Fejezet

 1 2 |    után az ajtót.~- Jöjj ki - mondtam a fiúnak - a mezõre vagy
 2 4 |     Ez a délután már elmúlt - mondtam csendesen. - Most õk nélkülem
 3 4 |  árulja el, hogy itt vagyok - mondtam, és pénzt nyomtam a kezébe.~
 4 5 |        mindennek õ az oka. Én mondtam neki, hogy jöjjön fel az
 5 7 |      eszik hozzá.~- Barátom - mondtam -, te valóságos életmûvész
 6 8 |   Pardon - mondta.~- Pardon - mondtam.~Alattomosak ellenségeim.
 7 14| szegény.~- Szegény, szegény - mondtam szomorúan.~Megragadtam a
 8 14| lábujjhegyre állottam, és úgy mondtam:~- Amália.~1913~ ~
 9 15|      Bolondok vagytok, mindig mondtam, azok is maradtok. ~Este
10 20|   mögött állt.~- Parancsol? - mondtam idegesen, hirtelenül feléje
11 20|       szélben.~- Álljon meg - mondtam neki rekedten.~- De kérem...~-
12 20|    hull le róla.~- Salétrom - mondtam hüledezve.~- Az - szólt -,
13 20|       tisztelgett.~- Portás - mondtam neki -, ezt a kalandornõt
14 21|          Csaló...~- Talán nem mondtam meg elõre? - pattant fel
15 22|   Parancsolj, kegyelmes uram, mondtam neki... Mert vele is tegezõdöm...