Fejezet

  1 1 |                kedveli. A család már unja, de csodálkozik, úgy tesz, minthogyha
  2 1 |                   megy, a beteg elégedett. De néha valamelyikük elkésik.~-
  3 1 |                hogy valamit vacsorázzanak, de sietniök kell, mert a beteg
  4 1 |                  már nemcsak õ csöngetett, de a külsõ ajtón, egyre hevesebben,
  5 1 |                csak a hiúságot szolgálják.~De a kis beteg szobája ragyogott.~
  6 1 |                 Senki - felelte az anya.~- De én hallok valakit.~- Nem,
  7 1 |                    kis beteg elkomorodott, de ezzel egyelõre el volt intézve
  8 1 |                   öccse nem is figyelt rá.~De mikor néha megállt, felébredt,
  9 1 |            udvarból a frissen esett havat, de úgy tetszett, hogy a hegyek
 10 1 |                 nap köhögött, fájt a feje, de még mindig a beteg mellett
 11 1 |              homlokát, és maga elé meredt. De nem sírt. Csak elgondolkozott,
 12 1 |                   hogyha nem is az anyját, de õt temetnék.~- Jöjj ide -
 13 2 |                    leány ült az asztalnál, de úgy hallottam, hogy megjelentek
 14 2 |             tizenöt leányt számláltam meg. De akkor meg többen kimentek
 15 2 |                  igaza. Õ errõl nem tehet. De komikus, halálosan komikus.~-
 16 2 |                hogy a beszédük ízléstelen. De nem tehet róla. Olyan arccal
 17 2 |                    Közepes zongoravirtuóz, de a szorgalmával és az összeköttetéseivel
 18 2 |              hittétek, hogy ostoba voltam. De neked elárulom: mindig tudtam,
 19 2 |                   iszákos polgárok között. De tudom, hogy sohase fogom
 20 2 |                    Nem mehetek - mondta.~- De kérlek...~- Nem - ismételte.~
 21 3 |                 helyén, lehajolt, felállt, de úgy, hogy az orrával nekiment
 22 3 |               láthatatlanul mozgathattunk, de az egész intézet a hatalmas
 23 3 |             kényszerít új és új csínyekre, de nem tehettünk ellene. Kicsit
 24 3 |               Ekkor kicsit megszeppentünk. De az üldöztetés még erõsebben
 25 3 |        vigyázatlanok sziszegve ültek bele, de nem ütöttek zajt, nehogy
 26 3 |               sebeket ejtettek a testükön. De a vért némán letöröltük,
 27 3 |            izgalomtól alig bírunk maradni, de õk urai a helyzetnek, élnek
 28 3 |                  újat kellene kitalálni.~- De mit?~Egy vékony faggyúgyertyát
 29 3 |                Kicsit izgatottnak látszik, de fehér ajkán halványan és
 30 3 |               szétpukkan egy fakó nevetés, de ezt elégedetlenség követi.
 31 3 |            várakozik, vissza akar húzódni, de mi a háta mögött állunk,
 32 3 |               ingét, a bordája fölé emeli, de ugyanekkor erõs tenyerével
 33 3 |            kezdenek, mi is velük nevetünk, de már sírósan, elkényszeredett
 34 3 |                  az arca hidegen mosolyog.~De azok, akik közel állunk
 35 3 |                    Mi történt?~Nem tudjuk, de a decemberi éj hideg, a
 36 3 |                   a hangjuk meleg és buja, de a kezük a szappantól rücskös.
 37 4 |                akkor félreteszi egy idõre, de évek múlva, egy nyáron,
 38 4 |                     hogy semmi se történt. De azt is tudom, miért jönnek
 39 4 |                    csengettyûk hallgatnak, de minden mintha ellenséges
 40 4 |                   van itt, és mindenkinek, de senki se fontos.~- Minden
 41 5 |                    fel érte.~- Most nem.~- De menj fel.~- Nem fog esni.
 42 5 |               holnap.~Bosszantott a dolog, de engedtem neki, még egy kicsit
 43 5 |                   nyugtalanít és bosszant, de nem szeretem. Mi közöm hozzá
 44 5 |                    hullám ömlik a fejemre, de az még nem az álom. Fölöttem
 45 5 |                   Nem szeretem a gyereket, de mit tehetek róla. Amihez
 46 5 |                   a fejére. Az enyémre is. De aztán ne hagyjon a lakásomban
 47 6 |                  egészen dzsentrissé vált, de ilyenkor a regruta korára
 48 6 |                   csontos marhahúst eszik, de megköveteli, hogy a húskészítésre
 49 6 |                  ezredes hidegen szalutál, de azután többé nem ismeri
 50 6 |                   hogy önöknek igazuk van. De nagyon jól ismerik Hurt
 51 6 |                    kell neki megmondani.~- De ki vállalkozik rá?~Senki
 52 6 |                    eltikkadtak a hõségtõl, de minden pillanatban készen
 53 7 |           kávéházban ült, a fejét lógatta, de nagyobb optimistát alig
 54 7 |            gyertyát kellett volna égetnie, de õ sohase világított, mert -
 55 7 |                   hozzá?~- Majd elmúlik.~- De ha megvakulsz?~- Itt a másik.
 56 7 |                hazamegy, és új cipõt vált. De aztán mást gondolt. Már
 57 7 |          gondolatok kóvályogtak a fejében, de nem tudta, kit szólítson
 58 7 |               agyonnyomorította az ujjait, de õ mosolygott csodálta a
 59 7 |                   teljesen.~9~Úgy látszik, de nem egészen biztos.~Bogumil
 60 8 |            helyzetben keresett a detektív, de õ nem félt, bár gyilkolt,
 61 8 |             visszahúzhattam volna a kezem. De féltem, hogy gyanússá válhatok.
 62 8 |                  magam is meggyõzõdhetnék. De megnézni lehetetlen, amint
 63 8 |             mosolygok. Tessék folytatni.~- De, uram, ön folyton a kezemre
 64 8 |                Tovább beszéltem az ügyrõl, de most már én figyeltem a
 65 8 |             Mutatni akartam neki a járást, de õ biztosan ment, mintha
 66 8 |             hivatalnokarcok, színészarcok, de vannak olyan arcok is, melyekrõl
 67 8 |                 egy fél üveg vörös tintát, de ezt sohase vallottam be,
 68 8 |                  errõl van szó. Lopni bûn. De az csak nem bûn, hogy tõlem
 69 8 |                  ültem. Nem tekintett rám, de én tudtam, hogy minden mozdulata
 70 8 |         mosolyognak. Lakásom elõtt állnak, de ha hazamegyek, tovább sompolyognak.
 71 9 |                   kettõ is elfér a háznál, de errõl a tervrõl letett.~
 72 9 |                valami megfelelõ ajándékot, de nem talált. A kereskedõk
 73 9 |                    kellemetlen dolgokon -, de minthogy nem bízott a pesti
 74 9 |                 hátha összetörik a szobor. De nem történt semmi baja.
 75 9 |                szirupédesen és émelyítõen, de a mosolyával együtt valami
 76 9 |                     akkor nem érne ennyit. De mosolyog. Olyan édesen mosolyog.”
 77 9 |            ajándékot, kissé elmosolyodott, de kissé meg is döbbent.~-
 78 9 |               Köszönjük, nagyon köszönjük. De miért vered magad ilyen
 79 9 |                Nagyon szép - biztatgatták, de nem néztek a gipszangyalra,
 80 9 |                rubinvörös borok csöpögtek, de õ csak hallgatott, gondolkozott
 81 9 |                 Sógora tiltakozni próbált, de õ nem engedte:~- Hallgass! -
 82 9 |                    meglátogatja majd õket, de a hajnali vonattal hazautazott,
 83 9 |                     és azonnal megfagyott. De jólesett sírnia. Szürcsölte
 84 10|                    volt, kissé színpadias, de nem ízléstelen. Fekete haja
 85 10|                 reám.~Visszafeküdt ágyába, de alig konyult le szeme héja:
 86 10|          Felöltözködött, hogy utánamenjen. De a lakását nem tudta. Künn
 87 10|                     ökölbe szorult a keze, de azért még nem adta föl a
 88 10|                játsszunk hitelbe.~- Nem.~- De engedje meg, hogy legalább
 89 11|                   nagybetût, két kisbetût. De unottan abbahagyta. Nem
 90 11|                  tartottak az öltözõjében, de az írást - alapjában - haszontalan
 91 11|                  oly természetesen fakadt, de szája elfintorodott, a kezeivel
 92 11|                    Ha ehetne most valamit. De nem rózsaszín, panírozott
 93 11|                  lila és keserû illatukat. De nemcsak a föld tarkállott.
 94 11|              Eleinte kissé felhorkan a ló, de azután paríroz, rohan, vágtat
 95 12|                    ízével, elszontyolodva, de hitt magában. Biztos volt,
 96 12|              mennyit kell szenvedni érted.~De mikor a színpad porzott
 97 12|                   Menj tovább ezen a szép, de rögös pályán, csüggedetlenül.”~-
 98 12|                 érthetetlennek tetszettek, de számára az eltûnõ pillanatok
 99 13|                     Keze kövér és puffadt, de ez is sárga, köpcös ujján
100 13|                    asztalok megrepedeztek, de aztán elcsitultak, s elcsitultak
101 13|                   Már szürke volt a szoba, de a lámpát nem gyújtotta meg.
102 13|                    ezt a részét a parknak, de emlékezett, hogy álmában
103 13|                  elszívott egy cigarettát, de nem tudta biztosan, hogy
104 13|                    lélek elrepül valahova, de ki tudja, hová? A mozdulatlan
105 13|                  akarják megtudni belõlük. De vajon csakugyan olyan bizonyos-e,
106 13|                    és ezüsttel terítettek, de a vendégek nem érkeztek
107 13|             megfiatalították. Egy öregedõ, de ifjúságot mímelõ színész
108 13|                    adagokat kívánt a vére, de álmodni még mindig nem álmodott
109 13|                     teázni is kezdett már, de egy pillanatban, mikor a
110 14|                    és csak a feje hal meg, de a nõnek mindene szép, mindene
111 14|                hipnózisnak ezt a primitív, de tökéletes módját már négyéves
112 14|              nemcsak saját arcomat láttam, de egy nõalakot is - magas
113 14|                  múlva folytatta az útját. De én tudtam, hogy a könnyeitõl
114 14|                     Belemélyed egy hangba, de oly szenvedélyesen, hogy
115 14|               minden zongorát kinyit majd, de sehol, sohase akad rá a
116 14|                    legyezõre, az arcképre, de egy árva szót se értett
117 14|                  halljam a csúf históriát, de a valóságon nem lehetett
118 15|                 Egy óra múlva visszajövök, de kérem, minden negyedórában
119 15|                    mint máskor, nem sokat, de nem is keveset. Kétszer
120 15|                   elfüggönyözött szobákba, de ott is meleg volt. A régi
121 15|               valami testetlen dolog volt, de a tárgyak ontották, egy
122 15|                     Elég jól érezte magát, de sokáig itt sem volt maradása.
123 15|              csúnya káromkodás a szájából, de amint a nyelve hebegni kezdett,
124 16|                volt a tudós megérkezéséig, de a családi tanács nyomban
125 16|                    megszökik vendége elõl, de errõl a durva védekezésrõl
126 16|            estefelé látogatta a gõzfürdõt. De az ügyvéd azt vallotta,
127 16|                   Lassan vetkõzni kezdett. De mikor kilépett, száraz aszkéta
128 16|               lemondott volna a fürdésrõl, de vendéglátója betessékelte
129 16|              mellett még sötétség is volt, de fehér sötétség, a gõz fehér
130 16|                paplanokat raktak a lábára, de a láz folyton emelkedett.~-
131 16|                 tudós még egyet prüsszent.~De - szerencsére - nem prüsszentett
132 17|                   keshedtnek, vajsárgának, de elég jó minõségûnek találta.
133 17|                 Valószínûtlennek tartotta, de sokáig gondolkozott, már
134 17|                valami dallamos vezetéknév, de van benne valami szomorú
135 17|                 hetekig mesélte az esetet, de sohase gyanúsította õt.
136 17|              békességben.~Ezt elhatározta, de a föltevés kissé megbolygatta
137 17|                 nyugodtan meg tudna halni. De egyelõre nem ért rá meghalni:
138 18|                  Végül a lármában, halkan, de olyan határozottsággal,
139 18|                    vette, ki akarta tolni, de nem volt ideje, a tû nyílegyenesen
140 18|                menni, veszik a kabátjukat, de a háziak összetett kézzel
141 18|                 kilincseket, melyek merev, de nyugtalan rézfénnyel égtek.
142 18|                    melyen keresztülszalad, de semmi fontos nem történik
143 18|                    hozzá a pezsgõspoharat, de nem engedte inni.~- Ne igyék.~-
144 18|              órákig vizsgálgatta az arcát, de most ezt is másnak látta,
145 18|                    elmozdulni a helyükrõl, de ablakot nyitni sem mertek,
146 19|              mereven nézem a fekete fejét, de hamar ráunok, a gyufát ásítva
147 19|                 teljesítem a kötelességem, de akkor megkövetelem, igen:
148 19|          szabálytalanságot követhetett el, de - Isten látja a lelkét -,
149 19|                  Verpelétyt. Bizarr eszme, de nem lehetetlen. Itt van
150 19|                     Ne vegyék rossz néven, de ez a nézetem. Talán nem
151 20|                   Innen.~- Most?~- Most.~- De hisz errõl a pályaudvarról
152 20|                 összeköttetése.~- Tudom... de...~Sötéten végignéztem.
153 20|                     nem volt rokonszenves, de elsõ tekintetre fiatalos
154 20|                     kalandra is hajlandók, de az elsõ óvatlan pillanatban
155 20|                   mondtam neki rekedten.~- De kérem...~- Itt úgysem mehet
156 20|                 Csak nem erõszakoskodik?~- De igen.~- Egy védtelen nõvel?~-
157 20|                vajszínû hideg kéz, vékony, de acélos. Füle karimátlan.
158 20|           rózsaszínû húsdombok között. Jaj de csúnya ez a nõ, jaj de csúnya.~-
159 20|                 Jaj de csúnya ez a nõ, jaj de csúnya.~- Az okmányait -
160 21|                 mindenféle égi malaszttal, de most lelke mélyén nyugtalankodott,
161 21|                 kerül. Hajótörést szenved. De innen is megmenekül.~Az
162 21|                   szája körül, alázatosan, de idegenkedve.~HOLDAS EPERFÁK~
163 21|                     Felperzselt egy falut, de a lándzsások hamarosan kiverték.
164 21|              rohamot intézett az ég ellen, de minden ostrom után aléltan
165 21|                 levegõjét. Titkolództatok, de õ észrevette, hogy mit rendeltetek
166 21|                    ember nemcsak a jelent, de a jövõt is a kezében tartja,
167 21|                   õ maga ölte meg önmagát. De ti adtátok a parancsot.
168 21|                   a kezét és szólni akart, de a könny elfojtotta szavát.
169 22|            egymással a boldog szerelmesek. De ha vasárnap otthon kellett
170 22|                   akit személyesen ismert. De a fõispán nem volt otthon,
171 22|                Szeretett volna barátkozni, de sehogy se találta meg a
172 22|                   se nézheti közkatonának. De hányan gondolhatják róla,
173 22|                    méltóztatik rendelni.~- De minek nevezett engem?~-
174 22|           õméltóságát jöttem meglátogatni, de nem volt itthon... Sajnálom...
175 22|                   is csak öt szobám van... de az kétszer ilyen drága...
176 22|                áldott jó ember... szigorú, de jó... igazi magyar ember...
177 22|                   meg alárendeltjeimtõl... De olykor szívesen leereszkedem
178 22|           méltóságos úr...~Kissé dülöngve, de még mindig vigyázva az egyensúlyára
179 22|               holdfény. Felnézett az égre, de szemét rögtön levette a
180 23|               kezén briliánsgyûrûk voltak, de látszott, hogy ezek a kezek
181 23|            negyvenéves, szikkadt férfiarc, de nyoma sincs rajta az ördögi
182 23|                vonat. Csupa zaj, kattogás, de a lárma valahogy csönddé
183 23|              voltak. Jobb zsebében vékony, de igen erõs selyemzsinór,
184 23|                 mûveletre. Még tétovázott, de nyugodtan maradt, meg se
185 23|                    Régóta beteg?~- Öt éve. De néha hónapokig se jelentkezik.~-
186 23|              díványon, és erõsen beszívni. De engedje meg, hogy elõbb
187 23|                 ajtótól a másikig küldték, de konyakot sehol sem kapott.
188 23|             csuromvíz volt a ruhája, inge, de Isten tudja, oly jólesett
189 23|                  jóságához és az emberhez. De ekkor mindig elprüsszentette
190 24|               POKOL~Valaha anyának hívták, de már régen névtelen volt.
191 24|                    a három betûcskét: özv. De annak, ami vele történt,
192 24| Kénytelenül-kelletlenül itta a levegõt is, de ez a sárgaarany, keserû
193 24|               percekig hangtalanul sírtak. De aztán törülgetni kezdték
194 24|                 mikor ezt világosan látta. De ha hosszabban gondolt rá,
195 24|                    csak úgy hívta, Károly. De ekkor egyszerre kiszaladt
196 24|            tévedezett, merre a lába vitte, de többnyire óriási, szigorú
197 24|            intézmények rendre megismerték, de vigasztaló szónál többet
198 24|                Három kis szobácskája volt, de mióta a fia elment, csak
199 24|                  és újra bejött a szobába, de most már kezében egy szál
200 25|                    meg a tisztaság végett, de valójában azért, mert még
201 25|                  már vidáman beszélgettek, de szépséghibájukat sehogy
202 25|        végrehajtani a makrancos nyelveken. De nem lehet. Tisztán tüneti
203 25|               ágyban eszébe jutott ez, az. De hamarosan elmosódott minden.~
204 25|                   a húszéves leányságából, de mindig halványabban. Tíz
205 25|                  arra figyelnek, mit mond, de hogyan mondja. Tanulnak
206 25|            kávéházakban vagy cukrászdában, de azok is fáradtak és rekedtek,
207 25|                 nem valami tétlenség volt, de öröm, a lélek ocsúdása.
208 25|                   és kissé gyilkosok is.~- De én nem tartozom közéjük -
209 25|                    a szótár szavai voltak, de eleven szavak, mézes szavak,
210 25|                   a tábornokné elvesztett, de megnõve, fenyegetõ kísértet,