Fejezet

 1 1 |          minthogyha érdekelné. Mindez nagyon hasonlít egy vallásos ceremóniához.
 2 1 |             szeretettel, amelyre csak nagyon gyenge és nagyon önzõ emberek
 3 1 |         amelyre csak nagyon gyenge és nagyon önzõ emberek képesek. Nyolc
 4 1 |             Négy párnán ült, magasan, nagyon magasan, egy trónon ült
 5 3 |             minden tagunkba. Örültünk nagyon az életnek, s talán futottunk
 6 3 |               kártyázik; mindenesetre nagyon érdekes, imponáló ember.~-
 7 3 |            lábbal ül a gazdag fiú, és nagyon levertnek látszik. Haja
 8 3 |           hosszabb elbeszélésbe kezd, nagyon halkan, suttogva, amit a
 9 3 |         mondja nyugodtan, fennhangon.~Nagyon elkedvetlenített, hogy nem
10 3 |          megint a helyzet ura legyen. Nagyon félünk, és nagyon nevetünk.
11 3 |             legyen. Nagyon félünk, és nagyon nevetünk. Már mindenen nevetünk,
12 4 |            görbe utcákon, céltalanul, nagyon céltalanul. Egy toronyóra
13 4 |          plüssdíványra ültem. Fejemet nagyon alázatosan lehorgasztottam.
14 5 |          Tudom, hogy ekkor még nem is nagyon tetszett. Szemeit, melyek
15 5 |               elfelejtettem, és ennek nagyon örültem. Ki emlékszik a
16 5 |             néz velem a sötétben. Ezt nagyon nem szeretném. Tudja Isten,
17 5 |               megint megeredt az esõ. Nagyon lassan esik. Alig lehet
18 5 |              csak arra gondolok, hogy nagyon szeretem õt. Nekem nincs
19 5 |       tükrözõdtek. Mindez azonban már nagyon furcsa. Fejemet a tenyerembe
20 6 |            karcsú katonalányok mindig nagyon hasonlítanak a színésznõkhöz,
21 6 |                 nagyság szerint - egy nagyon kopasz és nagyon kövér s
22 6 |        szerint - egy nagyon kopasz és nagyon kövér s egy nagyon bozontos
23 6 |          kopasz és nagyon kövér s egy nagyon bozontos hajú és nagyon
24 6 |               nagyon bozontos hajú és nagyon sovány, végül a sor alján
25 6 |           hogy önöknek igazuk van. De nagyon jól ismerik Hurt ezredest.
26 6 |           álláig kiöltötte rá hosszú, nagyon hosszú, piros nyelvét.~-
27 7 |             kerekedett - csendesen és nagyon szomorúan -, benyúlt a zsebébe,
28 7 |               az életmûvésznek illik.~Nagyon szerettem ezt a csendes
29 7 |            Általában mindent dicsért. Nagyon dicsérte a vendéglõjét is,
30 7 |       lerongyolódva, éhes arcszínnel, nagyon boldogan. Egyik szemét elfutotta
31 8 |      hazamegyek, tovább sompolyognak. Nagyon finoman üldöznek, föltûnés
32 8 |             tedd az ujjadat - halkan, nagyon halkan - a bal vállamra.~
33 9 |             mondogatták. - Köszönjük, nagyon köszönjük. De miért vered
34 9 |                  kérdezte a tanító.~- Nagyon szép - biztatgatták, de
35 9 |             sírva fakadt. - Csak fáj, nagyon fáj, itt - és a szívére
36 9 |        botrány” miatt, azt írta, hogy nagyon ideges.~Otthon, a szünidõ
37 10|           bele a semmibe. Haja szõke, nagyon ritka, úgyhogy már átgömbölyödik
38 10|              gavallér, és elpirult. - Nagyon tetszettek a dolgai.~- Igénytelen
39 10|           szólt a gavallér -, fontos, nagyon fontos dolgot akarok mondani.~
40 10|           gavallér erre határozottan, nagyon keményen kezet fogott vele,
41 10|        télikabátját porolja, és ott - nagyon gyorsan és gavallérosan -
42 11|          díványra heveredett. Hosszú, nagyon hosszú szempilláit lehunyta,
43 11|       utálatosnak találta, hogy olyan nagyon vigyáznak reá, minden lélegzetvételét
44 11|              sóhajt. Leül egy székre. Nagyon boldognak érzi magát. Kiveszi
45 12|              emészti. Nyugodt volt és nagyon elégedett. Elérzékenyülés
46 13|       visszaásítottak rá:~- Ó, ó, ó. ~Nagyon szenvedett az unalomtól,
47 13|               fel-alá nagy termeiben. Nagyon sokat és rendszertelenül
48 13|          emlékezett, hogy álmában már nagyon sokszor járt itt, és kísértést
49 13|                Álma mélységes mélyein nagyon határozatlanul és nagyon
50 13|              nagyon határozatlanul és nagyon tétován egy alakot látott,
51 13|      elfelejtett, egy nõt, kit valaha nagyon szeretett, s elsodorta mellõle
52 13|            fényénél csal elõ. Messze, nagyon messze volt még. Szeretett
53 14|              minden egyes tagja, mely nagyon hozzátartozik. Kétségbeejtõ
54 14|            fekete b-n, melyet hosszú, nagyon hosszú ideig ütöget. A lakásban
55 15|        közepett választott el, mindig nagyon simára, a magyar nõk egyszerû
56 15|              hosszút ásított. Hosszú, nagyon hosszú ásítás volt ez, haragos
57 15|              egy halk, különös, félig nagyon szomorú, félig nagyon komikus
58 15|           félig nagyon szomorú, félig nagyon komikus sóhajjá bágyadt.
59 15|     libapásztor bután bámult rá. Ezen nagyon nevetett.~Késõbb aztán gyakran
60 15|             is csak egyet viselt, egy nagyon bõ vitorlavászon ruhát,
61 15|            budapesti pályaudvaron már nagyon éhes volt. Bement a vendéglõbe,
62 16|              Jelekkel mutogatta, hogy nagyon fáj a feje. A házigazda,
63 17|              szobát megtöltötte vele. Nagyon elcsodálkozott, hogy neve
64 18|          gondolt, hogy ebben a pózban nagyon hasonlít egy pincérhez.
65 19|              elintézni valami fontos, nagyon fontos ügyet.~- Hallatlan
66 19|         Hálátlanok vagytok, barátaim, nagyon hálátlanok.~Utazzatok tovább,
67 20|             volt a hamisításnak, vagy nagyon is ügyesen voltak hamisítva.
68 20|               Minthogy pedig a portás nagyon rövidlátó volt - érthetetlen,
69 21|             találta, hogy a csillagok nagyon is messze vannak, és a vallás
70 21|            asztrológus vontatottan és nagyon szomorúan -, hogy fiadnak
71 21|              rövid. Fiatalon hal meg, nagyon fiatalon, tizennyolc éves
72 21|               mondta az orvos -, hogy nagyon is vigyáznak rá.~A király
73 21|             és sokáig nézte a nyilat.~Nagyon gyorsan gyógyult a sebe,
74 21|              aki felhozta a palotába, nagyon búsan.~Az ágyra emelték,
75 22|      szenvedett az egyedülvalóságtól, nagyon hiányzott a felesége, kinek
76 22|                amit a fiú nem értett. Nagyon rosszul érezte itt magát.
77 22|          mocsok, cudar világ volt, és nagyon haragudott azokra, akik
78 22|               ég, az a magány. Igazán nagyon barátságtalan dolog. Nézte
79 22|          hozzon nekem egy üveg finom, nagyon finom pezsgõt.~A pincér
80 22|              úr pedig ivott, gyorsan, nagyon gyorsan. A pincér elõtte
81 23|               pohárkával. Az ilyenkor nagyon jó.~Az esõ sötéten, kitartóan
82 23|      elprüsszentette magát.~Általában nagyon tehetségtelen rabló volt.~
83 24|                mint egy eper. Eleinte nagyon csodálkozott ezen. Különösnek
84 24|            Néha meg az bántotta, hogy nagyon is megnézte egy ember, és
85 24|          Semmi baja sincs - mondta -, nagyon jó helyen van... egy igen-igen
86 24|               búcsúzkodni jött hozzá. Nagyon csodálkozott azon, hogy
87 24|       tisztelettel vagyok alázatos... nagyon alázatos szolgája... Az
88 24|                 Az alázatos szolga, a nagyon alázatos szolga néha írás
89 24|               székre, mint egy ember. Nagyon csúnya és gonosz volt. Késõbb
90 24| összeesküvésre, látta, hogy a gyanúja nagyon is alapos volt.~Homlokát
91 24|           Homlokát verejték verte ki. Nagyon lassan fölkelt, kisuhant
92 25|             vérszegény, zöldes ujjai. Nagyon tiszta. Ez a tisztaság illattalan,
93 25|            érdekelnék õket. Egyszer - nagyon sok évvel ezelõtt, még a