Fejezet

  1 1 |            végiglúdbõrzik a testén, aztán számumot lehel az arcára
  2 1 |      megtapintja forró fejecskéjét.~Aztán órák hosszat ülnek együtt.
  3 1 |       ítélõbírája elõtt lett volna. Aztán halálos zavarban megint
  4 1 |             és az egészség nevében.~Aztán csak vigyázatosabban találkoztak,
  5 1 |         néni gondosan bebugyolálta. Aztán óvatosan átnyalábolta, s
  6 1 |      darabig szórakoztatta a menet, aztán elálmosodott, ásított, visszatért
  7 2 |             lustálkodnak az ágyban, aztán hosszan fürödnek és fésülködnek,
  8 2 |          Ezermester hírében állott.~Aztán egyszerre abbahagyta a zongorázást,
  9 3 |             gyorsabban, mint elõbb, aztán a pad alá bújt, lehasalt
 10 3 |          tüzérei, zenészei, akikhez aztán - a hatás emelésére - a
 11 3 |           üveget húz ki:~- Pálinka.~Aztán egy kendõbõl valamit kibugyolál:~-
 12 3 |             elverni, megrémíteni, s aztán hirtelenül kibékülni vele,
 13 3 |             a dühtõl.~A sötétségben aztán valami megvillan.~A kést
 14 3 |            csiklandja egyre jobban, aztán lassan megkarcolja a késsel,
 15 4 |             kutya végigfut az úton, aztán eltûnik. Az egész élet úgy
 16 4 |             kettészeli, enni kezdi, aztán otthagyja, az ablak felé
 17 4 |       kerevetre, becsukja a szemét, aztán egyenletes lélegzéssel alszik.~
 18 4 |        hagyaték” - szólok magamban.~Aztán lassan vetkõzni kezdek.
 19 5 |        dobta az ernyõjét, hanyagul. Aztán kitárta karját, megölelt
 20 5 |          még egy kicsit elkísértem, aztán sarkon fordultam. Õ pedig
 21 5 |        itatni vele, aszpirint adni, aztán lefektetni, meleg kendõkbe
 22 5 |           fejére. Az enyémre is. De aztán ne hagyjon a lakásomban
 23 7 |              Megtörölte a száját, s aztán folytatta:~- Hol kapsz ilyent?
 24 7 |        keserû és erõs britannikára.~Aztán hozzászokott a tejhez, a
 25 7 |         fölösleges. Rontja a tüdõt. Aztán sokba is kerül. Csak tudnád,
 26 7 |      hazamegy, és új cipõt vált. De aztán mást gondolt. Már messze
 27 7 |         divat nem tûri a kényelmet. Aztán valamikor gyerekkorában
 28 7 |             több szerb szót kevert. Aztán merész fordulattal áttért
 29 7 |           nem jön ilyen váratlanul. Aztán most utazik, átmeneti állapotban
 30 8 |            vigyázok. Arcom kipirul. Aztán elönt a bosszúság. Látom
 31 8 |    rendõrtiszt.~- Biztos - felelem.~Aztán összeráncolom szemöldököm:~-
 32 8 |              Egy pohár vizet ittam. Aztán szóltam:~- Parancsoljon.~-
 33 8 |         beszéltem. A beszéd hevében aztán a paplan alá rántottam a
 34 8 |          tudtam viselni közellétét. Aztán lassítottam lépteimet. Megálltam.
 35 9 |    önkéntelen elragadtatás hangján.~Aztán föltette csíptetõjét, és
 36 9 |        Olyan édesen mosolyog.” Ebbe aztán meg is nyugodott.~Karácsony
 37 10|            jóságos, drága anyjáról. Aztán énekelt is, repedtfazék-hangon.
 38 10|             bankot adok a körben, s aztán ha nyerek - ma bizonyosan
 39 10|     visszaküldi pénzét megduplázva. Aztán még néhány megoldás. Valamennyi
 40 10|          írta:~„Nem bocsátott meg.”~Aztán az ajtóhoz ment, a négy
 41 12|      szokott fahangján -, nyisd ki.~Aztán erõsebben:~- Nyisd ki.~Aztán
 42 12|        Aztán erõsebben:~- Nyisd ki.~Aztán az öklével: - Nyisd ki.~
 43 12|          mondta, és eldobta a kést.~Aztán leült egy székre, sápadtan,
 44 13|          asztalok megrepedeztek, de aztán elcsitultak, s elcsitultak
 45 13|         sárga likõrt hörpintgetett. Aztán megint leheveredett a pamlagra,
 46 15|             kezére tette.~Nemsokára aztán fel is költöztek kisvári
 47 15|    csurgatta rá a szublimátoldatot, aztán bekötötte. Felkötött kézzel
 48 15|                Délután három órakor aztán a kis kolléga meghalt.~Ez
 49 15|             kellemetlenség történt. Aztán gyúrta, nyomkodta a kerek,
 50 15|             nagyon nevetett.~Késõbb aztán gyakran nevetett, a fekete,
 51 15|   szembogara finom felvillanásával.~Aztán csöndesen hízni is kezdett.
 52 15|         nyekergette a kallantyúkat, aztán összetörte mind a két körtét.~-
 53 15|              mondta a feleségének. ~Aztán Franciaországba mentek.~
 54 15| lefotografálják, elõször profilban, aztán szemközt, számmal a nyakában.
 55 15|           óta sírásra állt. Délután aztán nem bírta tovább, kitört
 56 15|           nyargalászik a pusztán, s aztán elvágódik.~Mire a kis olasz
 57 16|          adagolt be családjának is. Aztán zsebébe gyömöszölve a francia-magyar
 58 16|          ügyvéd két jegyet váltott, aztán az elõcsarnokba tuszkolta
 59 16|          úszkált vagy egy félóráig. Aztán a kis csapóajtón átmentek
 60 17|            zárta az ajtót, kétszer. Aztán - kalapját le se véve -
 61 17|             furdalta ez a gondolat. Aztán elfelejtette. Különös, hogy
 62 17|            kell lerázni a nyakáról, aztán visszajön. Még akkor sem
 63 18|      Lenyeltem egy tût.~Csönd lesz. Aztán felszólal a feleselõ zûrzavar.
 64 18|             A leány végignéz rajta. Aztán elfordul.~- Hagyjon, kedves -
 65 18|         volt a számára. Belepirult, aztán elsápadt. A palack fejét
 66 18|          piszkos pocsolyává olvadt.~Aztán a fény is sértette a szemüket.
 67 18|         csúnyán. Meghajolt elõttük. Aztán mosolyogva, imádandó biztossággal
 68 19|            Az elõbb még sört ivott, aztán bort, most borovicskát rendel.
 69 19|             kifejtettem neki. Akkor aztán meghunyászkodott. Az arcába
 70 19|           Újra hallom:~- Verpeléty.~Aztán megint:~- Verpeléty. ~Késõbb
 71 19|          hogy rend legyen a földön.~Aztán elnevetem magam. Mosolyogva
 72 19|           nyomogatom a fogaim közt, aztán büntetésbõl ledobom a kavicsokra,
 73 20|             pályaudvaron csatangol.~Aztán az ívlámpa alatt jobban
 74 20|        egyszer rátekintettem. Akkor aztán eszembe jutott. A firenzei
 75 20|       szürke egérke az egérfogóban. Aztán megjelent arcán a régi,
 76 20|              haldokló pillantással. Aztán a másik bõröndöt is feltörtem.
 77 21|            vasgyúró volt.~- Ez lesz aztán a király.~- Uram - jegyezte
 78 21|            tudott kitörni a száján. Aztán lassanként torz maszkká,
 79 21|             a sebe nem lesz súlyos. Aztán rövidesen tengeri viharba
 80 21|      mozdulatlanul hallgatta végig.~Aztán átment a másik szobába,
 81 21|    vergõdtem - és a szívéhez nyúlt, aztán a fia szívéhez, mintha össze
 82 21|      lándzsások hamarosan kiverték. Aztán boldogan szántott-vetett,
 83 21|         földnek és az égnek. Reggel aztán, mikor a fiú benézett a
 84 21|          volna valamit. Egy éjszaka aztán rajtuk ütött egy kis csapat.
 85 21|        angelusz elcsendesítése után aztán ki is lehelte nemes lelkét
 86 21|            bánatát, elmélkedett, és aztán magához hívatta bizalmas
 87 21|           orvos.~Sokáig hallgattak. Aztán lassan-lassan beszélni kezdtek.~-
 88 21|              a kezetek simításából. Aztán, hogy neveltétek. Befalaztátok
 89 21|   természethez se engedtétek. Akkor aztán közöltétek vele a jóslatot.
 90 21|           pap elõtt is, közönyösen. Aztán az asztrológushoz lépett,
 91 22|              csengetett, pecsételt, aztán kivette a névjegyét és átadta
 92 22|            nótát. Jó lesz vigyázni. Aztán hozzágondolta, elégedetten:
 93 22|     figyelemmel -, mint egy betörõ. Aztán mosolyogva mondta:~- Semmi,
 94 22|        kutya fordult utána álmosan, aztán a kutyák csalódott tekintetével
 95 22|             árva hangját. Ebéd után aztán kiment a város végére.~A
 96 22|           nyavalyás a szemétdombon. Aztán tágra nyitotta a szemét.
 97 23|        be-betekintettek az ablakon, aztán tovább suhantak. Úgy látszik,
 98 23|        háromszor, elõször a száján, aztán a jobb és bal arcán.~- Szerbusz,
 99 23|          raktárépületeket és fákat. Aztán elõvette kézi tükrét, hogy
100 23|             fél lépést tett feléje. Aztán lélegzethez jutott: - Rosszul
101 23|             betegségben szenvedett. Aztán nyolcvanéves korában halt
102 23|            kortyintott a konyakból, aztán leheveredett. Erre az idegen
103 24|            nem volt jegye és szava.~Aztán megpróbált még élni. Kissé
104 24|     percekig hangtalanul sírtak. De aztán törülgetni kezdték a könnyeiket,
105 24|      Megvárta, míg elmegy a postás, aztán nézett, hogy nem jön‑e vissza,
106 24|     csenevész, gyér haját is.~Akkor aztán kibuggyant szájából a nevetés -
107 25|   borogatással bugyolálta körül, és aztán hársfa- vagy akácfateát
108 25|             helyette az Isten mást. Aztán nem szoktak róla ennyit
109 25|             érezte. Ez volt minden. Aztán nem is mutatkozott többé.
110 25|         hogy a fiatalember elmarad. Aztán észrevette. Hátra-hátranézett.
111 25|          belevágja, akárki mellébe.~Aztán nem gondolt senkire és semmire.