11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
1001 13| az ablaktáblákon. Xavér bûvölten feküdt le az ágyba. Néha
1002 12| hitt magában, az akarata bûvös erejében. Egy ízben elkérte
1003 15| tiltó tekintete elõtt.~A búzaföldeken találkozott egy kis gatyás
1004 12| emlékmondatokat írtak beléje, buzdító verssorokat és axiómákat,
1005 20| melybõl pörkölt és sör bûze csapott ki. - Minden írása
1006 20| elénk, a szén és petróleum bûzével, és egy kis szobába értünk,
1007 22| pezsgõt, majd megsemmisült a buzgalomban.~Páva tanácsos úr pedig
1008 16| ezt megértette, fokozott buzgalommal szolgálta ki.~Másnap nem
1009 12| feleségéhez fordult:~- Te céda.~Most már biztosan állt
1010 20| útiköltséget koldul. Egy német céhváros: kenyérre kéreget. Budapest,
1011 15| törzsfõnök.~Déltájt órákig cél nélkül õdöngtek a piazzettán.
1012 6 | nyolcig - télen-nyáron - célba lõ. Azután felhúzza a házi
1013 6 | nevelés kellene, tanár úr, célbalövés, éjjeli gyakorlatok, hóban,
1014 1 | beengedik az ajtón, a beteg celebrál, az ágy az oltára és a család
1015 13| bódorgás, mely nem vezette célhoz, eltévedt benne, úgyhogy
1016 3 | diákotthon ki volt preparálva céljainkra. A katedra alatt föld alatti
1017 25| nevelésrõl, politikáról, az élet céljáról, aszerint, kivel beszél.
1018 13| holott bizonyára van valami céljuk és rendeltetésük. Legtöbben
1019 8 | sziklákat vitt a hátán, sötét cella sarkában kuksolt, parázsló
1020 13| bús lelkében már látta a célt. Arra a meggyõzõdésre jutott,
1021 12| Végre megtalálta:~- Te cenk.~A feleségéhez fordult:~-
1022 1 | nagyon hasonlít egy vallásos ceremóniához. A lázat, az ismeretlen
1023 4 | folyt. Az asztalon tû és cérna, megkezdett varrás, a szomszéd
1024 22| kellett csókolnia a bátyja cérnakesztyûs kezét, mereven kellett ülnie
1025 14| egy végtelen, alig látható cérnaszálat, és az álmos kongás, a tompa
1026 11| kisgyerekek álltak, akik fehér cérnaszálon sétáltatták a léggömböket.~
1027 4 | rágyújt egy cigarettára. A cigaretta vörösen ég, vastagon füstöl,
1028 7 | élvezettel szívta filléres cigarettáját.~- Wagner... A germán félisten...
1029 20| lakásunkba, hitvány egyiptomi cigarettákat árulnak, gyûjtenek leégett
1030 8 | fiatalember lenne az, ki cigarettám hamujából megállapítja jellememet?
1031 9 | ráírva: Emlék, a kínaezüst cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal
1032 9 | Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat, azt a szép cigarettatárcát
1033 9 | a szemétre. Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat,
1034 24| cigarettázott. Ilyen kisfiú, és már cigarettázik. Nézte kezét, különösen
1035 3 | gyertyafénynél kártyáznak, cigarettáznak. A gazdag fiú elmeséli,
1036 24| csodálkozott azon, hogy cigarettázott. Ilyen kisfiú, és már cigarettázik.
1037 4 | malachitasztalánál reggeliztem, cigarettáztam, és sétáltam a görbe utcákon,
1038 5 | Fölöttem száz és száz esernyõ cikáz, mint apró, sötét repülõgépek.~
1039 20| mondókájával - bevezetés és cikornya nélkül -, hogy még mielõtt
1040 15| nyírt sûrû hajára rácsapta a cilinderét, s száraz szemmel, szó nélkül
1041 22| temetésen, fekete kesztyûben, cilinderrel menni az egyszerû koporsó
1042 17| eszébe jutott egy régi cimborája, a nevét sem tudta, csak
1043 20| fölött álló intézmények cimborálnak önnel?~- Kérem, ne gyanúsítson.
1044 19| és szétfröccsen a véred, címeres gazember.~Lihegve gondolom
1045 22| és megkapta a méltóságos címet, váratlanul meghalt a felesége.~
1046 13| mintha könnyezne, a két füle cimpájában pedig rózsaszín tûzzel szikrázott
1047 23| kloroform, a lihegõ, ideges cimpákkal.~Nemsokára cselekedni kellett.
1048 9 | vevõket, észrevette ezt a cingár, tétova, vidéki emberkét,
1049 14| a vállán mázsányi terhet cipelt, a szemében olyan szenvedést,
1050 11| csomagjait, amelyeket még mindig cipeltek a szolgák, tizenkét bõröndöt,
1051 16| jöttek eléje, lepedõket cipelve meztelen karjukon. Messze
1052 3 | gyufa pörkölte talpunkat, a cipõinkbe vizet öntöttek, a nadrágunk
1053 3 | mellényt, ragyogó ingmellet, jó cipõket viselt, fekete haját hosszúra
1054 10| megnézte õt, észrevette, hogy cipõtalpa lyukas, gallérja kifércelõdött,
1055 2 | keze alatt fantasztikus cirádákat, erdõket, havas tájakat
1056 3 | valaki meglátta õket, talán a cirkáló rendõr, s letartóztatta
1057 21| elõvette a papírjait, és cirkalommal óriási köröket rajzolt.
1058 2 | rám, majdnem úgy, mint egy cirkusz vagy egy menazséria. A leányos
1059 11| a kis hegedûst, mint egy cirkuszlovat.~- Elõre, elõre.~A vérszegény
1060 1 | az éles csengettyû éppúgy cirpel, mint a tücsök.~A konyha,
1061 13| arca sárga volt, mint a citrom. Keze kövér és puffadt,
1062 10| gondolkozott:~- Az ember néha egy citrommagon is nyakát szegi. Fene egye
1063 18| öregasszony, aki mindent citrommal kezel, a kabátok zsírpöttyét
1064 18| fejfájást, elsikoltja magát:~- Citromot.~A háziasszony a telefonhoz
1065 6 | szalad az igazgatóhoz.~- Ez a civil testedzés egy hajítófát
1066 19| másik Sportot. Mind a ketten civilizált, neuraszténiás szellemi
1067 6 | ezelõtt nyugalomba ment. Most civilruhában jár a kisváros utcáin, nyáron
1068 19| felpattan, fizet, veszi a cókmókját, álmosan dülöng az ajtó
1069 20| Melanie.~- A másik neved?~- Comtesse Melanie.~- Mocskos - nevettem
1070 16| mondogatta, hogy mens sana in corpore sano.~Már alkonyodott, mikor
1071 12| kell ragadni és belevágni a csábító szívébe. Lábai toporzékoltak.
1072 17| kellemes meleg dongott. Ez arra csábította, hogy levetkõzzék. Egymás
1073 5 | Holnap öreg, szakállas családapa leszek, keresni fogok neked,
1074 5 | tárgyakat. Most csak egy esernyõ családapja vagyok.~Holnap reggel megkérem
1075 12| voltak, hogy a súgóknak és a családjaiknak össze kell tartani.~Ebéd
1076 16| s ugyanannyit adagolt be családjának is. Aztán zsebébe gyömöszölve
1077 12| szomszéd vidéki városból - a családjával. Ilyenkor lázasan cserélték
1078 19| elárultam egy barátomnak, hogy csalja a felesége. Erre a legjobb
1079 12| házassága elsõ évében titokban csalni kezdte a súgót. Késõbb már
1080 13| nyitni a zsalut, hogy minden csalódásig hasonlítson. Ekkor elsápadt
1081 22| álmosan, aztán a kutyák csalódott tekintetével baktatott tovább
1082 2 | szerencsét. Engem még egy nõ se csalt meg. Mindig szerettek, mindannyian,
1083 7 | fõzeléket, két szótlan ember csámcsogott leírhatatlanul szomorúan,
1084 25| nagybátyja nélkül él, ez a csapás éppoly emberi és éppoly
1085 1 | iránta. Minden lázrohama új csapásként hatott reájuk. Kétségbeesett
1086 21| aztán rajtuk ütött egy kis csapat. A királyfi õrjöngve kavarodott
1087 23| vonathoz. Az esõ keservesen csapdosta. Már csuromvíz volt a ruhája,
1088 23| nekiszaladásra is, s lendülettel csaphat rá, váratlanul. Még mindig
1089 3 | rohanunk a szobán, vigyázva csapjuk egymás fejéhez a párnákat,
1090 23| kezdett a vonat, ajtókat csapkodtak, olyan kiáltások hallatszottak,
1091 16| egy félóráig. Aztán a kis csapóajtón átmentek a sûrû gõzbe. Hosszú
1092 16| zuhanyok recés érclemezein, csapok folytak, hullámok buffogtak,
1093 17| fordulva, belesúgta a vízbe, a csapokba, a szobát megtöltötte vele.
1094 17| kinyitotta a forróvizes csapot, s kis, hitvány, elcsigázott
1095 17| Kétségtelen, hogy miatta csapták el, az õ lelkén száradt,
1096 20| pályaudvar aszfaltos csarnokában õdöngtem, az üvegtetõ és
1097 20| agyagos, nyúlós, véres csatak, nyújtogatta nyakát, s akkor
1098 20| éjfél után a pályaudvaron csatangol.~Aztán az ívlámpa alatt
1099 17| nyúlprémjén dér fehérlett.~Sokat csatangolhatott éjszaka, kirojtolódott nadrágja
1100 13| majd a budapesti aszfalton csatangolt, szeme kidülledt a láztól,
1101 3 | tréfa illatszerészei is csatlakoztak. Nem bírtak velünk. Október
1102 12| harisnyáit sárga harisnyakötõ csatolta össze, s a lány annyira
1103 18| példájukat. Egymás után csatolták le ékszereiket, melyek nehezen
1104 13| szakadt az esõ, zuhogtak az ég csatornái, szünet nélkül. Nem közönséges
1105 16| Gazzal fölvert, nyitott csatornákban folydogált a szennylé, ha
1106 20| éjszakáira, útjaira, patkányos csatornákra, melyekben elszürkült és
1107 13| ébredhetett fel. Bús gombolyagban csavarodtak az idõk szálai, nem tudta,
1108 6 | akinek a gyerekek hóból csavartak hajat, bajuszt és szemöldököt,
1109 3 | Csillagot ugrott, vizes lepedõbe csavartuk, kísértetekkel rémítgettük,
1110 21| rothasztó miazmáitól, a csecsemõ a húsos ujját fogatlan ínyei
1111 16| láttattak vele, hol ártatlan csecsemõket hóhérolnak le, s a halálraítéltek
1112 24| együgyû vers is, mellyel csecsemõkorában hívogatta: „Kari... Kari...
1113 18| kisgyerekesen, mint valami keserû csecset. Hosszú hamuk reszkettek
1114 23| melyben bizalomkeltõen csehgyémánt melltû tündökölt. Felgyújtották
1115 4 | éltek. Hogyha sikerül a csel, akkor látni fogom a saját
1116 18| észrevette a parasztot, a cselédet.~- Siessen.~- Rögtön.~A
1117 13| egy hét óta megnémultak, a cselédség ölbe tett kézzel várakozott.
1118 2 | cselekedtem, éreztem, hogy a cselekedetem oktalan, és mint filozófus
1119 23| ideges cimpákkal.~Nemsokára cselekedni kellett. Mindjárt beérnek
1120 2 | teszek, hogyha oktalanul is cselekedtem, éreztem, hogy a cselekedetem
1121 18| Véletlenül jutott oda, talán a csemegekereskedésben, talán itten, a tû a szájába
1122 18| asszony madár módra csipeget a csemegés tálból, mogyorót, mandulát
1123 3 | homlokunkat. Tûket és szegeket csempésztünk a párnák közé. Sokan sebeket
1124 10| Ez az éjjeli kávéházak csendélete. A szesz már elvégezte kötelességét.
1125 19| városok jellegzetes éttermi csendéletét. Nincs melankolikusabb,
1126 4 | halottak se kiabálnak, csak csendesebbek, mint az élõk, csak eltûnnek,
1127 8 | szívhatja a levegõt. Két csendõr bekísér. Hajam lenyírják,
1128 1 | csengettyûkörtét, és elkezdett csengetni. A betegsége elején felfedezte,
1129 1 | hevesebben, egyre kitartóbban csengettek a hitelezõk is.~Az apa hõsiesen
1130 1 | hogy a vékony és az éles csengettyû éppúgy cirpel, mint a tücsök.~
1131 1 | volt. Ágyába vette a két csengettyûkörtét, és elkezdett csengetni.
1132 1 | év óta nem némultak el a csengõk.~Csak este hagyta abba.
1133 19| bejön a vasutas, a kezében csengõvel, jelzi, hogy indul a vegyesvonat
1134 15| fejét, a szemébõl forró víz csepegett, csuklott a könnyektõl,
1135 9 | összeölelkezett a fenyõfa s a csepegõ viaszgyertyák szagával,
1136 14| lehorgadt fejjel -, hogy cseppet sem csodálkozom azon, ha
1137 22| Elõbb - hogy az utolsó cseppig élvezze a tekintély és hatalom
1138 12| családjával. Ilyenkor lázasan cserélték ki impresszióikat:~- Súgni,
1139 22| szegény-szegény halandó, éles cseréppel, mint a bibliai nyavalyás
1140 1 | Csak este érkezett meg cseresznyés, tavaszi kalapban. Egy fiatalember
1141 13| fejét. Cukrot is dobott a csészébe, még rumot is öntött, s
1142 13| intette. Kezébe adhatta a csészét és a kanalat, szertartásosan
1143 9 | másik üzletbe nyitott. Így csetlett-botlott, határozatlanul.~A karácsony
1144 7 | tudják, mire.~A vacsora végén csettintett a nyelvével:~- Várj, most
1145 1 | szíve heves verését, az élet csicsergését minden ízében, és arca elégedett
1146 24| határozatlan kék szemét, a csigás, durva haját, mely dúsan
1147 8 | amint lehetetlen tovább csigázni idegeimet, elviselni tekintetét.~
1148 17| babrálta. Paskolta, gyúrta, csikarta a szívét. Igaz, mi van az
1149 16| sárgaréz ajtót. Fülledt, csiklandó hõség támadt rájuk. Apró,
1150 15| táncoltak, a por az orrukat csiklandozta, a levegõ kábító volt. A
1151 2 | fanyarul hallgatja a vitát. Csikorgatja a fogát. Érzi, hogy a beszédük
1152 22| figyelmetlenek. Majdnem csikorgatta a fogát. Lázongó szók bugyborékoltak
1153 5 | álmot. Szemhéjaim majdnem csikorognak, amikor összecsukom. Arra
1154 13| tudott aludni. Szemhéjai csikorogtak, nem csukódtak össze. Mikor
1155 21| tûnt fel, a vér és õrület csillaga, a háború viharfészke. Utóbb
1156 21| a bolygókat, az állatöv csillagait, az ég arany pöttyeit. Már
1157 3 | skáláját végigcsinálta. Csillagot ugrott, vizes lepedõbe csavartuk,
1158 14| Figyelmesen néztem a képet. Kékes csillám reszketett rajta. Megállapítottam,
1159 9 | Izgalmát mégis legjobban csillapította a bor. Részegen feküdt le,
1160 13| meggyújtotta az összes szobákban a csillárokat, s úgy aludt. Reggel az
1161 5 | sötét repülõgépek.~Mit csinálhat a hálótársam? Megint meg
1162 7 | meglátod, milyen pörköltet csinálnak itt. ~Csempe és mázos paraszttányérban
1163 7 | csak egy jó napot akart csinálni magának, s még ott a földön
1164 3 | nádpálca. Egzaltált arccal csináltak rendet. Mióta neszét vették,
1165 3 | gyémánt eszében. Vajon mit csinálunk vele? Ez a szelíd fiú már
1166 22| lakkcipõt viselt, és szeretett csinosan öltözködni.~Eleinte szenvedett
1167 3 | az kényszerít új és új csínyekre, de nem tehettünk ellene.
1168 18| Néhány asszony madár módra csipeget a csemegés tálból, mogyorót,
1169 25| mikor már szemét az álmosság csípi, meg is szokott jelenni
1170 6 | levette a kezét az orráról, csipiszt mutatott az öregúrnak, és
1171 11| Felvette bársonyruháját, csipkegallérját, ingébe beletûzte gyémánt
1172 18| a fehér húsokon áttört csipkék, a férfiak szája - a plasztron
1173 2 | beszéltek, és az esti korzón csipkékben, prémekben, boákban tündököltek.
1174 17| mehetne, csak gazdag mecénást csípne, aki kitaníttatja. Vannak
1175 1 | a szemeit, körülgyûrûzi csípõit, a paplana alá kúszik, s
1176 25| és arcocskáját dagadtra csípték a méhek. Egy hétig feküdt
1177 16| Pisze orrán aranykeretes csiptetõ ragyogott, sárgásbarna szakállat
1178 9 | hangján.~Aztán föltette csíptetõjét, és úgy nézegette a gipszangyalt.~
1179 23| szaggatott taglejtést, melyet már csírájában megfojt, kis küzdelem után
1180 6 | Csirkebecsinált.~- Sült csirke almával.~Az ezredes az asztalra
1181 6 | rostélyos.~- Pácolt nyelv.~- Csirkebecsinált.~- Sült csirke almával.~
1182 13| olyan sárga, mint a fiatal csirkék tolla.~Haja gyér és ezüstös,
1183 15| Ilyenkor az asszony mosolygott. Csitítani nem is merte, csak mosolygott,
1184 24| ujját a szájára nyomta:~- Csitt, senkinek egy szót sem...
1185 6 | öltözetben, télen pedig csizmában, aminek a végén huszársarkantyú
1186 19| Ez nyakas tanyai ember, csizmát visel, török típusú magyar,
1187 22| tüzet, vesszõt ennek a csõcseléknek, mely nem ismeri az igazi
1188 16| lemondott, s valami égi csodában reménykedett, hogy ügyetlen
1189 11| mióta találkozott a berlini csodagyerekkel, aki alig hétéves, és jobban
1190 21| egyre jobban féltette a csodagyermeket. Kihez forduljon? Az orvosát
1191 11| mosolyogva fogott kezet a csodagyermekkel, és magára hagyta. Elintézte
1192 16| melyeknek az ottani értelmiség csodájára járt, naponta órákig élt
1193 11| az egész égbolt egy mozgó csodakertnek tetszett, amelyben pufók,
1194 2 | ozsonnán, az öt órai teákon. Csodálatos folyamatossággal beszélt
1195 1 | kedveli. A család már unja, de csodálkozik, úgy tesz, minthogyha érdekelné.
1196 19| elmondják, mirõl van szó, csodálkoznak azon, hogy egyszerre milyen
1197 14| fejjel -, hogy cseppet sem csodálkozom azon, ha teljes hosszában
1198 7 | piros vizeszsömlét evett. Csodálkoztam az ízlésén. Kissé barbár
1199 21| Befalaztátok a szobába, és csodálkoztatok, hogy egyre sápadtabb, megszerettettétek
1200 21| megszerettettétek vele a halált, és most csodálkoztok, hogy meghalt. Bizony mondom,
1201 7 | ujjait, de õ mosolygott csodálta a körutak zaját, a rengeteg
1202 8 | megérteni. Szomszédos a csodával, az õrülettel. Tavaly télen
1203 1 | elrendezik az éjjeliszekrényen, a csöbröket az ágy mellé állítják, a
1204 5 | az esernyõért, nem akart, csökönyösködött. Talán nekem kellett volna
1205 23| kattogás, de a lárma valahogy csönddé szûrõdik, és végtelen magányosságot
1206 23| az éjszaka süket, motozó csöndje borult.~Különös egy ilyen
1207 12| ablakokra, s várta, hogy csöngessenek és leeresszék a függönyt.~
1208 25| beszédtõl.~Reggeltõl estig csönget az ajtókon, a város különbözõ
1209 8 | szembogárral.~Reggel korán éles csöngetés vert föl. Elgyötörve nyitottam
1210 13| függöny. A fülei zúgnak: most csöngetnek. A köd kavarog, harangoznak,
1211 18| hasonlított a szoba:~Hirtelenül csöngettek. Egy nyugodt, rokonszenves
1212 23| meg?~Virradni kezdett. A csöpögõ ablaküvegen már át-átütött
1213 19| érdemes visszamenni, kinn csöpörög a reggeli esõ. Különbözõ
1214 5 | a lilafényû, elektromos csöppeket.~Estefelé mentünk el, amikor
1215 11| összekócolta, arcát egy csöppet kipirosította.~Ekkor azonban
1216 13| öntött, s a kanalára pár csöppöt abból a kis üvegbõl, melyet
1217 21| rázni kezdték a gályát, és csörgetni a láncokat. Az émelygõ,
1218 15| Temetésén egy kiskatona kardja csörgött. A kiskatona fekete karszalagot
1219 13| felé járt, mikor még mindig csörögtek a gyors hegyi patakon a
1220 25| céltalan, ostromló szavak, csörögve a száraz kérgükkel, egy
1221 13| durrogását és a tányérok csörömpölését. Estefelé kiszólt, hogy
1222 16| borult a szobára. Rémülten csörömpöltek a kések, a villák.~4~Ebéd
1223 3 | heves robajjal, mint az ágyú csövébõl a golyó, a nevetés még erõsebben
1224 23| korona ötven filléres fiúi csók mindenesetre furcsán bizsergette
1225 22| kellett hajolnia, meg kellett csókolnia a bátyja cérnakesztyûs kezét,
1226 20| selyemruhában, mellén fehér csokorral. Bizonyosan valami víg özvegy -
1227 1 | Egy délután a lány óriási csokrot hozott a kis betegnek.~-
1228 12| egy tojást, egy órát, egy csomag kártyát. Bûvészetei többnyire
1229 15| utazott, mint valami beteg, csomaggal, plédekkel, vánkosokkal.
1230 11| magára hagyta. Elintézte a csomagjait, amelyeket még mindig cipeltek
1231 15| kezdõdött a régi hajsza, a csomagolás, az út, a hosszú, nyomasztó,
1232 24| asztalra hogy a reggeli csomagolásnál kéznél legyenek.~A lámpa,
1233 9 | viharosan tiltakoztak.~Máris csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító
1234 7 | maradt.~Mindene be volt már csomagolva, s könnyen és boldogan indult
1235 15| összeborzolódott, rendetlen csomókban hevert, szelíd, barna, nyugodt
1236 17| gyalulatlan deszkán a kemény, csomós faér. Egy perc múlva beleloccsant
1237 21| mintha össze akarta volna csomózni a két rokon szívet. - Sokat
1238 16| Álmos víz csorgott a korhadt csónakokról, a partok mellett békanyál
1239 7 | alázatosan.~A véres és csonka törzsén lógó feje azonban
1240 21| verejtékben fürdött. Imádkozott a csontfeszület elõtt. Többször egymás után
1241 16| végigropogtatva összes csontjait és izmait. Innen a hideg
1242 25| álmodta, hogy a tábornokné csontlegyezõjével az állára ütött. Lihegve
1243 1 | kopogását hallani lehetett, a csontok, az inak mozogtak, a természet
1244 18| élvezi.~Benn a vendégek csoportokba verõdtek. Egy fiatalember
1245 13| üvegszerû csõszálakat, a csorgó ablakokat. Senki sem látogatta,
1246 19| kövér és zsíros, a kávé úgy csorog beléje, mint a lila szilvalé.
1247 12| kimeresztette, a könnyei csorogtak, komikusan játszott, mint
1248 13| végtelen, átlátszó, üvegszerû csõszálakat, a csorgó ablakokat. Senki
1249 21| kigyulladt a föld, véres csóvák lobbantak az ég mind a négy
1250 19| Hallatlan egy alak - csóválta fejét a sovány -, még tegnap
1251 12| nem tudta, hogy miért ne csüggedjen el az a szegény-szegény
1252 18| ékszereiket, melyek nehezen csüggtek izzadt testükön. Ásítoztak
1253 15| megérteni.~- Szilvuplé - csúfolta õket. - Tõlem beszélhetsz,
1254 25| mert kicsit félt, hogy csúfot ûznek vele. Nem is egészen
1255 18| szalonba. Nyomban be is csukják az ajtót.~Az ebédlõben magára
1256 3 | elé mered, és gondolkozik.~Csuklik és tüszköl a nevetéstõl.~-
1257 20| megismerjem õt. Izgatottan nézte a csuklójára szíjazott nõi órát, a fekete
1258 15| szemébõl forró víz csepegett, csuklott a könnyektõl, a szájából
1259 13| Szemhéjai csikorogtak, nem csukódtak össze. Mikor pedig álomporokat
1260 8 | emberekkel találkozom, kik várnak csukott ajtók elõtt, izgatottan
1261 22| se remélõ, fáradt, álmos, csúnyább a halálnál és az õrületnél:
1262 25| és végül - legtöbben - csúnyák és rothadók, gyógyíthatatlan
1263 6 | hajadonfõtt tisztelgett a csupasz falak elõtt. A tábornok
1264 15| mosta ki a sebét, félóráig csurgatta rá a szublimátoldatot, aztán
1265 5 | állandóan meresztgette. A csurgó ablakok mellõl nézte a lilafényû,
1266 7 | összecsapzott, a haja is csurgott a víztõl.~Elindult a montmartre-i
1267 21| mind a négy sarkán, pajták, csûrök, házak égtek, nyugtalan
1268 5 | Alig lehet hallani. A házak csurognak, mosdanak a vízben, elõször
1269 23| keservesen csapdosta. Már csuromvíz volt a ruhája, inge, de
1270 18| nyílegyenesen a torkába csúszott, onnan pedig a gyomorba
1271 20| érzelmességén -, Szutyok Panna, Csutak Treszka, Seprû Erzsók, nem
1272 18| azonban eszébe jutott a cukorbetegsége, melyet egész jelentéktelennek
1273 11| ismert. Az egyik kisfiú cukorspárgából istrángot kötött, amelyet
1274 3 | szárát, a kabátunk ujját cukorspárgával kötözték össze, a könyveinket
1275 25| kartársnõivel, kávéházakban vagy cukrászdában, de azok is fáradtak és
1276 1 | vékonyka teste mindennel dacolt. Az állapota azonban nem
1277 23| vele a világ.~- Bocsánat - dadogott, és fél lépést tett feléje.
1278 8 | ágyban.~- Valamit gondoltam - dadogtam. - Én a följelentést visszavonom.~-
1279 16| házigazdájával, a boldog, önérzettõl dagadó ügyvéddel.~Otthon ebédre
1280 25| a kasba, és arcocskáját dagadtra csípték a méhek. Egy hétig
1281 5 | határozatlan szendergésbe dajkál. Látom az esernyõt, amint
1282 4 | szájpadlásomhoz tapadt, mélységes dal búgott a szívemben.~Vasárnap
1283 14| meghûlt tavaly, farsangkor, a dalestélyen. A tánc után jeges málnalét
1284 17| Kasornya Kálmán. Nem valami dallamos vezetéknév, de van benne
1285 9 | faragott, és hogy vannak dalok is, melyek teljesen el tudják
1286 23| Néha himnuszokat akart dalolni a jóságához és az emberhez.
1287 24| ölébe tette kezét, és egy dalt dúdolgatott.~Ki tudja, miért,
1288 21| jegyezve ez: „...Keresztély dán király az udvari asztrológusával
1289 12| mozsárba, az óra csakugyan darabokban hevert, arany és üvegszilánkok
1290 15| ez, haragos és jajgató, darabokra töredezõ, kiabáló és ökröndözõ
1291 12| gyújtva. Arra is gondolt, hogy darabot ír, vagy képet fest, vagy
1292 24| ki, széttépte ezer apró darabra, hogy körme is belefájdult,
1293 3 | szüretelni kezdtek. Éhes darazsak lakmároztak a körtéken.
1294 14| az álmos kongás, a tompa darázszümmögés, a bús egyhangúság láthatóan
1295 18| nyelve, amint lehántotta a datolya bélét, észre is vette, ki
1296 18| képtelenség, nem lehet. A datolyában pedig csakugyan volt tû.
1297 3 | feketével festette le nekünk.~Decemberben két diákot kicsaptak. Ekkor
1298 7 | járkált, és ásítozott.~Egy dekadens költõt olvasott a bácskai
1299 15| szenvedjen miatta. Így telt el a délelõttje. A szemei is összezsugorodtak
1300 11| szem, amely rámeredt egy délelõttön két évvel ezelõtt, mikor
1301 22| más irányban.~Mit tegyen? Délfelé ötlete támadt. Szalonkabátot
1302 16| szemek elhomályosodtak, délibábokat láttak. Középütt keramittéglákkal
1303 7 | olyan volt, mint a cifra delírium és a rác mennyország. Talán
1304 15| elzüllött ázsiai törzsfõnök.~Déltájt órákig cél nélkül õdöngtek
1305 14| Évekig kísértett ennek a délutánnak az emléke, anélkül hogy
1306 4 | Sohase láttam ilyen bús délutánt. Ami elõttem zajlott, elhalványult
1307 17| ideérkezett. Vedlett nyúlprémjén dér fehérlett.~Sokat csatangolhatott
1308 16| tartották vándorgyûlésüket.~Derék öreg doktorok érkeztek,
1309 16| kis kacér köténykét kötött dereka köré. A geológus is ilyen
1310 21| mert megárt.~November derekán leesett a hó.~- Szeretnék
1311 3 | elsápad és kipirul, fáj a derekunk, csiklandja a hónunkat,
1312 1 | tejüvegben a szoba sarkában dereng. Halkan meggyújtják a laterna
1313 23| már át-átütött a hajnal derengése. Piszkos, csúnya, hektikás
1314 17| piroskék térképet, a vér derengését és rajta az erek kék vonalait.
1315 14| kerestem Amália arcképét. Derengõ fénnyel világított a sötétben,
1316 13| csak sejtette, fátyolosan derengtek, akár érzékeny lemezen az
1317 8 | ónszín szemekkel, bajusza deres, arca kérges, szomorú.~-
1318 23| mutatott.~Az idegen kõbálvánnyá dermedve állt a fülkében. Azt sem
1319 3 | az ágyából kicsentük a deszkákat, és székeket, asztalokat,
1320 17| olyan volt, mint gyalulatlan deszkán a kemény, csomós faér. Egy
1321 8 | most már én figyeltem a detektívet. Láttam, hogy a szobám minden
1322 8 | okom sincs a félelemre. A detektívregények nevetséges romantikájára
1323 22| barátom?... Sprechen Sie deutsch?... Parlez vous français?...
1324 1 | mindenki a halálát várta. Dézsaszámra hordták be az udvarból a
1325 3 | mulattatok?~Némán intenek.~A diadal részegítõ szellõje fúj át
1326 25| ki a beteljesedés helyett diadalmasan vitte haza a vágyat. Úgy
1327 23| kis küzdelem után pedig a diadalt, az alélt, halvány, alvó
1328 7 | kit szólítson meg. Végre a diáknegyedben egy kis, kancsal leányra
1329 6 | intézkedjék, ne ijessze el a diákokat. Az Arany Bárányt otthagyta
1330 3 | nekünk.~Decemberben két diákot kicsaptak. Ekkor kicsit
1331 3 | Ismertük a terepet. Az egész diákotthon ki volt preparálva céljainkra.
1332 7 | hozzá. Egy ferencvárosi szûk diákszobában lakott, az ablaka a szemétudvarra
1333 15| ott is meleg volt. A régi diákszobákban, ahol a fiúk nyaraltak -
1334 22| Nekem mindegy... Nem mintha dicsekednék... Mert alapjában szerény
1335 19| felszarvazott férjeknek dicsérem a feleségüket, bókolok a
1336 20| szemlékbe. Szárnyaló pátoszomat dicsérik jobb kritikusaink.~Kacéran
1337 22| változtatni rajta. Nem gyõzte dicsérni azt a kifürkészhetetlen
1338 7 | igenmondó.~3~Általában mindent dicsért. Nagyon dicsérte a vendéglõjét
1339 16| magát:~- Oui.~A tudós, ki dicsõ hazájában a geológia tudományát
1340 12| elvégezte a munkáját, és a dicsõséget emészti. Nyugodt volt és
1341 17| veled. Addig azonban nem.~Dideregve maga köré kerítette a lepedõt,
1342 22| csak idõsebb fogalmazó vagy díjnok. Kellene a hivatalnokoknak
1343 16| öregúr volt, s inkább egy díjnokhoz hasonlított. Sovány lábán
1344 1 | visszatért az ágyába.~- Menjünk - diktált a néninek.~A néni reszketve
1345 6 | tegyen valamit a katonai diktatúra ellen. Hogyha katonazene
1346 8 | semmibe párolgott, egy új dimenzióba, mely nekem teljesen ismeretlen,
1347 11| virágok, zöld almák és sárga dinnyék nõnek. Lenn a földön pedig
1348 3 | Zsebünkben készen álltak a dióhéjak, a békarakéták, a pattogó
1349 23| mindig fehér ruhában járt, s diós kalácsot, narancshéjat,
1350 2 | hajszálvonalat húzni, mint õ, és diribdarab papirosokra pár pillanat
1351 6 | beszél, a reglamáról és a diszciplínáról se halott, s tovább nézte
1352 13| összerakta az éji álmok teljes díszletét. Néha azt hitték, hogy elborult
1353 12| hördült rá -, te hitvány, te disznó.~A jellemszínész elfordította
1354 23| utána a hordár, ki két disznóbõr bõröndöt tett a hálóba.~-
1355 15| mérgesen pislogtak, mint a disznószemek. Ezeknek a szemeknek a színe
1356 19| falusi kupaktanácsban, disznótorokon és iskolaudvarokon számtalanszor
1357 9 | valami gazdához volt híva disznótorra. Akkor is sokat ivott. Egyedül
1358 6 | Közben figyeli a közönséget. Díszruhája és kardja villog. Aki pedig
1359 7 | cipõben jár, végre a párizsi divat nem tûri a kényelmet. Aztán
1360 18| mint mikor a hajót tenger dobálja - ingani kezd, a poharak
1361 14| pontos hallószervét, a dobhártyáját. Puha bársonykalapot hordott.
1362 20| Fájdalmasan ütötte meg a dobhártyám a siránkozó alázatos hang,
1363 7 | emberek drága vendéglõkben dobják ki a pénzüket, és nem tudják,
1364 3 | arcunkhoz tapasztva, a szívünk dobogásával. A toronyóra elverte az
1365 8 | akkor is adnak enni, szívem doboghat, tüdõm mélyen, boldogan
1366 5 | minden este elaltatlak, és dobogó szívvel nézem, bánt-e valami
1367 11| azzal a pózzal, amellyel a dobogóra szokott lépni. A mosoly
1368 13| hegyi utakat, halk kézzel dobol az ablaktáblákon. Xavér
1369 16| végeztek, az ütõerek úgy doboltak, mint lázrohamokban, a szemek
1370 19| ráunok, a gyufát ásítva dobom el. Akkor veszem észre,
1371 13| Elõtte a kisasztalkán egy doboz havanna, pirosarany pántlikás
1372 5 | csuromvizesen. Egy sarokba dobta az ernyõjét, hanyagul. Aztán
1373 3 | assa foetidá-t jó elõre dobtuk az izzó kemence lapjára,
1374 9 | elmosolyodott, de kissé meg is döbbent.~- Milyen kedves vagy -
1375 13| betekintett, az a küszöbön döbbenten állott meg.~Egyelõre ki
1376 5 | aki itt a meleg ágyban döglik, amíg szegényke talán köhög
1377 19| anarchista rontok be hozzá, a döglött és korrupt társadalom õrültjeként.
1378 19| kidüllednek belõle. Úgy döngette, hogy biztosan belefájdult
1379 12| Lábai toporzékoltak. A padló döngött alatta hatalmasan, s érezte,
1380 16| tudomásul a bizottság „kitüntetõ döntésé”-t, érezve saját, európai
1381 6 | Arany Bárányban ebédel. Dörgõ hangon kéri az étlapot.
1382 15| szabályos turáni koponyáját, dörgölte hátul a tarkó körül, följebb,
1383 3 | kipattant szájunkból a pecek, dörögve, heves robajjal, mint az
1384 16| ahol egy markos legény dörzsölõkesztyûkkel esett neki, végigropogtatva
1385 21| tartotta, és ínyét sóval dörzsölte, hogy megóvná lelkét a bûn
1386 3 | van valami meglepetése:~- Dohány.~Végül egy rúd paprikás
1387 6 | sétálni indul a városban. Öt dohánysárga kutyája van. Ezek teljesen
1388 7 | alszom, mióta elhagytam a dohányzást.~Máskor ezzel lepett meg:~-
1389 13| került, hogy átvánszorogjon a dohányzóba, hol egy székre ült. Elõtte
1390 15| Agyszélhûdés - mondta az orvos.~- Doktor úr - sopánkodott eszelõsen
1391 16| vándorgyûlésüket.~Derék öreg doktorok érkeztek, vidéki tanárok,
1392 22| hatalmas és egészséges. Mások dolgában mindig pesszimista volt.
1393 10| elpirult. - Nagyon tetszettek a dolgai.~- Igénytelen versikék.~
1394 9 | hamarosan túlesni a kellemetlen dolgokon -, de minthogy nem bízott
1395 22| Csak annak nincs, aki nem dolgozik... Mert mit látunk a mai
1396 22| torkán. Érdemes volt ezért dolgozni évekig, reggeltõl estig,
1397 23| hogy ma éjjel itt kell majd dolgoznia, ebben az üvegkalitkában,
1398 22| Mellõlem egymás után dõlnek ki... Nem csoda... Az emberek
1399 9 | eldönteni. Voltaképp kevés dologgal lehet meglepni az embereket.
1400 13| alatt enyhe és költõi pocak domborodott. Mikor ötvenéves lett, az
1401 11| az ágy pedig egy végtelen domínium, ahol szabadon hancúrozhatott.
1402 14| keringenek, a száradó kendõk, a dongák, az esõcsatornák áporodott
1403 24| épületei, melyekbõl titokzatos dongás hallik, vagy adóhivatalok,
1404 17| szobában kellemes meleg dongott. Ez arra csábította, hogy
1405 15| azelõtt régen -, a legyek dongtak. Végtelen szomorú magány
1406 3 | sikerült belopódzkodnia a dormitóriumba, az igazgató hálószobájába,
1407 24| kulccsal. Azt mondta, hogy a drágaság miatt, mert sokba kerül
1408 19| ember, és változtassa meg drákói rendszabályait, gondoljon
1409 19| alföldi egér-paraszt. Az egyik Dráma cigarettát szív, a másik
1410 19| kocsiban, tovább szívjátok a Drámát és a Sportot, otthon kacsát
1411 5 | égen kénsárga és fekete drapériák lógtak. Egyszerre mindketten
1412 3 | orsókkal, spárgákkal és drótokkal. A sakktáblát nem ismeri
1413 5 | nedves selymérõl és vékony drótrúdjáról csurog az esõ, a parkettet
1414 24| tette kezét, és egy dalt dúdolgatott.~Ki tudja, miért, a fiát
1415 20| tódult fejembe, elöntött a düh. Mégse lehet, hogy ilyen
1416 3 | most már a kétségbeesés dühével tréfáltunk. Igaz, a tréfáinkat
1417 5 | összeázott fejét.~- Ezt már nem - dühöngök magamban. - Nem vagyok érzelgõs,
1418 15| káromkodott és nevetett és dühöngött és végighurcolt a világon,
1419 13| Ilyen sötét tusák után dühöngve ocsúdott. Hiába erõltette
1420 12| mikor a színpad porzott a dühös lábaktól, a hõsök ordítottak,
1421 18| võlegényével. Nézte, visszafojtott dühvel. Gyûlölködve nézte a testét,
1422 19| veszi a cókmókját, álmosan dülöng az ajtó felé.~Kimegyek a
1423 22| a méltóságos úr...~Kissé dülöngve, de még mindig vigyázva
1424 18| körül, és erõlködve húzta a dugót. Sokáig tartott. Vilma figyelte.
1425 2 | reggelen különösen bánatos és dúlt volt a ház. Párnák hevertek
1426 15| helyet szorítottak neki, és dúlva-fúlva elaludt. Hogy megérkezett,
1427 3 | egymás fejéhez a párnákat, a dunnákat. A szerb a legvígabb.~-
1428 17| hullámok párnáján, a víz édes dunyhája takarja, szeme tüzelt, haja
1429 16| Megtudják.~Maguk kezelték, dunyhákat, paplanokat raktak a lábára,
1430 17| vastagon borította, mint dupla hab a kávét.~Nyitogatta
1431 17| zongoraverklit hallgatni, kártyázni durákot és máriást. Az asszony kutyamódra
1432 11| szoba egy sarkába húzódott durcásan, mint egy kis állat, mint
1433 13| felriadt álmából. Hatalmas durranást hallott, azt hitte, hogy
1434 13| lehetett hallani a pezsgõdugók durrogását és a tányérok csörömpölését.
1435 6 | Amikor az ünnepi tarackok durrognak, és a katonaság parádéba
1436 1 | az ajkára csurogtak, és durván csillogtak, mint a fehér
1437 6 | a bajuszával, s annyira dús, hogy egy kopasz szájú ember
1438 24| csigás, durva haját, mely dúsan nõtte be feje bõrét, egészen
1439 3 | mézével - a részegek torkát. Duzzadó gohérfürtöket láttunk, s
1440 19| Az arca csontos és fakó, duzzadt ajkai fölött bozontos, vörös
1441 6 | ujján, a modora a vidéki dzsentrikkel való érintkezés következtében
1442 6 | érintkezés következtében egészen dzsentrissé vált, de ilyenkor a regruta
1443 6 | Délben az Arany Bárányban ebédel. Dörgõ hangon kéri az étlapot.
1444 6 | t. Csak ezután ment haza ebédelni Hurt ezredes.~Nem csoda,
1445 13| Késõ délután ébredt, s alig ebédelt, alig öltözködött fel, már
1446 5 | gyöngyére, melyet a tegnapi ebéden ivott? Nekem egyedül kell
1447 6 | A tábornok otthagyta az ebédjét, lóhalálában sietett az
1448 4 | pillanat múlva már ott állt az ebédlõasztalnál. Újra a mályvaszínû pongyola
1449 13| tulajdonképpen mikor is ébredhetett fel. Bús gombolyagban csavarodtak
1450 4 | alszom. Fel tudok-e végül ébredni?~A félelem mindennap jelentkezett.
1451 6 | sovány, csontos marhahús ecetes tormával?~Általános igen.~
1452 10| gavallér.~- Tegnap halt meg az édesanyám - mondta a népköltõ, s mélyen
1453 23| édes fiam.~- Szerbusz, édesapa.~Kissé maga is meghatódott
1454 23| levegõt, a szõke fej pedig édesdeden pihen a párnán, a tiszta
1455 14| róla. Amália alakját egyre édesebbre színeztem ki. A hangolót
1456 10| prédikál: „Szeressétek egymást, édeseim.” Az az úr kegyetlen: „Meggyilkollak
1457 25| kell beérnie, ami bizony édeskevés eredményt hoz.~Estefelé
1458 20| hogy a pofádba vágjam. Edzem a fogam, hogy egyszer beléd
1459 14| szivart hozzak az apámnak. Edzõ torna volt ez a számomra,
1460 20| szembajban szenvedõ embert efféle fontos, felelõsséges hivatallal -,
1461 10| ülõkéje, s röpülnek, részeg egekbe hintáznak.~A ritka hajú
1462 12| fal mellé lapult, mint egy egér.~A súgó hangja egyre tisztábban
1463 19| vele, aki afféle alföldi egér-paraszt. Az egyik Dráma cigarettát
1464 23| eddig néhány légyen s egy egéren kívül nem ölt meg senkit.
1465 20| izgett-mozgott, mint szürke egérke az egérfogóban. Aztán megjelent arcán a
1466 20| izgett-mozgott, mint szürke egérke az egérfogóban. Aztán megjelent
1467 3 | nevetésnek. Nyugodt, dacos, az egészet butaságnak tartja.~Ekkor
1468 12| mókák és régi színlapok egészítették ki a nyomor és a szeretet
1469 1 | és gonoszok az élet és az egészség nevében.~Aztán csak vigyázatosabban
1470 1 | és ismeretlen életét. Az egészségben pedig valami önzõ és csúnya
1471 11| foszforos fõzelékeket, amelyek egészségesek és táplálók, hanem valami
1472 1 | Keményen és hõsiesen bámulta az egészségeseket, akik nyugodtan járnak-kelnek
1473 7 | Évekig nem olvasott semmit. Egészségesen nõtt fel, mint vidéki barbár.
1474 18| marokszámra nyelik a tûket, egészségük ártalma nélkül. A méltóságos
1475 16| mennyezetre meresztette. Az eget, talán magát az Istent kereste
1476 7 | állandóan gyertyát kellett volna égetnie, de õ sohase világított,
1477 21| valami rosszat jelent, az égiek csak gúnyt ûznek vele, hogy
1478 21| átlátni, hogy az ember az égnél is hatalmasabb, hogy az
1479 18| egyetlen körtét hagytak égni. Most fellélegeztek. Az
1480 20| elõszedett mindenféle iratot.~- Egy-kettõ.~- Itt vannak a szabadjegyeim,
1481 10| citrommagon is nyakát szegi. Fene egye meg ez a népköltõt, egyre
1482 18| köpcös ujjaiban, melyeket egyébként férfiasnak tartott, észrevette
1483 22| öltözködni.~Eleinte szenvedett az egyedülvalóságtól, nagyon hiányzott a felesége,
1484 9 | kötekedve. - Én szeretem az egyenes embereket. Miért nem vagy
1485 23| az elsõ osztályú fülkébe, egyenesen az idegennek. Mosolyogva
1486 4 | becsukja a szemét, aztán egyenletes lélegzéssel alszik.~Az undortól
1487 22| méltó például a katonaság egyenruhája. Ott a tábornokot senki
1488 22| de még mindig vigyázva az egyensúlyára és a hivatalos tekintélyére,
1489 20| zománcos falak kalitkájában, egyes-egyedül, éjfél után. Az utolsó sebesült
1490 7 | Beiratkoztam az Antialkoholisták Egyesületébe.~Egy hónap múlva ezt újságolja:~-
1491 14| futottam. Már megtudtam egyet-mást róla. Egy muzsikus vette
1492 21| A párizsi és bolognai egyetem új szamársága.~Az orvos
1493 24| kötegeit, a fia régi leveleivel egyetemben, melyeket - esküvel erõsgette -
1494 15| másik beiratkozott a mérnöki egyetemre, az egyik húszéves volt,
1495 24| késõbb Karikának, ahogy egyéves korában. És eszébe jutott
1496 7 | azonban mind a két korszakában egyformán becsültem õt, és tudtam,
1497 22| véletlenül nem vette észre. Az egyhangú munkában mámora is volt,
1498 14| tompa darázszümmögés, a bús egyhangúság láthatóan enyhíti a lázát.
1499 2 | nõvéreinek, akik egytõl egyig kitûnõen mentek férjhez,
1500 7 | korszakot különböztetett meg: az egyikben mindenre rászokott, a másikban
|