Fejezet
1 1 | benne a lelket.~- Ez se éli meg a tavaszt - mondották a
2 1 | Az orvosságos üvegeket meg a porokat elrendezik az
3 1 | otthon. Csak este érkezett meg cseresznyés, tavaszi kalapban.
4 1 | figyeltek, nem hallja-e meg a lépéseiket?~Egy hónap
5 1 | borogatást a fejére, igazítsa meg a párnáját, adjon be orvosságot.~
6 1 | egyetlenegyszer se látogatta meg. Janka újra az ágy mellett
7 1 | háztetõre és az égre.~Ekkor hûlt meg.~Elsõ nap köhögött, fájt
8 1 | beteg még aludt.~- Csak meg ne tudja szegényke - fuldokolt
9 1 | emelte vékony karját. - Mérd meg a lázamat. Félóra múlva
10 2 | tizenöt leányt számláltam meg. De akkor meg többen kimentek
11 2 | számláltam meg. De akkor meg többen kimentek a városba.
12 2 | Engem még egy nõ se csalt meg. Mindig szerettek, mindannyian,
13 3 | fújtak, a legyek sem haltak meg, fekete bolyokban nyüzsögtek
14 3 | országutakon csodálkozva álltunk meg, az égre bámultunk, ahol
15 3 | áldozat a kertben mikor botlik meg, és élveztünk minden pillanatot,
16 3 | menthetetlennek láttuk. Meg voltunk gyõzõdve, hogy már
17 3 | füzeteinket az ágy alatt találtuk meg. Ezek a fogások is elavultak.
18 3 | aki már többször menekült meg a kicsapás veszélyétõl.
19 3 | velünk. Csak késõbb engedik meg, hogy meggyújtsunk egy szál
20 3 | A csendet röhej szakítja meg.~- Szõke?~- Szõke - feleli.~
21 3 | faggyúgyertyát gyújtunk meg az éjjeliszekrényen.~A szerb
22 3 | Megvan? - kérdezik tõle.~- Meg - int, és az arca hidegen
23 4 | olasz kisvárosban állapodtam meg, hol nincs tenger, nincs
24 4 | kedvesem lakása elõtt állt meg.~A ház lángolt az augusztusi
25 4 | szerettem. Remegve fogtam meg télen, s a kilincs hûtötte
26 4 | túlél engem a nevetõ szamóca meg a zöld levél.~Az üvegajtó
27 4 | szárnya mögé bújok, hogy meg ne lásson a kedvesem, és
28 4 | ebben a pillanatban csal meg. A levegõvel, a szobával,
29 4 | hideg és józan lehelete csap meg. Látom a spárgára felakasztott
30 5 | jöttünk, lihegve álltunk meg a lépcsõházban, csuromvizesen.
31 5 | középen, nem is gyújtottam meg a lámpát. Egy szív vert
32 5 | az arcomra.~Alig gyújtom meg a lámpát, megered az esõ.~
33 5 | kövéren gubbaszt a földön. Meg kell tudnom, hova tette.~
34 5 | csinálhat a hálótársam? Megint meg kell nézzem, jól odatámasztottam-e
35 5 | ocsúdok, fáj a kegyetlenségem. Meg kell vigasztalnom ezt a
36 5 | keblemre, csak akkor nyugodtam meg egy kicsit, hogy végül az
37 5 | Különben lehet, hogy reggelre meg is halok. Akkor majd terítsetek
38 6 | otkolónszagú. Öt lépésre meg lehet érezni rajta ezt a
39 6 | oly figyelemmel hallgassák meg, mint egy ezredparancsot.
40 6 | diák karizmát.~- Hogy állsz meg te, öcsém, a harci tûzben -
41 6 | gimnáziumi igazgató száz meg száz levelet kapott, hogy
42 7 | rajta, hogy mindig mindennel meg volt elégedve, és ahelyett
43 7 | korszakot különböztetett meg: az egyikben mindenre rászokott,
44 7 | dohányzást.~Máskor ezzel lepett meg:~- Nem iszom bort. Semmit
45 7 | nem tudta, kit szólítson meg. Végre a diáknegyedben egy
46 7 | levethetné. Igen, ettõl meg kell szabadulni. Két óra
47 7 | lehet, hogy most haljon meg, amikor legkevésbé gondol
48 7 | magának, s még ott a földön is meg volt gyõzõdve, hogy a nap
49 7 | hogy ezzel is nagyon-nagyon meg volt elégedve.~1912~ ~
50 8 | holnap reggelig nem kerül meg, jelentést teszek a rendõrségnél.~-
51 8 | hátam mögött, könyörülj meg rajtam, s tedd az ujjadat -
52 9 | milyen ajándékkal lepje meg a húgát.~Ezek Budapesten
53 9 | kancsót és poharakat -, tavaly meg egy kínaiezüst cigarettatárcát,
54 9 | becsapták. Félt, hogy sógorának meg a húgának nem fog tetszeni.
55 9 | le nem száradt, s szentül meg volt gyõzõdve, hogy a bibircsók
56 9 | édesen mosolyog.” Ebbe aztán meg is nyugodott.~Karácsony
57 9 | állította. Amint sógora meg a húga megpillantotta az
58 9 | elmosolyodott, de kissé meg is döbbent.~- Milyen kedves
59 9 | söröskészletet, poharakat meg egy kancsót, arany betûkkel
60 10| gavallér.~- Tegnap halt meg az édesanyám - mondta a
61 10| nyakát szegi. Fene egye meg ez a népköltõt, egyre bánt,
62 10| mondani.~5~A találkozás meg is történt.~Ismét ültek
63 10| menni készült -, engedje meg.~- Nem - tiltakozott a poéta,
64 10| hitelbe.~- Nem.~- De engedje meg, hogy legalább kölcsön adjak.~-
65 10| ezt írta:~„Nem bocsátott meg.”~Aztán az ajtóhoz ment,
66 11| vonó száguldott, a verseny meg volt nyerve.~- Bravó - tapsolt
67 11| valami ájult fáradtság lepte meg. Szédülten támaszkodott
68 11| kezdett, fölfelé a lépcsõn, és meg se állott az ötödik emeletig.~
69 11| fogják, és nem találják meg. Eszébe jut a lovat játszó
70 12| közt. Mindnyájan roppantul meg voltak elégedve.~- Most
71 12| kendõt - mondta -, csak meg kell érintenem a varázsvesszõvel,
72 12| súgókollégája látogatta meg néha - a szomszéd vidéki
73 12| ízét és mézét örökítették meg.~5~A feleségét gyakran magához
74 12| színpadon nem sérthettek meg anélkül, hogy a másik pillanatban
75 12| a krumplit hámozta, csak meg kell ragadni és belevágni
76 12| belevágta a színész szívébe, aki meg se nyekkent, szótlanul elterült
77 13| küszöbön döbbenten állott meg.~Egyelõre ki akarta magát
78 13| de a lámpát nem gyújtotta meg. Arra gondolt, hogy nemsokára
79 13| írókat és bölcseket kissé meg is vetette. Most hosszan,
80 13| apró eseményei jelentek meg elõtte, gyorsan elvillanó
81 13| a nikotin. Ekkor találta meg az álmot. Eleinte tiltakozott
82 13| a vendégek nem érkeztek meg. Xavér az asztalfõre ült.
83 13| ételeket a cselédek ették meg, gazdájuk pedig rögtön lefeküdt.~
84 13| fenyves erdõkön alig lazította meg a hó tömbjeit, már május
85 13| ismeretlen körülmények közt halt meg, egy barátságtalan vendégfogadóban.
86 13| holtra fáradtan érkezett meg. Megragadta paplana csücskét,
87 14| szép, és csak a feje hal meg, de a nõnek mindene szép,
88 14| ilyen délutánon ismertem meg. A zongorákat jött hangolni.
89 14| legkisebb negyedhangot is meg tudta különböztetni, a teste,
90 14| egy-egy hangon állapodik meg, egy fehér á-n, egy fekete
91 14| karfája mögött én lapulok meg. Belemélyed egy hangba,
92 14| ebben a koporsóban, s most meg akarja nézni, ki akarja
93 15| megkóstolta, és két almát hámozott meg. Az almánál megkérdezte:~-
94 15| Hogy azt is az Isten verné meg, aki kitanálta.~Inni nem
95 15| mihez ha hozzányúl az ember, meg kell törülnie a kezét, ragadós
96 15| újra a magyar, a bolond. Õ meg haragosan vicsorította a
97 15| Azon a nyáron sokan haltak meg napszúrásban. Fenn a víziós
98 15| percben detektívek kötözik meg, a fényképezõgép elé állítják,
99 15| arcát forró vérhullám csapta meg, és ráemelte az asszonyra
100 15| asszony -, két fia halt meg egymás után, két nagy fia.
101 15| felesége, hogy a bánat ölte meg, valami magyar bánat. Az
102 16| elhatározta, hogy nem mutatja meg a vágóhidat, a parkot, a
103 16| vasrács elõtt állapodott meg. Itt elõre sietett, mint
104 16| tudományosságnak mindenkoron meg kell hozni az áldozatot,
105 16| ült, vajon mivel érdemelte meg õ, a tudomány hû szolgája,
106 16| Schlossziarik rendkívül meg volt elégedve. Amíg törölközött,
107 16| zuhanyt indítottak volna meg. Csuromvizesen érkeztek
108 16| feje. A házigazda, noha meg volt gyõzõdve, hogy a kultúráért
109 16| az õ hibájából betegedett meg.~Betelt egy hétbe is, amíg
110 17| piszkos vagyok, elõbb meg kell fürdenem.”~A szobában
111 17| melyet eddig sohase tekintett meg. Bõrét keshedtnek, vajsárgának,
112 17| lehet-e ezzel pénzt keresni? Meg kellene tanulni hegedülni
113 17| tolvaj. Addig nem halhat meg. Ha az ember elmegy, váljon
114 17| az élhet, aki nyugodtan meg tudna halni. De egyelõre
115 18| keltsenek feltûnést, várják meg legalább az orvost, üljenek
116 18| a võlegényén állapodott meg.~- Adjon pezsgõt - mondta.~
117 19| falon járó ingaóra sétálója meg a mutató izgatottá tesz,
118 19| láttam, hogy ez az ember meg tudná ölni Verpelétyt.~„
119 19| becsületes ember, és változtassa meg drákói rendszabályait, gondoljon
120 19| társadalom õrültjeként. Halj meg, zsarnok. Revolvert nem
121 19| tetszik? Hadd veregessem meg a kövér tarkód, Verpeléty
122 19| villámló ötlettel világítom meg a helyzetüket. Bevallom,
123 19| hogy nem is szólítottam meg õket. Fizetek, hogy felkelhessek
124 19| tekintettek az ablakból. Meg se láttak engem, aki négy
125 19| reggelt, Verpeléty. Bocsáss meg, hogy annyi rosszat gondoltam
126 19| utolsó hõsi hajnalomon meg akartalak ölni. Alapjában
127 20| volt. Fájdalmasan ütötte meg a dobhártyám a siránkozó
128 20| firenzei piazzán szólított meg az idén nyáron, oldalt,
129 20| táncolt a szélben.~- Álljon meg - mondtam neki rekedten.~-
130 20| szemtolvaj, és te lopod meg a fiatalokat, kiknek a szíve
131 20| tenni az életünket. Verjen meg az Isten, gyalázatos!~Megragadtam
132 20| karját.~- Most pedig: mondd meg a neved.~- Elõször is kérem:
133 20| érthetetlen, hogy bízhatnak meg ilyen súlyos szembajban
134 20| mellcsokor. Senkit se tévesszen meg látszólagos vidámsága. Mert
135 21| havas reggelen született meg. Hangosan rikoltott, vöröslött
136 21| fogatlan ínyei közé szorította, meg akarta harapni. Kéthónapos
137 21| király.~- Uram - jegyezte meg egy hízelgõ aggastyán -,
138 21| egy nõ mosolya aranyozza meg. Halványan ült az asztrológus
139 21| és rövid. Fiatalon hal meg, nagyon fiatalon, tizennyolc
140 21| eléje tette.~- Elõbb azonban meg kell tudnod - ezt.~Már nem
141 21| hogy rád vigyázzak. Ígérd meg te is, hogy nem teljesedik
142 21| átlátszó hálót.~„Fiatalon halok meg - gondolta, és lehunyta
143 21| ilyen boldog. Ma tudtam meg, hogy fiatalon halok meg,
144 21| meg, hogy fiatalon halok meg, és hogy hõs leszek, és
145 21| szenvedõ ráncot, amit eddig meg se látott.~- Ez az a vonás -
146 21| tudná állani. Így azonban meg kell adnia magát. Hajnalban
147 21| amelyrõl a jóslatban olvasott. Meg is parancsolta, azonnal
148 21| a ruháit. Már nem ismert meg senkit. Haldoklott.~Az angelusz
149 21| Csaló...~- Talán nem mondtam meg elõre? - pattant fel a szakállas
150 21| Nem értelek.~- Engedd meg hát, hogy beszéljek. Hosszú-hosszú
151 21| folytatta:~- Én tudom, ki ölte meg a királyfit.~- Az Isten
152 21| válaszolt az orvos -, az ölte meg, aki jósolt neki.~- Engem
153 21| ügyünket. Majd õ mondja meg, ki ölte meg a fiát.~- Talán
154 21| Majd õ mondja meg, ki ölte meg a fiát.~- Talán mi? - hördült
155 21| gondolkozott:~- Igen, õ maga ölte meg önmagát. De ti adtátok a
156 22| érezte itt magát. Mélyen meg kellett hajolnia, meg kellett
157 22| Mélyen meg kellett hajolnia, meg kellett csókolnia a bátyja
158 22| barátkozni, de sehogy se találta meg a módját.~- Fiatalság, bolondság -
159 22| tisztviselõ... Ne ijedjen meg... Maradjon csak itt, az
160 22| Pertu jóbarátom... Õ meg az államtitkár... Múltkor
161 22| a tiszteletet követelem meg alárendeltjeimtõl... De
162 22| portás még most sem hajolt meg eléggé mélyen. Elhatározta,
163 23| indulást jelzik. Ekkor jelent meg a peronon egy fiatalember,
164 23| üdvözlését. Így beszélték ezt meg tegnap. A fiatalember egy
165 23| egy egéren kívül nem ölt meg senkit. Szívében a sötét
166 23| tudta, kis üveg borszesz meg vatta, mellyel a kezére
167 23| tétovázott, de nyugodtan maradt, meg se moccant.~Az asszony egyszerre
168 23| azt hitte, hogy az asszony meg akarja elõzni. Talán megsejtette
169 23| ilyen arca, kit kígyó mar meg.~Hevesen vert az idegen
170 23| feje fáj?~- Nem - szólalt meg egy halk hang, és a kéz
171 23| maga sem bénította volna meg ennyire. Oly tehetetlenül
172 23| gyûrût. Miért nem teszi meg? ~- Minden tekintetben -
173 23| szédülés. A fojtott levegõ meg az idegesség. Ma mindenki
174 23| nyolcvanéves korában halt meg. Végelgyengülésben.~Az idegen
175 23| erõsen beszívni. De engedje meg, hogy elõbb ráterítsem a
176 23| levegõt kapjon és mégse hûljön meg, a függöny csücskét pedig
177 23| hol egy álmos portáson meg egy közönyös vasútin kívül
178 23| gondolt. Arca az izgalomtól meg a konyaktól szelíden kipirult,
179 23| melyet a selyemzsinór rögzít meg, a borszesz frissíti a levegõt,
180 23| tudja, mikor és kik találják meg?~Virradni kezdett. A csöpögõ
181 24| kerítések mellett. Néha meg az bántotta, hogy nagyon
182 24| körültekintett a szobában. Csak meg ne lássa senki. Valami tárgyat
183 24| épületek elõtt állapodott meg, melyekben nem magánemberek
184 24| a járókelõket szólította meg az utcán, s eléjük tárta
185 24| posztója. Csak most ijedt meg. Ki is ugrott ágyából, és
186 25| Azt mondja, az elegancia meg a tisztaság végett, de valójában
187 25| Fülelnének, köhögnének, és újra meg kellene ismételnie a nehéz
188 25| irónt, órarendet, nyelvtant meg az olvasókönyvet tartotta,
189 25| melyekkel a beteg emberiséget meg kell operálni. Különbözõ
190 25| hallja, és azóta nem került meg a tollkés. Szinte személyes
191 25| szemét az álmosság csípi, meg is szokott jelenni a tábornokné
192 25| egyre-másra a gyermekkorából meg a húszéves leányságából,
193 25| birtokában boldogan szökött meg. Mihelyt látta, hogy a boldogtalanságát
194 25| állító formában ismételte meg, kérdõjel nélkül. Megtanulta
195 25| Tulajdonképpen csak késõbb tudta meg, mi történt vele és benne.
|