Fejezet

 1 9 |        nyakkendõjét, s az jutott eszébe, hogy õ sohase tudna ilyet
 2 9 | Szürcsölte az édes szomorúságot. Eszébe jutott a söröskészlet, a
 3 9 |         édesen mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha a képzõben
 4 10|         is inkább, mert hirtelen eszébe ötlött az egyetlen, az igazi,
 5 11|     fogják, és nem találják meg. Eszébe jut a lovat játszó két fiú.
 6 16|          tudós megérkezése elõtt eszébe ötlött, hogy bizony elég
 7 17|       Ekkor - minden ok nélkül - eszébe jutott egy régi cimborája,
 8 18|         méltóságos úrnak azonban eszébe jutott a cukorbetegsége,
 9 22|    keresnivalója nincsen.~Késõbb eszébe jutott, hogy még valamit
10 23|     utoljára látott. Talán az is eszébe ötlött, hogy sohase volt
11 23|      hivatalfõnöke jutott inkább eszébe, ronda szakállával, állati
12 24|        ahogy egyéves korában. És eszébe jutott az az együgyû vers
13 25|       órákat adhasson. Az ágyban eszébe jutott ez, az. De hamarosan