a hitelezõk is.~Az apa hõsiesen viselte
6 1 | betolakodott a betegszobába is. Minden vázában virágok
7 1 | fiatalember. Az õ kezében is virágcsokor volt.~A patikán
8 1 | regényeit olvasta. Az öccse nem is figyelt rá.~De mikor néha
9 1 | imádkozott, mint hogyha nem is az anyját, de õt temetnék.~-
10 1 | papucsot.~- A vastag kendõt is - ordított türelmetlenül -,
11 1 | fehér pálinka.~A nénjét is látta. A napfényben csúnya
12 2 | vagy a Jolánnak...~Ma is úgy emlékszem a házukra,
13 2 | és a nõvéreinek barátnéi is. Máskor tizenöt leányt számláltam
14 2 | éreztem kis barátom iránt. Azt is tudom, hogy náluk nem mertem
15 2 | nem lehet barátkozni. Én is szánalommal, egy kis férfi
16 2 | türelmesen vezették a lombfûrészt is, mely keze alatt fantasztikus
17 2 | irigyeltünk. Volt egy szmokingja is. Ebben minden délután megjelent
18 2 | meghozta a gyümölcsét, ha nem is neki, a nõvéreinek, akik
19 2 | tudom, hogy mindig, akkor is, mikor legközelebb voltunk
20 2 | teszek, hogyha oktalanul is cselekedtem, éreztem, hogy
21 3 | válik. Így történt ez nála is. Végigkotorta összes zsebeit,
22 3 | motozás után onnan, ahol nem is sejtették, bûvészkézzel
23 3 | a tréfa illatszerészei is csatlakoztak. Nem bírtak
24 3 | tarkónkat, a bordánkat. Nem is mulatságból nevettünk tán.
25 3 | találtuk meg. Ezek a fogások is elavultak. Láthatatlan sodronyokat
26 3 | s most már a legbátrabb is tanácstalanul állott, hátha
27 3 | mondják, kicsit eszelõs is. Ujjait a szemére teszi,
28 3 | akit kémkedése ellenére is mindnyájan szeretünk a tudásáért,
29 3 | mulatságosnak találunk, azt is, hogy ott áll birkózva a
30 3 | hangosan nevetni kezdenek, mi is velük nevetünk, de már sírósan,
31 4 | engem, nem vagyok ott, nem is vagyok. A szobám pedig bitangul
32 4 | augusztusi sárgaságban. A kilincs is úgy égett, mint egy ormótlan
33 4 | hûtötte a lázam. Mostan is sokáig szorongattam. Becsületesen
34 4 | semmi se történt. De azt is tudom, miért jönnek vissza
35 4 | halottak. Nekik fájna az is, hogy mi itt néha-néha mosolygunk.
36 4 | lesz - sóhajtok -, akkor is... - Megnyugodva nyitom
37 5 | Tudom, hogy ekkor még nem is nagyon tetszett. Szemeit,
38 5 | sokáig álltam a középen, nem is gyújtottam meg a lámpát.
39 5 | víztõl. Talán már köhög is. Holnapra tüdõgyulladást
40 5 | Valószínûen már otthon is van.~Megkeményítem a szívemet,
41 5 | hagyta itt vádlóul. Nem is láttam, hova tette. Talán
42 5 | hasonlít egy regebeli madárhoz is, különösen, ha ki van nyitva
43 5 | kidobtam a holmiját, neki is fájna az embertelenség.
44 5 | fájna az embertelenség. Nem is az ernyõt sértettem vele,
45 5 | hogy ugyanakkor a bõrömbe is bevarrta azt a ronda emlékmondatot,
46 5 | teszek a fejére. Az enyémre is. De aztán ne hagyjon a lakásomban
47 5 | gyermekeimet. Mert gyerekünk is lesz. Öt vagy hat. Akár
48 5 | Öt vagy hat. Akár több is. Nem voltak eddig gyermekeim?
49 5 | végigmegy az utcán, talán érzi is, hogy ezt hajnalnak hívják,
50 5 | hegység, természet és élet. Az is eszembe jut, hogy utazni
51 5 | lehet, hogy reggelre meg is halok. Akkor majd terítsetek
52 6 | az írásai, a jegyzõkönyve is, amelyben régi nõi arcképeket
53 6 | világháborúban a japán kémekkel is társaloghatna. Szobája falán
54 6 | óráig állt a folyosón, akkor is, midõn a magas rangú tiszt
55 6 | Most a polgári társadalom is szepeg, hátha görbén néz
56 6 | ezredes látogatja az iskolákat is. A tornaórák elõkelõ vendége.~-
57 6 | parádéba vágja magát, beléje is visszatér a harci kedv.
58 6 | közönség, már a polgármestert is megkörnyékezték, hogy tegyen
59 6 | agyonütlek.~Már suhogtatta is félelmes nádi pálcáját,
60 7 | a rumoshordó. Még ekkor is volt benne valami nemes
61 7 | Alapjában pedig volt filozófiája is, s nem egészen jogosan mosolyogtam
62 7 | Nagyon dicsérte a vendéglõjét is, ahol a világ legjobb ételeit
63 7 | hadd rendeljen helyettem is.~- Majd meglátod, milyen
64 7 | szerszám. Bogumil ezúttal is áhítatosan mondta:~- Wagner...
65 7 | mindenrõl leszokott. A rászokás is, a leszokás is teljesen
66 7 | rászokás is, a leszokás is teljesen céltalan volt.
67 7 | Rontja a tüdõt. Aztán sokba is kerül. Csak tudnád, milyen
68 7 | és - képzeld - a szõlõrõl is...~A lakását otthagyta,
69 7 | misztikus félhomályt. Különben is ez jót tesz a szemnek.~Lavórja
70 7 | megvakulsz?~- Itt a másik. Azzal is elélek. Tegnap bekötöttem
71 7 | szemem, s már gyakoroltam is magamat, hogy félszemmel
72 7 | ott a másik.~Szóval errõl is leszokott.~6~Az életrõl
73 7 | érdekes, valamicskét franciául is tanult, s már sietett haza,
74 7 | Ruhája összecsapzott, a haja is csurgott a víztõl.~Elindult
75 7 | magának, s még ott a földön is meg volt gyõzõdve, hogy
76 7 | temették el bácskai rokonai. Én is megnéztem õt, az üvegkoporsó
77 7 | barátmalmoznék. Még ennek is örült. Az ember nem vesz
78 7 | helyeselte a halált, neki is igent intett. Micsoda kényelem,
79 7 | Úgy láttam, hogy ezzel is nagyon-nagyon meg volt elégedve.~
80 8 | elhinni a hihetetlent.~Nekem is ez fáj. Lázamat eleinte
81 8 | míg elaludtam, és ezerszer is megjelent elõttem a kék
82 8 | színdarabból ismertem. Álmomban is találkoztam vele. Nehéz
83 8 | a részleteket.~Erre nem is gondoltam. Mennyire megkönnyebbültem.
84 8 | megnézhetném egy pillanatra, magam is meggyõzõdhetnék. De megnézni
85 8 | kilincseim, titkon még pénzemet is megolvasta, melyet este
86 8 | Csak nem keresett máskor is?~Hideg vízben mosakodtam.
87 8 | színészarcok, de vannak olyan arcok is, melyekrõl nem tudok biztosat,
88 8 | vallottam be, kívülem nem is tudja hát senki.~Tegnap
89 8 | kérdezte:~- Mit akar tõlem?~Én is szepegve feleltem:~- Semmit.~-
90 8 | beletörõdtem. Ha elfognak, akkor is adnak enni, szívem doboghat,
91 8 | Csendes detektív, te, ki most is itt mégysz a hátam mögött,
92 9 | cigarettatárcát, végre kettõ is elfér a háznál, de errõl
93 9 | édesen mosolygott, mintha nem is gipszbõl, hanem süvegcukorból
94 9 | A kereskedõ és a segédek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal,
95 9 | villanyfényben.~A gipszangyal most is mosolygott, szirupédesen
96 9 | valami nagy-nagy szomorúságot is árasztott, mint az ízléstelen
97 9 | csecsebecsékkel, tavaly egy szobrot is vettek, igaz, hogy az csak
98 9 | az ágyterítõvel, hogy ne is lássa.~Ez volt az õ rendszere.
99 9 | tetszett. Még éjszaka álmából is fölkelt, hogy megtekintse.
100 9 | mosolyog.” Ebbe aztán meg is nyugodott.~Karácsony estéjén
101 9 | elmosolyodott, de kissé meg is döbbent.~- Milyen kedves
102 9 | nem áll jól neki. Bútoraik is milyen furcsák, és mégis
103 9 | Igenis megvetsz engem, te is, a húgom is.~Sógora tiltakozni
104 9 | megvetsz engem, te is, a húgom is.~Sógora tiltakozni próbált,
105 9 | söröskészletem? Lásd, már nem is emlékszel rá. Két évvel
106 9 | Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat, azt
107 9 | jók az én ajándékaim? Ezen is mosolyogtatok. Ne tagadd,
108 9 | szeretlek benneteket...~Föl is kelt, és karjait fölemelte,
109 9 | itattak vele, lassan ki is józanodott és elcsitult.
110 9 | szobájában. Abbahagyta a pipázást is. Elõvette hegedûjét, próbált
111 9 | híva disznótorra. Akkor is sokat ivott. Egyedül ballagott
112 9 | ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely oly édesen mosolygott.
113 9 | oly édesen mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha
114 9 | faragott, és hogy vannak dalok is, melyek teljesen el tudják
115 10| anyjáról. Aztán énekelt is, repedtfazék-hangon. A gavallér
116 10| hozzá. Bizonyára már nem is emlékszik reám.~Visszafeküdt
117 10| ember néha egy citrommagon is nyakát szegi. Fene egye
118 10| szemében öntudat ég, és nem is annyira szánalmas, inkább
119 10| mondani.~5~A találkozás meg is történt.~Ismét ültek egymással
120 10| ismeretlen. Kicsit félt is tõle. Mindössze pedig egy
121 10| sem választotta, annyival is inkább, mert hirtelen eszébe
122 11| dolognak tartotta. Ezzel el is intézte a levelezését.~A
123 11| a belsõ küzdelmei arcán is nyomot hagytak. Az ajka
124 11| tudott aludni, és most azt is utálatosnak találta, hogy
125 11| kell vetni rövidnadrágját is. Közben megéhezett. Éhségét
126 11| Éhségét még a vénségénél is nagyobb tragédiának tartotta.
127 11| fiú. Játszani szeretne õ is. Zsinege azonban nincs.
128 12| talán a hivatásánál fogva is kissé halkabb, mint más
129 12| voltak. Még a részeg emberek is észrevették a suskust. A
130 12| megszólalt:~- Szíveskedjenek önök is koncentrálni az akaratukat.
131 12| pillanatra kiment, és nem is jött vissza többé.~3~Hónapokig
132 12| Egy év múltán már játszott is. Ott lenn, a súgólyuk villamos
133 12| tartotta magát, talán nem is minden ok nélkül. Mert ebbe
134 12| mindenki tudta róla, hogy nem is szent a felesége. A házassága
135 12| a súgót. Késõbb már nem is vigyázott, a hûtlensége
136 12| megzavarta, és részeg volt akkor is, mikor nem ivott bort. Elõadás
137 12| lázától lángra gyújtva. Arra is gondolt, hogy darabot ír,
138 12| elfordította a fejét, nem is szólt semmit az inába szállt
139 12| szokott gutturális színezetét is, feje vörös haragban fürdött.~-
140 13| kövér és puffadt, de ez is sárga, köpcös ujján aranygyûrû,
141 13| kidülledt a láztól, nyelve is kilógott, olyan volt, mint
142 13| szomszéd társalgó falait, azt is hálószobává alakíttatta,
143 13| elcsitultak az õ idegei is. Most már nem félt a zenebonától,
144 13| nyelvét. Sokszor napközben is elaludt egy székben, szájában
145 13| írókat és bölcseket kissé meg is vetette. Most hosszan, mélyen
146 13| hogy tulajdonképpen mikor is ébredhetett fel. Bús gombolyagban
147 13| fehére, úgy érezte, hogy ezt is álmodja, az ágyat, a vetkõzõdést,
148 13| az ágyba. Néha két napot is átaludt, úgy, hogy csak
149 13| álmait folytatni kell ébren is, szolgain követte a parancsokat,
150 13| hegyek közé, a kastélyba is, fülledt és ametisztkék
151 13| hozzá, kivette már kontyát is, a halványlila szeme - tág
152 13| mellébe. Akkor végre álmodott is. Azt álmodta, hogy sok nesztelen,
153 13| ezüsttálcán teát hozott, teázni is kezdett már, de egy pillanatban,
154 13| kissé összerezzent. Föl is könyökölt a párnára, hogy
155 13| megsoványodott fejét. Cukrot is dobott a csészébe, még rumot
156 13| dobott a csészébe, még rumot is öntött, s a kanalára pár
157 13| hirtelenül - megállt.~A szeme is tágra nyílott, csodálkozva,
158 14| mérhetetlenül tetszett az is, hogy a nõket fehérben,
159 14| külsõsége, kilencéves fejjel is éreztem, hogy a nõ elmúlása
160 14| a fehér, hullámos melle is, és minden egyes tagja,
161 14| árnyékban hûsölõ kutya szeme is véres. Csak a macskák ülnek
162 14| láttam, de egy nõalakot is - magas és karcsú volt,
163 14| a legkisebb negyedhangot is meg tudta különböztetni,
164 14| Vajon mit mûvel? Elõször is végigvágtat a zongorán oly
165 14| hasznavehetetlen. Egyebet is megtudtam. Már nem volt
166 14| hangolgatott. A tántorgását is megfejtette az apám. Mielõtt
167 15| tette.~Nemsokára aztán fel is költöztek kisvári birtokukról
168 15| rajta.~A második halott is beérkezett a kisvári birtokra.
169 15| máskor, nem sokat, de nem is keveset. Kétszer vett a
170 15| felvillanásával.~Aztán csöndesen hízni is kezdett. Különösen az arca
171 15| el a délelõttje. A szemei is összezsugorodtak a hájtól,
172 15| elfelejtett borotválkozni is. Deresedõ szakállát reggelenként
173 15| ízléssel. Most még a hangjában is volt valami sértõ és csúnya
174 15| hónapok óta hordott. Ruhát is csak egyet viselt, egy nagyon
175 15| vacak - mondta. - Hogy azt is az Isten verné meg, aki
176 15| elfüggönyözött szobákba, de ott is meleg volt. A régi diákszobákban,
177 15| vagytok, mindig mondtam, azok is maradtok. ~Este a hotelban
178 15| valami idegenszerû fény is, mely csak mostanában tetszett
179 15| mosolygott. Csitítani nem is merte, csak mosolygott,
180 15| önvédelembõl, nehogy õt is részesnek tartsák benne,
181 15| emelte. Késõbb már akkor is mosolygott, mikor egyedül
182 15| mozdonyfüstbe, és akkor is mosolygott, az éjszaka elõtt.~
183 15| tenger se adott enyhülést, az is felforrt, mint a teavíz,
184 15| testet. Beleköpött a tengerbe is. Hiába várták az estét.
185 15| kékszürke fény. Már nem is volt magyar, csak keleti,
186 15| az egész világot, s maguk is ebbe pusztultak bele. Ki
187 16| villanyon fõzetett, gyorsírást is tanult. A városi urakat
188 16| névsorában azonban öt külföldi is szerepelt. Négy német tudós
189 16| ezenkívül egy barométert is, hogy a tudós bármikor pontosan
190 16| figyelmét tanúsította az is, hogy a bádogmosdó fölé
191 16| alacsonyabb mûveltségû kollégáival is. Kopaszos fején a hirtelen
192 16| s feleségét, jogász fiát is ráfogta a tanulásra. Szobáikban
193 16| kísértette az a gondolat is, hogy esetleg megszökik
194 16| ugyanannyit adagolt be családjának is. Aztán zsebébe gyömöszölve
195 16| földbe, melyet látatlanul is jobban ismert, mint azok
196 16| koradélutánhoz viszonyítva is aránytalanul forró volt,
197 16| Sárszeg egész lakossága is, mely többnyire csak télen,
198 16| dereka köré. A geológus is ilyen köténykét kapott,
199 16| hõség mellett még sötétség is volt, de fehér sötétség,
200 16| lövelltek ki. Még a nyújtóra is fölkapaszkodtak. Mert az
201 16| ki híve volt a sportnak is, gyakran mondogatta, hogy
202 16| ürgék.~Este a geológus nem is vacsorázott. Prüszkölve,
203 16| szolgálta ki.~Másnap nem is kelt föl az ágyból. Jelekkel
204 16| kultúráért szenvedni és meghalni is dicsõség, most kissé megszeppent.
205 16| becsukatta, nehogy valaki is megsejthesse, hogy betegen
206 16| betegedett meg.~Betelt egy hétbe is, amíg magához tért. Egy
207 16| õket.~Az állomásig tûkön is ült. Attól tartott, hogy
208 17| dobott le, örökre. Magát is figyelte. Észrevette, hogy
209 17| gondolkozott, már látta is a nevét a lapokban, az orfeum
210 17| elcsodálkozott, hogy neve is van, és hogy épp így hívják,
211 17| szomorú muzsika. Alapjában az is furcsa, hogy néhány betû
212 17| ember volt. Már emlékezett is reá. Vencelnek hívták, szeme
213 17| gyanúsította õt. Már csak ezért is vissza kell adnia. Ezt most
214 17| akart. És még a markõrnél is nagyobb baj volt az újpesti
215 17| lehet beérni. A pikolót is felkeresi. Holnap vagy még
216 17| fehér volt. Még a bajusza is, mint egy hóemberé.~Mellét
217 17| felesége kék babos zsebkendõjét is, melyet a szemére nyomott,
218 17| beállott vicénének, tudja is, hová. Kedves, buta, jó
219 17| garádicsokat sikálja. Neki is illik egy jó szót mondani
220 17| álla még borostás volt. Nem is értette, hogy a borotvát
221 18| lehántotta a datolya bélét, észre is vette, ki akarta tolni,
222 18| kis szalonba. Nyomban be is csukják az ajtót.~Az ebédlõben
223 18| egy kis pisze gipszszobrot is, amelyik a fali tartón állott.
224 18| fontosságot. Magát a szobát is úgy tekintette, mint valami
225 18| egy pincérhez. A termete is sokkal alacsonyabbnak tetszett,
226 18| vizsgálgatta az arcát, de most ezt is másnak látta, mintha valami
227 18| pocsolyává olvadt.~Aztán a fény is sértette a szemüket. A társaság
228 19| fejét a sovány -, még tegnap is csapkodta az asztalt.~-
229 19| vékonyka-soványka, hogy a bordái is kidüllednek belõle. Úgy
230 19| hektikás melle, zörgött is, mint valami rossz harmonika.
231 19| Nem baj, hogy ilyen nincs is. Verpeléty bizonyára korlátolt
232 19| dugóhúzót és a körömráspolyt is. Vérszopó tirannus, özvegyek
233 19| kitátom a szám, az arcom is elsápad, s látom, hogy a
234 19| Verpeléty csak jellem. Verpeléty is csak az igazat keresi, talán
235 19| keményen, valamint önök is az igazukat keresik, önzõen
236 19| akkor veszem észre, hogy nem is szólítottam meg õket. Fizetek,
237 19| a vérzõ életükkel. Nem is sejtik, hogy ki vagyok nekik.
238 19| tanító, te sovány és te is, kövér. Itt hagytatok engem
239 19| sínekre.~Tudjátok mit? Már nem is szánlak benneteket. Fütyülök
240 20| után. Az utolsó sebesült is elment, egy borostás állú
241 20| errõl a pályaudvarról nincs is közvetlen összeköttetése.~-
242 20| fátyol alatt még rózsásnak is tetszett. Igaz, a korát
243 20| negyven év közt ingadoztam. Az is feltûnt, hogy félgyászban
244 20| meglehetõsen zavart. Talán szólok is késõbb a rendõrnek vagy
245 20| árvízkárosultak javára, kalandra is hajlandók, de az elsõ óvatlan
246 20| megoldást nem talál. Hol is hallottam? Valahol okvetlenül
247 20| hogy az emberek gondolatban is valami kapcsolatot sejtenek
248 20| itt és most. Különben is kicsoda maga?~- Detektív
249 20| isten, ez a nõ százéves is lehet. Melle nem emelkedik,
250 20| hamisításnak, vagy nagyon is ügyesen voltak hamisítva.
251 20| olvasta ezt?~- Bocsánat: magam is írónõ vagyok, gyakran írogatok.
252 20| természettudományos mûveltsége is van. Ilyennek képzeltem.~-
253 20| Aztán a másik bõröndöt is feltörtem. Ebben a bõröndben
254 20| mondd meg a neved.~- Elõször is kérem: ne tegezzen.~- A
255 20| szemtõl szembe látlak. Miért is képzeltem, hogy férfi vagy
256 20| kalandornõ azonnal át is adott.~Minthogy pedig a
257 20| peronra engedte, aki fel is szállt az elsõ villámvonatra,
258 20| elsõ villámvonatra, és el is robogott U... vagy Z...
259 21| udvaroncok.~Az ágyát hamarosan ki is nõtte. Csak sûrû bivalytejet
260 21| gyermek, hogy akár a koronát is elbírná.~A király elkomorult
261 21| hogy a csillagok nagyon is messze vannak, és a vallás
262 21| Megfeledkezett az angyalokról is, s az ördögökkel és boszorkányokkal
263 21| Hajótörést szenved. De innen is megmenekül.~Az asztrológus
264 21| kísérték. Még a labdáit is elvették.~Tízéves korában
265 21| bölcs.~Néha-néha fájt a feje is. Ekkor az apja az orvost
266 21| az orvos -, hogy nagyon is vigyáznak rá.~A király lassanként
267 21| kell tudnod - ezt.~Már nem is hallgatott a király szavaira,
268 21| vigyázzak. Ígérd meg te is, hogy nem teljesedik be.~-
269 21| Ilyen leszek majd akkor is” - gondolta. A szája körül
270 21| a trombitalármában.~Nem is a háborúra gondolt a király.
271 21| jóslatban olvasott. Meg is parancsolta, azonnal fordítsák
272 21| elcsendesítése után aztán ki is lehelte nemes lelkét a leendõ
273 21| orvoshoz fordult:~- Szóval te is hiszel a csodákban.~- Én
274 21| Nincsen csoda. ~A király is az orvoshoz fordult:~- Nem
275 21| életet jósolsz, akkor ma is él, s nem fekszik szegény
276 21| hogy az ember az égnél is hatalmasabb, hogy az ember
277 21| nemcsak a jelent, de a jövõt is a kezében tartja, hogy az
278 21| szavát. Megállt a pap elõtt is, közönyösen. Aztán az asztrológushoz
279 22| azokra, akik csak valamicskét is akartak volna változtatni
280 22| egyhangú munkában mámora is volt, különösen, ha valami
281 22| szenvedélye, a pálinkája volt. Azt is szerette, ha protekcióért
282 22| Páva tanácsos, s már látta is magát a temetésen, fekete
283 22| koporsó után, s már olvasta is a másnapi újságokban nevét
284 22| tanácsos egy hét múlva már le is utazott a kisvárosba.~A
285 22| Olyan õ, mint a többi. Õ is csak egy „utas”. Olvasgatni
286 22| Ebben az utazóközönségben õ is benne van, mint más akárki.
287 22| mutatkozott be soha. Ez végre nem is volt fontos, se a hivatali
288 22| Kellene a hivatalnokoknak is uniformis, hajtóka és csillag,
289 22| egy ízléses szalagocska is, a gomblyukban. Igaz, az
290 22| Ilyen bánatra ember nem is képes, csak állat. Éjfélig
291 22| Nem tudja... persze... nem is tudhatja... Páva... a tanácsos...
292 22| az asztal mellett... Ön is ember... Egy gyufát... Köszönöm...
293 22| itthon... Sajnálom... Õ is, tudom, majd sajnálja...
294 22| ütni... Néha még nekünk is... ott fönn... Budapesten...
295 22| mondtam neki... Mert vele is tegezõdöm... Mindenkivel...
296 22| okosan... mint én... nincs is módjukban... Hogy laknak
297 22| Elég olcsó... Nekem is csak öt szobám van... de
298 23| mondta az idegen, és nem is nézett rá.~Az asszony -
299 23| durva kefékkel padlókat is súroltak. Minden ékszert
300 23| technikaian, hanem lélektanian is elõ kell készíteni, s az
301 23| Szerbusz, édesapa.~Kissé maga is meghatódott ezen az istentelen,
302 23| utoljára látott. Talán az is eszébe ötlött, hogy sohase
303 23| kloroformos gyilkos? Maga is elcsodálkozott.~Csak most
304 23| hogy õ tulajdonképpen nem is rabló, csak rablójelölt.
305 23| A képeslapokban majd ez is megjelenik, éppen így. Fázott
306 23| levetette köpenyét, kalapját is letette, s egy kék könyvet
307 23| utaztak, az utasok jórésze le is feküdt, a vonatra az éjszaka
308 23| sikerült odáig jutnia, hogy nem is látott benne már embert,
309 23| marad még a nekiszaladásra is, s lendülettel csaphat rá,
310 23| már visszatért arcszíne is -, csak kissé elszédültem.
311 23| szívre tódul. Egy nagynéném is ebben a betegségben szenvedett.
312 23| folytatta. - Hopp, van is nálam. Parancsoljon. Útra
313 23| az asszony. - És ön?~- Én is.~- A rokonaihoz?~- Nem -
314 23| Annyira sietett, hogy kalapját is elfelejtette magával vinni.
315 23| gonddal elfüggönyözte a lámpát is, még egyszer rátekintett,
316 23| folyosóra. Benn már aludt is a beteg. Az õ betege volt,
317 23| Kabátja, mellénye most is lucskosan tapadt oda testéhez.
318 24| Kénytelenül-kelletlenül itta a levegõt is, de ez a sárgaarany, keserû
319 24| az bántotta, hogy nagyon is megnézte egy ember, és azt
320 24| elszíntelenedett. Már akkor is gyermeknek látta, mikor -
321 24| kiszaladt száján, hogy maga is megijedt az új szótól, mely
322 24| jutott az az együgyû vers is, mellyel csecsemõkorában
323 24| Kari... Karika...”~Levelet is kapott néha ismerõseitõl,
324 24| hirtelenül elolvasta. Ebben is az volt. Arca kigyúlt, és
325 24| apró darabra, hogy körme is belefájdult, s végül gyufával -
326 24| laknak, és már a külsejük is elárulta, hogy nincs bennük
327 24| akták... az okmányok.~Ki is teregette írásait, melyek
328 24| látta, hogy a gyanúja nagyon is alapos volt.~Homlokát verejték
329 24| akárhová, az elsõ vonattal. Ki is rakta szekrényét, a drága,
330 24| Csak most ijedt meg. Ki is ugrott ágyából, és a szobára
331 24| vastag koromban. Már nem is akart kimenni innen. Tudta,
332 24| innen. Tudta, hogy hiába is akarna. Az elkárhozottak
333 24| hogy az a pokol. Miért is hitte másnak? A pokolban
334 24| otthonosan csenevész, gyér haját is.~Akkor aztán kibuggyant
335 25| mert még forró nyárban is fáznak vérszegény, zöldes
336 25| az esõt?~- Szeretem.~- Én is. Nincs is szebb az esõnél,
337 25| Szeretem.~- Én is. Nincs is szebb az esõnél, nemde?
338 25| a fák, a házak. A szoba is intim. Ülünk-ülünk a kandallónál...~
339 25| szobánkat. Nemhiába az Isten is özönvízzel büntette az embereket...~
340 25| lemondanak, és inkább maguk is tartózkodnak a beszédtõl.~
341 25| henteregtek, képtelenül egy szót is kinyögni, lábadozók, kik
342 25| Mert naponta hallani arról is, hogy a tábornokné elvesztette
343 25| szemét az álmosság csípi, meg is szokott jelenni a tábornokné
344 25| õszinték - egy tollkés nem is játszik oly fontos szerepet
345 25| Tanulnak tõle beszélni. Nem is bocsátkozhat részletekbe.
346 25| tízezerszer mondta el. Már maga is unja. Szigorúan javítgatja
347 25| vagy cukrászdában, de azok is fáradtak és rekedtek, inkább
348 25| ezek, és kissé gyilkosok is.~- De én nem tartozom közéjük -
349 25| nem beszélni. Mert álmos is volt. Ezek a szavak pedig
350 25| hogy csúfot ûznek vele. Nem is egészen értette, amit mondott.
351 25| ujját. Kezét - a kesztyûn át is - hidegnek érezte. Ez volt
352 25| Ez volt minden. Aztán nem is mutatkozott többé. Abban
353 25| és sok rím születik. Abba is kellett hagynia, azonnal.~
354 25| Hátra-hátranézett. Gyakran kétszer is végigsétált. Elment? Zúgott
355 25| hogy megragadja. Ahhoz is, hogy belevágja, akárki
|