Fejezet

  1 2 |        innen.~A fiú búsan intett.~- Most még nem lehet.~Beláttam,
  2 2 |             megvetésével néztem rá. Most már tudom, miért utálja
  3 2 |      beszéltünk.~- Lásd - mondta -, most végre nyíltan beszélhetünk
  4 2 |         gyerekkoromban átmentem. Ti most tanuljátok az ábécét, melyet
  5 3 |         erõsebben összekapcsolt, és most már a kétségbeesés dühével
  6 3 |             rémmesére gondoltunk, s most már a legbátrabb is tanácstalanul
  7 3 |            zavartan mered maga elé.~Most már lökdössük, hogy tegyen
  8 4 |            halálom után múlik el. Õ most nem lát engem, nem vagyok
  9 4 |      zörgésével együtt énekeltem:~- Most meglepem õket, akik eddig
 10 4 |       elmúlt - mondtam csendesen. - Most õk nélkülem élnek.~A kocsi
 11 4 |       kilincsnek. Úgy éreztem, hogy most ez az egyetlen szilárd pont,
 12 4 |     idõérzékét. Azokra gondolt, kik most - ebéd után - kereveten
 13 4 |       szemeknek.~Még mindig alszik. Most el kell osonnom lábujjhegyen,
 14 5 |      esernyõmet.~- Menj fel érte.~- Most nem.~- De menj fel.~- Nem
 15 5 |          kellett volna felszaladni. Most pedig - az utolsó pillanatban -
 16 5 |          legalább nyugodt vagyok.~- Most szépen várj itt - mondom
 17 5 |            ezeket a holt tárgyakat. Most csak egy esernyõ családapja
 18 6 |            ezelõtt nyugalomba ment. Most civilruhában jár a kisváros
 19 6 |            szurkoltak a haragjától. Most a polgári társadalom is
 20 6 |           kis nyál.~Ledõlt a padra, most szédült.~A padról pedig
 21 7 |    csettintett a nyelvével:~- Várj, most jön a java.~Azzal felkelt,
 22 7 |             ilyen váratlanul. Aztán most utazik, átmeneti állapotban
 23 7 |          vonatja. Mégse lehet, hogy most haljon meg, amikor legkevésbé
 24 8 |        fölfogni. Valami itt volt, s most nincs itt, bûvészfogással
 25 8 |        nekem teljesen ismeretlen, s most érzem, hogy nemcsak hogy
 26 8 |             beszéltem az ügyrõl, de most már én figyeltem a detektívet.
 27 8 |         tehát nincs közöm hozzájuk. Most azonban izgattak. A foglalkozás
 28 8 |            Csendes detektív, te, ki most is itt mégysz a hátam mögött,
 29 9 |       villanyfényben.~A gipszangyal most is mosolygott, szirupédesen
 30 10|             elvégezte kötelességét. Most az emberek szórakoznak,
 31 10|             eltûntek. Amint azonban most a párnán vergõdött, világosan
 32 10|   megcsókolni fehér, különös arcát. Most azonban, mikor józan, a
 33 10|        végre leültette kártyázni.~- Most majd kifizetem - gondolta.~
 34 11|           folyosója elcsendesedett. Most már csakugyan egyedül volt.~
 35 11|          hogy nem tudott aludni, és most azt is utálatosnak találta,
 36 11|     tragédiának tartotta. Ha ehetne most valamit. De nem rózsaszín,
 37 11|             tárva-nyitva, bizonyára most mentek el a vendégek.~Oda
 38 12|    roppantul meg voltak elégedve.~- Most pedig ráborítom ezt a kendõt -
 39 12|              Egy, kettõ, három. Még most sem. Mi ez...~Azzal lassan
 40 12|      jambusok zengõ gorombaságával, most a fal mellé lapult, mint
 41 12|     feleségéhez fordult:~- Te céda.~Most már biztosan állt a szobában.
 42 13|         elcsitultak az õ idegei is. Most már nem félt a zenebonától,
 43 13|     bölcseket kissé meg is vetette. Most hosszan, mélyen tépelõdött.
 44 13|        Lassan lehunyta szempilláit: most lebben fel a függöny. A
 45 13|            függöny. A fülei zúgnak: most csöngetnek. A köd kavarog,
 46 13|       angyalok szállnak a sötétben: most kezdõdik az elõadás.~Mellette
 47 13|      kulccsal. Újra leült a székbe. Most már tudta, hogy miért érdekli
 48 13|          tréfásan mondta, hogy uruk most üli a lakodalmát.~Ilyen
 49 13|           ezüsttálcán hozza a teát. Most már mindenre emlékezett,
 50 14|     feleségül, aki azóta elzüllött, most egész éjjel iszik, nappal
 51 14|          kezével, a finom kontyával most a kukacok közt van, és a
 52 14|   zongorában, ebben a koporsóban, s most meg akarja nézni, ki akarja
 53 15|          forrásvízben mosott volna, most felduzzadt, szép vonásai
 54 15|              magyarkék, balatonkék, most mocsárszínûvé változott,
 55 15|      ejtéssel, kényes úri ízléssel. Most még a hangjában is volt
 56 15|           titkos büntetõ expedíció. Most már sok helyütt ismerték
 57 15|         egész világon mindenüvé, és most itthagyott, és most itt
 58 15|              és most itthagyott, és most itt vagyok.~Az orvos zavartan
 59 16|       alkonyfények hullottak rájuk.~Most a francia visszatorpant,
 60 16|    kérdéseivel foglalkozva. Az, ami most történik vele, ez a valószerûtlenül
 61 16|            és meghalni is dicsõség, most kissé megszeppent. Odaintette
 62 17|             ki sohase bámészkodott, most - évek múltán - elõször
 63 17|     áttetszõ hártyává lohadt.~- Még most sem vagyok tiszta - sopánkodott. -
 64 17|         elfelejtette. Különös, hogy most mindez bántja. Mit akar
 65 17|           is vissza kell adnia. Ezt most el kell intéznie, még ma
 66 17|            Holnap vagy még ma, vagy most mindjárt reggel. Csak ezt
 67 17|         volt szíve feléje fordulni. Most látta felesége kék babos
 68 17|            feltetszett a hajnal. Ha most felöltözik, beszélhet vele,
 69 18|            pedig a gyomorba került.~Most felzendül a kórus, riadtan,
 70 18|         Vilma jól ismerte a szobát. Most azonban sok mindent észrevett,
 71 18|    legfontosabb az a pamlag, melyen most ül. Sohase gondolt a halálra.
 72 18|           vizsgálgatta az arcát, de most ezt is másnak látta, mintha
 73 18|       egyetlen körtét hagytak égni. Most fellélegeztek. Az asszonyok
 74 19|             sört ivott, aztán bort, most borovicskát rendel. Mellette
 75 19|            proletároknak látszanak.~Most a kövér kiböki a száján:~-
 76 19|              Az arcába vágtam, hogy most már én - igenis -, én kérem
 77 19|             dolgot elintézni?~Nekem most semmi dolgom nincs itt,
 78 19|    sanyargatója, ártatlanok hóhéra, most elpusztulsz, a kövér pocakodba
 79 19|     legtermészetesebb dolga, hogyha most felkelnék, az asztalukhoz
 80 19|        boldoguljatok, ahogy tudtok.~Most egyedül vagyok az idegen
 81 20|       Firenzébe~- Innen?~- Innen.~- Most?~- Most.~- De hisz errõl
 82 20|           Innen?~- Innen.~- Most?~- Most.~- De hisz errõl a pályaudvarról
 83 20|            oldala mellett haladtam. Most kicserélõdtek szerepeink,
 84 20|       csakhogy akkor kopottas volt, most csupa arany. Úgy látszik,
 85 20|   teringettét! - igazi briliáns tû. Most már kergették egymást az
 86 20|       hisztérikus könnyei -, itt és most. Különben is kicsoda maga?~-
 87 20|          vastag kenõcs és pirosító. Most igazán megijedtem tõle.~
 88 20|          Keményen szemébe néztem.~- Most rögtön vallja be, hogy jutott
 89 20|        szigorúan tudományos alapon. Most pedig menjünk. Egy bank
 90 20|             Megragadtam a karját.~- Most pedig: mondd meg a neved.~-
 91 21|       mindenféle égi malaszttal, de most lelke mélyén nyugtalankodott,
 92 21|          tenger haragjáról beszélt, most Saturnus, a nyirkos és ragályos
 93 21|   Beszélhetek? - kérdezte félénken.~Most ránézett a király könyörögve,
 94 21| megszerettettétek vele a halált, és most csodálkoztok, hogy meghalt.
 95 22|           az ütõkártya, a nagyágyú. Most már elsötétedett az arca.
 96 22|            elõbbi botlásért... Mert most mindent megmondhatok...
 97 22|  leereszkedem hozzájuk... Úgy, mint most magához, aki egy egyszerû,
 98 22|   szobájában. Az a rongy portás még most sem hajolt meg eléggé mélyen.
 99 23|             is elcsodálkozott.~Csak most vallotta be önmagának, hogy
100 23|           volt a családi jelenet, s most már kissé felmelegedett,
101 23|          ködösen - az útitársára.~- Most jön - szólt az útitárs -
102 23|     pályaudvaron. Kabátja, mellénye most is lucskosan tapadt oda
103 24|           újra bejött a szobába, de most már kezében egy szál lobogó
104 24|            a ravatal posztója. Csak most ijedt meg. Ki is ugrott