11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
1 14| skorpiófészekbe nyúlnék.~11~Néha azonban hõsiesen megállottam.
2 21| felvétele után... szeptember 29-én, Mihály fõarkangyal neve
3 14| állapodik meg, egy fehér á-n, egy fekete b-n, melyet
4 23| talán idegességbõl nem merte abbahagyni és feltekinteni. Ezzel a
5 2 | átmentem. Ti most tanuljátok az ábécét, melyet én már igen régen
6 7 | diákszobában lakott, az ablaka a szemétudvarra nyílt, és
7 8 | a negyedik emelet egyik ablakában lesnek rám, szembogaruk
8 3 | Koromfekete minden, csak a kocsmák ablakai parázslanak, mint a pokol
9 8 | székem van, milyenek ajtóim, ablakaim, kilincseim, titkon még
10 13| látnak, az álmok színes ablakain kandikálnak be, a szembogarak,
11 13| tudja - akassza a hálószoba ablakaira. Máskor csak egy bútort
12 3 | Idõnként kinéztünk a folyosó ablakán, nem jönnek-e? A havas kertben
13 19| Még rám se tekintettek az ablakból. Meg se láttak engem, aki
14 5 | táviratjeleket koppint az ablakfára, hosszú és rövid vonalkákat,
15 2 | LEÁNYOK~Gyula az ablakmélyedésben ült, és kötött.~A szoba,
16 4 | levegõvel, a szobával, az ablakokkal, a messzeséggel, mindennel,
17 3 | bolyokban nyüzsögtek az ablakokon. Lassan szüretelni kezdtek.
18 12| feleségére nézett, az ajtóra, az ablakokra, s várta, hogy csöngessenek
19 4 | szomorúan. Egy vándor megy el az ablakom alatt. Talán felnéz éppen
20 23| Friss levegõ szûrõdik be az ablakrésen, a függönyön át, melyet
21 13| utakat, halk kézzel dobol az ablaktáblákon. Xavér bûvölten feküdt le
22 23| Virradni kezdett. A csöpögõ ablaküvegen már át-átütött a hajnal
23 23| ujjlenyomata? Ujját reszketve az ablaküvegre tapasztotta. A képeslapokban
24 14| Gyerekszemembe kiült az ábránd. A polcon kerestem Amália
25 9 | csak egy öreg szakácsnét ábrázol, és sokkal kisebb, mint
26 18| a poharak feldõlnek, az abrosz összegyûrõdik, a társaság
27 19| szívüket. Ott az étterem fehér abroszán rángatódzott két összemarcangolt
28 24| ingeket, a zsebkendõket, abroszokat az asztalra hogy a reggeli
29 6 | a publikumnak. Ez mégis abszurdum.~A polgármester, aki egy
30 19| bajusz szalad, az állkapcái acélból valók, kemények, mint a
31 24| könnyû és hegyes kis orosz acélgolyó, mely csak akkorka piroslila
32 23| nélkül rúgta ki az utcára.~Acélléptekkel surrant fülkéjébe, behúzta
33 20| vajszínû hideg kéz, vékony, de acélos. Füle karimátlan. Nemzetközi
34 8 | Szerencsére már otthon van. Acetilénlámpa fényénél néz rám, nyugodtam.~-
35 24| föld alatt, feje fölött ácsolt fakereszttel. Voltak pillanatai,
36 6 | munkát, észrevette a kis, ácsorgó fickót.~- Kölyök, mit akarsz
37 7 | akadt, aki egy gázláng alatt ácsorgott, valami fehér masamódlány,
38 24| szolgák vagy pénzügyõrök ácsorogtak, megroggyintotta térdét,
39 13| felbukott-e már. Hajnalfelé új adag morfiumot fecskendezett
40 13| Egy hónap múlva halálos adagokat kívánt a vére, de álmodni
41 16| brómnátriumot vett be, s ugyanannyit adagolt be családjának is. Aztán
42 19| legyet. Semmi tagadás. Kérek adatokat. Ne fontoskodj, öreg paralitikus.
43 16| a geológia tudományát új adatokkal gazdagította, az oligocén
44 15| ezt mondta az inasának:~- Add ide a tökfödõmet.~A „tökfödõ”
45 25| hogy másnap megint órákat adhasson. Az ágyban eszébe jutott
46 21| uram, és csak annyi vigaszt adhatok, mint a koldus. Csak egy
47 24| szónál többet egyik sem adhatott. Mindenütt igazolta magát,
48 13| közelebb intette. Kezébe adhatta a csészét és a kanalat,
49 20| ezt a kalandornõt azonnal adja át a rendõrségnek.~A portás
50 10| meg, hogy legalább kölcsön adjak.~- Nem.~- Az isten szerelmére,
51 11| fejedelmek, mikor tudtul adják, hogy az audienciának vége.~
52 7 | napoknak fûszert és színt adjanak.~Lassan hozzászokott a szivarozáshoz.
53 8 | beletörõdtem. Ha elfognak, akkor is adnak enni, szívem doboghat, tüdõm
54 24| titokzatos dongás hallik, vagy adóhivatalok, elöljáróságok, biztosító
55 20| róla.~- A kulcsokat.~- Nem adom.~- Akkor feltöröm.~Minden
56 4 | helyzetem. Négy-öt sürgönyt adtam fel, anélkül hogy választ
57 21| ölte meg önmagát. De ti adtátok a parancsot. Õ csak végrehajtotta.~
58 3 | veletek. Az ördög...~Igazat adtunk neki. Úgy éreztük, hogy
59 9 | kínaezüst cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is,
60 19| eszem. Kinyitom mind az öt ágát, az ollót, a dugóhúzót és
61 17| bajuszt viselt, mely úgy ágazott kétfelé, mint a hõscincér
62 23| szerepeljen. Mert kissé aggályos, túlontúl elõvigyázatos
63 11| Magát pedig egy korhadt aggastyánnak. Talán ezektõl az apró kisgyerekektõl,
64 21| aludni. Érezte, ez már az aggkor. Aki keveset alszik, nemsokára
65 25| tanítványához, ki komor agglegény, ötven körül.~- Esik az
66 5 | tüdõgyulladást kap, piros arccal agonizál egy kórházi ágyon, haldokló
67 24| úton. Mint szegény bódult agya gondolta - a „vádak és a
68 20| melynek peremén sár volt, agyagos, nyúlós, véres csatak, nyújtogatta
69 3 | fel. Visszaosontunk hideg ágyainkba, fülünkre húztuk a paplanainkat,
70 11| szemben egy üres szoba feldúlt ágyakkal, az ajtó tárva-nyitva, bizonyára
71 7 | kezeit. A nap besütött az ágyára, s megcsiklandozta talpát.~-
72 1 | kicsike volt még, mikor ágynak dõlt, s azóta megnõtt a
73 13| rakta tele szobáját. Az ágynemûire illatszereket fújt, és új,
74 21| melléig ért. Csuromvizesen, agyonfázva, félig eszméletlenül jutott
75 7 | már felvérezte a lábát, agyonnyomorította az ujjait, de õ mosolygott
76 6 | ordította az ezredes. - Rögtön agyonütlek.~Már suhogtatta is félelmes
77 15| menjünk, mert mindjárt agyonváglak. Ez a marha meleg - ordított,
78 8 | Bal kezemet lelógattam az ágyról. Rögtön észrevettem, hogy
79 15| megérkezett, már halott volt.~- Agyszélhûdés - mondta az orvos.~- Doktor
80 9 | nyugtalanította. Hol levette róla az ágyterítõt, hogy megint ráborította.
81 9 | gipszangyalt letakarta az ágyterítõvel, hogy ne is lássa.~Ez volt
82 3 | heves robajjal, mint az ágyú csövébõl a golyó, a nevetés
83 22| beteg szíve, mint valami ágyúgolyó, kilõtte õt a szoba közepére.
84 3 | paprikás szalonnát tesz az ágyunkra.~- Jól mulattatok?~Némán
85 13| hangverseny pokoli volt. Ágyúztak, percegtek, nyikorogtak
86 18| homályos bizsergést érzett az agyvelejében és a szíve táján. Tekintetét
87 2 | és elköhentette magát.~- Ah... - dadogta -, csak be
88 6 | étlapot. Erre a pincérek - ahányan vannak - ájulatos sietséggel
89 7 | mindennel meg volt elégedve, és ahelyett hogy panaszkodott volna,
90 7 | szerszám. Bogumil ezúttal is áhítatosan mondta:~- Wagner... A germán
91 13| fiatalkorában elványadtak, mámorra áhítoztak, mely puhább és ízesebb,
92 1 | és az ablak elé tolta, ahonnan látni lehetett a temetést.~
93 11| és jobban játszotta Bach Air-jét, mint õ. Háta mögött egy
94 9 | nektek? Miért nem jók az én ajándékaim? Ezen is mosolyogtatok.
95 22| méltóságos uram, nyugalmat ajánlok. Feltétlen nyugalmat, pihenést,
96 8 | volt beszédes. Fölkelt, ajánlotta magát, ment üldözni a vadat,
97 11| arcán is nyomot hagytak. Az ajka kissé elfehéredett. Nyafogós
98 19| csontos és fakó, duzzadt ajkai fölött bozontos, vörös bajusz
99 1 | sós könnyeit, amelyek az ajkára csurogtak, és durván csillogtak,
100 10| harangjáról, a leánykák rózsapiros ajkáról, a jóságos, drága anyjáról.
101 20| gondolkozhassak. A váróterem ajtajában még egyszer rátekintettem.
102 24| szekrényt, melynek fényezett ajtajai élesen csillogtak. Érezte,
103 12| tavaszi délután a kis szobája ajtaján kopogtatott.~- Malvin -
104 21| módon, a halotti szentségek ájtatos felvétele után... szeptember
105 3 | Néhányan, akik távol az ajtóban állnak, hangosan nevetni
106 4 | Észrevétlenül suhantam az ajtóig, kinyitottam, és beléptem
107 8 | hány székem van, milyenek ajtóim, ablakaim, kilincseim, titkon
108 25| Reggeltõl estig csönget az ajtókon, a város különbözõ részein.
109 12| a feleségére nézett, az ajtóra, az ablakokra, s várta,
110 23| kívül senki se volt. Egyik ajtótól a másikig küldték, de konyakot
111 22| nem ért véget a tapétás ajtóval. Magával vitte az utcára,
112 6 | pincérek - ahányan vannak - ájulatos sietséggel az asztala elé
113 25| körül, és aztán hársfa- vagy akácfateát ivott, hogy másnap megint
114 14| kinyit majd, de sehol, sohase akad rá a báli ruhában mosolygó
115 23| csak tárgyat, feladatot, akadályt, melyet hidegen, óvatosan
116 20| csak konzervatív lapokba. Akadémiai szemlékbe. Szárnyaló pátoszomat
117 12| azonban hitt magában, az akarata bûvös erejében. Egy ízben
118 12| társaság ismét koncentrálta az akaratát, különösen a tanácsos, aki
119 11| öreg mûvész szuggesztív akaratával úgy korbácsolta a kis hegedûst,
120 21| kezdtek.~- Beteljesült Isten akaratja - mondta alázatosan a pap.~-
121 12| És koncentrálom az akaratom minden erejét... - Összeráncolta
122 5 | vakbuzgó szememnek, hogy az akaratomat messze sugározza, és hinni
123 12| önök is koncentrálni az akaratukat. Gondoljanak arra, hogy
124 24| holnap reggel elutazik, akárhová, az elsõ vonattal. Ki is
125 5 | kivinnem az elõszobába. Akárkié legyen, kidobom irgalmatlanul.
126 17| mintha még egyszer magába akarná ölelni a szobát, s meghatódnék
127 22| akik csak valamicskét is akartak volna változtatni rajta.
128 15| Franciaországba mentek.~A franciák se akarták megérteni.~- Szilvuplé -
129 19| utolsó hõsi hajnalomon meg akartalak ölni. Alapjában semmi közöm
130 19| Utazzatok tovább, ti, akik nem akartátok meglátni, hogy szembe veletek
131 3 | mögül sandít ránk.~- Mit akartok? - mondja nyugodtan, fennhangon.~
132 13| gyorsan, ahogy csak tudja - akassza a hálószoba ablakaira. Máskor
133 11| összehurkolja s a szék támlájába akasztja.~Hol az ostor? A vonót felmetszi
134 22| vetni, kivégeztetni késsel, akasztófán, máglyán. Halál, halál,
135 11| ilyen vidám, apró embereket. Akiket ismert, hasonlóak voltak
136 3 | tréfa tüzérei, zenészei, akikhez aztán - a hatás emelésére -
137 4 | Azok az emberek pedig, akiktõl eltávozom, egyszerûen halottak.
138 19| megtudom, hogy kicsoda az, akirõl annyit beszéltek. Verpeléty
139 15| Vakarni kezdte a fejét, mint akivel csupán kis kellemetlenség
140 24| orosz acélgolyó, mely csak akkorka piroslila pöttyöt hagyott
141 11| szemmel sakkozott, egy orosz akrobata gyerek, pár német és francia
142 24| arcképes igazolványom... az akták... az okmányok.~Ki is teregette
143 19| történtek részleteit, az aktatitkokat meséli el. Ülnek az étteremben,
144 6 | reverenciával szalutálnak, mint az aktív tiszteknek. Amíg uniformisban
145 3 | kerekeken gurult, annyira aláaknáztuk orsókkal, spárgákkal és
146 21| száz gyertya közepette, alabárdosok szigorú õrizete mellett.~
147 16| sörkocsmában szóba ereszkedett alacsonyabb mûveltségû kollégáival is.
148 18| pincérhez. A termete is sokkal alacsonyabbnak tetszett, mint azelõtt.
149 23| abba a hosszú, irdatlan alagútba, melyben pokolian zörömböl
150 24| kék, vörös irónnal voltak aláhúzogatva, az arcképeit, és várakozott.
151 6 | amit a város minden polgára aláír.~- Vagy a tisztikar útján.~-
152 22| és hatalom varázsát - még aláírt néhány aktát, csengetett,
153 16| nincs ok. Vendégszobává alakították a szalonjukat, az ügyvédné
154 13| falait, azt is hálószobává alakíttatta, az ágyát, melyet szintén
155 6 | mosdatlan ötéves kölyök alakjában. Nem, ez nem vízió. A kisgyerek
156 22| államrend fenntartásához. Egy §-alakú virág azonban határozottan
157 16| természettudományos világnézete alapján - fél gramm aszpirint és
158 20| csak szigorúan tudományos alapon. Most pedig menjünk. Egy
159 24| hogy a gyanúja nagyon is alapos volt.~Homlokát verejték
160 2 | lenéztetek, hogy az életemet alárendeltem az õ életüknek. Azt hittétek,
161 22| pesszimista volt. Ha valamely alárendeltje megbetegedett, rögtön azon
162 22| tiszteletet követelem meg alárendeltjeimtõl... De olykor szívesen leereszkedem
163 8 | mondta.~- Pardon - mondtam.~Alattomosak ellenségeim. Ha járnak az
164 23| tébolynak, melyet a rendõri albumokban levõ zsiványfotográfiákon
165 19| van. Akarsz látni néhány alcímet: Alföldi pedagógia, Az iskola
166 21| méltósággal viselte, és a papok áldását, akik a kis vendég lelkét
167 6 | hadoszlopot. Délután a kultúrának áldoz az ezredes. Könyvtárában
168 23| az útitársaiban, leendõ áldozataiban, kik bizonyára polgárok,
169 16| mindenkoron meg kell hozni az áldozatot, s biztosra vette, hogy
170 15| nélkül õdöngtek a piazzettán. Aléltak voltak, a melegtõl alig
171 21| ellen, de minden ostrom után aléltan hullt vissza a földre. Tántorogva
172 16| akart látogatni a magyar Alföldre, hogy széles körû földtani
173 18| alatt egy öregedõ nõ kivette álhaját, és nyugodtan betette a
174 5 | rongyos selyemesernyõ. Alig-alig támasztotta oda, úgyhogy
175 10| megélhetés lehetõségeirõl, aljas szánalommal púpos embereket
176 17| Csak a neve nem jó. Ilyen alkalmakra álnevet választ, angolt
177 23| kattogásába hal. Kiválóan alkalmas erre a mûveletre. Még tétovázott,
178 17| folyosón. Ez a pillanat alkalmasnak látszott. Három kemény,
179 16| geológus, ki a véletlen alkalmat megragadva, el akart látogatni
180 3 | zúgó szerszámok kezelõi alkalmazkodtak a körülményekhez, az assa
181 19| kivillant sárga-zöld foga. Alkoholos szemében gyûlölet szikrázott,
182 21| Kíváncsian szállt reá. Alkonyattájt kis habok jöttek, rázni
183 16| összetörte, hogy azok mint kései alkonyfények hullottak rájuk.~Most a
184 6 | szaladni kezdett, egészen az álláig kiöltötte rá hosszú, nagyon
185 9 | reggelenként sápadtan, borostás állal ébredt.~Januárban valami
186 20| útlevelét.~- Tessék, az állam hivatalos pecsétjével.~Nem
187 22| hivatali elõmenetelhez, se az államrend fenntartásához. Egy §-alakú
188 22| Pertu jóbarátom... Õ meg az államtitkár... Múltkor a miniszter megállított
189 9 | mérges bibircsók nõtt az állán. Akkor hetekig nem nézett
190 24| palotái, melyek elõtt portások állanak, paszományos sapkával, roppant
191 21| akkor biztosan útját tudná állani. Így azonban meg kell adnia
192 14| ujja késõbb egy-egy hangon állapodik meg, egy fehér á-n, egy
193 4 | Elhagyott olasz kisvárosban állapodtam meg, hol nincs tenger, nincs
194 25| tábornokné csontlegyezõjével az állára ütött. Lihegve ébredt. Homlokát
195 17| BOROTVA~Kasornya Kálmán, állás nélküli pincér, reggel korán
196 23| eszébe, ronda szakállával, állati állkapcsával, fölfelé fésült
197 21| pontok pedig a bolygókat, az állatöv csillagait, az ég arany
198 15| leszegte, hogy a nyakával és az állával érezze az idegen húst, s
199 16| keramittéglákkal kirakva, olcsó allegorikus szobrocskákkal körülvéve
200 11| nógatta dühösen. - Ezzel nem állhatunk a közönség elé.~Három óra
201 16| kitérdelt nadrág, szalonkabátját állig begombolta, alig lehetett
202 6 | kitûnõen beszéli, bár azt állítja, hogy minden nyelven tud,
203 25| harmadik személyben. Késõbb állító formában ismételte meg,
204 5 | behozom. A másik szobába állítom.~Újra próbálok elaludni,
205 16| ügyvédné egy bádogmosdót állított oda - bádoglavórral és bádogcsöbörrel -,
206 9 | elõzõleg, a karácsonyfa alá állította. Amint sógora meg a húga
207 3 | székeket, asztalokat, padokat állítottunk a paplanára. Mindent békével
208 20| lepkeláng táncolt a szélben.~- Álljon meg - mondtam neki rekedten.~-
209 23| ronda szakállával, állati állkapcsával, fölfelé fésült fekete hajával,
210 4 | akkor sápadtan kellene állnia, lesújtott fõvel, gyászruhában.
211 3 | suttogva, amit a körülötte állók izzó szemmel hallgatnak.
212 23| régóta a kis ismeretlen állomás bokrában hever. Ki tudja,
213 23| irgalmas, betegnek kell. Az állomásfõnök hálóingben kinyújtott egy
214 23| gondolata támadt. Felrohant az állomásfõnökhöz, aki már aludt, elhadarta
215 23| göröngyben és kavicsban, míg az állomáshoz érkezett, hol egy álmos
216 16| lenne, ha meglátnák õket.~Az állomásig tûkön is ült. Attól tartott,
217 23| vonat valami kis, névtelen állomásnál, mely fázva burkolódzott
218 23| vagy csak álmodunk? Az állomások neveit néha fél óráig hallja
219 23| Különben a legközelebbi állomáson kiszállok, hozok egy pohárkával.
220 14| Kedves.~Azután lábujjhegyre állottam, és úgy mondtam:~- Amália.~
221 14| ketten a hideg szobában állottunk, az arcképes polc elõtt.
222 6 | egy-egy diák karizmát.~- Hogy állsz meg te, öcsém, a harci tûzben -
223 20| is elment, egy borostás állú katona, ki a kocsiból kiszállva -
224 13| hõségben elnyomta az álom. Álma mélységes mélyein nagyon
225 10| bársonypamlagokon boldogan kotolnak álmaikon. Ez az éjjeli kávéházak
226 13| meggyõzõdésre jutott, hogy az álmait folytatni kell ébren is,
227 11| kelyhû véres virágok, zöld almák és sárga dinnyék nõnek.
228 19| csomagolt kétszersültbõl és almákból rakott gúlákat, a magyar
229 15| két almát hámozott meg. Az almánál megkérdezte:~- Nincs más?~
230 18| asztalt, a székeket, az almáriumot, melyen egy üvegburás óra
231 15| tésztát megkóstolta, és két almát hámozott meg. Az almánál
232 10| remény nélkül - újabb álmatlanságokkal, még ostobább gyötrelmekkel.~
233 8 | kezemre, mely sápadt az álmatlanságtól, egy aranygyûrû villog ott,
234 19| Nincs melankolikusabb, mint álmatlanul, éhomra bemenni ilyen elhagyott
235 6 | Csirkebecsinált.~- Sült csirke almával.~Az ezredes az asztalra
236 7 | A SZERB~1~Az arca almazöld volt, a szeme lenkék, a
237 5 | szívvel nézem, bánt-e valami álmodban. Ittál este tejecskét? Csak
238 13| adagokat kívánt a vére, de álmodni még mindig nem álmodott
239 5 | aludni.~Csakugyan alszom. Azt álmodtam, hogy a lány meghalt. A
240 8 | csak színdarabból ismertem. Álmomban is találkoztam vele. Nehéz
241 5 | leeshetik és felriaszthat az álmomból. Inkább felkelek. Az esernyõ
242 25| tájt, mikor már szemét az álmosság csípi, meg is szokott jelenni
243 17| nem jó. Ilyen alkalmakra álnevet választ, angolt vagy franciát.~
244 15| a bokrot. A kocsiszínek alól gyakran hallatszott rekedt
245 13| ébrenlét a fontos, és az álomból hasznot akarnak húzni, a
246 13| megfordítva van-e, hogy az álomért élünk? Az álmok mindenesetre
247 13| csukódtak össze. Mikor pedig álomporokat vett be, semmit se álmodott.
248 19| miatt isznak. Ön miatt nem alszanak. Önt gyûlölik mind a ketten.
249 20| szerelmére! - mondta a nõ, álszent ijedelemmel.~A bõrönd homályos
250 23| egy családi búcsúzkodás által. A jelenet pompásan sikerült.
251 14| Azt hiszem, a hangokkal altatja a bánatát.~7~Egyszerre felkel
252 20| vagyok. A dada. Az igazi altató dada.~- Ugyan melyik rossz
253 4 | kellemes volt. Késõbb, mint aki altatószereket szed és tiltott, túlvilági
254 5 | Ittál este tejecskét? Csak aludj, tente, tente szépen.~Köpködve
255 5 | baj, vigyázok reád. Csak aludjál. Holnap öreg, szakállas
256 3 | hasmánt fekszik.~- Csak aludna.~Óvatosan kinyitjuk az ajtaját.~
257 14| kezében elefántcsontlegyezõvel aludta a képek mély álmát.~Alig
258 19| VERPELÉTY~Egész éjjel nem aludtam.~Reggel korán kimentem a
259 10| márványasztalnál ült, és aludttejet ivott.~- Ó, ismer még? -
260 22| legyenek, az érdemesek pedig alul. Élete egészen a kötelességé
261 16| ráültek egy lyukas székre, alulról tréfás, jéghideg sugarak
262 3 | örömet, és tettettük az alvást. A két fiú megérkezett.~
263 13| tudja, hová? A mozdulatlan alvók olyanok, mint a fakírok.
264 5 | Tudja Isten, babonás vagyok. Amellett az esernyõ hasonlít egy
265 2 | fejünket néhány vonallal, amelybõl megértés, humor, egy mûvész
266 21| eredményeképpen bukkant elõ Venus, amelynek benevolens praesentiá-ja
267 21| hogy talán ez az a tenger, amelyrõl a jóslatban olvasott. Meg
268 20| Gyûjtök - felelte halkan-, az amerikai segítõ misszió... a sebesültek...~
269 13| kastélyba is, fülledt és ametisztkék éjszakák következtek, melyeknek
270 3 | vizes lavórt találtunk, amibe a vigyázatlanok sziszegve
271 2 | mertem inni. A vizespohár, amibõl egy ebédnél ittam, parfümszagú
272 7 | barátom, az egyetlen dolog, amiért érdemes élni - mondta, és
273 3 | feszítettünk a szobában, amikben este tízével-húszával buktunk
274 21| fordítsák vissza a vitorlát, és amilyen gyorsan tudnak, siessenek
275 6 | télen pedig csizmában, aminek a végén huszársarkantyú
276 14| a kényszerû semmittevés, amire kárhoztatva vannak a sírban,
277 11| vödör sárga baracklekvárt, amitõl úgy elrontaná a gyomrát,
278 25| közé. Valahova, egy márvány Ámor vállára, hogy kicsit pihenjen.~
279 16| lámpája mellett a Journal Amusant-t olvasta, melyet - nem tudni
280 10| kávéházban, mint valami eleven anakronizmus. A gavallér elnevette magát.~-
281 19| megpuhítani.~Akkor mint anarchista rontok be hozzá, a döglött
282 21| meg senkit. Haldoklott.~Az angelusz elcsendesítése után aztán
283 17| alkalmakra álnevet választ, angolt vagy franciát.~Sokszor egymás
284 6 | franciául, Egy óra alatt angolul, Egy óra alatt japánul.
285 23| kitárta karját, mint egy angyal, s repülni szeretett volna.
286 1 | semmiképp se hasonló egy angyaléhoz.~Megindult a menet. A zenészek
287 9 | ez a szegény, szép, fehér angyalkát, mely azt mondja nektek,
288 13| köd kavarog, harangoznak, angyalok szállnak a sötétben: most
289 9 | gyönyörû, erõs és bajnoki angyalokat faragott, és hogy vannak
290 21| tette. Megfeledkezett az angyalokról is, s az ördögökkel és boszorkányokkal
291 9 | összetörni az öklömmel ezt az angyalt, ez a szegény, szép, fehér
292 21| HOROSZKÓP~Az asztrológia annáleszeiben fel van jegyezve ez: „...
293 15| tudja, hogy pusztítani nem annyi-e, mint szenvedni?”~Kapuja
294 10| megoldást sem választotta, annyival is inkább, mert hirtelen
295 7 | se iszom. Beiratkoztam az Antialkoholisták Egyesületébe.~Egy hónap
296 4 | évezredes távolságból, szinte az antik múltból. A feledés eleinte
297 5 | emlékmondatot, operatõrtûvel és antiszeptikus cérnával egy lángoló sebet.
298 2 | sápadt, hallottam, hogy anyagi zavarokkal küzdötök, észrevettem
299 14| homlokomat, kézen fogott, az anyámhoz vezetett. Az este aszpirint
300 24| POKOL~Valaha anyának hívták, de már régen névtelen
301 11| amely elfelejtette vele anyanyelvét, hasonlóan nem engedte,
302 11| azután írni kezdett, az anyjának. Leírt egy nagybetût, két
303 11| azonban unalmas és kicsi.~Anyjára csak homályosan emlékezett.
304 10| ajkáról, a jóságos, drága anyjáról. Aztán énekelt is, repedtfazék-hangon.
305 7 | gyerekkorában azt hallotta az anyjától, hogy a szûk cipõ erõsíti
306 15| felesége meredten nézett rá.~- Anyjuk - mondta neki -, anyjukom -
307 15| Anyjuk - mondta neki -, anyjukom - és elnevette magát.~Sohase
308 7 | félt, hogy valamilyen sötét apacs leszúrja. A táncosnõ nem
309 1 | s ez se nem nõtt, se nem apadt, tartotta benne a lelket.~-
310 5 | elõtt rítt, visszakéredzett apai keblemre, csak akkor nyugodtam
311 14| szivartartóból szivart hozzak az apámnak. Edzõ torna volt ez a számomra,
312 8 | Ötéves koromban elloptam az apámtól egy ív vadonatúj itatóst
313 5 | nyafog hozzánk, mint az apjához. Hazugság, hogy nekem nincs
314 11| elvitték tõle messze útra. Apját sohasem látta. Nem vágyódott
315 1 | betegségét, és a leggondosabb ápolást rendelte neki, maga köré
316 1 | Idõközben a beteg elalszik, s az ápolók lábujjhegyen, egyenként
317 14| dongák, az esõcsatornák áporodott illata csiklandja orromat,
318 2 | zsugorian gyûjtögetett magának, aprópénzre váltotta, és sietve forgalomba
319 11| színházból, egy nyolcéves arab fiú, aki behunyt szemmel
320 8 | bizsereg, mint a villamos áram, egyenként rabul ejti. Orrcimpái
321 13| sütöttek-fõztek, az ebédlõben arannyal és ezüsttel terítettek,
322 5 | egyenletesen önti olvasztott aranyát a bútorokra, a függönyökre
323 9 | söröskészlet, a kancsó, amelyre aranybetûvel van ráírva: Emlék, a kínaezüst
324 14| szalonkabátban, s a fejükre aranybojtos halotti sapkát biggyesztenek.
325 12| van az óra, épen, ragyogó aranyfödéllel, sértetlenül, mint azelõtt.~
326 20| nagy. Orra: hegyes. Fogai: aranyfogak. Félgyászban jár: szürke
327 20| mutatta mind a harminckét aranyfogát, az aranyhidakkal és platina
328 18| forradalmárnõk, rájuk villantották aranyfogukat. Az urak mozdulatlanul ültek.
329 20| harminckét aranyfogát, az aranyhidakkal és platina szájpadlással,
330 16| kultúrember”.~Pisze orrán aranykeretes csiptetõ ragyogott, sárgásbarna
331 18| mellényét kigombolta, a vastag aranyláncát az órával együtt odatette
332 15| fullasztóbb volt, mint a nappali aranymeleg. A szálló szobájában szúrós,
333 20| Úgy van - mondta fogsora aranymosolyával -, mindent csak szigorúan
334 8 | ARANYÓRA~NAPLÓJEGYZET~Két és három
335 24| titokzatos helyen, szegény aranyoskám... ~Az emberek ilyenkor
336 21| gyermek életét egy nõ mosolya aranyozza meg. Halványan ült az asztrológus
337 7 | szalagos szoknyájuk, az aranypaszományos blúzuk pedig összekeveredett
338 7 | akiknek halvány nyakában aranypénz lóg, a szemük türkiz, a
339 8 | hûlt helyére, melyen apró aranypocsolyában forrt a fény. A délután
340 16| koradélutánhoz viszonyítva is aránytalanul forró volt, a nedves parafa,
341 4 | pongyolában, fogai közé egy aranyvégû cigarettát szorítva. Tíz
342 23| és végtelen magányosságot áraszt, amilyent csak izzó nyári
343 9 | nagy-nagy szomorúságot is árasztott, mint az ízléstelen gyári
344 12| hideg és nyirkos leheletét árasztotta. Kísérteties volt ez a ház.
345 21| szántott-vetett, aratott a nép. Aratás után augusztusban hirtelen
346 21| boldogan szántott-vetett, aratott a nép. Aratás után augusztusban
347 20| álltunk egymáshoz, hogy arcaink majdnem összeértek. Pállott
348 15| reggelenként ollóval nyírta. Ez arcának vad és harcias színt adott,
349 16| nyakkendõjét. Kiszáradt arcáról a tudásvágy, a jóindulat
350 14| feltûnõen fehér. Ebbõl az arcból imponálóan emelkedett ki
351 6 | falán háncstartóban millió arckép. A falakon olajfestmények,
352 15| családi kriptában, s az arcképeik egymás mellett alusznak
353 24| voltak aláhúzogatva, az arcképeit, és várakozott. A tisztviselõ
354 13| akár érzékeny lemezen az arcképek, melyeket a fényképész a
355 6 | jegyzõkönyve is, amelyben régi nõi arcképeket tartogat. Az öreg, penzionált
356 14| A polcon kerestem Amália arcképét. Derengõ fénnyel világított
357 14| elefántcsont legyezõre, az arcképre, de egy árva szót se értett
358 8 | színészarcok, de vannak olyan arcok is, melyekrõl nem tudok
359 18| betette a táskájába. Az arcokon a festék és a rizspor piszkos
360 5 | sápadt akarok lenni, az arcomból ki kell világítania tüzes
361 2 | találkoztam. Láttam, hogy az arcotok sápadt, hallottam, hogy
362 8 | izgattak. A foglalkozás minden arcra rányomja bélyegét, vannak
363 23| beteg, kinek már visszatért arcszíne is -, csak kissé elszédültem.
364 7 | járt, lerongyolódva, éhes arcszínnel, nagyon boldogan. Egyik
365 18| kabátjukat, a kezük, az arcuk, az orruk mocskos és szürke
366 16| paskolták gerincüket, pofozták arcukat, s mikor ráültek egy lyukas
367 10| gyufára, egy székre néznek, s arcukon mozgalmas élet folyik, mintha -
368 17| telefonfülkében kétszer arcul teremtette - mindent magára
369 3 | beszéltünk, jelekkel, az arcunkat az arcunkhoz tapasztva,
370 3 | jelekkel, az arcunkat az arcunkhoz tapasztva, a szívünk dobogásával.
371 20| mondta a nõ, tettetett, arisztokratikus pózzal, rágta zsebkendõjét,
372 14| mérges tûzzel parázslik. Az árnyékban hûsölõ kutya szeme is véres.
373 18| pillanat alatt lehûlt. Hideg árnyékok szálltak a sötét zsöllyék,
374 8 | rikító fehér fal mellett. Az árnyékom hosszan ráesett. Egyszerre
375 13| próbál. Meghagyta, hogy semmi áron se zavarják, az ajtókat
376 18| nyelik a tûket, egészségük ártalma nélkül. A méltóságos úrnak
377 19| özvegyek és árvák sanyargatója, ártatlanok hóhéra, most elpusztulsz,
378 5 | mindent itt felejt, csupa ártatlanságból. Ha egy zsebkendõmet megszagolom,
379 5 | síró esernyõ. Csakugyan, ártatlanul és szepegve áll ott, siránkozva,
380 19| sompolyogjak az asztalukhoz, úgy ártsam be magam az ügyükbe, hogy
381 3 | izgatottan vártuk õket. Árulástól nem kellett tartanunk, mert
382 23| lehetetlen, minthogy semmivel sem árulhatta el magát. A következõ másodpercben
383 4 | jelentem.~- Egy szóval se árulja el, hogy itt vagyok - mondtam,
384 20| hitvány egyiptomi cigarettákat árulnak, gyûjtenek leégett tót iskolákra,
385 8 | csönd.~A szobában senki. Áruló nyom nincs. Öt percre ledõltem
386 19| Vérszopó tirannus, özvegyek és árvák sanyargatója, ártatlanok
387 20| gyûjtenek leégett tót iskolákra, árvízkárosultak javára, kalandra is hajlandók,
388 6 | munkálkodó öreg urat, aki az ásástól verejtékezett, erei kidagadtak,
389 7 | kultúrától. Fáradtan járkált, és ásítozott.~Egy dekadens költõt olvasott
390 18| csüggtek izzadt testükön. Ásítoztak és krákogtak. Alig volt
391 19| de hamar ráunok, a gyufát ásítva dobom el. Akkor veszem észre,
392 6 | nézõ kertjében dolgozott. Ásó volt a kezében, az új gyepágyat
393 3 | alkalmazkodtak a körülményekhez, az assa foetidá-t jó elõre dobtuk
394 14| mennyit gondolok reá, a halott asszonyára, a fehér báli ruhára, az
395 14| keresi a szegény, szegény asszonyát, a fekete és tág zongorában,
396 23| Sápadt, törékeny, szõke asszonyka szállt be, utána a hordár,
397 23| Rosszul van, nagyságos asszonyom?~A szája fuldokolva vonaglott.~-
398 1 | temetésre mentek.~Ezt az asszonyt kezdettõl fogva ellenséges
399 6 | kezében, az új gyepágyat ásta fel a violái számára. Mellette
400 13| szivarra kapott engedélyt, ásványvizet ivott.~Egy éjjel elszédült
401 25| politikáról, az élet céljáról, aszerint, kivel beszél. Mire hazaér,
402 5 | el, amikor kiderült, az aszfalt nedvesen lehelt, s az égen
403 25| érdekes, az ég, a nagyváros aszfaltja, a fák, a házak. A szoba
404 20| KALANDORNÕ~Y... pályaudvar aszfaltos csarnokában õdöngtem, az
405 16| De mikor kilépett, száraz aszkéta arcára újra ráült a mosoly,
406 3 | must - pincék homályán - az ászokfákon. A csípõs fiatal bor, mint
407 6 | ájulatos sietséggel az asztala elé futnak, és sorakoznak.
408 22| szegény pincér sietett az asztalához:~- Parancsol, nagyságos
409 13| nem érkeztek meg. Xavér az asztalfõre ült. Kívülrõl lehetett hallani
410 10| alázatosan odacsúszott az asztalhoz, mélyen meghajolt elõtte,
411 3 | deszkákat, és székeket, asztalokat, padokat állítottunk a paplanára.
412 13| az elõadás.~Mellette az asztalokon írópapírok hevertek, azokra
413 15| délben hirtelen felugrott az asztaltól.~- Menjünk innen, a szentségit! -
414 21| HOROSZKÓP~Az asztrológia annáleszeiben fel van jegyezve
415 21| Keresztély dán király az udvari asztrológusával horoszkópot készíttetett
416 21| is, közönyösen. Aztán az asztrológushoz lépett, aki a horoszkópot
417 21| elé.~- Vajákos - mondta az asztrológusnak. - Csaló...~- Talán nem
418 21| emberen járatta: a papon, az asztrológuson és az orvoson.~Végre döntött.~
419 21| lovagolnak a holdba. Az asztrológust hívatta:~- Készítsd el a
420 23| csöpögõ ablaküvegen már át-átütött a hajnal derengése. Piszkos,
421 14| idegeim bizseregni kezdenek, átadom magam a délutáni mámornak.
422 22| aztán kivette a névjegyét és átadta a kunyerálónak. Általában
423 13| ágyba. Néha két napot is átaludt, úgy, hogy csak egyszer
424 1 | mint anyját a halottvivõk, átcipelte a széles bordó karosszékre,
425 4 | akkor...~Amikor a vonat átdübörgött a hídon, és feltûnt a város,
426 20| észre mások, bántatlanul átengedik minden sorompón, és itt
427 20| élesítem a szemem, hogy átfúrjalak, élesre ráspolyozom a körmöm,
428 8 | nekidõltem a fehér falnak, melyet átfûtött a tavaszi nap, s fehérebben
429 10| nagyon ritka, úgyhogy már átgömbölyödik rajta a kopasz elefántcsont
430 8 | orra alá. Csak szeme volt átható, hideg-kék, s a taglejtése
431 18| tekintette, mint valami átjáróházat, melyen keresztülszalad,
432 19| görgetem magamban a színpadi átkokat. Késõbb gyõz a belátásom.
433 3 | vásott, furcsa kamaszok. Átkutatták a zsebeinket, a fiókjainkat,
434 21| a jövõnek, nem mertétek átlátni, hogy az ember az égnél
435 21| barna levest fõzzenek neki. Atlétacombjai feszültek, porcogói, izomszalagai
436 1 | lábujjhegyen, egyenként átlopódznak a másik szobába, hogy valamit
437 25| Hónapok óta nézem, amint átmegy ezen a hídon este hétkor.
438 7 | váratlanul. Aztán most utazik, átmeneti állapotban van, szûk cipõ
439 2 | iskolán már gyerekkoromban átmentem. Ti most tanuljátok az ábécét,
440 1 | bebugyolálta. Aztán óvatosan átnyalábolta, s lassan-lassan, mint hogyha
441 10| ma bizonyosan nyerek -, átnyújtom neki a pénzt.~Még aznap
442 23| hogy felugorjon a vonatra.~Átnyújtotta az üveget, lelkendezve.~-
443 1 | gallyak verték az ablakokat, átölelték a falakat, és egy-egy lomb
444 7 | szállodájába.~Amint azonban átrohant a körúton - hirtelenül és
445 3 | kerten egy árnyékot látott átsuhanni.~A borzalom lúdbõrözött
446 24| nevét, mikor fia homlokán átszaladt egy golyó, könnyû és hegyes
447 1 | feléje, s a gyertyafény átszûrõdött a testén, látni lehetett
448 16| nyári napsugarakat annyira átszûrte és összetörte, hogy azok
449 7 | Aztán merész fordulattal áttért a németre.~A leány nevetett,
450 17| magára, a szappan már vékony, áttetszõ hártyává lohadt.~- Még most
451 25| gumiköpenyt hord. Néha a köpeny áttüzesedik a napsugarakban, és akkor
452 3 | kiszökött az intézetbõl.~Átugrottak az alacsony kerti falon,
453 19| méltányolom pedagógiai érdemeit, átutazóban vagyok, az étteremben véletlenül
454 7 | végigszáguldottak rajta, átvágták a törzsét, õ pedig lehajtotta
455 13| megerõltetésébe került, hogy átvánszorogjon a dohányzóba, hol egy székre
456 4 | hetenként porol le, míg átveszik az utódok, és újra megindul
457 3 | valahova, nem tudjuk, hova.~Átvetjük magunkat a falon, mint az
458 16| érzett a vállán. Az ügyvéd átvezette a száraz gõzbe, többféle
459 21| örömben úszó országán át atyjához robogjon. Amikor lehajolt,
460 11| mikor tudtul adják, hogy az audienciának vége.~Az impresszárió mosolyogva
461 11| mint egy törpe király. Az autó kilincsét megfogta, ráhágott
462 7 | leszámítva - sikerült. Az autóbusz kerekei azonban már végigszáguldottak
463 11| névjegyekre, amelyeket az autogramkérõk egy tapslármás est után
464 15| volt. A magas házak, az autók, a sok ember: ezért nem
465 7 | váratlanul - elütötte egy automobil.~8~Leesett a földre.~Agyában
466 5 | utánarohannom, egy kocsival vagy egy automobillal, bevinni egy kávéházba,
467 25| élet körül. E halott szavak avarjában járkált kitágult szemmel,
468 16| irigylendõ. Még csak az avoir ragozásánál tartott. A párizsi
469 12| buzdító verssorokat és axiómákat, újságcikkek voltak felhalmozva,
470 1 | kemencéjében. Az õ teste azonban azbesztbõl volt. Annyi idõ múltán is
471 10| átnyújtom neki a pénzt.~Még aznap délután elment a kávéházba,
472 15| valami kövér, elzüllött ázsiai törzsfõnök.~Déltájt órákig
473 14| egy fehér á-n, egy fekete b-n, melyet hosszú, nagyon hosszú
474 14| hogy az a drága, virágos baba a kedves orrával, a reszketõ
475 21| amelyet két tenyeres-talpas bába kötött köréje. Amikor pedig
476 5 | szeretném. Tudja Isten, babonás vagyok. Amellett az esernyõ
477 17| mint egy hóemberé.~Mellét babrálta. Paskolta, gyúrta, csikarta
478 5 | butakékek voltak, mint az olcsó bábuk üvegszemei, állandóan meresztgette.
479 11| hétéves, és jobban játszotta Bach Air-jét, mint õ. Háta mögött
480 16| állított oda - bádoglavórral és bádogcsöbörrel -, a mosdóra több fogport,
481 16| Néhányan, kik a kávéház elõtti bádogkertben újságokat olvastak, föltekintettek.~-
482 16| bádogmosdót állított oda - bádoglavórral és bádogcsöbörrel -, a mosdóra
483 16| tanúsította az is, hogy a bádogmosdó fölé rajzszögekkel egy Napóleon-képet
484 16| szalonjukat, az ügyvédné egy bádogmosdót állított oda - bádoglavórral
485 25| mentegetõzött a fiú, és savószeme bágyadtan csillogott a szemüvegen
486 11| mondta. - Kissé azonban bágyadtnak látszik. Kétórai sétát rendelek
487 22| kunyerálónak. Általában kedvelte a bajba jutott embereket, a gyengéket
488 9 | haragos és gyönyörû, erõs és bajnoki angyalokat faragott, és
489 6 | voltunk foglalva. Családi bajok... ezer gond... tetszik
490 14| reám. Nem értette, mi a bajom. Valamit mondott németül.
491 7 | mellyel túltette magát minden bajon, s eljutott a bölcs és boldog
492 25| valahogy hangsúlyozza egyszerû bájtalanságát. Állandóan gumiköpenyt hord.
493 3 | jött.~Azt hittük, valami bajuk esett. Lehet, hogy a falon
494 6 | hörgött dühösen, és a fehér bajuszára ráfröccsent egy kis nyál.~
495 22| rágta a pezsgõtõl lucskos bajuszát, s a kéjtõl hörögve mondta
496 6 | szemöldöke párhuzamosan fut a bajuszával, s annyira dús, hogy egy
497 6 | A kabátja, a cipõje, a bajuszkötõje, a kesztyûje, még az írásai,
498 6 | ember örömest elfogadná bajusznak. Zúzmarás fehérséggel borul
499 4 | hiszen a szakállam és a bajuszom kinõtt az úton, az arcom
500 21| horoszkópot.~A királyfi a Bak jegyében,
|