Fejezet

 1 10|             és aludttejet ivott.~- Ó, ismer még? - kérdezte félénken
 2 12|    pincelakásba és a súgólyukba.~- Ó, szent mûvészet, mennyit
 3 12|          vonta:~- Jöjj a keblemre, ó, te szent nõ.~A kisvárosban
 4 12|           patakokban megeredtek:~- Ó, mûvészet... ó, dicsõség...
 5 12|       megeredtek:~- Ó, mûvészet... ó, dicsõség... ó, szent, szent
 6 12|         mûvészet... ó, dicsõség... ó, szent, szent mûvészet -
 7 13|    öltözködött fel, már ásított.~- Ó, ó, ó - ásított a hegyekre,
 8 13| öltözködött fel, már ásított.~- Ó, ó, ó - ásított a hegyekre,
 9 13|          fel, már ásított.~- Ó, ó, ó - ásított a hegyekre, a
10 13|        pedig visszaásítottak rá:~- Ó, ó, ó. ~Nagyon szenvedett
11 13|           visszaásítottak rá:~- Ó, ó, ó. ~Nagyon szenvedett az
12 13|        visszaásítottak rá:~- Ó, ó, ó. ~Nagyon szenvedett az unalomtól,
13 23|        Jobban méltóztatik lenni?~- Ó - intett a beteg, kinek