Fejezet

 1 1 |        kúszik, s a kis beteg sokszor azt hiszi, hogy tûz van, félreverték
 2 1 | villamoslámpákat kicsavarják, kivéve azt, amelyik homályos tejüvegben
 3 1 |          hûvössége se képes eloltani azt a poklot, amely ebben a
 4 2 |           végeredményben hány leány, azt sohase tudtam kisütni. Egyszer,
 5 2 |           éreztem kis barátom iránt. Azt is tudom, hogy náluk nem
 6 2 |              végbe a változása. Csak azt tudom, hogy gyönyörû lakkcipõket
 7 2 |         alárendeltem az õ életüknek. Azt hittétek, hogy ostoba voltam.
 8 3 |            sötét fák, senki se jött.~Azt hittük, valami bajuk esett.
 9 3 |              Szurokszemei fénylenek. Azt mondják, kicsit eszelõs
10 3 |              mulatságosnak találunk, azt is, hogy ott áll birkózva
11 4 |           felnéz éppen az ablakra, s azt gondolja, hogy egy halott
12 4 |            hogy semmi se történt. De azt is tudom, miért jönnek vissza
13 5 |             üzenetet silabizálok ki, azt, hogy a lány megázik. Kiveszem
14 5 |            aludni.~Csakugyan alszom. Azt álmodtam, hogy a lány meghalt.
15 5 |     ugyanakkor a bõrömbe is bevarrta azt a ronda emlékmondatot, operatõrtûvel
16 6 |              szempont”-ból, az ember azt hiszi, hogy egy hóember
17 6 |      nyelveket kitûnõen beszéli, bár azt állítja, hogy minden nyelven
18 6 |              jelt ad, ami körülbelül azt jelenti: pihenj. Bizalmasan
19 6 |        Legyint a kezével, ami megint azt jelenti:~- Oszolj.~Erre
20 6 |            szeme elé emelte a kezét. Azt hitte, hogy a nagy hõségtõl
21 7 |              valamikor gyerekkorában azt hallotta az anyjától, hogy
22 8 |         követtem el? Nem tudom. Csak azt éreztem, hogy üldöznek,
23 8 |             s mindegyik fölismer, és azt mondja magában, ott megy,
24 9 |             is. A cigarettatárcámat, azt a szép cigarettatárcát se
25 9 |        igenis, gyûlöltök engem, csak azt nem tudom, hogy miért. Mit
26 9 |          szép, fehér angyalkát, mely azt mondja nektek, hogy szeretlek
27 9 |           karácsonyi botrány” miatt, azt írta, hogy nagyon ideges.~
28 10|              tudni, mi történt vele.~Azt mûvelte, mint a többiek,
29 10|             ritka hajú szõke azonban azt mondja: „Szent vagyok.”~
30 10|              kellett volna mondania. Azt, hogy megbocsát. A gavallér
31 11|           nem tudott aludni, és most azt is utálatosnak találta,
32 13|            szomszéd társalgó falait, azt is hálószobává alakíttatta,
33 13|          Hatalmas durranást hallott, azt hitte, hogy pisztolyból
34 13|          nyugalom szelleme lebegett. Azt magának se merte bevallani,
35 13|             ágyat, a vetkõzõdést, és azt, hogy nemsokára lefekszik.
36 13|              rendelik alá életüknek, azt hiszik, hogy az ébrenlét
37 13|         álmok teljes díszletét. Néha azt hitték, hogy elborult az
38 13|             Akkor végre álmodott is. Azt álmodta, hogy sok nesztelen,
39 14|            merész és szép orr. Sokan azt hitték, hogy részeg, mert
40 14|      Két-három óráig ül egy helyben. Azt hiszem, a hangokkal altatja
41 15|            néha élesen, néha azonban azt hitte, csak képzelõdik.
42 15|            szokása, csak mosolyogni, azt se a szájával, inkább a
43 15|           sok vacak - mondta. - Hogy azt is az Isten verné meg, aki
44 15|            magyar nyugtalanul aludt. Azt álmodta, hogy két fiatal
45 15|         Valaha régen a történelemben azt olvastam, hogy a régi magyarok
46 15|              Különös ember lehetett. Azt mondta a felesége, hogy
47 16|             tudóst, aki hirtelenében azt hitte, hogy valami múzeumba
48 16|            nehezedett el. A geológus azt gondolta magában, hogy tele
49 16|              gõzfürdõt. De az ügyvéd azt vallotta, hogy a kultúrának,
50 17|              a nevét sem tudta, csak azt, hogy két évvel ezelõtt
51 17|          föltevés kissé megbolygatta azt, amit akart. És még a markõrnél
52 19|            izgatottá tesz, mindkettõ azt mondja, hogy itt még négy
53 19|          egyebet, tudomásul vette.~- Azt hiszi, hogy kiugraszt vele.~-
54 19|           majd eldõl, ki a gazember. Azt azonban mondhatom, hogy:
55 19|      Verpeléty. Kétségkívül fogadna. Azt hazudnám, a Tanítók országos
56 19|              parancsolok, édes fiam. Azt parancsolom csupán, hogy
57 19|          tenni, egy szóval elintézem azt, amit önök egy éve fõznek,
58 20|           hogy jutott hozzájuk? Mert azt csak nem akarja elhitetni
59 21|     hallatára.~Azon az éjjelen pedig azt álmodta, hogy a fia meghalt.~
60 21|             benevolens praesentiá-ja azt a reményt ígérte, hogy a
61 21|           képet tettetek eléje, hogy azt imádja, mert gyávák voltatok
62 22|           rajta. Nem gyõzte dicsérni azt a kifürkészhetetlen és megfoghatatlan
63 22|       szenvedélye, a pálinkája volt. Azt is szerette, ha protekcióért
64 22|       felemelve harciasan a fejét.~- Azt kérdeztem, mit méltóztatik
65 23|        kapott, hogy védekezzen, mert azt hitte, hogy az asszony meg
66 23|            dermedve állt a fülkében. Azt sem tudta, mitévõ legyen,
67 24|            is megnézte egy ember, és azt hitte, hogy üldözi. Rendõrt
68 24|             kettõt bezárta kulccsal. Azt mondta, hogy a drágaság
69 24|             szemmel nézett körül, és azt hitte, hogy még mindig nincs
70 25|         Télen-nyáron kesztyût visel. Azt mondja, az elegancia meg
71 25|     bonyolult dolgokról elmélkedjen. Azt úgyse értik tanítványai.
72 25|           különbözõ részein. Sokszor azt hitte magáról, hogy orvosnõ.
73 25|            nyelvtanítónõket?~Egyszer azt álmodta, hogy a tábornokné
74 25|    utcapadokra ült. Lehunyta szemét. Azt képzelte, hogy egy kertben
75 25|             Marie szerette a kertet. Azt a kertet, melyrõl annyit