Fejezet
1 1 | még, mikor ágynak dõlt, s azóta megnõtt a vánkosok
2 1 | gyertyát emelt feléje, s a gyertyafény átszûrõdött
3 1 | egy kevés maradék húsa, s ez se nem nõtt, se nem apadt,
4 1 | csípõit, a paplana alá kúszik, s a kis beteg sokszor azt
5 1 | magica olajlámpácskáját, s a lepedõre színes képeket
6 1 | Idõközben a beteg elalszik, s az ápolók lábujjhegyen,
7 1 | beteg semmit se tudjon róla, s a szülõk gyengéden segítettek
8 1 | és narancsot hozott neki, s odatette a vánkosára.~-
9 1 | utcán vagy társaságokban, s a fiatalember ritkábban
10 1 | gesztusokkal jártak föl s alá a szobában mind a hárman.~
11 1 | sírt. Csak elgondolkozott, s tisztázta magában, hogy
12 1 | Aztán óvatosan átnyalábolta, s lassan-lassan, mint hogyha
13 3 | Duzzadó gohérfürtöket láttunk, s kövér nõk melleire gondoltunk.
14 3 | szétpukkadt a hõségtõl, s hullája a kövezeten gõzölgött.
15 3 | a felaprózott rõzséket, s megrakta a kályha gyomrát.
16 3 | bújt, lehasalt a földre, s orrát a poros padlóra nyomva
17 3 | telehintette az arcát tintával, s reggel - szórakozott ember
18 3 | Örültünk nagyon az életnek, s talán futottunk elõle. Betegek
19 3 | kötözték össze, a könyveinket s a füzeteinket az ágy alatt
20 3 | tízével-húszával buktunk el, s bevertük a homlokunkat.
21 3 | az alacsony kerti falon, s bementek a városba, hogy
22 3 | talán a cirkáló rendõr, s letartóztatta s bekísérte
23 3 | rendõr, s letartóztatta s bekísérte mindkettõt. A
24 3 | Mindenféle rémmesére gondoltunk, s most már a legbátrabb is
25 3 | haját hosszúra növesztette, s érdekesen csapta halvány
26 3 | arcát a nap felé tartja, s játszik a fénnyel. Különben
27 3 | megforgatni, elverni, megrémíteni, s aztán hirtelenül kibékülni
28 3 | valami hivatalos személy, s nem tud mihez kezdeni.~Egy
29 4 | ingaóra sétálója tovább jár, s minden, ahogy volt, marad
30 4 | tenger, nincs külföldi, s az élet a maga õsiségében
31 4 | felnéz éppen az ablakra, s azt gondolja, hogy egy halott
32 4 | Remegve fogtam meg télen, s a kilincs hûtötte a lázam.
33 4 | testét, mint a patak habjai, s szürke szemébe beleült az
34 4 | látom a kaput, az ablakot s a fehér függönyt, melyet
35 5 | aszfalt nedvesen lehelt, s az égen kénsárga és fekete
36 5 | kéredzik, az oldalam mellé, s a mellemre akarja hajtani
37 5 | parfümös üveg, egy kép, s ma, ha veszekszem vele,
38 6 | ezt írta: Hurt ezredes, s azóta mindenki csak Hurt
39 6 | párhuzamosan fut a bajuszával, s annyira dús, hogy egy kopasz
40 6 | bajuszt és szemöldököt, s a kezébe tréfából adtak
41 6 | hasonlítanak a színésznõkhöz, s úgy öltözködnek, mint a
42 6 | ezredes? Reggel korán kel, s hattól nyolcig - télen-nyáron -
43 6 | elfelejtette feloldani a haptákból, s õ hajadonfõtt, két álló
44 6 | nagyon kopasz és nagyon kövér s egy nagyon bozontos hajú
45 6 | a mustárt, a mohai vizet s a gyönge szilványi bort.~
46 6 | diszciplínáról se halott, s tovább nézte a kertet.~-
47 7 | zsebébe, kihúzta a revolverét, s a kávéház mennyezetébe lõtt,
48 7 | rengeteg, éles konyhakést, s nem táncol-e körül õrjöngve,
49 7 | szilvapálinkát rendelt reggelire, s hozzá egy piros vizeszsömlét
50 7 | pedig volt filozófiája is, s nem egészen jogosan mosolyogtam
51 7 | szívem elrontani gusztusát, s hagytam, hadd rendeljen
52 7 | népmûvészetet.~Megtörölte a száját, s aztán folytatta:~- Hol kapsz
53 7 | ezt játszatta a verklivel, s hogy szerette, abban nem
54 7 | azonban elvétette a számot, s a Wagner-nyitány helyett
55 7 | fanatikus hit ragyogott, s nem tudtam, mit érezzek
56 7 | túltette magát minden bajon, s eljutott a bölcs és boldog
57 7 | bekötöttem a fájós szemem, s már gyakoroltam is magamat,
58 7 | valamicskét franciául is tanult, s már sietett haza, hogy elmesélje
59 7 | be volt már csomagolva, s könnyen és boldogan indult
60 7 | nap besütött az ágyára, s megcsiklandozta talpát.~-
61 7 | beszélnek -, összezavarodott, s a francia szavak közé egyre
62 7 | egész élete ott kalapált, s egy pillanat alatt végiggondolta,
63 7 | akart csinálni magának, s még ott a földön is meg
64 7 | puha a koporsó párnája, s milyen boldog az ember,
65 8 | másik szobában a kerevetre, s míg a szerelõ föltette a
66 8 | meglátta az órát, zsebre dugta, s eltûnt. Más nem járt a lakásban.
67 8 | hatoltak volna testembe, s - gyorsan és vadul - levágták
68 8 | fölfogni. Valami itt volt, s most nincs itt, bûvészfogással
69 8 | nekem teljesen ismeretlen, s most érzem, hogy nemcsak
70 8 | Reggel elment hazulról, s mire hazajött, este az ajtót
71 8 | szemem, mintha álmos lennék, s eszembe jutott a sötét,
72 8 | volt átható, hideg-kék, s a taglejtése biztos.~Bal
73 8 | keménykalapot hordott, kamáslit, s rossz parfümmel szagosította
74 8 | tette gyanússá. Ha rám néz s elmosolyodik, talán nem
75 8 | átfûtött a tavaszi nap, s fehérebben a falnál sokáig
76 8 | minden mozdulata nekem szólt, s idegeinek minden erõfeszítésével
77 8 | melyet mindenki elhallgat, s magam sem tudok. Az ismeretlen
78 8 | mint a puskacsõ nyílása, s mindegyik fölismer, és azt
79 8 | ember, mint a ketreces állat s a csenevész növény. Az jobb
80 8 | gumicipõben járnak köröttem, s akkor néznek rám, mikor
81 8 | mögött, könyörülj meg rajtam, s tedd az ujjadat - halkan,
82 9 | szívességet tettek neki, s õ az ajándékkal ki akarta
83 9 | tétova, vidéki emberkét, s szelíd erõszakkal betuszkolta
84 9 | régóta a nyakukon porosodott, s a tanító ily szerencsésen
85 9 | bibircsók le nem száradt, s szentül meg volt gyõzõdve,
86 9 | összeölelkezett a fenyõfa s a csepegõ viaszgyertyák
87 9 | Nézegette a sógora nyakkendõjét, s az jutott eszébe, hogy õ
88 9 | cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely oly
89 9 | látta a titkos szépséget, s megsiratta a gipszangyalt,
90 10| gyufára, egy székre néznek, s arcukon mozgalmas élet folyik,
91 10| olyan, mint a hinta ülõkéje, s röpülnek, részeg egekbe
92 10| édesanyám - mondta a népköltõ, s mélyen ránézett az elegáns
93 10| lobogott éjjeliszekrényén, s ezüstkanállal veronált vett
94 10| szánalommal púpos embereket s nyomorgó piktorokat vigasztalt,
95 10| Estére bankot adok a körben, s aztán ha nyerek - ma bizonyosan
96 10| elballagott kitérdelt nadrágjában, s arról gondolkozott, mit
97 10| megoldás. Valamennyi kétes, s talán egész életében így
98 11| fõülésen, viaszhalványan s szomorúan, a ruganyos bõrülésbe
99 11| tizenkét bõröndöt, két kosarat, s végül a legértékesebbet,
100 11| pillanat alatt összehurkolja s a szék támlájába akasztja.~
101 12| harisnyakötõ csatolta össze, s a lány annyira megbûvölte,
102 12| életét magány takarta el, s csak egy súgókollégája látogatta
103 12| döngött alatta hatalmasan, s érezte, hogy erre várt,
104 12| az ajtóra, az ablakokra, s várta, hogy csöngessenek
105 13| éjjel elszédült ágyában, s reggel lihegve ébredt, nem
106 13| szobákban a csillárokat, s úgy aludt. Reggel az inas
107 13| megrepedeztek, de aztán elcsitultak, s elcsitultak az õ idegei
108 13| ablakokat. Senki sem látogatta, s ennek örült, mert nem szerette
109 13| embereket. Késõ délután ébredt, s alig ebédelt, alig öltözködött
110 13| ásított, újra ásított, s amint száját kitátotta,
111 13| csoda, hogy a test elbágyad, s a lélek elrepül valahova,
112 13| szolgain követte a parancsokat, s várta türelmesen, mi lesz
113 13| Kikocsizott a fenyves erdõ alá, s egész nap bolyongott, egyedül.
114 13| valaha nagyon szeretett, s elsodorta mellõle az élet,
115 13| csészébe, még rumot is öntött, s a kanalára pár csöppöt abból
116 14| férfiakat szalonkabátban, s a fejükre aranybojtos halotti
117 14| bújnak a forróság elõl, s szemük mérges tûzzel parázslik.
118 14| egy fába, a falhoz dõlt, s pár pillanat múlva folytatta
119 14| zongorában, ebben a koporsóban, s most meg akarja nézni, ki
120 14| aszpirint és forró teát kaptam, s rögtön ágyba kellett feküdnöm.~
121 15| bólintott, hogy akarja, s kezét az ura ápolt, nemes
122 15| megvizsgálta a beteget, s félrehívta a szülõket.~-
123 15| napfényben nem vették észre, s az õrült svadron megeresztett
124 15| hajára rácsapta a cilinderét, s száraz szemmel, szó nélkül
125 15| nincs más.~Megnyugodott, s bement a szobájába aludni.~
126 15| állával érezze az idegen húst, s szenvedjen miatta. Így telt
127 15| összezsugorodtak a hájtól, s mérgesen pislogtak, mint
128 15| lötyögött a kövér testén, s csak akkor engedte kimosni,
129 15| alusznak a családi kriptában, s az arcképeik egymás mellett
130 15| szelindekei a tarkóját harapják, s a másik percben detektívek
131 15| nyargalászik a pusztán, s aztán elvágódik.~Mire a
132 15| elpusztították az egész világot, s maguk is ebbe pusztultak
133 16| szigorú szemeit összemorcolta, s úgy járt, mint egy mártír,
134 16| mint egy ló orrlyukai, s szája véres lett, a vér
135 16| fogkefét, gyógyszappant tett, s elõkereste kék selyempaplanát,
136 16| megalázásokat, mellõzéseket, s a sörkocsmában szóba ereszkedett
137 16| nyelvtant és szótárt vásárolt, s feleségét, jogász fiát is
138 16| tanulásra. Szobáikban le s föl járkálva, lázasan magoltak,
139 16| védekezésrõl lemondott, s valami égi csodában reménykedett,
140 16| gramm brómnátriumot vett be, s ugyanannyit adagolt be családjának
141 16| hórihorgas, sápadt öregúr volt, s inkább egy díjnokhoz hasonlított.
142 16| kell hozni az áldozatot, s biztosra vette, hogy ez
143 16| vetkõzve ugrándozott elõtte, s épp egy kis kacér köténykét
144 16| sejtelmes utakra terelték, s egy kínzókamrát láttattak
145 16| csecsemõket hóhérolnak le, s a halálraítéltek utolsó
146 16| ilyen helyzetbe jusson, s vajon mikor szakad vége
147 16| gerincüket, pofozták arcukat, s mikor ráültek egy lyukas
148 16| a száradóterembe értek, s egy mogorva szolga rájuk
149 16| mosoly, felült az ágyban, s értésére adta, hogy el szeretne
150 17| akarná ölelni a szobát, s meghatódnék azon, hogy ideérkezett.
151 17| kinyitotta a forróvizes csapot, s kis, hitvány, elcsigázott
152 17| száradt, hogy kidobták, s a fiú gyalog, siránkozva
153 17| melyet a szemére nyomott, s késõbb szájába dugta a bolond,
154 17| az az életre készül el, s csak az élhet, aki nyugodtan
155 18| ült, örült a parancsnak, s felugrott a székrõl.~- Elfogyott -
156 19| bókolok a rossz íróknak, s tapsolok a piszoknak és
157 19| azonban álmatlan voltam, s a rendesnél jobban érdekelt
158 19| ízlésesnek, világfiasnak s megtisztelõnek tartaná Verpeléty.
159 19| szám, az arcom is elsápad, s látom, hogy a borfiú csodálkozva
160 20| mintegy menekült tõlem, s én nem engedtem ki körmeim
161 20| máris válaszolni kell, s miután megkapja a pénzt,
162 20| ismételtem.~- Kérem - szólt, s kebelébe nyúlva elõszedett
163 20| csatak, nyújtogatta nyakát, s akkor vettem észre, hogy
164 21| napon belenézett a fénybe, s a hónap végén szétrúgta
165 21| Megfeledkezett az angyalokról is, s az ördögökkel és boszorkányokkal
166 21| tizenötödik évét, magához hívatta, s bezárt ajtók mögött beszélt
167 21| és az asztrológus közt, s az orvoshoz fordult:~- Szóval
168 21| jósolsz, akkor ma is él, s nem fekszik szegény ott
169 21| végig a vitát. Járt fel s alá a szobában, hatalmas
170 22| a tüzet meleggé tette, s úgy intézkedett, hogy a
171 22| fogalmaz Páva tanácsos, s már látta is magát a temetésen,
172 22| az egyszerû koporsó után, s már olvasta is a másnapi
173 22| támadt. Szalonkabátot öltött, s elment a fõispánhoz, akit
174 22| tanácsost? - kérdezte tõlük, s a virágok rázták fejüket
175 22| pezsgõtõl lucskos bajuszát, s a kéjtõl hörögve mondta
176 23| lélektanian is elõ kell készíteni, s az útitársaiban, leendõ
177 23| szólva - eddig néhány légyen s egy egéren kívül nem ölt
178 23| volt a családi jelenet, s most már kissé felmelegedett,
179 23| köpenyét, kalapját is letette, s egy kék könyvet olvasott.
180 23| letörölni, tiszta törülközõ, s végül - illatszeres üvegben -
181 23| még a nekiszaladásra is, s lendülettel csaphat rá,
182 23| mindig fehér ruhában járt, s diós kalácsot, narancshéjat,
183 23| burkolódzott a nyirkos éjszakába, s olyan volt távoli kis házaival,
184 23| elhadarta elõtte a mondókáját, s szinte térden állva könyörgött
185 23| beteg. Az õ betege volt, s erre nem minden büszkeség,
186 23| karját, mint egy angyal, s repülni szeretett volna.
187 24| többnyire feketében, mint õ, s fekete gyöngyökkel -, egymás
188 24| fakult-avult a bársonya, s a fia mélyen aludt, a föld
189 24| hogy körme is belefájdult, s végül gyufával - az ágyban -
190 24| volt új hely, ahová menjen, s a régieken már messzirõl
191 24| szólította meg az utcán, s eléjük tárta kötegeit, a
192 24| mint a kabát szárnyát, s az asztal felé ment, körüljárta
193 25| megtanulták tõle a nyelvet, s ingyen, megnövekedett szókinccsel -
|