Fejezet

 1 4 |        sétálója tovább jár, s minden, ahogy volt, marad a régiben. Belül,
 2 4 |          elfeledtem önmagamat. Éltem, ahogy a többiek. Egy kis kávéház
 3 4 |             szobában.~Minden úgy van, ahogy elhagytam, dermedten és
 4 8 |              többé nem enged el, mint ahogy a kopó marcangolja a foglyul
 5 13|            függönyöket - oly gyorsan, ahogy csak tudja - akassza a hálószoba
 6 16|       legjobban szeretett volna, úgy, ahogy van, lefeküdni a porba,
 7 19| Leghelyesebbnek látszik az, hogy úgy, ahogy vagyok, felkeresem õt, megmondom
 8 19|             Ez se hat rá? Dehogy hat. Ahogy én ismerem Verpelétyt, semmi
 9 19|              jó ember, boldoguljatok, ahogy tudtok.~Most egyedül vagyok
10 20|              gyorsan elkotródik, mint ahogy jött, szó nélkül, száján
11 21|          fejére tette a koronát. Úgy, ahogy az aggastyán mondotta. Szilárdan
12 22|      szegények?... Piszkos odúkban... Ahogy a hírlapok írják... Mindenütt
13 24|             kortyintgatta a napfényt, ahogy a beteg madár iszik. Nem
14 24|         nevezte, és késõbb Karikának, ahogy egyéves korában. És eszébe