Fejezet
1 1 | beteg izgatottan kérdezte:~- Ki van itt?~- Senki - felelte
2 1 | bevezették a szobájába.~- Ki ez? - kérdezte a beteg ingerülten.~
3 1 | nap, arcát foltok verték ki, orra vöröslött, minthogyha
4 2 | maga után az ajtót.~- Jöjj ki - mondtam a fiúnak - a mezõre
5 2 | erdõket, havas tájakat vágott ki a fából. Ezermester hírében
6 3 | apró hecceket eszeltünk ki.~Egy délután - három óra
7 3 | nevetés még erõsebben tört ki. Talán azért nevettünk annyit,
8 3 | terepet. Az egész diákotthon ki volt preparálva céljainkra.
9 3 | csak egymáson próbáltuk ki. Nem múlt nap, hogy valami
10 3 | múlt nap, hogy valami újat ki ne találjunk. Este a lepedõ
11 3 | ha otthon maradnak, és ki se mennek. Néhányunk azonban
12 3 | lépések hallatszottak.~- Ki az?~- Jönnek.~- Õk azok?~-
13 3 | Zsebébõl hatalmas üveget húz ki:~- Pálinka.~Aztán egy kendõbõl
14 3 | elsõ eminenst választjuk ki, akit kémkedése ellenére
15 3 | kuporgunk a fiú ajtaja körül, ki térdel, ki négykézláb, ki
16 3 | ajtaja körül, ki térdel, ki négykézláb, ki hasmánt fekszik.~-
17 3 | ki térdel, ki négykézláb, ki hasmánt fekszik.~- Csak
18 3 | retteneteset sejtünk, rohanunk ki a szobából.~- Mi történt?~
19 4 | Megnyugodva nyitom ki a szekrényemet, melybõl
20 5 | és ennek nagyon örültem. Ki emlékszik a bor ízére, a
21 5 | akarok lenni, az arcomból ki kell világítania tüzes és
22 5 | egy üzenetet silabizálok ki, azt, hogy a lány megázik.
23 5 | madárhoz is, különösen, ha ki van nyitva és kövéren gubbaszt
24 6 | kutyája van. Ezek teljesen ki vannak tanítva, az ezredes
25 6 | kell neki megmondani.~- De ki vállalkozik rá?~Senki se
26 7 | másik percben nem rohan-e ki a konyhába, nem hoz-e egy
27 7 | ujjaival egyenként szedegette ki a lábosból a töpörtõt és
28 7 | drága vendéglõkben dobják ki a pénzüket, és nem tudják,
29 7 | Mélyebben. Így, mint én. Ki a mellet. Ez erõsíti a tüdõt.~
30 8 | bosszúság. Látom a szerelõt, ki elvitte órámat. Ötvenéves,
31 8 | ülök, sietek a szerelõhöz, ki egy pincehelyiségben lakik,
32 8 | karjait, int, hogy kutassam ki zsebeit.~- Ugyan - nevetek
33 8 | a kék zubbonyos munkás, ki olyan közönyösen nézett
34 8 | föl. Elgyötörve nyitottam ki a szemem. Egy idegen állt
35 8 | arcú fiatalember lenne az, ki cigarettám hamujából megállapítja
36 8 | Egy közönyös úr volt az, ki ezüstfogantyús pálcával
37 8 | nyíltan, vádoljon, mondja ki a rettenetes vádat, melyet
38 8 | titokzatos, az a szörnyû, ki nemsokára kezünkre kerül.~
39 8 | lassan.~Csendes detektív, te, ki most is itt mégysz a hátam
40 9 | neki, s õ az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire
41 9 | süvegcukorból faragták volna ki.~A tanító a szûk homlokát
42 9 | feketét itattak vele, lassan ki is józanodott és elcsitult.
43 10| ránézett az elegáns úrra, ki kissé megriadt a szemétõl.~
44 11| amelyek az õ kis életét rakták ki. Egy madridi esetre emlékezett,
45 11| kezdte. Óvatosan hámozta ki a ruhájából - mint törékeny
46 12| ez a ház. Messze-messze ki lehetett látni a mezõkre,
47 12| változott órává, sohase jött ki az a kártya, melyet gondoltak.~
48 12| Ilyenkor lázasan cserélték ki impresszióikat:~- Súgni,
49 12| régi színlapok egészítették ki a nyomor és a szeretet e
50 12| mondatokat silabizáltak ki: „Elõre a Parnasszusra.”
51 12| szokott fahangján -, nyisd ki.~Aztán erõsebben:~- Nyisd
52 12| Aztán erõsebben:~- Nyisd ki.~Aztán az öklével: - Nyisd
53 12| Aztán az öklével: - Nyisd ki.~A pincelakásban két hang
54 12| ajtó még mindig nem nyílt ki, az ablakot betörte a lábával,
55 13| döbbenten állott meg.~Egyelõre ki akarta magát pihenni, és
56 13| fölhúzott ravasszal készített ki, hogy azonnal ráfoghassa
57 13| homlokát fagyos verejték verte ki. Azon gondolkozott, hogy
58 13| lélek elrepül valahova, de ki tudja, hová? A mozdulatlan
59 13| a párnára, akár a nézõ, ki a páholy peremére támaszkodik,
60 13| maguk javára. Õ azonban, ki már semmit sem akart, végére
61 13| egy-egy taglejtéssel adta ki rendeleteit. Egy reggel,
62 13| nagyobb volt. Még egy kicsit ki kellett nyitni a zsalut,
63 13| arról suttogtak, hogy uruk, ki sokszor napokig nem mutatkozott,
64 13| rabja. Mind gyakrabban adott ki érthetetlen rendeleteket.
65 13| feküdt, majd jött az inas, ki ezüsttálcán teát hozott,
66 14| AMÁLIA~1~- Anyám, ki ez?~Mind a ketten a hideg
67 14| arcból imponálóan emelkedett ki egy nemes vágású, merész
68 14| s most meg akarja nézni, ki akarja venni, magához akarja
69 14| egyre édesebbre színeztem ki. A hangolót azóta nem láttam.
70 14| délutánon, miért nyitotta ki a zongorát, melyet a fújtatóval
71 15| volt. Maga a tanár mosta ki a sebét, félóráig csurgatta
72 15| füle tövét.~Fahangon szólt ki a feleségéhez:~- Ma nem
73 15| fokozott figyelemmel szolgálta ki, hogy elejét vegye a botránynak.
74 15| tompa fájdalom tekintett ki, az a visszafojtott izgalom,
75 15| gond, mely akkor gyulladt ki, mikor az urára nézett,
76 15| is ebbe pusztultak bele. Ki tudja, hogy pusztítani nem
77 16| úgy járt, mint egy mártír, ki zsakettjén kívül hordozza
78 16| közül pitypangok ütögették ki sárga fejüket. Lenn a város
79 16| és egy francia geológus, ki a véletlen alkalmat megragadva,
80 16| kilincseket fényesítette ki szarvasbõrrel, hol egy horgolt
81 16| meghajolva hallgatta a geológust, ki a francia udvariasságok
82 16| elvakkantotta magát:~- Oui.~A tudós, ki dicsõ hazájában a geológia
83 16| szelíden nézett az ügyvédre, ki pucérra vetkõzve ugrándozott
84 16| jéghideg sugarak lövelltek ki. Még a nyújtóra is fölkapaszkodtak.
85 16| fölkapaszkodtak. Mert az ügyvéd, ki híve volt a sportnak is,
86 16| fokozott buzgalommal szolgálta ki.~Másnap nem is kelt föl
87 16| vendége a tó mellé rándult ki, ott tanulmányozza a geológiai
88 16| fölhúzatta, hogy titokban lopja ki vendégét a városból. A geológus,
89 17| percem - mondta.~A pincér, ki sohase bámészkodott, most -
90 18| datolya bélét, észre is vette, ki akarta tolni, de nem volt
91 18| Mindenki emlékezett valamire. Ki a régi vesebajára, ki a
92 18| valamire. Ki a régi vesebajára, ki a kehes torkára, ki a vakbelére.
93 18| vesebajára, ki a kehes torkára, ki a vakbelére. Mindenki filozofált.
94 18| hõség még nagyobbá vált. Ki kellett nyitniok az ablakokat.
95 19| a kutyájával, ne velem. Ki vagyok én? A cselédje vagyok
96 19| fontoskodott -, Pestre nevezik ki Verpelétyt. Csak a fegyelmimet
97 19| várja be. Akkor majd eldõl, ki a gazember. Azt azonban
98 19| életükkel. Nem is sejtik, hogy ki vagyok nekik. Hálátlanok
99 20| egy borostás állú katona, ki a kocsiból kiszállva - sárga
100 20| hol elõttem, hol utánam.~„Ki lehet ez a nõ?” - kérdeztem,
101 20| tõlem, s én nem engedtem ki körmeim közül.~Nem volt
102 20| biztonság. Gyorsan rukkol ki mondókájával - bevezetés
103 20| szuvas bütykök emelkedtek ki ruhájából, álla hegyes ívben
104 20| Magánvagyonom.~- Nyissa ki.~- Szó sincs róla.~- A kulcsokat.~-
105 20| pörkölt és sör bûze csapott ki. - Minden írása rendben
106 21| udvaroncok.~Az ágyát hamarosan ki is nõtte. Csak sûrû bivalytejet
107 21| elcsendesítése után aztán ki is lehelte nemes lelkét
108 21| hangosan folytatta:~- Én tudom, ki ölte meg a királyfit.~-
109 21| mindenható.~- Istenkáromló - kelt ki a pap.~- Bolond - mosolygott
110 21| ügyünket. Majd õ mondja meg, ki ölte meg a fiát.~- Talán
111 22| és mosolyogva javította ki a hibáit:~- Illetmény...
112 22| milyen gyászjelentést ad ki majd az ügyosztály, milyen
113 22| mindent megmondhatok... Tudja, ki ül itt maga elõtt?... Nem
114 22| Mellõlem egymás után dõlnek ki... Nem csoda... Az emberek
115 23| szállt be, utána a hordár, ki két disznóbõr bõröndöt tett
116 23| szelíd, szemüveges gyerek, ki felintett az elsõ osztályú
117 23| köztiszteletben élõ vaddisznó, ki télvíz idején kielégítés
118 23| kielégítés nélkül rúgta ki az utcára.~Acélléptekkel
119 23| láthatóan jót tett a betegnek, ki pár perc múlva felkönyökölt,
120 23| meghatottsággal gondolt nénikéjére, ki mindig fehér ruhában járt,
121 23| hasadékán át nézte, mint apa, ki beteg leánykájának álmát
122 23| állomás bokrában hever. Ki tudja, mikor és kik találják
123 24| és egy dalt dúdolgatott.~Ki tudja, miért, a fiát egyre
124 24| külön-külön tûvel szúrta ki, széttépte ezer apró darabra,
125 24| az akták... az okmányok.~Ki is teregette írásait, melyek
126 24| Homlokát verejték verte ki. Nagyon lassan fölkelt,
127 24| akárhová, az elsõ vonattal. Ki is rakta szekrényét, a drága,
128 24| posztója. Csak most ijedt meg. Ki is ugrott ágyából, és a
129 25| érkezik másik tanítványához, ki komor agglegény, ötven körül.~-
130 25| vacsoráját háziasszonyától, ki fõzött és mosott rá. Vacsora
131 25| hajú tábornok férje karján, ki szintén arról nevezetes,
132 25| Homlokát hideg gyöngyök verték ki.~Még emlékezett egyre-másra
133 25| megnövekedett szókinccsel - ki két-, ki négyezer szóval -
134 25| megnövekedett szókinccsel - ki két-, ki négyezer szóval - faképnél
135 25| rabolni tõle, elmenekült. Ki tudja, ki volt ez a szemüveges
136 25| tõle, elmenekült. Ki tudja, ki volt ez a szemüveges lovag.
137 25| szerény, önkéntes gyakornoka, ki a beteljesedés helyett diadalmasan
|