Fejezet

  1 1 |                     Olyanforma képet nyújtott ez a hitványul összefércelt
  2 1 |                     egy kevés maradék húsa, s ez se nem nõtt, se nem apadt,
  3 1 |                    tartotta benne a lelket.~- Ez se éli meg a tavaszt - mondották
  4 1 |                       a kis betegnek.~- Minek ez? - szólt komoran, és eldobta
  5 1 |                  bevezették a szobájába.~- Ki ez? - kérdezte a beteg ingerülten.~
  6 1 |                       fejére a hideg ruhákat. Ez szomorú volt.~Másnap délután
  7 2 |                       hangján lehet beszélni. Ez a fiú mártír.~Késõbb, amint
  8 2 |                   hogy nem lesz belõle semmi. Ez azonban csak részben bizonyult
  9 3 |                       a falnak és a fogasnak. Ez még inkább idegessé tette.
 10 3 |              meggyõzõdéssé válik. Így történt ez nála is. Végigkotorta összes
 11 3 |                     Vajon mit csinálunk vele? Ez a szelíd fiú már az ugratás
 12 4 |                       kongott. Messzirõl jött ez a hang a hotelszobába, szinte
 13 4 |                     nem láttam. Világos, hogy ez a tíz nap, melyet tõle távol
 14 4 |                     és szomorúnak tetszett.~- Ez a délután már elmúlt - mondtam
 15 4 |                        Úgy éreztem, hogy most ez az egyetlen szilárd pont,
 16 4 |               bûntársam.~Micsoda délután volt ez. Üres és sárga. Az ember
 17 4 |                       régen-régen meghaltunk? Ez tilos földi szemeknek.~Még
 18 5 |                   borogatást kell tennem reá. Ez a hideg ruha határozatlan
 19 5 |                      övé, csak az övé vagyok. Ez a nõ különben mindent itt
 20 6 |                   csak Hurt ezredesnek hívta. Ez mindenesetre snájdig és
 21 6 |                      sárga spanyolnádat. Mert ez a nádi pálca állandóan nála
 22 6 |                     valami huszonöt festmény. Ez a galéria az ezredes legbecsesebb
 23 6 |                    fizetõpincér. Büszke ember ez, önérzetes és kemény, húsz
 24 6 |                      a gyönge szilványi bort.~Ez a játék minden áldott nap
 25 6 |                      szalad az igazgatóhoz.~- Ez a civil testedzés egy hajítófát
 26 6 |                    kezdett. Mégse járja, hogy ez a csendes és rokonszenves
 27 6 |                   kell sétálni a publikumnak. Ez mégis abszurdum.~A polgármester,
 28 6 |                 ötéves kölyök alakjában. Nem, ez nem vízió. A kisgyerek kicsúfolta,
 29 7 |                      Majdnem elájultam. Kívül ez volt kiírva: Itt a nap minden
 30 7 |                       félhomályt. Különben is ez jót tesz a szemnek.~Lavórja
 31 7 |                    Így, mint én. Ki a mellet. Ez erõsíti a tüdõt.~A vaksi
 32 7 |                       amit ott vett. Csakhogy ez a cipõ kissé szûk volt,
 33 7 |                       cipõben, mint a parázs. Ez azonban nem baj. Itt mindenki
 34 7 |                      esõ.~- Sebaj - mondta -, ez frissít. Áldott májusi zápor.~
 35 7 |                   történik vele. Meghal? Nem, ez lehetetlen. A halál valami
 36 7 |                     Talán ezt:~- Úgy látszik, ez a nap mégse sikerült teljesen.~
 37 8 |                       a hihetetlent.~Nekem is ez fáj. Lázamat eleinte rendszertelen
 38 8 |                    gyújtópontján haladnak át. Ez kellemetlen volt. Bármikor
 39 8 |                      romantikájára gondoltam. Ez a piros arcú fiatalember
 40 8 |                     nem tekintett vissza. Épp ez tette gyanússá. Ha rám néz
 41 8 |                   növény. Az jobb lehet, mint ez a csönd, ez a remegés, ez
 42 8 |                       lehet, mint ez a csönd, ez a remegés, ez a settengés.
 43 8 |                     ez a csönd, ez a remegés, ez a settengés. Mert mostan
 44 9 |                        és sokkal kisebb, mint ez.~Egyelõre a gipszangyalt
 45 9 |               ágyterítõvel, hogy ne is lássa.~Ez volt az õ rendszere. Nem
 46 9 |                      öklömmel ezt az angyalt, ez a szegény, szép, fehér angyalkát,
 47 10|                   boldogan kotolnak álmaikon. Ez az éjjeli kávéházak csendélete.
 48 10|                    hogy minden nyomorult közt ez a népköltõ volt a legnyomorultabb.
 49 10|                   nyakát szegi. Fene egye meg ez a népköltõt, egyre bánt,
 50 10|                    kimondhatatlanul fájt neki ez az ember.~- Kérem, majd
 51 10|                  arról gondolkozott, mit akar ez a tébolyult ismeretlen.
 52 11|                     hirtelenül összeráncolta. Ez az év zaklató és lihegõ
 53 11|                    ostorral hadonászott.~- Mi ez? - kérdezte bámulva.~- Az
 54 12|                harisnyáját és a térdét látta. Ez a térdszemlélet lett késõbb
 55 12|                  árasztotta. Kísérteties volt ez a ház. Messze-messze ki
 56 12|                       három. Még most sem. Mi ez...~Azzal lassan a mozsárra
 57 12|                       bõrbe kötött könyv volt ez, melybe „mûvészi pályája”
 58 12|                        Vagy: „Kartárs, mindig ez legyen a mottód: dicsõség
 59 12|                 gerince kiegyenesedett. Igen, ez az ötödik felvonás utolsó
 60 12|                       érezte, hogy erre várt, ez a dicsõség, ez a mûvészet,
 61 12|                     erre várt, ez a dicsõség, ez a mûvészet, ez az „élet
 62 12|                      dicsõség, ez a mûvészet, ez az „élet színpada”.~A kés
 63 12|                szótlanul elterült a földön.~- Ez meghalt - mondta, és eldobta
 64 13|                     Keze kövér és puffadt, de ez is sárga, köpcös ujján aranygyûrû,
 65 13|                     így, riadozva és betegen. Ez idõ alatt a bútorok visszapattogzottak,
 66 13|                      mennyire elcsüggesztette ez a pusztulás. Úgy hitte,
 67 13|                       Nem közönséges esõ volt ez. Sûrû, súlyos, sötétszürke
 68 13|                  szívja-e, vagy csak álmodja. Ez a tétovaság szórakoztatta.
 69 13|                    hogy miért érdekli annyira ez a szoba. Éjjel álmában ugyanitt
 70 13|                       több éjszaka kísértette ez a jelenség. Mintegy egymásra
 71 14|                          AMÁLIA~1~- Anyám, ki ez?~Mind a ketten a hideg szobában
 72 14|                 kezébe vette a fotográfiát.~- Ez, kisfiam - mondta tompán -,
 73 14|                  legyezõvel, talpig fehérben. Ez a nõ mindig ott állott az
 74 14|               szokatlan és stílszerûtlen volt ez az ember, aki a vállán mázsányi
 75 14|            hihetetlent és retteneteset látok.~Ez a rengeteg ember, mintha
 76 14|                      apámnak. Edzõ torna volt ez a számomra, hogy kigyógyuljak
 77 15|                  aztán a kis kolléga meghalt.~Ez májusban történt, amikor
 78 15|                     nagyon hosszú ásítás volt ez, haragos és jajgató, darabokra
 79 15|                  reggelenként ollóval nyírta. Ez arcának vad és harcias színt
 80 15|                    mert mindjárt agyonváglak. Ez a marha meleg - ordított,
 81 15|                      franciák és ángliusok... ez az egész nagy marha világ...~
 82 16|                      köz- és váltóügyvéd volt ez, a híres, lelkes „kultúrember”.~
 83 16|                       szerénység tükrözõdött.~Ez némi bátorságot öntött az
 84 16|             tanulmányozni. Annyira izgatta õt ez a probléma, hogy legjobban
 85 16|                        s biztosra vette, hogy ez a gõzfürdõ az Alföld közepén,
 86 16|                     vívmányával, a kultúrának ez a kis oázisa, a külföldi
 87 16|                       ami most történik vele, ez a valószerûtlenül forró
 88 16|               valószerûtlenül forró kazamata, ez a süstörgõ fürdõ egy idegen
 89 16|                   Odaintette feleségét:~- Te, ez megbetegedett. A homloka
 90 16|                      folyton emelkedett.~- Ha ez itt meghal a nyakunkra.~-
 91 17|                     Senki se járt a folyosón. Ez a pillanat alkalmasnak látszott.
 92 17|                       kellemes meleg dongott. Ez arra csábította, hogy levetkõzzék.
 93 17|                      jelent egy egész embert. Ez a név õt jelenti, fájdalmát,
 94 17|                 tiszta - sopánkodott. - Rossz ez a szappan.~Újra kezdte a
 95 17|                     Akkor több napig furdalta ez a gondolat. Aztán elfelejtette.
 96 18|                  Egyszerre érezte, hogy mégis ez a szoba a legfontosabb,
 97 19|                  Kérek talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon járó
 98 19|              beszélget.~Minden második szavuk ez:~- Verpeléty.~Mióta itt
 99 19|              szõrmegalléros parasztbekecsben. Ez nyakas tanyai ember, csizmát
100 19|                        Világosan láttam, hogy ez az ember meg tudná ölni
101 19|                      bort, borovicskát ittak. Ez éppen a vád ellenük, hogy
102 19|                       a sovány tanító könnye.~Ez se hat rá? Dehogy hat. Ahogy
103 19|               újságíró, kellemetlen riportra. Ez lenne a legegyszerûbb. Mondd,
104 19|                     Ne vegyék rossz néven, de ez a nézetem. Talán nem tetszik?~
105 19|                      senkihez sincs közöm, és ez - jó.~Isten veletek, két
106 20|                elõttem, hol utánam.~„Ki lehet ez a nõ?” - kérdeztem, és utána
107 20|                    misszió... a sebesültek...~Ez a hang már ismerõs volt.
108 20|                  Ugyanaz a fekete selyemruha, ez a kistáska, csakhogy akkor
109 20|                       öreganyja. Szent isten, ez a nõ százéves is lehet.
110 20|                      halvány ínyekkel.~Ejnye, ez már mégis kellemetlen. A
111 20|               húsdombok között. Jaj de csúnya ez a nõ, jaj de csúnya.~- Az
112 20|                      és külföldi vasutakra.~- Ez semmi.~- Parancsoljon: itt
113 21|                annáleszeiben fel van jegyezve ez: „...Keresztély dán király
114 21|                       a bölcsõjében. Úgy jött ez a kis poronty a világra,
115 21|                        Igazi vasgyúró volt.~- Ez lesz aztán a király.~- Uram -
116 21|                       aggastyán -, olyan erõs ez a gyermek, hogy akár a koronát
117 21|             kibuggyanó vér.~A KIRÁLY JÓSOLTAT~Ez az álom a királynak jel
118 21|                       zöld szikrája ugrált. - Ez a gyermek mindenem. Az országom
119 21|                 tudott tovább aludni. Érezte, ez már az aggkor. Aki keveset
120 21|                       Olyan édes és szép volt ez a fájdalom, mint a méz.
121 21|                   amit eddig meg se látott.~- Ez az a vonás - mondta. - Csak
122 21|            vállperecébe. Lebukott a lováról.~„Ez lenne az a nyíl?” - kérdezte
123 21|                      a reggelt, és hogy talán ez az a tenger, amelyrõl a
124 22|                     fegyelem” szükségességét. Ez a szó a szenvedélye, a pálinkája
125 22|                   hozzágondolta, elégedetten: ez se viszi sokáig.~Csak a
126 22|                     Magány, feltétlen magány. Ez a fülke, a bezárt ajtó,
127 22|                      nem mutatkozott be soha. Ez végre nem is volt fontos,
128 22|                     vette azonban észre, hogy ez se hat. Még ez sem hat,
129 22|                    észre, hogy ez se hat. Még ez sem hat, a titok, amit tartogatott,
130 22|                        mindegyik akkora, mint ez a kávéház... Kényelmes otthon...
131 22|                       pincér hétrét görnyedt. Ez egy igazi úr. Öt koronát
132 23|                   zsiványfotográfiákon látni. Ez lenne a rabló, a vasúti
133 23|             tapasztotta. A képeslapokban majd ez is megjelenik, éppen így.
134 23|                  Talán megsejtette szándékát? Ez lehetetlen, minthogy semmivel
135 23|               Beáramlott a hideg, éji levegõ. Ez láthatóan jót tett a betegnek,
136 23|                leánykájának álmát virrasztja. Ez rendben lenne. Friss levegõ
137 24| Kénytelenül-kelletlenül itta a levegõt is, de ez a sárgaarany, keserû medicina
138 24|                    Érezte, hogy a háta mögött ez a szekrény mindenféle bolondságokat
139 25|                  zöldes ujjai. Nagyon tiszta. Ez a tisztaság illattalan,
140 25|                       Az ágyban eszébe jutott ez, az. De hamarosan elmosódott
141 25|                       a nagybátyja nélkül él, ez a csapás éppoly emberi és
142 25|                      át is - hidegnek érezte. Ez volt minden. Aztán nem is
143 25|                 elmenekült. Ki tudja, ki volt ez a szemüveges lovag. Talán-talán
144 25|                       a nyelvtant, és elment. Ez volt mindegyikük közül a
145 25|            Egyetlenegy kerthez se hasonlított ez. Mindegyiknél szebb volt.~