11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
1501 20| becsöngetnek a lakásunkba, hitvány egyiptomi cigarettákat árulnak, gyûjtenek
1502 4 | közönyös. Szürke szemei egykedvûen merednek a levegõbe. Arcát
1503 22| haza a szállóba, hol két egymásba nyíló, erkélyes szobája
1504 3 | Igaz, a tréfáinkat csak egymáson próbáltuk ki. Nem múlt nap,
1505 25| verték ki.~Még emlékezett egyre-másra a gyermekkorából meg a húszéves
1506 10| megbánta tréfáját. A másik, az egyszerûbb az, hogy utalványon visszaküldi
1507 2 | neki, a nõvéreinek, akik egytõl egyig kitûnõen mentek férjhez,
1508 24| És eszébe jutott az az együgyû vers is, mellyel csecsemõkorában
1509 3 | suhogott a sárga nádpálca. Egzaltált arccal csináltak rendet.
1510 15| valami magyar bánat. Az ilyen egzotikus fajok talán jobban tudnak
1511 6 | se néz feléjük. Többnyire éhen maradnak, két óráig.~Az
1512 11| tragédiának tartotta. Ha ehetne most valamit. De nem rózsaszín,
1513 17| útnak, és azóta talán miatta éhezik. Félmunkával nem lehet beérni.
1514 20| ilyen szélhámosnõk értenek ehhez.~Keményen szemébe néztem.~-
1515 3 | viseltük.~Egy decemberi éjen két fiú kiszökött az intézetbõl.~
1516 16| városból. A geológus, amint az éjféli gyorshoz hajtattak, nézte
1517 22| nem is képes, csak állat. Éjfélig járkált az utcán, mintha
1518 21| tovább kísérteni a végzetet. Éjfélkor esni kezdett. Ég és pokol
1519 3 | A toronyóra elverte az éjfélt. Még mindig dermedten és
1520 22| ismertem a restséget... éjjel-nappal... munka... veszõdség...
1521 21| tréfa hallatára.~Azon az éjjelen pedig azt álmodta, hogy
1522 13| melléje pedig két asztalt, az éjjeliszekrények helyett, hogy rárakhassa
1523 10| órakor. Gyertya lobogott éjjeliszekrényén, s ezüstkanállal veronált
1524 8 | melyet este kitettem az éjjeliszekrényre.~Hirtelen fölültem az ágyban.~-
1525 20| reszketõ, halvány ínyekkel.~Ejnye, ez már mégis kellemetlen.
1526 9 | Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva sovány fejét. Gémeskutakat
1527 23| borult.~Különös egy ilyen éjszakai vonat. Csupa zaj, kattogás,
1528 13| elalvás elõtt vagy álmatlan éjszakáin olvas. A hálószoba így ünnepi
1529 20| kalandjaira gondoltam, rossz éjszakáira, útjaira, patkányos csatornákra,
1530 13| fülledt és ametisztkék éjszakák következtek, melyeknek hullámain
1531 8 | Valószínû.~Meglehetõsen álmatlan éjszakám volt. Hánykolódtam a párnákon,
1532 5 | undok zöld cérnával: „Jó éjszakát”. Akkor még nem tudtam,
1533 15| beszélt magyarul, túladunai ejtéssel, kényes úri ízléssel. Most
1534 8 | kopó marcangolja a foglyul ejtett nyúl véres nyakát.~- Pár
1535 3 | párnák közé. Sokan sebeket ejtettek a testükön. De a vért némán
1536 8 | villamos áram, egyenként rabul ejti. Orrcimpái kitágultak, szimatolt.~
1537 11| magát. Kiveszi a briliánssal ékes aranyóráját, amelyet egy
1538 7 | üveggyöngyökkel és Makart-csokrokkal - ékesített fel.~- Nem kell sajnálni
1539 18| Egymás után csatolták le ékszereiket, melyek nehezen csüggtek
1540 25| Csak fájt a szíve, mikor el-eltöltött velük egy órát, mint orvos
1541 7 | és a hurkaszag. Majdnem elájultam. Kívül ez volt kiírva: Itt
1542 1 | orvosságból egy evõkanállal. Ha elalszom, ne kelts fel. Az apa se
1543 5 | fogok neked, minden este elaltatlak, és dobogó szívvel nézem,
1544 4 | mosolygunk. Minden mosolyunkkal eláruljuk õket.~Elõttem két ismerõsöm
1545 19| bálteremben köpködve és bõgve elárultam egy barátomnak, hogy csalja
1546 23| izzó nyári pusztán vagy elátkozott kastélyokban találni. Minden
1547 3 | találtuk meg. Ezek a fogások is elavultak. Láthatatlan sodronyokat
1548 19| kifogyott a beszédbõl, és elázottan ült az asztalnál borzasztó
1549 13| az a csoda, hogy a test elbágyad, s a lélek elrepül valahova,
1550 10| Majd máskor.~A népköltõ elballagott kitérdelt nadrágjában, s
1551 3 | eltûntek. Késõbb hosszabb elbeszélésbe kezd, nagyon halkan, suttogva,
1552 22| elé:~- A méltóságos úr... elbeszélget kissé... a méltóságos úr...~
1553 25| Régmúlt idõ. Hiszen, amit elbeszélünk, az nagyon-nagyon régen
1554 21| hogy akár a koronát is elbírná.~A király elkomorult a tréfa
1555 20| Fátyolát kissé feltûrte, és elborított illatszerével, az orchidea
1556 1 | álltak. Az ágyat a család elborította ibolyával és orgonával.~
1557 13| díszletét. Néha azt hitték, hogy elborult az elméje. Csikorgó hidegben
1558 4 | régen meghalt.~Sokszor elborultam erre a gondolatra. Pár nap
1559 12| hegedülni tanul. A súgólyukban elbújva, mint egy föld alatti állat,
1560 12| boldogságom gyilkosa, hitvesem elcsábítója! - Egy szót keresett, ami
1561 14| apám tudtunkra adta, hogy elcsapta, mert iszik, és teljesen
1562 5 | velem az esernyõ. Amikor elcsavarom a lámpa gombját, bosszankodva
1563 11| tûntek el, a hotel folyosója elcsendesedett. Most már csakugyan egyedül
1564 21| Haldoklott.~Az angelusz elcsendesítése után aztán ki is lehelte
1565 17| csapot, s kis, hitvány, elcsigázott gyerekteste alig várta,
1566 9 | lassan ki is józanodott és elcsitult. Akkor egy kocsiba rakták,
1567 13| merte bevallani, mennyire elcsüggesztette ez a pusztulás. Úgy hitte,
1568 21| vállára helyezni.~Itt a hangja elcsuklott, mert tudta, hogy az ember
1569 6 | raportra lennének idézve, eldarálják az étlapot:~- Hagymás rostélyos.~-
1570 21| tanácsaimat, és füveim, fõztjeim eldobtad. A királyfi halála elõttem
1571 9 | az idén? Nehéz volt ezt eldönteni. Voltaképp kevés dologgal
1572 7 | ezzel az egyetlen tréfával eldöntöttem az életét. Beleszólt az
1573 19| fegyelmimet várja be. Akkor majd eldõl, ki a gazember. Azt azonban
1574 14| szempillákkal, báli ruhában, kezében elefántcsontlegyezõvel aludta a képek mély álmát.~
1575 25| naponta tíz órai alvás, nem elég-e nyolc vagy öt? Mi tesz boldoggá:
1576 25| kesztyût visel. Azt mondja, az elegancia meg a tisztaság végett,
1577 15| Hogy megérkezett, mindennel elégedetlen volt. A magas házak, az
1578 3 | egy fakó nevetés, de ezt elégedetlenség követi. Világos, hogy az
1579 2 | Csakugyan boldognak és elégedettnek látszott. Kardja vidáman
1580 1 | elkezdett csengetni. A betegsége elején felfedezte, hogy a vékony
1581 15| figyelemmel szolgálta ki, hogy elejét vegye a botránynak. Vacsora
1582 24| szólította meg az utcán, s eléjük tárta kötegeit, a fia régi
1583 19| ember vagyok, aki abból élek, hogy ismerem az embereket,
1584 5 | mellõl nézte a lilafényû, elektromos csöppeket.~Estefelé mentünk
1585 7 | Itt a másik. Azzal is elélek. Tegnap bekötöttem a fájós
1586 20| elsõ óvatlan pillanatban elemelnek egy órát vagy egy gyûrût.
1587 1 | húst, amit a láz megint elemészthetett.~Tél felé azonban hirtelen
1588 3 | szerszámokat, melyek az ugratáshoz elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ismertük
1589 21| lihegve.~- Magam állok a hadak élére - kiáltotta a királyfi ujjongva.~-
1590 13| bársonyfüggönyt emelget, míg elérkezik egy szobába, melyben tulajdon
1591 20| otthon zárt ablakok mellet élesítem a szemem, hogy átfúrjalak,
1592 14| hinta elé telepszik, körmét élesíti a fák kiszáradt törzsén,
1593 20| szemem, hogy átfúrjalak, élesre ráspolyozom a körmöm, hogy
1594 2 | és lenéztetek, hogy az életemet alárendeltem az õ életüknek.
1595 13| pusztulás. Úgy hitte, hogy új életének vége, nem sikerült, amit
1596 13| olyan bizonyos-e, hogy az életért álmodunk, és nem megfordítva
1597 7 | irigyeljem-e összhangos életfilozófiájáért, mellyel túltette magát
1598 7 | mondtam -, te valóságos életmûvész vagy. - Lenkék szeme felragyogott.~-
1599 7 | és késõn kelt, amint az életmûvésznek illik.~Nagyon szerettem
1600 3 | tagunkba. Örültünk nagyon az életnek, s talán futottunk elõle.
1601 17| halálra elkészül, az az életre készül el, s csak az élhet,
1602 7 | errõl is leszokott.~6~Az életrõl szegény bölcs és édes barátom
1603 4 | körülötte van, az egész élettel, melynek én már nem vagyok
1604 22| tükörben. Papirosfehér volt és élettelen.~Reggel orvost hívatott,
1605 15| amelyek olyan feketék, élettelenek voltak, mint a szemei. Ezekbõl
1606 19| bíbelõdtem velük, a vérzõ életükkel. Nem is sejtik, hogy ki
1607 20| A bankba akarod tenni az életünket. Verjen meg az Isten, gyalázatos!~
1608 16| sétálni vitte a városba.~Már eleve elhatározta, hogy nem mutatja
1609 14| egyenként, az ujja, a szemhéja, elfagy és megrothad a fehér, hullámos
1610 9 | pajtákat és istállókat. Közben elfáradt. Leült egy fatörzsre. Akkor
1611 13| szembogarak, melyek a sötétben elfeketednek, boszorkányos titkokat lesnek.
1612 1 | utcára, és egy-egy pillanatra elfeledte az õ kis betegét. Családja
1613 4 | folydogál. Itten egészen elfeledtem önmagamat. Éltem, ahogy
1614 5 | Megkeményítem a szívemet, elfelejtem õt, lefekszem egyedül az
1615 5 | Mihelyt elváltam tõle, elfelejtettem, és ennek nagyon örültem.
1616 9 | cigarettatárcát, végre kettõ is elfér a háznál, de errõl a tervrõl
1617 4 | henteregtek más kezeiben, hogy elfinomultak, betegek és fáradtak lettek.
1618 12| és gesztikulált, az arcát elfintorította, kezét - a szerelmi vallomásoknál -
1619 11| természetesen fakadt, de szája elfintorodott, a kezeivel pedig legyintett,
1620 6 | kopasz szájú ember örömest elfogadná bajusznak. Zúzmarás fehérséggel
1621 8 | mindenbe beletörõdtem. Ha elfognak, akkor is adnak enni, szívem
1622 18| eddig nem ismert. Egyszerre elfogta valami öröm. A karjait kitárta.
1623 12| mondta a súgó magasztosan.~Az elfogulatlan szemlélõ nem tudta, hogy
1624 18| s felugrott a székrõl.~- Elfogyott - szólt lelkendezve. ~-
1625 21| szólni akart, de a könny elfojtotta szavát. Megállt a pap elõtt
1626 3 | fülünkre húztuk a paplanainkat, elfojtottuk a mámoros, tûrhetetlen örömet,
1627 24| nem talált, futni kezdett, elfordított fejjel, hazafelé.~Hogy meglátogatta
1628 12| disznó.~A jellemszínész elfordította a fejét, nem is szólt semmit
1629 18| leány végignéz rajta. Aztán elfordul.~- Hagyjon, kedves - szól. -
1630 17| nagy szemével. A pincér elfordult, hogy ne lássa a pikoló
1631 15| mocskos lesz tõle. Bement az elfüggönyözött szobákba, de ott is meleg
1632 23| az idegen gyengéd gonddal elfüggönyözte a lámpát is, még egyszer
1633 14| látott világosan, a melle elfulladt. Csak a füle maradt ép.
1634 3 | túlságosan élvezzük, akkor elfulladunk és köhögünk, az arcunk elsápad
1635 7 | nagyon boldogan. Egyik szemét elfutotta a vér. Ijedten kérdeztem
1636 1 | meredt. De nem sírt. Csak elgondolkozott, s tisztázta magában, hogy
1637 22| Bizony, múlik az idõ... Ha elgondolom, hogy ezelõtt húsz évvel...
1638 8 | éles csöngetés vert föl. Elgyötörve nyitottam ki a szemem. Egy
1639 23| állomásfõnökhöz, aki már aludt, elhadarta elõtte a mondókáját, s szinte
1640 2 | arra gondol, hogy jó lenne elhagyni bennünket, és máshol próbálni
1641 14| megszerettem. Olyan árván, elhagyottan búsult az arcképe a polcon,
1642 6 | õ maga se. Fiatalkorában elhagyta a keresztnevét, névjegyére
1643 14| szívem sajgott, valahányszor elhaladtam mellette. Esténként be kellett
1644 8 | rettenetes vádat, melyet mindenki elhallgat, s magam sem tudok. Az ismeretlen
1645 4 | délutánt. Ami elõttem zajlott, elhalványult és ködössé lett, mint hogyha
1646 12| megbûvölte, hogy - hirtelen elhatározással - feleségül vette õt, és
1647 4 | halállal és a feledéssel.~Végre elhatároztam, hogy megszököm. A vonat
1648 20| safe-deposit-jába akarom elhelyezni ezt a holmit.~A két bõröndje
1649 11| impresszáriónak. Lassankint mindent elhelyeztek a szobájában, a szolgák
1650 12| botkezû! Ha még egyszer elhibázod, mehetsz.~A bûvész azonban
1651 8 | Küküllõbe, mert nem tudta elhinni a hihetetlent.~Nekem is
1652 20| Érdekes, sohase törõdik azzal, elhiszem-e hazugságait. Modorában mindig
1653 20| Mert azt csak nem akarja elhitetni velem, hogy ezek a fedhetetlen,
1654 16| lázrohamokban, a szemek elhomályosodtak, délibábokat láttak. Középütt
1655 19| kavicsokra, és rátiprok.~A vonat elindul.~Még rám se tekintettek
1656 8 | Leírja nevét, lakáscímét, elindulok, kóborlok a városban, nincs
1657 19| tudok tenni, egy szóval elintézem azt, amit önök egy éve fõznek,
1658 11| csodagyermekkel, és magára hagyta. Elintézte a csomagjait, amelyeket
1659 12| a színpadon teremni és eljátszani a szerepét, tiarával a fején,
1660 2 | Jolán. Õ az én stílusom. Éljen a Jolán.~Gyula fanyarul
1661 23| tiszteletdíjat kapott azért, hogy eljöjjön az esti vonathoz, és fiaként
1662 8 | részletekre. Engedelmével eljövök. Ilyen tájban. Vagy este
1663 7 | túltette magát minden bajon, s eljutott a bölcs és boldog emberek
1664 23| és a sápadt orrot, melyet elkábít a kloroform, a lihegõ, ideges
1665 12| gyönyörûen játszotta, a dicsõség elkábította, a gerince kiegyenesedett.
1666 24| hogy hiába is akarna. Az elkárhozottak szelídségével törõdött bele
1667 3 | nyugodtan, fennhangon.~Nagyon elkedvetlenített, hogy nem találtuk ágyban.~
1668 3 | nevetünk, de már sírósan, elkényszeredett kedvvel, sejtjük, hogy a
1669 22| semmiképp se lehetett volna elképzelni meztelenül. Szigorú mosollyal
1670 12| bûvös erejében. Egy ízben elkérte a tanácsos aranyóráját.
1671 1 | elégedett. De néha valamelyikük elkésik.~- Janka - nyöszörög a beteg.~
1672 11| impresszárió kivette az óráját: Elkésünk. A csodagyerek azonban maradni
1673 13| inas szokás szerint elõbb elkészítette a konyhában a reggelit,
1674 17| érezte, hogy aki a halálra elkészül, az az életre készül el,
1675 24| másolgatta-rendezgette írásait. Mikor elkészült velük, a rendõrségre ment,
1676 14| padlón, és arccal a földnek elkezd hangosan zokogni. Meggyújt
1677 5 | engedtem neki, még egy kicsit elkísértem, aztán sarkon fordultam.
1678 2 | szemét a földre sütötte, és elköhentette magát.~- Ah... - dadogta -,
1679 6 | minden nyelven tud, és egy elkövetkezõ világháborúban a japán kémekkel
1680 2 | tudom, hogy sohase fogom elkövetni azokat az ostobaságokat,
1681 2 | mindannyian egész biztosan elkövettek.~Érdekelt a beszéde. Meginvitáltam
1682 10| üvegekkel játszanának.~Az egyik elkomorodik, és ezt mondja: „Én vagyok
1683 1 | gyöngyöm, a szél.~A kis beteg elkomorodott, de ezzel egyelõre el volt
1684 21| koronát is elbírná.~A király elkomorult a tréfa hallatára.~Azon
1685 20| megkapja a pénzt, oly gyorsan elkotródik, mint ahogy jött, szó nélkül,
1686 5 | az illatával. Múlt héten elküldött ide egy rozoga tölgyszéket,
1687 21| akik a kis vendég lelkét ellátták mindenféle égi malaszttal,
1688 11| minden lélegzetvételét ellenõrzik, az étlapját maga az orvos
1689 21| királyfi õrjöngve kavarodott az ellenség gomolyagjába, és - anélkül
1690 25| kellemetlen. Az esõ született ellensége minden vidámságnak és színnek,
1691 24| lobogó gyufával, hogy titkos ellenségei meghunyászkodjanak. Minden
1692 8 | Pardon - mondtam.~Alattomosak ellenségeim. Ha járnak az utcán, magukban
1693 19| Erre a legjobb barátom ellenségemmé lett. Azóta a felszarvazott
1694 21| állott. Vitézei söpörték az ellenséget. Már a tengerpartnál voltak.~-
1695 19| visel, török típusú magyar, ellentétben vele, aki afféle alföldi
1696 15| világot. ~Az asszony nem mert ellentmondani. Tudta, hogy régóta nem
1697 19| borovicskát ittak. Ez éppen a vád ellenük, hogy iszákosak és részegen
1698 17| porcikája az élete volt. Ellökte a borotvát, betolta a télikabátja
1699 8 | megfigyelnek. Ötéves koromban elloptam az apámtól egy ív vadonatúj
1700 3 | délután - három óra tájt - elloptuk a rövidlátó eminens szemüvegét.~
1701 23| tejszínû ködöt, a síneket, az elmaradó raktárépületeket és fákat.
1702 4 | A BUJDOSÓ~Hogyha elmegyek hazulról, mindig kissé lehorgasztom
1703 19| Késõbb gyõz a belátásom. Elmehetnék hozzá mint újságíró, kellemetlen
1704 13| hitték, hogy elborult az elméje. Csikorgó hidegben a nyári
1705 21| hanem az embertõl.~- Az új elmélet - mondta gúnyosan a pap.~-
1706 21| lecsöndesítse szíve bánatát, elmélkedett, és aztán magához hívatta
1707 25| hogy bonyolult dolgokról elmélkedjen. Azt úgyse értik tanítványai.
1708 8 | ellenem. Csoda történt, melyet elmémmel nem tudok fölfogni. Valami
1709 25| el akarják rabolni tõle, elmenekült. Ki tudja, ki volt ez a
1710 13| eddig sohase látott. Annyira elmerült személetükbe, hogy szája
1711 3 | cigarettáznak. A gazdag fiú elmeséli, hogy a szomszédban szemérmetlen
1712 7 | s már sietett haza, hogy elmesélje új impresszióit a grisette-ekrõl,
1713 25| pálya kezdetén - véletlenül elmesélt egy történetet a messze-messze
1714 14| magyarul - gagyogtam neki, elmeséltem, mennyit gondolok reá, a
1715 7 | feküdt. Ha tudna beszélni, elmondaná nekem, milyen puha a koporsó
1716 19| ember. Ha önök részletesen elmondják, mirõl van szó, csodálkoznak
1717 3 | Valaki jár a kertben.~Elmondta, hogy a havas kerten egy
1718 25| jutott ez, az. De hamarosan elmosódott minden.~Megtörtént, hogy
1719 8 | tette gyanússá. Ha rám néz s elmosolyodik, talán nem félek ennyire.
1720 18| megrekedt a levegõ. Nem mertek elmozdulni a helyükrõl, de ablakot
1721 14| fejjel is éreztem, hogy a nõ elmúlása borzalmasabb, mint a férfié.
1722 7 | nem mégysz hozzá?~- Majd elmúlik.~- De ha megvakulsz?~- Itt
1723 21| rá.~A király lassanként elnehezedett. Virradatkor kelt, hajnali
1724 14| valami halotti. A telt gyomor elnehezíti a testet. Végtelen, mozdulatlan
1725 15| tudta tovább folytatni, elnémult az úr tiltó tekintete elõtt.~
1726 24| Az emberek ilyenkor elnémultak, és sötéten összenéztek.~
1727 19| rend legyen a földön.~Aztán elnevetem magam. Mosolyogva és sziszegve,
1728 7 | Igen. Te értesz élni. Elnézem, micsoda mûvészettel hörpintgeted
1729 22| Egy hónapig kell majd így élnie. Mindenesetre unalmas lesz.~
1730 10| forduló után a gavallér elnyerte a fûzfapoéta minden pénzét.~-
1731 13| tikkasztó, vihar elõtti hõségben elnyomta az álom. Álma mélységes
1732 4 | börtönözve, önmagamba. Az ágyon elnyúlva napokig feküdtem, szívemben
1733 12| súgok? Ha én „vezetem az elõadást”, úgy megy, mint a karikacsapás.
1734 22| Sajnálom magát azért az elõbbi botlásért... Mert most mindent
1735 25| tõle a szenvedést, mint az elõbbiek a nyelvtant, és elment.
1736 13| riasztotta fel, sokkal erõsebb az elõbbinél. A bútorok, melyek teleszívták
1737 14| fejembe tódul, és amint elõbbre kúszom a vizeshordó peremén,
1738 16| jegyet váltott, aztán az elõcsarnokba tuszkolta a tudóst, aki
1739 24| hallik, vagy adóhivatalok, elöljáróságok, biztosító intézetek palotái,
1740 8 | vigyázok. Arcom kipirul. Aztán elönt a bosszúság. Látom a szerelõt,
1741 13| biztosan és öntudatosan esik, elönti a hegyi utakat, halk kézzel
1742 20| hullámokban tódult fejembe, elöntött a düh. Mégse lehet, hogy
1743 21| mosolygása.~Arcocskáját elöntötte a kibuggyanó vér.~A KIRÁLY
1744 20| valami víg özvegy - hogy elõkelõ-e vagy közönséges, még nem
1745 15| paraszti szót, mert mindig elõkelõen, gazdagon és finoman beszélt
1746 16| fogkefét, gyógyszappant tett, s elõkereste kék selyempaplanát, melyet
1747 4 | évek múlva, egy nyáron, elõkerül majd a fehér blúz, és túlél
1748 1 | beteg.~A másik szobából elõkerült egy szõke, hervadó leány,
1749 24| Éjjel felkelt az ágyból. Elõkotorta a levelet, és minden betûjét
1750 3 | életnek, s talán futottunk elõle. Betegek és szomorúak voltunk.~
1751 4 | úgy tekintettem, mint egy élõlényt, mint a rokonomat, a testvéremet.
1752 1 | összes hûvössége se képes eloltani azt a poklot, amely ebben
1753 24| sarokba futott, és hirtelenül elolvasta. Ebben is az volt. Arca
1754 22| volt fontos, se a hivatali elõmenetelhez, se az államrend fenntartásához.
1755 13| peremére támaszkodik, és elõrehajlik az izgató jelenetek alatt.
1756 17| vidáman nyargalásztak benne. Elõrehajolva nézte a vizet úgy, hogy
1757 18| mellüket, a puffadt májukat, az elõrenehezedõ, bõröndszerû pocakjukat
1758 20| szólt, s kebelébe nyúlva elõszedett mindenféle iratot.~- Egy-kettõ.~-
1759 1 | mint a tücsök.~A konyha, az elõszoba, a cselédek kamrája reggeltõl
1760 5 | Legjobb lesz kivinnem az elõszobába. Akárkié legyen, kidobom
1761 18| meztelenül, csúnyán. Meghajolt elõttük. Aztán mosolyogva, imádandó
1762 12| társaságok ültek. Akkor elõvett egy elefántcsont botot,
1763 23| kissé aggályos, túlontúl elõvigyázatos férfiú volt. Tudta, hogy
1764 23| hogy az asszony meg akarja elõzni. Talán megsejtette szándékát?
1765 9 | anélkül, hogy látták volna elõzõleg, a karácsonyfa alá állította.
1766 10| vallotta a gavallér, és elpirult. - Nagyon tetszettek a dolgai.~-
1767 15| olvastam, hogy a régi magyarok elpusztították az egész világot, s maguk
1768 19| ártatlanok hóhéra, most elpusztulsz, a kövér pocakodba szúrom
1769 12| haragban fürdött.~- Becsületem elrablója - kiabált valamelyik rossz
1770 9 | a tanító, az önkéntelen elragadtatás hangján.~Aztán föltette
1771 21| sem volt szabad. A király elrendelte, hogy fokozott figyelemmel
1772 12| beszélnie, az ügyelõ mindent elrendezett, az asztalon a konyhakés,
1773 1 | orvosságos üvegeket meg a porokat elrendezik az éjjeliszekrényen, a csöbröket
1774 13| test elbágyad, s a lélek elrepül valahova, de ki tudja, hová?
1775 18| talpára, mint a korcsolyát, elrohan, orvost hoz.~A vendégek
1776 11| baracklekvárt, amitõl úgy elrontaná a gyomrát, hogy egy hétig
1777 7 | szólsz hozzá?~Nem volt szívem elrontani gusztusát, s hagytam, hadd
1778 12| Elõadás közben szerette volna elrúgni a színészt, a színpadon
1779 18| torokgyulladást és a fejfájást, elsikoltja magát:~- Citromot.~A háziasszony
1780 13| valaha nagyon szeretett, s elsodorta mellõle az élet, külföldön,
1781 3 | a nevetés reá irányul, elsöpri õt, valami kibújót keres,
1782 22| ütõkártya, a nagyágyú. Most már elsötétedett az arca. A városban senki
1783 9 | ízléstelenségével, mintha elsötétítette volna a karácsonyi gyertyák
1784 25| jár az utcán, mint „egyes elsõszemély” és mint „folyamatos jelen
1785 22| álmából, melybe egészen elsüppedt, mint egy gödörbe.~Lassanként
1786 6 | kisgyerek kicsúfolta, és elszaladt.~- Mit - hörgött dühösen,
1787 13| ásványvizet ivott.~Egy éjjel elszédült ágyában, s reggel lihegve
1788 23| arcszíne is -, csak kissé elszédültem. Semmi. Igazán semmi. A
1789 24| tõle, és képe lassanként elszíntelenedett. Már akkor is gyermeknek
1790 4 | ezek a tárgyak határtalanul elszomorítottak. Hogy el ne szédüljek, iszom
1791 9 | akarják utánozni.~A tanító elszomorodott. Félt, hogy túlfizette,
1792 3 | tehettünk ellene. Kicsit mégis elszomorodtunk. Helyzetünket menthetetlennek
1793 16| habozva lépett be. Itt kissé elszomorult. Lassan vetkõzni kezdett.
1794 13| barátai a világ öt részében elszórtan éltek, nem emlékeztek rá.
1795 8 | szigorú, fehér folyosókon, elszorul a lélegzetem. Végre a rendõrtiszt
1796 4 | játszotta, és a szívecskéje elszorult a zongoradarab bánatától,
1797 3 | kiszámított négyszögekben voltak elszórva, a zúgó szerszámok kezelõi
1798 20| patkányos csatornákra, melyekben elszürkült és megrozsdásodott a haja.
1799 22| lottyadt, szomorú. Kissé eltakarta a kezével, mintha fájna
1800 15| nagyobbik fiunk.~A földbirtokos eltántorodott, úgy jött neki a fájdalom,
1801 4 | az emberek pedig, akiktõl eltávozom, egyszerûen halottak. A
1802 3 | minden pillanatot, mely eddig eltelik. Zsebünkben készen álltak
1803 4 | egészen elfeledtem önmagamat. Éltem, ahogy a többiek. Egy kis
1804 16| Irtózatos. Nekünk kell eltemettetni.~Schlossziarik a vándorgyûlést
1805 12| meg se nyekkent, szótlanul elterült a földön.~- Ez meghalt -
1806 10| kis árva fiúcska vagyok, eltévedtem az erdõben, vezessetek haza.”
1807 6 | Mellette hasaltak a kutyái, eltikkadtak a hõségtõl, de minden pillanatban
1808 8 | zegét-zugát, a szekrényeket eltolom, ágy alá bújok, ajtók szárnyai
1809 7 | szeme megvakul, az orra eltompul a szag iránt, a keze nem
1810 4 | hogy jólesik neki. Arcom eltorzul a fájdalomtól.~Egy órai
1811 3 | mindig ott vonaglik valami eltorzult nevetés.~- Ilyen tréfa még
1812 4 | végigfut az úton, aztán eltûnik. Az egész élet úgy múlik,
1813 4 | csendesebbek, mint az élõk, csak eltûnnek, akár a barátaim, akik elutaztak,
1814 13| megfordítva van-e, hogy az álomért élünk? Az álmok mindenesetre önmagukért
1815 7 | hirtelenül és váratlanul - elütötte egy automobil.~8~Leesett
1816 13| éltek, nem emlékeztek rá. Elutazhatott, senkinek se tûnt föl. Amikor
1817 24| Feltette, még holnap reggel elutazik, akárhová, az elsõ vonattal.
1818 4 | eltûnnek, akár a barátaim, akik elutaztak, vagy a nõk, akik egy délelõtt
1819 15| nyargalászik a pusztán, s aztán elvágódik.~Mire a kis olasz orvos
1820 16| Schlossziarik csak mosolygott, majd elvakkantotta magát:~- Oui.~A tudós, ki
1821 13| kötötte, gyér ezüst haját elválasztotta a közepén. Aludni próbált.
1822 11| Hét óra lehetett, mikor elvált tõle.~- Egy csöpp feketekávét
1823 5 | az Üllõi út felé. Mihelyt elváltam tõle, elfelejtettem, és
1824 13| Idegei, melyek fiatalkorában elványadtak, mámorra áhítoztak, mely
1825 5 | nyugodtan fogok aludni. A nõt elvégre egy hónapja ismerem. Csak
1826 3 | szeretetbõl megforgatni, elverni, megrémíteni, s aztán hirtelenül
1827 3 | dobogásával. A toronyóra elverte az éjfélt. Még mindig dermedten
1828 25| szintén arról nevezetes, hogy elveszítette tollkését. Kedvesen köszönnek,
1829 10| játszott, hogy mindenét elveszítse, odaadja a nyomorult flótásnak,
1830 25| mint például egy tollkés elvesztését.~Mert naponta hallani arról
1831 25| tollkés. Az, amit a tábornokné elvesztett, de megnõve, fenyegetõ kísértet,
1832 7 | kételkedem. Egyszer azonban elvétette a számot, s a Wagner-nyitány
1833 13| könnyelmûen, meggondolatlanul elvetik ezeket a nagy, titokzatos
1834 21| kísérték. Még a labdáit is elvették.~Tízéves korában valamicskét
1835 7 | Lohengrin nyitány-ra.~Bogumil élvezettel szívta filléres cigarettáját.~-
1836 18| világot, és a végzet perceit élvezi.~Benn a vendégek csoportokba
1837 23| idegeit. Az idegen elõre élvezte véres sikerét, mint a tigris.
1838 3 | kertben mikor botlik meg, és élveztünk minden pillanatot, mely
1839 22| hogy az utolsó cseppig élvezze a tekintély és hatalom varázsát -
1840 3 | belõle. Hogyha túlságosan élvezzük, akkor elfulladunk és köhögünk,
1841 19| ketten nem maradhatunk.~Elvicsorította a száját, és kivillant sárga-zöld
1842 13| jelentek meg elõtte, gyorsan elvillanó moziképek, melyeket eddig
1843 10| vigasztalt, hogy az életüket elviselhetõvé tegye. Közben hízott az
1844 8 | bosszúság. Látom a szerelõt, ki elvitte órámat. Ötvenéves, száraz
1845 11| ezelõtt, mikor bepakolták és elvitték tõle messze útra. Apját
1846 13| Ekkor határozta el, hogy elvonul a világtól, a tót hegyek
1847 14| a velõ belefárad, a vér elzsibbad, a szemek hipnotizáltan
1848 3 | gyõzõdve, hogy már mélyen elzüllöttünk, nem lehet rajtunk segíteni,
1849 21| magához hívatta bizalmas embereit, hogy vigasztalnák õt.~A
1850 9 | minthogy nem bízott a pesti emberekben, inkább maga vitte haza.
1851 12| kissé halkabb, mint más embereké, akik azzal keresik kenyerüket,
1852 19| Régi meggyõzõdésem, hogy az embereken nem lehet segíteni, mert
1853 8 | jártam itt. Ügyes-bajos emberekkel találkozom, kik várnak csukott
1854 21| mellét, tekintetét a három emberen járatta: a papon, az asztrológuson
1855 10| a kávéházba, és várta az emberét.~Két hét múlva megtalálta,
1856 23| dalolni a jóságához és az emberhez. De ekkor mindig elprüsszentette
1857 20| Kérem, ne gyanúsítson. Én az emberiség jótevõje vagyok. A dada.
1858 9 | a cingár, tétova, vidéki emberkét, s szelíd erõszakkal betuszkolta
1859 19| meg-kö-ve-te-lem, hogy emberségesen bánjon velem a felettes
1860 19| marcangoló, nyomorult, buta emberszeretetemmel, egyedül, szegény, szánandó
1861 5 | holmiját, neki is fájna az embertelenség. Nem is az ernyõt sértettem
1862 21| szólt az orvos -, hanem az embertõl.~- Az új elmélet - mondta
1863 3 | akikhez aztán - a hatás emelésére - a tréfa illatszerészei
1864 11| meg se állott az ötödik emeletig.~Egy szûk folyosóra ért,
1865 3 | Csendesen felmegyünk az emeletre. Az elsõ eminenshez...~-
1866 3 | tanárnak kéme volt, egy emelettel följebb aludt, külön szobában,
1867 13| reménytelen bársonyfüggönyt emelget, míg elérkezik egy szobába,
1868 3 | fiú ingét, a bordája fölé emeli, de ugyanekkor erõs tenyerével
1869 20| százéves is lehet. Melle nem emelkedik, száján vastag kenõcs és
1870 20| ólomtányér, szuvas bütykök emelkedtek ki ruhájából, álla hegyes
1871 24| Eleinte alig merte rájuk emelni a szemét, csak keringett
1872 9 | Hallgass! - folytatta emeltebb hangon. - Vacsoráztunk.
1873 1 | vérszivattyúk és a titkos emeltyûk a szemünk elõtt végezték
1874 2 | ittam, parfümszagú volt, émelyítõ, édeskés. Ettõl kezdve féltem
1875 4 | ebéd után - kereveten emésztenek, hûvös folyosókon. Én azonban
1876 4 | merednek a levegõbe. Arcát az emésztés kellemes láza apró rózsákkal
1877 12| munkáját, és a dicsõséget emészti. Nyugodt volt és nagyon
1878 3 | felmegyünk az emeletre. Az elsõ eminenshez...~- És?~- A többit bízzátok
1879 3 | tudom, miért éppen az elsõ eminenst választjuk ki, akit kémkedése
1880 14| kísértett ennek a délutánnak az emléke, anélkül hogy valakinek
1881 12| könyvbe bejegyezte minden emlékét, dolgokat, melyek a fölületes
1882 13| ocsúdott. Hiába erõltette emlékezetét, semmire sem emlékezett.
1883 13| gyötrelmesen, önmagával viaskodva emlékezni próbál. Meghagyta, hogy
1884 13| részében elszórtan éltek, nem emlékeztek rá. Elutazhatott, senkinek
1885 14| szorongatott, mely szintén emlékeztetett az orvosunk mûszeres, kínzó
1886 15| szerint, a régi szentekre emlékeztetõen. Arca, a tiszta, a régi,
1887 12| hírlapokból kivágott halálhírei, emlékfürtök, képes levelezõlapok, rongyos
1888 20| már kergették egymást az emlékképek. Párizs, boulevard, este:
1889 12| megmutatta vendégeinek az emlékkönyvét. Súlyos, több ezer lapos,
1890 12| sorakoztak itt egymás mellé, akik emlékmondatokat írtak beléje, buzdító verssorokat
1891 5 | is bevarrta azt a ronda emlékmondatot, operatõrtûvel és antiszeptikus
1892 9 | söröskészletem? Lásd, már nem is emlékszel rá. Két évvel ezelõtt hoztam
1893 2 | a Jolánnak...~Ma is úgy emlékszem a házukra, mint amelyben
1894 10| jóságos, drága anyjáról. Aztán énekelt is, repedtfazék-hangon.
1895 4 | vonat zörgésével együtt énekeltem:~- Most meglepem õket, akik
1896 21| fordult:~- Nem értelek.~- Engedd meg hát, hogy beszéljek.
1897 8 | szükségem lesz új részletekre. Engedelmével eljövök. Ilyen tájban. Vagy
1898 13| csak két szivarra kapott engedélyt, ásványvizet ivott.~Egy
1899 22| tekintélytiszteletre fogni, az engedetleneket pedig gályarabságba küldeni,
1900 17| Végigdörzsölte a lábát, új vizet engedett a kádba. Mind a két kezével
1901 20| portás felé -, és maga futni engedi.~- Honnét tudja? - mondta
1902 3 | parancsolnak velünk. Csak késõbb engedik meg, hogy meggyújtsunk egy
1903 3 | szemét, leteperte a földre.~- Engedjetek - kiabál a fiú -, ne bolondozzatok.
1904 21| fenséges füleid mellett engedted el a tanácsaimat, és füveim,
1905 21| az édes természethez se engedtétek. Akkor aztán közöltétek
1906 3 | állunk, követelõdzünk és nem engedünk.~- Csiklandd.~Csiklandozni
1907 2 | távolságok választottak el. Ti engemet kinevettetek a nõvéreim
1908 22| Parlez vous français?... English spoken?... Nekem mindegy...
1909 19| gondolkoztam magamban -, van-e ennél búsabb szó?”~A tanító tovább
1910 5 | folyt. A lakás már nem az enyém. Hanem a miénk. Eleinte
1911 22| szivart, barátom?... Majd az enyémbõl adok... Igazi havannák...
1912 5 | mirtuszkoszorút teszek a fejére. Az enyémre is. De aztán ne hagyjon
1913 13| évében aranylánca alatt enyhe és költõi pocak domborodott.
1914 25| pirosak, lobogó-lilák és enyhén-kékek, melyek meggyulladtak és
1915 14| bús egyhangúság láthatóan enyhíti a lázát. Két-három óráig
1916 15| piazzettát. Még a tenger se adott enyhülést, az is felforrt, mint a
1917 22| ropogós miniszterpapíros, az enyv, az olló, a vörös tinta.
1918 12| mozsárban megint itt van az óra, épen, ragyogó aranyfödéllel,
1919 24| hagyott rajta, mint egy eper. Eleinte nagyon csodálkozott
1920 21| herceg haját, melyre egy eperfalomb fekete foltot vetett.~-
1921 19| Mosolyogva és sziszegve, epés kígyóharaggal görgetem magamban
1922 22| otthon kellett maradnia, epésen járt föl és alá. Forró álmában
1923 3 | nevetés. A nevetés gonosz epidémia. Csak kevés jó belõle. Hogyha
1924 16| tisztaság kultuszának az újonnan épített gõzfürdõben, villanyon fõzetett,
1925 24| és raktárak, vagy malmok épületei, melyekbõl titokzatos dongás
1926 24| többnyire óriási, szigorú épületek elõtt állapodott meg, melyekben
1927 16| ugráltak a zuhanyok recés érclemezein, csapok folytak, hullámok
1928 19| egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon járó ingaóra sétálója
1929 1 | csodálkozik, úgy tesz, minthogyha érdekelné. Mindez nagyon hasonlít
1930 25| bocsátkozhat részletekbe. Azok nem érdekelnék õket. Egyszer - nagyon sok
1931 22| megérkezett. Mindez nem érdekelte. A kocsi szélére ült, kikönyökölt,
1932 3 | hosszúra növesztette, s érdekesen csapta halvány homlokára.
1933 14| való közvetlen érintkezés érdekessé tette. Magas fiatalember
1934 13| csöpp likõr csillogott. Mély érdeklõdéssel bámulta a tárgyakat, összeráncolta
1935 13| erõszakosan fennmaradt, érdeklõdni próbált egy és más iránt.
1936 25| Fáj a magányossága. Ezért érdeklõdöm maga iránt.~- Irántam? -
1937 8 | õrülettel. Tavaly télen egy erdélyi nénikémet kirabolták. Reggel
1938 22| visszaköszönhessen mindenkinek az érdeme szerint, kinek mosolyogva,
1939 19| méltányolom pedagógiai érdemeit, átutazóban vagyok, az étteremben
1940 16| jobb, kultúrabb környezetet érdemelt volna.~Igaz, akkor még Sárszeg
1941 16| kérdés ült, vajon mivel érdemelte meg õ, a tudomány hû szolgája,
1942 22| lehetõen felül legyenek, az érdemesek pedig alul. Élete egészen
1943 22| mely nem ismeri az igazi érdemet, a munkát, az önfeláldozást,
1944 13| mozgott. Kikocsizott a fenyves erdõ alá, s egész nap bolyongott,
1945 10| fiúcska vagyok, eltévedtem az erdõben, vezessetek haza.” A sarokban
1946 2 | fantasztikus cirádákat, erdõket, havas tájakat vágott ki
1947 13| tavasz jött, mely a fenyves erdõkön alig lazította meg a hó
1948 16| nem volt megelégedve az eredménnyel. Egy éjszaka kísértette
1949 21| könyveit. Mindig ugyanaz az eredmény.~Álmatlan éjszaka után vánszorgott
1950 13| várta türelmesen, mi lesz az eredménye. Reggel mindig összerakta
1951 21| Csak hosszú vizsgálódás eredményeképpen bukkant elõ Venus, amelynek
1952 25| beérnie, ami bizony édeskevés eredményt hoz.~Estefelé hazament.
1953 17| volt. Babrált a vízzel, eregette a csapokat, bukdácsolt,
1954 12| magában, az akarata bûvös erejében. Egy ízben elkérte a tanácsos
1955 12| koncentrálom az akaratom minden erejét... - Összeráncolta homlokát,
1956 5 | kezdett, a tölgyerdõk õsi erejével, kemény és hajszálvékony
1957 3 | bízott az eszükben és az erejükben. A fráter az újbortól részegen
1958 25| boldoggá: a pénz vagy az erény? És fel kell-e világosítani
1959 4 | miatt a redõnyök le voltak eresztve, és középütt valószínûtlenül
1960 7 | nem tapint, és az ínye nem érez semmi ízt. Csak halottnak
1961 6 | otkolónszagú. Öt lépésre meg lehet érezni rajta ezt a tiszta és olcsó
1962 3 | követeink. Mindnyájan együtt éreztünk velük. A sötétben izgatottan
1963 16| bizottság „kitüntetõ döntésé”-t, érezve saját, európai fontosságát.
1964 7 | ragyogott, s nem tudtam, mit érezzek iránta, szánjam-e vagy irigyeljem-e
1965 12| mondta -, csak meg kell érintenem a varázsvesszõvel, és...~
1966 13| hogy bontsanak asztalt, az érintetlen ételeket a cselédek ették
1967 13| mutatkozott, és soha senkivel sem érintkezik, ismeretlen szenvedélynek,
1968 22| hol két egymásba nyíló, erkélyes szobája volt, kilátással
1969 25| mindig esik. Csuromvizesen érkezik másik tanítványához, ki
1970 19| várnak-várnak, mintha az érkezõ vonatok helyett az igazságot
1971 9 | mondogatta magában -, akkor nem érne ennyit. De mosolyog. Olyan
1972 24| elõtt.~Különben egyszerre ernyedetlen, szorgalmas életet kezdett
1973 5 | csuromvizesen. Egy sarokba dobta az ernyõjét, hanyagul. Aztán kitárta
1974 5 | embertelenség. Nem is az ernyõt sértettem vele, hanem õt
1975 12| Összeráncolta homlokát, erõfeszítés tükrözõdött az arcán, a
1976 8 | szólt, s idegeinek minden erõfeszítésével nekem táviratoz titkos jeleket.
1977 5 | hozzá és az esernyõjéhez?~Erõltetni próbálom az álmot. Szemhéjaim
1978 14| hõsiesen megállottam. Minden erõmet összeszedtem, a sötétség,
1979 20| Akkor feltöröm.~Minden erõmmel feszegetni kezdtem a zárat.
1980 13| durranás riasztotta fel, sokkal erõsebb az elõbbinél. A bútorok,
1981 24| egyetemben, melyeket - esküvel erõsgette - csak tegnap kapott.~Késõ
1982 9 | vidéki emberkét, s szelíd erõszakkal betuszkolta a boltba.~Ott
1983 20| elé ugrottam.~- Csak nem erõszakoskodik?~- De igen.~- Egy védtelen
1984 15| megtömte ezresbankókkal az erszényét.~Az úton még bosszantotta
1985 5 | az esernyõmet.~- Menj fel érte.~- Most nem.~- De menj fel.~-
1986 2 | részvéttel néztem a sorsát. Értékes fiú volt. Mûvésznek készült.
1987 21| orvoshoz fordult:~- Nem értelek.~- Engedd meg hát, hogy
1988 10| ültek egymással szemben értelmetlenül. A gavallér hallgatott,
1989 16| töltõtollat, melyeknek az ottani értelmiség csodájára járt, naponta
1990 20| hamisítva. Az ilyen szélhámosnõk értenek ehhez.~Keményen szemébe
1991 16| mosoly, felült az ágyban, s értésére adta, hogy el szeretne utazni.
1992 16| Schlossziarik a vándorgyûlést értesítette, hogy vendége a tó mellé
1993 19| Verpeléty bukik, pozitív értesülésem van, hogy menesztik - és
1994 7 | felragyogott.~- Igen. Te értesz élni. Elnézem, micsoda mûvészettel
1995 24| könnyeiket, és leültek. Az anya értetlenül bámult rá.~- Semmi baja
1996 2 | Ezek az ujjak mindenhez értettek. A zongorán ügyesen vágtattak
1997 12| elõtt jelentéktelennek és érthetetlennek tetszettek, de számára az
1998 13| tágra nyílott, csodálkozva, érthetetlenül ragyogott. Xavér úgy bámult,
1999 25| dolgokról elmélkedjen. Azt úgyse értik tanítványai. Fülelnének,
2000 20| bûzével, és egy kis szobába értünk, hol jelzõlámpák, felgöngyölt
|