Fejezet

  1 1 |                 KIS BETEG~1~A kis beteg már nyolc év óta feküdt az ágyban.
  2 1 |         végezték funkciójukat. Más test már semmivé olvadt volna a láz
  3 1 |              ördög-öt kedveli. A család már unja, de csodálkozik, úgy
  4 1 |                és csúnya dolgot látott. Már akkor is lelkiismeret-furdalást
  5 1 |                A harmadik évben azonban már nemcsak õ csöngetett, de
  6 1 |                 Egy hónap múlva azonban már nem lehetett titkolódzniok.~
  7 2 |            megvetésével néztem rá. Most már tudom, miért utálja õt mindenki.~
  8 2 |             imponálni. A keserû iskolán már gyerekkoromban átmentem.
  9 2 |         tanuljátok az ábécét, melyet én már igen régen tudok.~Csakugyan
 10 3 |            matematikaórára.~Novemberben már járvánnyá vált a nevetés.
 11 3 |              Meg voltunk gyõzõdve, hogy már mélyen elzüllöttünk, nem
 12 3 |        erõsebben összekapcsolt, és most már a kétségbeesés dühével tréfáltunk.
 13 3 |                 mindkettõt. A gyávábbak már féltek, arra gondoltak,
 14 3 |            rémmesére gondoltunk, s most már a legbátrabb is tanácstalanul
 15 3 |               jött be legelébb. Cipõjét már a jeges folyosón levetette,
 16 3 |              tanuló, a mi vezérünk, aki már többször menekült meg a
 17 3 |         csinálunk vele? Ez a szelíd fiú már az ugratás minden skáláját
 18 3 |           zavartan mered maga elé.~Most már lökdössük, hogy tegyen valamit,
 19 3 |             félünk, és nagyon nevetünk. Már mindenen nevetünk, mindent
 20 3 |              perc múlik el így.~- Kezdd már - tombolunk a dühtõl.~A
 21 3 |           bordák közé, egyre mélyebben, már reákönyököl a késre, egy
 22 3 |                mi is velük nevetünk, de már sírósan, elkényszeredett
 23 4 |                tetszett.~- Ez a délután már elmúlt - mondtam csendesen. -
 24 4 |           szemébe beleült az önkívület. Már feleslegesnek érzem magamat.
 25 4 |             gyilkos.~Egy pillanat múlva már ott állt az ebédlõasztalnál.
 26 4 |               egész élettel, melynek én már nem vagyok részese. Hogyha
 27 4 |              mikor távol vagyunk, mikor már régen-régen meghaltunk?
 28 5 |              haja hideg a víztõl. Talán már köhög is. Holnapra tüdõgyulladást
 29 5 |                hogy túlzok. Valószínûen már otthon is van.~Megkeményítem
 30 5 |                 összeázott fejét.~- Ezt már nem - dühöngök magamban. -
 31 5 |              honfoglalás folyt. A lakás már nem az enyém. Hanem a miénk.
 32 5 |        öntudatosan.~Szeretem ezt a nõt? Már hogyne szeretném, az árgyélusát.
 33 5 |              Holnap reggel megkérem õt. Már virrad. Künn megint megeredt
 34 5 |             tükrözõdtek. Mindez azonban már nagyon furcsa. Fejemet a
 35 6 |                legutolsó évében, amikor már ezredesi rangban volt, meglátogatta
 36 6 |           Bárányt otthagyta a közönség, már a polgármestert is megkörnyékezték,
 37 6 |           ezredes. - Rögtön agyonütlek.~Már suhogtatta is félelmes nádi
 38 7 |            bekötöttem a fájós szemem, s már gyakoroltam is magamat,
 39 7 |      valamicskét franciául is tanult, s már sietett haza, hogy elmesélje
 40 7 |                 maradt.~Mindene be volt már csomagolva, s könnyen és
 41 7 |            benne, a boulevard-on, pedig már arra gondolt, hogy hazamegy,
 42 7 |                  De aztán mást gondolt. Már messze volt a lakásától.
 43 7 |                 esõben, estig. A cipõje már felvérezte a lábát, agyonnyomorította
 44 7 |            hidak zöld és piros lámpáit. Már egészen besötétedett. Megnézte
 45 7 |                autóbusz kerekei azonban már végigszáguldottak rajta,
 46 8 |             külsõ városban. Szerencsére már otthon van. Acetilénlámpa
 47 8 |            beszéltem az ügyrõl, de most már én figyeltem a detektívet.
 48 8 |          Börtönbe?~- Börtönbe.~- Vannak már bizonyítékok?~- Vannak.~
 49 8 |                 õ biztosan ment, mintha már többször járt volna nálam.~
 50 8 |               nemsokára kezünkre kerül.~Már mindenbe beletörõdtem. Ha
 51 9 |            Varjú Péter, a tanyai tanító már õsz óta töprengett azon,
 52 9 |                hogy a gipszangyal, mely már régóta a nyakukon porosodott,
 53 9 |                 a söröskészletem? Lásd, már nem is emlékszel rá. Két
 54 9 |                  kiabált a tanító. - Én már napok óta nem tudok aludni,
 55 10|            szõke, nagyon ritka, úgyhogy már átgömbölyödik rajta a kopasz
 56 10|           kávéházak csendélete. A szesz már elvégezte kötelességét.
 57 10|        erõsebben. - Ülj ide.~A gavallér már feszítette izmát, mert verekedést
 58 10|               mi közöm hozzá. Bizonyára már nem is emlékszik reám.~Visszafeküdt
 59 11|          folyosója elcsendesedett. Most már csakugyan egyedül volt.~
 60 11|            fájtak a hegedüléstõl. Utóbb már megrokkant az önbizalma.
 61 11|                 pedig múlik. Esztendõre már kilencéves, azután tíz,
 62 11|           hangversenyterembe ment, mert már lassan gyülekezni kezdett
 63 11|                szûk folyosóra ért, ahol már pincérek sincsenek. Vele
 64 11|                kilenc.~A hangversenynek már el kellett volna kezdõdni.
 65 12|               különösen a tanácsos, aki már kissé - nem minden ok nélkül -
 66 12|                 a mozsár fölé hajolt:~- Már hallom a ketyegését.~A kendõt
 67 12|        izgatottan súgott. Egy év múltán már játszott is. Ott lenn, a
 68 12|           csalni kezdte a súgót. Késõbb már nem is vigyázott, a hûtlensége
 69 12|                fordult:~- Te céda.~Most már biztosan állt a szobában.
 70 13|           magányban tölti el.~Ismerõsei már alig voltak, barátai a világ
 71 13|                föl. Amikor megérkezett, már szeptember volt, az õszi
 72 13|        elcsitultak az õ idegei is. Most már nem félt a zenebonától,
 73 13|          ebédelt, alig öltözködött fel, már ásított.~- Ó, ó, ó - ásított
 74 13|              zsibbadtan - a zsöllyében. Már szürke volt a szoba, de
 75 13|                emlékezett, hogy álmában már nagyon sokszor járt itt,
 76 13|             maguk javára. Õ azonban, ki már semmit sem akart, végére
 77 13|               Újra leült a székbe. Most már tudta, hogy miért érdekli
 78 13|           helyre. Sötét és bús lelkében már látta a célt. Arra a meggyõzõdésre
 79 13|            lazította meg a hó tömbjeit, már május felé járt, mikor még
 80 13|          tétován egy alakot látott, kit már majdnem elfelejtett, egy
 81 13|          barátságtalan vendégfogadóban. Már több éjszaka kísértette
 82 13|          értette, mit akar tõle, hiszen már vagy harminc éve pihen egy
 83 13|               közeledett hozzá, kivette már kontyát is, a halványlila
 84 13|                hogy érezze, felbukott-e már. Hajnalfelé új adag morfiumot
 85 13|               hozott, teázni is kezdett már, de egy pillanatban, mikor
 86 13|          ezüsttálcán hozza a teát. Most már mindenre emlékezett, és
 87 14|              köhögött, és másnap délben már kiterítették. Tizenkilenc
 88 14|               akkor a kép elé futottam. Már megtudtam egyet-mást róla.
 89 14|           primitív, de tökéletes módját már négyéves koromban fölfedeztem.
 90 14|               zongorákat jött hangolni. Már az elsõ pillanatban különösnek
 91 14|              Szegény, szegény.~8~Tovább már nem bírtam magam türtõztetni.
 92 14| hasznavehetetlen. Egyebet is megtudtam. Már nem volt titok, miért gyújtott
 93 15|              szalmakalapja volt, melyet már hónapok óta hordott. Ruhát
 94 15|                 engedte kimosni, amikor már szutykos volt, ezer ránc
 95 15|                A budapesti pályaudvaron már nagyon éhes volt. Bement
 96 15|                 büntetõ expedíció. Most már sok helyütt ismerték õt.
 97 15|                 az urára emelte. Késõbb már akkor is mosolygott, mikor
 98 15|             ragyogott a kékszürke fény. Már nem is volt magyar, csak
 99 15|                olasz orvos megérkezett, már halott volt.~- Agyszélhûdés -
100 16|                sétálni vitte a városba.~Már eleve elhatározta, hogy
101 16|              mens sana in corpore sano.~Már alkonyodott, mikor a száradóterembe
102 17|            hegedülni a lábával, mert ma már kézzel sokan hegedülnek,
103 17|                 de sokáig gondolkozott, már látta is a nevét a lapokban,
104 17|              zúdított magára, a szappan már vékony, áttetszõ hártyává
105 17|              markõr szegény ember volt. Már emlékezett is reá. Vencelnek
106 17|                 sohase gyanúsította õt. Már csak ezért is vissza kell
107 17|                asszony volt.~Az ablakon már feltetszett a hajnal. Ha
108 18|        kifröccsent a szõnyegre.~- Hozza már.~- Azonnal.~Egy kis tányéron
109 18|                 és krákogtak. Alig volt már etikett. Egy fiatal leány
110 19|                arcába vágtam, hogy most már én - igenis -, én kérem
111 19|        bosszantott a tanító perpatvara. Már nem hallom a szavát. A beszéd
112 19|                 a két tanító arcát, aki már kifogyott a beszédbõl, és
113 19|                a sínekre.~Tudjátok mit? Már nem is szánlak benneteket.
114 20|                  és utána néztem.~Ekkor már megint nem volt sehol. A
115 20|                 sebesültek...~Ez a hang már ismerõs volt. Fájdalmasan
116 20|                 igazi briliáns tû. Most már kergették egymást az emlékképek.
117 20|               üres szemét. Nem látszott már negyven évesnek sem, vénebb
118 20|             halvány ínyekkel.~Ejnye, ez már mégis kellemetlen. A vér
119 20|                 butaság vagy. Nem félek már tõled, csak gyûlöllek. Évekig
120 20|                 azonban letartóztatlak.~Már vonszoltam kifelé a folyosóra,
121 21|       Egészséges volt, kövér és lármás. Már az elsõ napon belenézett
122 21|       csillagait, az ég arany pöttyeit. Már az elsõ órában rettenetes
123 21|               tovább aludni. Érezte, ez már az aggkor. Aki keveset alszik,
124 21|            Sokat szenvedtem miattad. Ma már nagy vagy, én pedig öreg.
125 21|          azonban meg kell tudnod - ezt.~Már nem is hallgatott a király
126 21|           napfény felszárította, másnap már újra a sorba állott. Vitézei
127 21|                 söpörték az ellenséget. Már a tengerpartnál voltak.~-
128 21|        locsolták, kinyitották a ruháit. Már nem ismert meg senkit. Haldoklott.~
129 22|                egyszer, mikor az ásítás már a torkát fojtogatta, behívta
130 22|               fogalmaz Páva tanácsos, s már látta is magát a temetésen,
131 22|                egyszerû koporsó után, s már olvasta is a másnapi újságokban
132 22|             Páva tanácsos egy hét múlva már le is utazott a kisvárosba.~
133 22|                a magányt. Egy óra múlva már tûrhetetlennek tartotta.
134 22|             ütõkártya, a nagyágyú. Most már elsötétedett az arca. A
135 23|             bõrön át kékelltek az erek.~Már prüszkölni, köhögni, izegni-mozogni
136 23|                 családi jelenet, s most már kissé felmelegedett, levetette
137 23|                hogy nem is látott benne már embert, csak tárgyat, feladatot,
138 23|           szaggatott taglejtést, melyet már csírájában megfojt, kis
139 23|               Csupa füst és korom. Csak már túl lennénk rajta.~- Végre -
140 23|                   intett a beteg, kinek már visszatért arcszíne is -,
141 23|                 az állomásfõnökhöz, aki már aludt, elhadarta elõtte
142 23|               esõ keservesen csapdosta. Már csuromvíz volt a ruhája,
143 23|               Csak épp annyi ideje volt már, hogy felugorjon a vonatra.~
144 23|             kiszökött a folyosóra. Benn már aludt is a beteg. Az õ betege
145 23|          kezdett. A csöpögõ ablaküvegen már át-átütött a hajnal derengése.
146 24|               Valaha anyának hívták, de már régen névtelen volt. Azon
147 24|                a tûpárnát por lepte be, már fakult-avult a bársonya,
148 24|            lassanként elszíntelenedett. Már akkor is gyermeknek látta,
149 24|         cigarettázott. Ilyen kisfiú, és már cigarettázik. Nézte kezét,
150 24|                 magánemberek laknak, és már a külsejük is elárulta,
151 24|              velük, a rendõrségre ment, már nem félénken, igen határozottan:~-
152 24|              ahová menjen, s a régieken már messzirõl kíméletesen intettek,
153 24|               bejött a szobába, de most már kezében egy szál lobogó
154 24|                fullatag, forró szaggal.~Már szürkült, mikor felébredt.
155 24|             motozott a vastag koromban. Már nem is akart kimenni innen.
156 25|                 este kilenckor fekszik. Már harmincnégy éves.~Barna
157 25|                 a gyermekeket vagy sem? Már régen leszokott arról, hogy
158 25|           tökéletességhez, olyanok, kik már vidáman beszélgettek, de
159 25|             Estefelé hazament. Ilyenkor már hangszálai alig mûködtek.
160 25|                Akkor, gondolta magában, már álmosan, öcsém a nagybátyja
161 25|       pillantással. Tíz óra tájt, mikor már szemét az álmosság csípi,
162 25|             vagy tízezerszer mondta el. Már maga is unja. Szigorúan
163 25|       összefüggéstelen szavakat mormol. Már szinte névtelenül jár az