Fejezet
1 1 | már unja, de csodálkozik, úgy tesz, minthogyha érdekelné.
2 1 | tudtak szólni. Mindketten úgy érezték, hogy vétkeznek
3 1 | frissen esett havat, de úgy tetszett, hogy a hegyek
4 2 | vagy a Jolánnak...~Ma is úgy emlékszem a házukra, mint
5 2 | leány ült az asztalnál, de úgy hallottam, hogy megjelentek
6 2 | furcsán hatott rám, majdnem úgy, mint egy cirkusz vagy egy
7 2 | mindnyájunknak imponált. Úgy beszélt velünk, idegenül,
8 3 | helyén, lehajolt, felállt, de úgy, hogy az orrával nekiment
9 3 | ördög...~Igazat adtunk neki. Úgy éreztük, hogy ezen az õszön
10 4 | megindul benne az élet. Úgy érzem, hogy igaza van. Az,
11 4 | sárgaságban. A kilincs is úgy égett, mint egy ormótlan
12 4 | ezt a kilincset. Majdnem úgy tekintettem, mint egy élõlényt,
13 4 | édes és ismerõs kilincsnek. Úgy éreztem, hogy most ez az
14 4 | sárga virágokkal, egészen úgy, mint máskor. A hinta szinte
15 4 | aztán eltûnik. Az egész élet úgy múlik, mintha minden a legnagyobb
16 4 | és kinéz rajta. Én pedig úgy érzem, hogy ebben a pillanatban
17 4 | állok a szobában.~Minden úgy van, ahogy elhagytam, dermedten
18 6 | megvált a kardjától, azóta úgy viseli ezt, mint a kardot.~
19 6 | hasonlítanak a színésznõkhöz, s úgy öltözködnek, mint a vidéki
20 7 | reggelizett, vizeszsömlével. Úgy érzem, hogy ezzel az egyetlen
21 7 | volt a lakásától. A lába úgy égett az új cipõben, mint
22 7 | sóhajtott valamit.~Talán ezt:~- Úgy látszik, ez a nap mégse
23 7 | mégse sikerült teljesen.~9~Úgy látszik, de nem egészen
24 7 | Letöröltem a könnyeimet.~Úgy láttam, hogy ezzel is nagyon-nagyon
25 8 | melyekbõl a neuraszténia úgy bizsereg, mint a villamos
26 8 | detektív megint mosolygott.~- Úgy látszik, kissé ideges.~Tovább
27 8 | befordult egy utcasarkon, úgy látszik, félt a leszámolástól.~
28 9 | föltette csíptetõjét, és úgy nézegette a gipszangyalt.~
29 9 | ölelte a gipszangyalt, és úgy botladozott vele a népes
30 10| népköltõ piszkos gallérján. Úgy festett ebben a körúti kávéházban,
31 11| hegedûmûvész, a csodagyermek.~Úgy szállt le, mint egy törpe
32 11| sárga baracklekvárt, amitõl úgy elrontaná a gyomrát, hogy
33 11| Sok-sok levegõt.~Az orvos úgy rendelte neki a napfényes,
34 11| mûvész szuggesztív akaratával úgy korbácsolta a kis hegedûst,
35 11| hasmánt fekszik a padlóra, úgy kacag.~Egész éjjel keresni
36 12| én „vezetem az elõadást”, úgy megy, mint a karikacsapás.
37 13| szobákban a csillárokat, s úgy aludt. Reggel az inas csodálkozva
38 13| elcsüggesztette ez a pusztulás. Úgy hitte, hogy új életének
39 13| megrémült szeme fehére, úgy érezte, hogy ezt is álmodja,
40 13| Néha két napot is átaludt, úgy, hogy csak egyszer ébredt
41 13| boszorkányos titkokat lesnek. Úgy érezte, az élet legnagyobb
42 13| mozdulattal heveredett le, úgy ment az ágyba, mint a színházba,
43 13| Amint lehunyta a szemét, úgy rémlett, közeledett hozzá,
44 13| érthetetlenül ragyogott. Xavér úgy bámult, mint aki végre fölébred.~
45 14| a képet. Gyermekkoromban úgy éreztem, hogy halottnak
46 14| Végre elértem a zongorához. Úgy markoltam a szivarok közé,
47 14| lábujjhegyre állottam, és úgy mondtam:~- Amália.~1913~ ~
48 15| vacsorázunk?~A vacsoránál úgy evett, mint máskor, nem
49 15| pedig egyre növekedett. Úgy hevert a napfény a természeten,
50 15| oltani a villanyt. A villany úgy volt felszerelve, hogy mikor
51 15| felhúzta, nagyokat nyelt, úgy járt a vasúti fülke üvegkalitkájában.
52 15| földbirtokos eltántorodott, úgy jött neki a fájdalom, hogy
53 15| tépni kezdte az ingét, mely, úgy látszott - rögtön megfojtja. -
54 16| szemeit összemorcolta, s úgy járt, mint egy mártír, ki
55 16| között feléje vezette. Õ úgy képzelte, hogy a franciák
56 16| legjobban szeretett volna, úgy, ahogy van, lefeküdni a
57 16| munkát végeztek, az ütõerek úgy doboltak, mint lázrohamokban,
58 16| melyben a villanykörte úgy pislogott, mint decemberi
59 16| Tudta, hogy holnap megint úgy sétál Sárszegen, gomblyukában
60 17| Elõrehajolva nézte a vizet úgy, hogy hátából kiugrott grádicsos
61 17| forróság hízelegte körül. Úgy rémlett, hogy ágyban hever,
62 17| villás bajuszt viselt, mely úgy ágazott kétfelé, mint a
63 17| készületlenül menni. Õ azonban úgy érezte, hogy aki a halálra
64 18| lemezén, és lakkcipõjét úgy kötötte a talpára, mint
65 18| fontosságot. Magát a szobát is úgy tekintette, mint valami
66 18| szeme nézése megkeményedett, úgy várt, mint az ötödik felvonás
67 19| kövér és zsíros, a kávé úgy csorog beléje, mint a lila
68 19| bordái is kidüllednek belõle. Úgy döngette, hogy biztosan
69 19| intimebbé vált, a két ember - úgy látszik - a történtek részleteit,
70 19| Leghelyesebbnek látszik az, hogy úgy, ahogy vagyok, felkeresem
71 19| sompolyogjak az asztalukhoz, úgy ártsam be magam az ügyükbe,
72 20| volt, most csupa arany. Úgy látszik, azóta jobb módba
73 20| van. Ilyennek képzeltem.~- Úgy van - mondta fogsora aranymosolyával -,
74 20| fiatalokat, kiknek a szíve úgy szól, mint az Isten muzsikája?
75 21| korában felült a bölcsõjében. Úgy jött ez a kis poronty a
76 21| fejére tette a koronát. Úgy, ahogy az aggastyán mondotta.
77 21| a csillagok közé, akkor úgy találta, hogy a csillagok
78 21| apja idegen fényû szemébe. Úgy érezte, hogy két fekete
79 21| Hajnalban a földre borult, úgy imádkozott, a földnek és
80 22| a tüzet meleggé tette, s úgy intézkedett, hogy a szamarak
81 22| leereszkedem hozzájuk... Úgy, mint most magához, aki
82 23| aztán tovább suhantak. Úgy látszik, félnek tõle. Letette
83 23| mintha aludni akarna - és úgy nézte az asszony minden
84 23| gyorsan lüktettek ütõerei. Úgy látszik, meghûlt az éjjel
85 24| dacos, melle nyiszlett. Úgy viselte a fájdalmat, mint
86 24| becézgette. Mindig csak úgy hívta, Károly. De ekkor
87 25| lélek ocsúdása. Sokszor úgy érezte, hogy évekig tudna
88 25| diadalmasan vitte haza a vágyat. Úgy érezte, ebbõl még sok vágy
|