Fejezet
1 1 | gyûjtötte a családját, és ezt mondta:~- Ezért a gyerekért mindent.~
2 1 | vánkosára.~- Nem kell - mondta közönyösen.~Félszegen, tanácstalanul
3 2 | idõkrõl beszéltünk.~- Lásd - mondta -, most végre nyíltan beszélhetünk
4 2 | gondolkozott.~- Nem mehetek - mondta.~- De kérlek...~- Nem -
5 2 | kérdeztem kegyetlenül.~- Teán - mondta szomorúan.~1912~ ~
6 4 | Benyitottam. A cseléd halkan mondta:~- Mindjárt jelentem.~-
7 5 | mindketten megálltunk:~- Hopp - mondta -, ottfelejtettem az esernyõmet.~-
8 6 | piros nyelvét.~- Mee - mondta -, mee, mee...~Az ezredes
9 7 | Bogumil ezúttal is áhítatosan mondta:~- Wagner... A germán félisten...
10 7 | dolog, amiért érdemes élni - mondta, és rágyújtott egy keserû
11 7 | világított, mert - mint mondta - szereti a kellemes és
12 7 | ablakot.~- Végy lélegzetet - mondta. - Ilyen levegõ sehol sincs.
13 7 | kezdett az esõ.~- Sebaj - mondta -, ez frissít. Áldott májusi
14 7 | elmaradt mellõle.~- Kedves - mondta. - Párizsi szokás. Remek
15 8 | feleltem:~- Semmit.~- Pardon - mondta.~- Pardon - mondtam.~Alattomosak
16 9 | szégyelled.~- Részeg vagy - mondta a sógor.~- Nem vagyok részeg -
17 10| halt meg az édesanyám - mondta a népköltõ, s mélyen ránézett
18 10| félénken a gavallér.~- Hogyne - mondta a népköltõ.~- Régóta keresem. ~-
19 11| megfésülködött.~- Monsieur - mondta az impresszáriónak -, kicsit
20 11| wertheimszekrény ajtaját.~- Jó éjt - mondta az impresszárió, és lefeküdt
21 11| nyelvét.~- Nincs semmi baja - mondta. - Kissé azonban bágyadtnak
22 11| csöpp feketekávét kérek - mondta a csodagyerek. - El vagyok
23 12| ráborítom ezt a kendõt - mondta -, csak meg kell érintenem
24 12| elsápadt.~- Valami hiba van - mondta halkan.~Az ujjai üvegszilánkoktól
25 12| csüggedetlenül.”~- Csüggedetlenül - mondta a súgó magasztosan.~Az elfogulatlan
26 12| a földön.~- Ez meghalt - mondta, és eldobta a kést.~Aztán
27 12| szent, szent mûvészet - mondta utoljára.~Zavartan a feleségére
28 13| várakozott. Egyik inas tréfásan mondta, hogy uruk most üli a lakodalmát.~
29 14| fotográfiát.~- Ez, kisfiam - mondta tompán -, a szegény, szegény
30 15| fiúk pedig tanulni fognak - mondta.~Gyengéden a feleségére
31 15| karját.~- Kis baleset - mondta az egyik tanár -, pár hét
32 15| meredten nézett rá.~- Anyjuk - mondta neki -, anyjukom - és elnevette
33 15| prófunt-magazinod.~Vagy ezt mondta az inasának:~- Add ide a
34 15| fenének az a sok vacak - mondta. - Hogy azt is az Isten
35 15| böcsületes zabálni valót - mondta, és rácsapott az asztalra. -
36 15| Ide se jövünk többet - mondta a feleségének. ~Aztán Franciaországba
37 15| halott volt.~- Agyszélhûdés - mondta az orvos.~- Doktor úr -
38 15| Különös ember lehetett. Azt mondta a felesége, hogy a bánat
39 17| Még van néhány percem - mondta.~A pincér, ki sohase bámészkodott,
40 18| állapodott meg.~- Adjon pezsgõt - mondta.~A férfi, aki a hosszú tétlenségtõl
41 20| Igazolja magát.~- Hallatlan - mondta a nõ, tettetett, arisztokratikus
42 20| Ilyennek képzeltem.~- Úgy van - mondta fogsora aranymosolyával -,
43 20| kinyílt.~- Az ég szerelmére! - mondta a nõ, álszent ijedelemmel.~
44 20| engedi.~- Honnét tudja? - mondta a portás fölényesen, és
45 21| született.~- Légy õszinte - mondta szigorúan a király, és szemében
46 21| palotába.~- Rossz hírt hozok - mondta inkább a szakállába és önmagának,
47 21| eszik.~- Légy mértékletes - mondta -, mert megárt.~November
48 21| orvost hívatta.~- Az a baja - mondta az orvos -, hogy nagyon
49 21| nem szabad megtörténnie - mondta emelt hangon a király. -
50 21| szemgolyóval.~- Szép vagy - mondta a leány csöndesen.~Fejét
51 21| látott.~- Ez az a vonás - mondta. - Csak azok ilyenek, akik
52 21| Szemébe akarok nézni annak - mondta, és valahova messze nézett.~
53 21| királyfi szekere.~- Még él - mondta az egyik katona, aki felhozta
54 21| Beteljesült Isten akaratja - mondta alázatosan a pap.~- Beteljesült
55 21| Beteljesült a jóslatom - mondta gõgösen az asztrológus.~
56 21| nézett maga elé.~- Vajákos - mondta az asztrológusnak. - Csaló...~-
57 21| királyfit.~- Az Isten vette el - mondta a pap.~- A sors - mondta
58 21| mondta a pap.~- A sors - mondta az asztrológus.~- A betegsége -
59 21| asztrológus.~- A betegsége - mondta a király.~- Nem - válaszolt
60 21| embertõl.~- Az új elmélet - mondta gúnyosan a pap.~- A párizsi
61 21| Istenfélelemre neveltük - mondta a pap.~- Vigyáztunk rá,
62 21| mint a szemünk fényére - mondta a csillagjós.~- Dehogy! -
63 21| fejem a király kezében - mondta az orvos -, majd õ ítélje
64 21| senki.~A KIRÁLY SZAVA~Ezt mondta:~- Gyilkos!~1915~ ~
65 22| betörõ. Aztán mosolyogva mondta:~- Semmi, méltóságos uram.
66 22| rá se hederítettek, ezt mondta:~- Nem kell haragudni...
67 22| Parancsol, nagyságos úr?~- Hogy mondta? - szólt a tanácsos, felemelve
68 22| bajuszát, s a kéjtõl hörögve mondta maga elé:~- A méltóságos
69 22| borravalóul.~- Nem baj - mondta még egyszer.~Ment haza a
70 23| tett a hálóba.~- Jó estét - mondta az asszony, fojtottan.~-
71 23| fojtottan.~- Jó estét - mondta az idegen, és nem is nézett
72 23| leesett a díványra, és halkan mondta, levegõért esedezõ, szederjes
73 23| Minden tekintetben - mondta újra félszegen és szepegve -
74 23| lennénk rajta.~- Végre - mondta az asszony, és fellélegzett.~-
75 23| tetszik?~- Nagykorponára - mondta az asszony. - És ön?~- Én
76 24| rá.~- Semmi baja sincs - mondta -, nagyon jó helyen van...
77 24| személyazonosságom óhajtom igazolni - mondta.~- Milyen ügyben?~- A személyazonosságom,
78 24| kettõt bezárta kulccsal. Azt mondta, hogy a drágaság miatt,
79 25| Azóta vagy tízezerszer mondta el. Már maga is unja. Szigorúan
80 25| maga iránt.~- Irántam? - mondta, és magára mutatott halk
|