Fejezet

  1 1 |            Nyolc év óta nem némultak el a csengõk.~Csak este hagyta
  2 1 |      elkomorodott, de ezzel egyelõre el volt intézve a dolog. A
  3 1 |         tombolt.~A család nem fásult el iránta. Minden lázrohama
  4 2 |          szemmel, aki visítva suhant el, becsapva maga után az ajtót.~-
  5 2 |              távolságok választottak el. Ti engemet kinevettetek
  6 3 |            udvaron befõtteket tettek el télire, rézkotlákban keverték
  7 3 |            nyár óta nem takarítottak el, a pohos görögdinnyét megütötte
  8 3 |             tízével-húszával buktunk el, s bevertük a homlokunkat.
  9 3 |         valami történt. Öt perc múlt el így, ebben az ájult izgalomban.
 10 3 |        kezdeni.~Egy egész perc múlik el így.~- Kezdd már - tombolunk
 11 4 |          melyet tõle távol töltöttem el, lényegében semmit sem különbözik
 12 4 |            majd a halálom után múlik el. Õ most nem lát engem, nem
 13 4 |           szomorúan. Egy vándor megy el az ablakom alatt. Talán
 14 4 |                 Egy szóval se árulja el, hogy itt vagyok - mondtam,
 15 4 |   határtalanul elszomorítottak. Hogy el ne szédüljek, iszom egy
 16 4 |              Még mindig alszik. Most el kell osonnom lábujjhegyen,
 17 5 |          csöppeket.~Estefelé mentünk el, amikor kiderült, az aszfalt
 18 5 |           illatos parázzsal füstölög el fehér, egészséges fogaim
 19 5 |              órámat. Azóta alig múlt el tíz perc. Még nem lehet
 20 5 |     árgyélusát. Utálatosan szeretem. El fogom venni, mert ezeket
 21 6 |             a tisztiszolgáját küldte el egy tábornok barátja lakására.
 22 6 |          kisebb borravalót nem fogad el, gyémántgyûrû van az ujján,
 23 6 | ezredparancsot. Csak azután bocsátja el õket. Legyint a kezével,
 24 6 |              ünnepélyen?~- Bocsánat. El voltunk foglalva. Családi
 25 6 |              intézkedjék, ne ijessze el a diákokat. Az Arany Bárányt
 26 7 |        ételeit fõzik. Egy este végre el kellett mennem vele.~Egy
 27 7 |       Párizsba. Nagyszerûen töltötte el a hónapot, mindent látott,
 28 7 |           könnyen és boldogan indult el kószálni, hogy még egyszer
 29 7 |           hazafelé.~Mámorosan indult el a szállodájába.~Amint azonban
 30 7 |          haza. Itthon sírva temették el bácskai rokonai. Én is megnéztem
 31 8 |       Utálatos, fuldokló szégyen fog el, minthogyha késsel hatoltak
 32 8 |        karomat. Merényletet követtek el ellenem. Csoda történt,
 33 8 |        nemcsak hogy ellenem követtek el merényletet, hanem a rend,
 34 8 |           vadat, kit többé nem enged el, mint ahogy a kopó marcangolja
 35 8 |           látok, halvány félelem fog el. Ezek a jelentéktelen, elegáns,
 36 8 |      szagosította magát. Egy darabig el tudtam viselni közellétét.
 37 8 |             délutánban.~Mit követtem el? Nem tudom. Csak azt éreztem,
 38 9 |          hogy a bibircsók azért múlt el, mert figyelemre se méltatta.~
 39 9 |          valami elérzékenyülés fogta el, és sírni kezdett. Könnye
 40 9 |            dalok is, melyek teljesen el tudják mondani, hogy mi
 41 10|             a népköltõt, egyre bánt, el kell intéznem. Estére bankot
 42 10|            isten szerelmére, fogadja el ezt - és feléje tolt néhány
 43 11|            Este a szupéra sem megyek el.~A kezét kissé felemelte,
 44 11|          szolgák lábujjhegyen tûntek el, a hotel folyosója elcsendesedett.
 45 11|             dolognak tartotta. Ezzel el is intézte a levelezését.~
 46 11|             kellett vennie etûdjeit, el kellett ismételnie a Beethoven-szonáta
 47 11|              mondta a csodagyerek. - El vagyok fáradva.~Lassan öltözködni
 48 11|  tárva-nyitva, bizonyára most mentek el a vendégek.~Oda suhan be,
 49 11|         kilenc.~A hangversenynek már el kellett volna kezdõdni.
 50 12|           mély életét magány takarta el, s csak egy súgókollégája
 51 12|             hogy miért ne csüggedjen el az a szegény-szegény ember,
 52 13|       eszméletlenül. Ekkor határozta el, hogy elvonul a világtól,
 53 13|              csöndes magányban tölti el.~Ismerõsei már alig voltak,
 54 13|              kettérepedt. Alig aludt el, új durranás riasztotta
 55 13|        Napját jórészt azzal töltötte el, hogy hosszú, véget nem
 56 13|       Nagy-nagy türelmetlenség fogta el. Egy tükör fölé hajolt,
 57 14|       fehérben, virágdísszel temetik el, a férfiakat szalonkabátban,
 58 14|              nem kaptam ebédet, vagy el akartam bújni, hogy senki
 59 15|           mindig közepett választott el, mindig nagyon simára, a
 60 15|             Különösen az arca hízott el, kis, gömbölyded tokát kapott,
 61 15|          szenvedjen miatta. Így telt el a délelõttje. A szemei is
 62 15|            Este a hotelban lefeküdt. El akarta oltani a villanyt.
 63 16|          város alatt szomorúan nyúlt el egy kis tó. Álmos víz csorgott
 64 16|        véletlen alkalmat megragadva, el akart látogatni a magyar
 65 16|             a vasrács mögött terjedt el. Az ügyvéd két jegyet váltott,
 66 16|            ruhák páráitól nehezedett el. A geológus azt gondolta
 67 16|              izzadtságcsöppek lepték el testüket. A tüdõk õrült
 68 16|        ágyban, s értésére adta, hogy el szeretne utazni. Az ügyvéd
 69 17|          vissza kell adnia. Ezt most el kell intéznie, még ma reggel,
 70 17|              az ember elmegy, váljon el békességben.~Ezt elhatározta,
 71 17|     Kétségtelen, hogy miatta csapták el, az õ lelkén száradt, hogy
 72 17|             a falhoz kapott, és hogy el ne bukjon, megrántotta a
 73 17|              Gyorsan, öltözz, intézd el a három ügyet: a markõrt,
 74 17|          leült a székre, tépelõdött. El kellene készülni a halálra,
 75 17|        elkészül, az az életre készül el, s csak az élhet, aki nyugodtan
 76 18|         suttogva beszélnek. Néhányan el akarnak menni, veszik a
 77 19|        ráunok, a gyufát ásítva dobom el. Akkor veszem észre, hogy
 78 19|              a nyomort és a bánatot, el akarnak zülleni. Életemben
 79 19|               az aktatitkokat meséli el. Ülnek az étteremben, várnak-várnak,
 80 19|        szabálytalanságot követhetett el, de - Isten látja a lelkét -,
 81 19|           gazember.~Lihegve gondolom el a gyilkosságot, úgyhogy
 82 19|               sokat utaztam, higgyék el, igazat tudok tenni, egy
 83 20|     sopánkodott, hogy ma nem utazhat el. Ravasz udvariassággal megragadtam
 84 20|            magamon kívül. - Te lopod el a szemeket, te szemtolvaj,
 85 20|            az elsõ villámvonatra, és el is robogott U... vagy Z...
 86 21|          lázas betegségben halálozik el.”~A KÖVÉR PRINC~A princ
 87 21|     asztrológust hívatta:~- Készítsd el a horoszkópot.~A királyfi
 88 21|             két fekete varjú rebbent el fölötte.~- Mi az? - nyöszörögte
 89 21|        fékezni. Egymás után gurultak el palotája elõtt a harci szekerek.
 90 21|              füleid mellett engedted el a tanácsaimat, és füveim,
 91 21|          királyfit.~- Az Isten vette el - mondta a pap.~- A sors -
 92 21|            az orvos -, majd õ ítélje el az ügyünket. Majd õ mondja
 93 22|            felesége, kinek mindennap el szokta mesélni, mi történt
 94 22|              Dugja zsebre, és szívja el otthon... Igen, igen...
 95 22|              még valamit nem mondott el ott lenn, a kávéházban.
 96 23|         vonaton, kis borzongás fogta el, és szíve hevesebben kezdett
 97 23|            jött. Férfiak, nõk mentek el a fülke elõtt, be-betekintettek
 98 23|             melyet hidegen, óvatosan el kell majd távolítani. Fokról
 99 23|      minthogy semmivel sem árulhatta el magát. A következõ másodpercben
100 24|               Azon a napon vesztette el nevét, mikor fia homlokán
101 24|        gyufával - az ágyban - égette el. Csak akkor tudott elaludni.~
102 24|  suttogásokat és szóbeszédeket végre el kell intéznie, hivatalos
103 24|              Ha a kapuk elõtt haladt el, melyekben többnyire egyenruhás
104 24|          lámpa, minthogy nem oltotta el, tovább égett az asztalon,
105 25|           Kinek a nagybátyja utazott el? Öcsém nagybátyja, kivel
106 25|              vagy tízezerszer mondta el. Már maga is unja. Szigorúan
107 25|              hogy a boldogtalanságát el akarják rabolni tõle, elmenekült.