Fejezet
1 1 | láz tüzes kemencéjében. Az õ teste azonban azbesztbõl
2 1 | pillanatra elfeledte az õ kis betegét. Családja hasonlóan
3 1 | évben azonban már nemcsak õ csöngetett, de a külsõ ajtón,
4 1 | jómodorú fiatalember. Az õ kezében is virágcsokor volt.~
5 1 | borogatta a beteg homlokát.~Csak õ volt ébren. Ki-kitekintett
6 2 | Alapjában neki van igaza. Õ errõl nem tehet. De komikus,
7 2 | kamasz -, legszebb a Jolán. Õ az én stílusom. Éljen a
8 2 | vagy bírálhatjuk õket, csak õ nem szólhat, mert a leányok
9 2 | hajszálvonalat húzni, mint õ, és diribdarab papirosokra
10 2 | életemet alárendeltem az õ életüknek. Azt hittétek,
11 3 | vívó, a legelsõ nõhódító. Õ jött be legelébb. Cipõjét
12 3 | másnap megint bízhassunk az õ meleg és becsületes szívében
13 3 | lökdössük, hogy tegyen valamit, õ pedig várakozik, vissza
14 4 | a halálom után múlik el. Õ most nem lát engem, nem
15 4 | lesújtott fõvel, gyászruhában. Õ azonban ásít. Leheveredik
16 5 | aztán sarkon fordultam. Õ pedig ment valahova az Üllõi
17 5 | kalandot. Igaz, mindennek õ az oka. Én mondtam neki,
18 6 | senki se tudta. Még talán õ maga se. Fiatalkorában elhagyta
19 6 | feloldani a haptákból, s õ hajadonfõtt, két álló óráig
20 7 | bólintott és helyeselt. Õ volt az utolsó igenmondó.~
21 7 | kellett volna égetnie, de õ sohase világított, mert -
22 7 | agyonnyomorította az ujjait, de õ mosolygott csodálta a körutak
23 7 | legkevésbé gondol a halálra. Õ csak egy jó napot akart
24 7 | rajta, átvágták a törzsét, õ pedig lehajtotta a fejét,
25 8 | járt a lakásban. Bizonyára õ a tolvaj.~Csodálkozva bámulok
26 8 | életet kezdhetett volna. Õ azonban beleugrott a Küküllõbe,
27 8 | megindul.~- Biztos, hogy õ volt? - kérdezi a rendõrtiszt.~-
28 8 | keresett a detektív, de õ nem félt, bár gyilkolt,
29 8 | akartam neki a járást, de õ biztosan ment, mintha már
30 9 | szívességet tettek neki, s õ az ajándékkal ki akarta
31 9 | körülhízelegték és lemosolyogták, õ azonban csak állt a sok
32 9 | ne is lássa.~Ez volt az õ rendszere. Nem szeretett
33 9 | rubinvörös borok csöpögtek, de õ csak hallgatott, gondolkozott
34 9 | s az jutott eszébe, hogy õ sohase tudna ilyet kiválasztani.
35 9 | Sógora tiltakozni próbált, de õ nem engedte:~- Hallgass! -
36 9 | és igénytelen volt, mint õ. Édes zsibbadtság bizsergette
37 9 | szelíden karjaiba fogta, és õ boldogan hanyatlott oda,
38 11| a földig hajolt elõtte. Õ csak biccentett a fejével,
39 11| koponyájában képek, amelyek az õ kis életét rakták ki. Egy
40 11| játszotta Bach Air-jét, mint õ. Háta mögött egy fiatal
41 11| két fiú. Játszani szeretne õ is. Zsinege azonban nincs.
42 12| kócosan ült egy széken. Õ pedig - hóna alatt piszkos
43 12| havi száz koronából él. Õ azonban mûvésznek tartotta
44 12| inába szállt a bátorsága. Õ, akit a színpadon nem sérthettek
45 13| elcsitultak, s elcsitultak az õ idegei is. Most már nem
46 13| akarnak húzni, a maguk javára. Õ azonban, ki már semmit sem
47 13| könnyedén felkönyökölve õ maga feküdt, majd jött az
48 15| újra a magyar, a bolond. Õ meg haragosan vicsorította
49 15| Ha éjjel az ura aludt, õ kinézett a rohanó fákra,
50 15| közben kiesett a kezébõl, és õ a bot után vágódott, a földre.~-
51 16| természettudományokért. Sárszegen elõször õ vett írógépet és töltõtollat,
52 16| sínek között feléje vezette. Õ úgy képzelte, hogy a franciák
53 16| vajon mivel érdemelte meg õ, a tudomány hû szolgája,
54 16| olyasmit sejtett - mégiscsak az õ hibájából betegedett meg.~
55 16| tenger hullámzott, melybõl õ csak egy gõzfürdõt látott.~
56 17| kávéházban, bevallani, hogy õ a tolvaj. Addig nem halhat
57 17| hogy miatta csapták el, az õ lelkén száradt, hogy kidobták,
58 17| lehet készületlenül menni. Õ azonban úgy érezte, hogy
59 19| azonban mondhatom, hogy: vagy õ, vagy én, ketten nem maradhatunk.~
60 20| kicserélõdtek szerepeink, õ sietett elõre, mintegy menekült
61 21| levegõjét. Titkolództatok, de õ észrevette, hogy mit rendeltetek
62 21| mondta az orvos -, majd õ ítélje el az ügyünket. Majd
63 21| ítélje el az ügyünket. Majd õ mondja meg, ki ölte meg
64 21| orvos gondolkozott:~- Igen, õ maga ölte meg önmagát. De
65 21| ti adtátok a parancsot. Õ csak végrehajtotta.~A király
66 22| tudja, hogy kicsoda. Olyan õ, mint a többi. Õ is csak
67 22| Olyan õ, mint a többi. Õ is csak egy „utas”. Olvasgatni
68 22| Ebben az utazóközönségben õ is benne van, mint más akárki.
69 22| volt itthon... Sajnálom... Õ is, tudom, majd sajnálja...
70 22| jóbarátom... Pertu jóbarátom... Õ meg az államtitkár... Múltkor
71 23| szájon csókolta õt, mire õ visszacsókolta, háromszor,
72 23| vallotta be önmagának, hogy õ tulajdonképpen nem is rabló,
73 23| már aludt is a beteg. Az õ betege volt, s erre nem
74 24| többnyire feketében, mint õ, s fekete gyöngyökkel -,
75 24| és sötéten összenéztek.~Õ pedig ujját a szájára nyomta:~-
76 24| karon fogta, és kivezette.~Õ azonban nem nyugodott. Mindennap
77 24| Más oka volt, melyet csak õ tudott. Ezzel a titokkal
78 24| Táncolt az egész szoba. Õ pedig figyelt az összeesküvésre,
79 25| próbálja, hogy semminek se õ az oka. Másrészt - legyünk
80 25| kellett hagynia, azonnal.~Õ még naponta átment a hídon,
|