11-bak | bakak-buves | buvol-egyik | egyip-ertun | erzek-folfe | folfo-hajta | hajto-huszo | hutle-karos | karri-kivil | kivin-lehel | lehet-megki | megko-negyv | nehan-oszon | oszol-remul | rende-szamt | szamu-tanye | tapas-udvar | ude-viasz | vicen-zurza
Fejezet
2001 23| kastélyokban találni. Minden érzék hallucinál. Zörgött valami,
2002 13| fátyolosan derengtek, akár érzékeny lemezen az arcképek, melyeket
2003 20| Mocskos - nevettem a fanyalgó érzelmességén -, Szutyok Panna, Csutak
2004 7 | lábat. Van-e nagyszerûbb érzés, mint szûk cipõben járni?~
2005 2 | bosszantjuk:~- Olga.~- Piroska.~- Erzsi.~- Ilonka.~- Jolán.~- Lujza.~
2006 20| Panna, Csutak Treszka, Seprû Erzsók, nem Melanie grófnõ. Csakhogy
2007 10| riadtan forog feléje, irgalmat esdekelve.~A gavallér nem volt jó
2008 23| halkan mondta, levegõért esedezõ, szederjes szájjal, hogy
2009 13| érezte, az élet legnagyobb eseménye az, hogy meghal, a napja
2010 13| mélyen tépelõdött. Élete apró eseményei jelentek meg elõtte, gyorsan
2011 7 | naponta beszámolt az új eseményekrõl.~- Nem szivarozom - beszélt
2012 5 | neki, hogy jöjjön fel az esernyõért, nem akart, csökönyösködött.
2013 5 | szeretem. Mi közöm hozzá és az esernyõjéhez?~Erõltetni próbálom az álmot.
2014 5 | egyszer nálam felejtette az esernyõjét.~Egy augusztusi délután
2015 5 | ne hagyjon a lakásomban esernyõket, párnákat, parfümös üvegeket.
2016 5 | a buta tárgyat. Ne félj, esernyõm, nem ér itt semmi baj, vigyázok
2017 5 | mondta -, ottfelejtettem az esernyõmet.~- Menj fel érte.~- Most
2018 17| markõr hetekig mesélte az esetet, de sohase gyanúsította
2019 24| leveleivel egyetemben, melyeket - esküvel erõsgette - csak tegnap
2020 14| száradó kendõk, a dongák, az esõcsatornák áporodott illata csiklandja
2021 20| Félgyászban jár: szürke esõköpeny, fekete selyemruha és fehér
2022 25| Én is. Nincs is szebb az esõnél, nemde? Akkor minden olyan
2023 25| mutatkozott többé. Abban a kietlen estében csak a szenvedést kereste,
2024 9 | is nyugodott.~Karácsony estéjén maga vitte rokonaihoz, titokban,
2025 12| majom a ketrecében. Ezek az esték megviselték. Elõadás után,
2026 14| kinyitottam az üvegajtót, térdre estem, sírni kezdtem. A hangoló
2027 10| bánt, el kell intéznem. Estére bankot adok a körben, s
2028 21| egy kis bölcs.~- Miért nem eszel? - kérdezte a király.~-
2029 15| Doktor úr - sopánkodott eszelõsen az asszony -, két fia halt
2030 3 | kezdtük, hogy apró hecceket eszeltünk ki.~Egy délután - három
2031 19| amellyel a hideg vacsorámat eszem. Kinyitom mind az öt ágát,
2032 19| keresem fel Verpelétyt. Bizarr eszme, de nem lehetetlen. Itt
2033 25| hallott, a „kert”-et, az eszményi kertet, melyben az emberek
2034 3 | nem ütöttek zajt, nehogy észrevegye a fráter. Párnánkba fojtottuk
2035 22| Ilyenkor lopva, nehogy észrevegyék, utánuk osont. Otthon pedig
2036 8 | föltûnés nélkül. Én azonban észreveszem õket. Tudom, hogy sötét
2037 4 | házmester, és hangosan köszön. Észrevétlenül suhantam az ajtóig, kinyitottam,
2038 18| Most azonban sok mindent észrevett, amit máskor nem látott.
2039 12| Még a részeg emberek is észrevették a suskust. A társaságból
2040 22| reggeltõl estig, huszonöt hosszú esztendeig? Forró olajat, tüzet, vesszõt
2041 11| elõ. Az idõ pedig múlik. Esztendõre már kilencéves, azután tíz,
2042 3 | azonban erõsen bízott az eszükben és az erejükben. A fráter
2043 3 | Mi azonban túljártunk az eszükön. A motozás után onnan, ahol
2044 6 | szalvétákkal a kezükben.~- No, mit eszünk? - kérdi az ezredes kiabálva,
2045 7 | is, ahol a világ legjobb ételeit fõzik. Egy este végre el
2046 18| fölött - olyan piros a zsíros ételektõl, mintha kipirosították volna.
2047 18| krákogtak. Alig volt már etikett. Egy fiatal leány felszakította
2048 7 | órájában jól és olcsón lehet étkezni. Minél tovább nézegettem
2049 23| Új szünet.~- Csak lenne étkezõkocsi - sopánkodott újra. - Akkor
2050 7 | az életét. Beleszólt az étrendünkbe, oktatott, hogy mit, hogy
2051 21| király szavaira, a szemével ette-falta a papírt, a kabalisztikus
2052 16| terítve. Azonnal leültek és ettek. Néhány sikerületlen beszélgetési
2053 13| érintetlen ételeket a cselédek ették meg, gazdájuk pedig rögtön
2054 20| hideg pipafüsttõl sötét éttermen, málházón és folyosókon
2055 19| vidéki városok jellegzetes éttermi csendéletét. Nincs melankolikusabb,
2056 4 | Bámulom a zongorát, melyen egy étude kottája van nyitva. Tegnap
2057 11| mestere. Át kellett vennie etûdjeit, el kellett ismételnie a
2058 13| szenvedett az unalomtól, étvágya elveszett, bõre lassanként
2059 13| kastélyába, és hátralevõ éveit csöndes magányban tölti
2060 6 | illetõt.~A kisváros pár éven belül lázadozni kezdett.
2061 3 | kiporolták. Tizennégy-tizenöt évesek voltunk, mégis gyerekek,
2062 7 | a korai felkeléshez, az evéshez, mindenhez, amihez az ember
2063 4 | hang a hotelszobába, szinte évezredes távolságból, szinte az antik
2064 1 | a barna orvosságból egy evõkanállal. Ha elalszom, ne kelts fel.
2065 15| pedig valami titkos büntetõ expedíció. Most már sok helyütt ismerték
2066 7 | kell, mennyi mindent nyer ezáltal. Egész lénye helyeselte
2067 20| bõröndje után nyúlt.~- Mi van ezekben? - kérdeztem.~- Magánvagyonom.~-
2068 16| magát az Istent kereste ezekkel a szemekkel, melyekben kérdés
2069 11| korhadt aggastyánnak. Talán ezektõl az apró kisgyerekektõl,
2070 16| szobába két szobahõmérõt, ezenkívül egy barométert is, hogy
2071 2 | tájakat vágott ki a fából. Ezermester hírében állott.~Aztán egyszerre
2072 7 | Lassanként gyulladoztak Párizs ezerszínû lángjai. Hûtlen gondolatok
2073 15| temetés után visszament ezredéhez. Augusztusban a nagy gyakorlaton
2074 6 | lóhalálában sietett az ezredeshez, aki még mindig peckesen
2075 6 | legutolsó évében, amikor már ezredesi rangban volt, meglátogatta
2076 6 | azóta mindenki csak Hurt ezredesnek hívta. Ez mindenesetre snájdig
2077 6 | nagyon jól ismerik Hurt ezredest. Lehetetlenség.~- Levélben
2078 6 | rangban volt, meglátogatta ezredét egy táborszernagy. Hurt
2079 6 | hallgassák meg, mint egy ezredparancsot. Csak azután bocsátja el
2080 12| a kezében, egy pillanat ezredrésze alatt belevágta a színész
2081 15| csomagolt. Az ura pedig megtömte ezresbankókkal az erszényét.~Az úton még
2082 1 | tisztázta magában, hogy eztán a nénje rakja majd fejére
2083 8 | közönyös úr volt az, ki ezüstfogantyús pálcával piszkálta a kert
2084 10| lobogott éjjeliszekrényén, s ezüstkanállal veronált vett be. Nem tudott
2085 13| csirkék tolla.~Haja gyér és ezüstös, hasa rendkívül kövér. Általában
2086 19| nézegettem a narancsból, ezüstpapírba csomagolt kétszersültbõl
2087 16| begombolta, alig lehetett látni ezüstszürke nyakkendõjét. Kiszáradt
2088 13| az ebédlõben arannyal és ezüsttel terítettek, de a vendégek
2089 6 | vezényelt „pihenj”-t. Csak ezután ment haza ebédelni Hurt
2090 7 | szörnyû szerszám. Bogumil ezúttal is áhítatosan mondta:~-
2091 14| Gyakran kapaszkodott egy fába, a falhoz dõlt, s pár pillanat
2092 2 | havas tájakat vágott ki a fából. Ezermester hírében állott.~
2093 24| ingerelte. Ha ránézett, könnyek facsarták orrát. Feltette, még holnap
2094 17| deszkán a kemény, csomós faér. Egy perc múlva beleloccsant
2095 3 | kitalálni.~- De mit?~Egy vékony faggyúgyertyát gyújtunk meg az éjjeliszekrényen.~
2096 12| ordítottak, a hõsnõ pedig vérbe fagyva feküdt a díványon, az idegei
2097 12| régi zongorabillentyûk. A fahang pedig, mely a fogak közül
2098 12| Malvin - súgta a szokott fahangján -, nyisd ki.~Aztán erõsebben:~-
2099 15| megvakarta a füle tövét.~Fahangon szólt ki a feleségéhez:~-
2100 17| embert. Ez a név õt jelenti, fájdalmát, éhségét, testét, melyet
2101 4 | jólesik neki. Arcom eltorzul a fájdalomtól.~Egy órai bódorgás után
2102 15| bánat. Az ilyen egzotikus fajok talán jobban tudnak szenvedni,
2103 7 | elélek. Tegnap bekötöttem a fájós szemem, s már gyakoroltam
2104 11| sötétben kezecskéit, amelyek fájtak a hegedüléstõl. Utóbb már
2105 6 | nádiveréb.~A gyerek sírva fakad. Otthon egész nap sír. A
2106 17| mellett pedig állott a korhadt fakád.~Magára zárta az ajtót,
2107 5 | tenyerembe hajtom. Sírva fakadok. Hogy nem lehetek többé
2108 25| két-, ki négyezer szóval - faképnél hagyták, kiraboltan. Rablók
2109 24| alatt, feje fölött ácsolt fakereszttel. Voltak pillanatai, mikor
2110 14| fölfedeztem. Senki se tudott fakír mûvészetemrõl. Idõvel olyan
2111 13| mozdulatlan alvók olyanok, mint a fakírok. Azok a szemek, melyekre
2112 12| világított, mint az indiai fakíroké. Arra a könyvre gondolt,
2113 16| miért - „az igazi kultúra fáklyahordozójá”-nak tartott. Rajongott
2114 15| A szicíliai nyár vörös fáklyatûzzel lángolt. Azon a nyáron sokan
2115 12| belebújt abba a kopott-arany faköpönyegbe, mely második lakásává vált.~
2116 24| tûpárnát por lepte be, már fakult-avult a bársonya, s a fia mélyen
2117 14| szenvedést, amilyent a mi falaink sohase láttak. Attól féltem,
2118 13| kidöntette a szomszéd társalgó falait, azt is hálószobává alakíttatta,
2119 6 | is társaloghatna. Szobája falán háncstartóban millió arckép.
2120 7 | virágbokrétával mászott fel a kígyózó falépcsõn, ahol egyetlen láng se égett,
2121 18| gipszszobrot is, amelyik a fali tartón állott. Ezeknek azelõtt
2122 8 | tavaszi nap, s fehérebben a falnál sokáig álltam ott, lihegve
2123 10| kezdett. Régi, avas verseket a falu kis harangjáról, a leánykák
2124 16| porfelhõket kavartak, akár faluhelyeken. A fûszerkereskedés mellett
2125 19| jöttek a tanyáról vagy a faluról, elintézni valami fontos,
2126 19| fõznek, és tanyai éjszakákon, falusi kupaktanácsban, disznótorokon
2127 21| országba. Felperzselt egy falut, de a lándzsások hamarosan
2128 1 | mellette vannak-e mindnyájan. A família tudja kötelességét. Senkinek
2129 7 | csillogó szemét, melyben vad és fanatikus hit ragyogott, s nem tudtam,
2130 9 | villanyok szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett a
2131 14| én, a gyerek, a szegény fantaszta, aki valaha a pálinkát könnynek,
2132 15| céltalan mivoltában sötét fantasztikummá torzult, a nõnek kálvária
2133 20| Mocskos - nevettem a fanyalgó érzelmességén -, Szutyok
2134 2 | stílusom. Éljen a Jolán.~Gyula fanyarul hallgatja a vitát. Csikorgatja
2135 16| utcai gázláng.~Lerogyott egy fapadra. Öntudata lassanként alélt.
2136 11| Ekkor azonban valami ájult fáradtság lepte meg. Szédülten támaszkodott
2137 11| csodagyerek. - El vagyok fáradva.~Lassan öltözködni kezdett
2138 9 | gipszbõl, hanem süvegcukorból faragták volna ki.~A tanító a szûk
2139 24| tovább nem maradhat. Mindent fárasztónak, gyûlöletesnek talált. Különösen
2140 3 | a szerb, mint egy izmos farkas.~Ottan kuporgunk a fiú ajtaja
2141 21| tombolni, harsogni, hódítani.~- Farkaskölyök - mondták rá az udvaroncok.~
2142 14| kisfiam, meghûlt tavaly, farsangkor, a dalestélyen. A tánc után
2143 1 | testben tombolt.~A család nem fásult el iránta. Minden lázrohama
2144 13| novemberi délután így ült - fásultan és zsibbadtan - a zsöllyében.
2145 9 | Közben elfáradt. Leült egy fatörzsre. Akkor egyszerre valami
2146 9 | magához szorítsa, fölemelje a fatörzsrõl, és vigye-vigye, fölfelé.~
2147 13| tõszomszédságában, az öntudat vastag fátylai, takarói közt találkozik
2148 20| ápolt volt. Vékony arca a fátyol alatt még rózsásnak is tetszett.
2149 20| egy gyalulatlan ládára. Fátyolát kissé feltûrte, és elborított
2150 13| álomban még csak sejtette, fátyolosan derengtek, akár érzékeny
2151 25| mert még forró nyárban is fáznak vérszegény, zöldes ujjai.
2152 23| is megjelenik, éppen így. Fázott ettõl a gondolattól, mert -
2153 23| névtelen állomásnál, mely fázva burkolódzott a nyirkos éjszakába,
2154 10| látott.~Gomblyukában - bár február volt - tearózsa alélt, mely
2155 22| ekkor a szemében, gyáva, fecsegõ, beteg kísértet, semmiben
2156 10| békákat, bogarakat kínzott, fecskéknek kitépte szárnyát, és gyönyörködött,
2157 13| Hajnalfelé új adag morfiumot fecskendezett mellébe. Akkor végre álmodott
2158 22| a város végére.~A mezõn fecskevér, gólyaorr, kígyószisz nyílt.
2159 7 | megnéztem õt, az üvegkoporsó fedelén keresztül. Csendesen feküdt.
2160 5 | tengeren egy óceángõzös fedélzetén, köpenyem a szélben lobog,
2161 18| Az orrán csúnya vonást fedezett fel, a haja szálában, a
2162 20| útlevelek hamis voltát nem fedezte fel, kinyitotta az ajtót,
2163 20| elhitetni velem, hogy ezek a fedhetetlen, minden gyanú fölött álló
2164 6 | szót:~- Fegyelem!~Hogy a fegyelmet nemcsak lefelé tisztelte,
2165 19| nevezik ki Verpelétyt. Csak a fegyelmimet várja be. Akkor majd eldõl,
2166 19| én kérem magam ellen a fegyelmit.~- Mit szólt?~- Le akart
2167 19| Revolvert nem hordok magamnál, fegyverem nincs, csak egy tollkésem,
2168 24| utolsó délutánon - kezében a fegyverrel, hátán a zsákkal búcsúzkodni
2169 13| felvillant a megrémült szeme fehére, úgy érezte, hogy ezt is
2170 8 | átfûtött a tavaszi nap, s fehérebben a falnál sokáig álltam ott,
2171 17| Vedlett nyúlprémjén dér fehérlett.~Sokat csatangolhatott éjszaka,
2172 24| egészen beeste a korom, a fehérnemûek, terítõk messze feketültek,
2173 15| sohase kötött. Finom, angol fehérnemûi szekrényében sárgultak.
2174 24| szekrényét, a drága, régi fehérnemûket, az ingeket, a zsebkendõket,
2175 6 | elfogadná bajusznak. Zúzmarás fehérséggel borul egész fejére. Hogyha
2176 7 | kisvároson, a rézmuzsika fejébe szállott, a részegsége olyan
2177 1 | ünnepélyesen, és megtapintja forró fejecskéjét.~Aztán órák hosszat ülnek
2178 1 | betegség kis hercege, a láz fejedelme, és hallgatta a szíve heves
2179 11| türelmetlenséggel megmozdult, mint a fejedelmek, mikor tudtul adják, hogy
2180 3 | vigyázva csapjuk egymás fejéhez a párnákat, a dunnákat.
2181 5 | köpenyem a szélben lobog, fejemen egy úti sapka, egyedül vagyok.
2182 2 | dadogta -, csak be kell fejeznem... a Lujzának... vagy a
2183 9 | az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire szereti õket,
2184 18| mint a torokgyulladást és a fejfájást, elsikoltja magát:~- Citromot.~
2185 21| jel volt, hogy a fia gyors fejlõdése valami rosszat jelent, az
2186 14| férfiakat szalonkabátban, s a fejükre aranybojtos halotti sapkát
2187 11| elvált tõle.~- Egy csöpp feketekávét kérek - mondta a csodagyerek. -
2188 6 | annak a neve belekerül a feketekönyvbe.~- Miért nem volt ott az
2189 16| egy kis közön, majd egy feketére festett vasrács elõtt állapodott
2190 9 | Rátapostatok.~Vizet, feketét itattak vele, lassan ki
2191 3 | szavaival, kárminnal és feketével festette le nekünk.~Decemberben
2192 24| fehérnemûek, terítõk messze feketültek, és a szobát betöltötték
2193 21| harci kedvtõl, alig lehetett fékezni. Egymás után gurultak el
2194 11| azután paríroz, rohan, vágtat féktelenül.~Idõközönkint noszogatja: -
2195 5 | kicsit, hogy végül az ágyamba fektettem szegény kicsinykét. Ott
2196 11| gyomrát, hogy egy hétig feküdhetne betegen.~Reggel az orvos
2197 1 | Harmadik nap ágyba kellett feküdnie a másik szobában, és hajnal
2198 24| ujjait, melyek a zöld posztón feküdtek, szelíden, a kis határozatlan
2199 4 | Az ágyon elnyúlva napokig feküdtem, szívemben a halállal és
2200 6 | leguggolnak vagy hasra feküsznek, a vadászaton pedig rohamra
2201 3 | suttogják -, maradjatok fekve.~Az izgalomtól alig bírunk
2202 13| Megroggyantan, öregen sétált fel-alá nagy termeiben. Nagyon sokat
2203 18| Nyisson új üveget.~A feladat túlságosan nagy volt a számára.
2204 23| már embert, csak tárgyat, feladatot, akadályt, melyet hidegen,
2205 4 | csap meg. Látom a spárgára felakasztott nyakkendõimet, a tarka,
2206 17| egyetlenegy gomb fityegett, felakasztotta a fogasra, és belsõ zsebébõl
2207 18| lányok.~Vilma krétafehéren feláll. Kezét a torkára nyomja.
2208 1 | esténként megvizsgálta, felállította az ágyban, gyertyát emelt
2209 3 | fészkelõdött a helyén, lehajolt, felállt, de úgy, hogy az orrával
2210 8 | nem félt, bár gyilkolt, félannyit se félt, mint én.~Egészséges,
2211 3 | reszketve hozta be a hasábfát, a felaprózott rõzséket, s megrakta a kályha
2212 15| szaggatta le a ruháját. Még felbugyborékolt néhány csúnya káromkodás
2213 3 | fejét, minden pillanatban felbukkant hátunk mögött a fekete reverenda,
2214 13| paplana csücskét, hogy érezze, felbukott-e már. Hajnalfelé új adag
2215 5 | tudnom, hova tette.~A lámpát felcsavarom, és keresni kezdem.~Ott
2216 13| ágyba, mint a színházba, felcsigázott idegekkel, karját kissé
2217 18| ingani kezd, a poharak feldõlnek, az abrosz összegyûrõdik,
2218 11| Vele szemben egy üres szoba feldúlt ágyakkal, az ajtó tárva-nyitva,
2219 18| férfi. A szobát nézték, mely feldúltan hevert, az asztalt, a székeket,
2220 15| forrásvízben mosott volna, most felduzzadt, szép vonásai a könnyektõl
2221 4 | szívemet, hogy késõbb, ha felébred, nyávogjon és miákoljon
2222 1 | sietniök kell, mert a beteg felébredhet, és meglepheti õket.~2~Az
2223 4 | szinte az antik múltból. A feledés eleinte kellemes volt. Késõbb,
2224 4 | szívemben a halállal és a feledéssel.~Végre elhatároztam, hogy
2225 5 | nõ különben mindent itt felejt, csupa ártatlanságból. Ha
2226 5 | ESERNYÕ~Janka egyszer nálam felejtette az esernyõjét.~Egy augusztusi
2227 25| tollkését. A nyelvtanítónõ felékesítette ezt mindennel, smaragd fûvel,
2228 8 | rendõrtiszt.~- Biztos - felelem.~Aztán összeráncolom szemöldököm:~-
2229 8 | viselkednem, semmi okom sincs a félelemre. A detektívregények nevetséges
2230 3 | meg.~- Szõke?~- Szõke - feleli.~A kedv egyre magasabb fokra
2231 12| hogy a másik pillanatban ne feleljen a jambusok zengõ gorombaságával,
2232 20| szenvedõ embert efféle fontos, felelõsséges hivatallal -, az okmányok
2233 8 | akar tõlem?~Én is szepegve feleltem:~- Semmit.~- Pardon - mondta.~-
2234 6 | tormával?~Általános igen.~Erre felemeli a kezét, jelt ad, ami körülbelül
2235 11| hiába ágaskodott, nem tudott felemelkedni a magas asztal szintjéig.
2236 22| mondta? - szólt a tanácsos, felemelve harciasan a fejét.~- Azt
2237 17| markõrt, a pikolót és a feleséged. Majd azután beszélek veled.
2238 5 | undorral - a férje leszek. A feleségem lesz, a nõm, a hitvesem,
2239 15| jövünk többet - mondta a feleségének. ~Aztán Franciaországba
2240 16| francia-magyar szótárat, feleségével, fiával együtt kihajtatott
2241 19| felszarvazott férjeknek dicsérem a feleségüket, bókolok a rossz íróknak,
2242 18| lesz. Aztán felszólal a feleselõ zûrzavar. Nem lehet, képtelenség,
2243 4 | beleült az önkívület. Már feleslegesnek érzem magamat. Itt egy fehér
2244 7 | hozzászokott a szivarozáshoz. Félévi gyakorlat után odáig vitte,
2245 7 | megbolondult, hirtelenül felfalt egy egész könyvtárat, minden
2246 21| gondolta. A szája körül pedig felfedezett egy finom és szenvedõ ráncot,
2247 1 | csengetni. A betegsége elején felfedezte, hogy a vékony és az éles
2248 11| és blazírtan. Lépegetett felfelé, a piros szõnyegen, a szobájába,
2249 15| se adott enyhülést, az is felforrt, mint a teavíz, és csak
2250 20| értünk, hol jelzõlámpák, felgöngyölt piros lobogók álltak õrt.
2251 22| jelenvoltak között. Mikor pedig felgyógyult a hivatalnok és jelentkezett
2252 23| csehgyémánt melltû tündökölt. Felgyújtották a lámpákat. Amint a hidegzöld
2253 22| mint más akárki. Mégiscsak felháborító. Egy hónapig kell majd így
2254 12| méltóan kifejezi színpadi felháborodását. Végre megtalálta:~- Te
2255 12| axiómákat, újságcikkek voltak felhalmozva, melyek a színészek sorsáról
2256 19| sarkában ül két ember, és félhangosan beszélget.~Minden második
2257 13| hatalmak összekarcoltak és felhasítottak, a romokon azonban legalább
2258 16| égbolt alján csúnya, fekete felhõk tornyosultak, erõsen villogott
2259 13| folyékony ólom csurog a felhõkbõl, mindent körülfon, nem gyorsul
2260 2 | A szoba, ahová beléptem, félhomályos volt. Leeresztett rolettákon
2261 7 | a kellemes és misztikus félhomályt. Különben is ez jót tesz
2262 11| indulhatunk.~Eleinte kissé felhorkan a ló, de azután paríroz,
2263 21| mondta az egyik katona, aki felhozta a palotába, nagyon búsan.~
2264 19| bõröndömben a frakkom. Ha felhúznám és feltenném a tegnapi piszkos
2265 6 | télen-nyáron - célba lõ. Azután felhúzza a házi kabátját, kertészollót
2266 23| szelíd, szemüveges gyerek, ki felintett az elsõ osztályú fülkébe,
2267 6 | kellene hozzá fordulni.~- Egy feliratban, egy memorandumban, amit
2268 5 | vigasztalnom ezt a buta tárgyat. Ne félj, esernyõm, nem ér itt semmi
2269 22| Negyvenötnek?... Még feljebb... Ötvenhárom... Mindenki
2270 14| a reggeli és az ebéd, a felkelés és lefekvés közt folydogál,
2271 7 | koszthoz, a szõlõhöz, a korai felkeléshez, az evéshez, mindenhez,
2272 19| meg õket. Fizetek, hogy felkelhessek és - egész véletlenül -
2273 19| legtermészetesebb dolga, hogyha most felkelnék, az asztalukhoz ülnék, és
2274 19| hogy úgy, ahogy vagyok, felkeresem õt, megmondom igazi nevem,
2275 17| lehet beérni. A pikolót is felkeresi. Holnap vagy még ma, vagy
2276 17| intéznie, még ma reggel, felkeresni a kávéházban, bevallani,
2277 20| megbízható nõ. Kezén régimódi félkesztyû. Szeme mocsárszínû. Fellépése
2278 14| haraptam a nyelvemet, nehogy felkiáltsak. Végre elértem a zongorához.
2279 23| betegnek, ki pár perc múlva felkönyökölt, és ránézett - ködösen -
2280 13| föl, az ágyon könnyedén felkönyökölve õ maga feküdt, majd jött
2281 15| szublimátoldatot, aztán bekötötte. Felkötött kézzel jött haza a fiú.~-
2282 24| beadványokat, felterjesztéseket, fellebbezéseket, hosszú-hosszú leveleket
2283 7 | összekeveredett elõtte a mámor fellegeivel.~Évekig nem olvasott semmit.
2284 23| nyálkás köddel és tintaszerû fellegekkel. Az idegen azonban kitárta
2285 18| körtét hagytak égni. Most fellélegeztek. Az asszonyok közelebb simultak
2286 23| mondta az asszony, és fellélegzett.~- Jobban méltóztatik lenni?~-
2287 20| félkesztyû. Szeme mocsárszínû. Fellépése pedig meglehetõsen zavart.
2288 18| ívben emelkedett, a termete felmagasodott, a szeme nézése megkeményedett,
2289 3 | fráter alszik. Csendesen felmegyünk az emeletre. Az elsõ eminenshez...~-
2290 23| jelenet, s most már kissé felmelegedett, levetette köpenyét, kalapját
2291 3 | át a szobán. Lassanként felmelegszünk az ágyban, örülünk a késõ
2292 7 | egyetlen láng se égett, és felmenet állandóan félt, hogy valamilyen
2293 7 | Mese.~- Nagy?~- Terem.~Felmentem hozzá. Egy ferencvárosi
2294 3 | iskolánkat. Mindent pontosan felmértünk. Tudtuk, hogy az áldozat
2295 11| akasztja.~Hol az ostor? A vonót felmetszi a késével, lobog a lószõr,
2296 17| azóta talán miatta éhezik. Félmunkával nem lehet beérni. A pikolót
2297 23| tovább suhantak. Úgy látszik, félnek tõle. Letette keménykalapját.
2298 4 | az ablakom alatt. Talán felnéz éppen az ablakra, s azt
2299 22| megvilágította a holdfény. Felnézett az égre, de szemét rögtön
2300 4 | saját boldogságomtól, és félni kezdtem. Egyre mélyebbre
2301 15| senkinek se beszélhet két nagy felnõtt fiáról, akik egymás mellett
2302 15| neki a fájdalom, hogy majd felöklelte. Sárga arcát forró vérhullám
2303 17| feltetszett a hajnal. Ha most felöltözik, beszélhet vele, ilyenkor
2304 6 | ember volt, elfelejtette feloldani a haptákból, s õ hajadonfõtt,
2305 1 | karját. - Mérd meg a lázamat. Félóra múlva kinint kapok. Minden
2306 4 | furcsa, magas hangon minden félórában kongott. Messzirõl jött
2307 13| mindig a fülében csengett. Félórai keresés után fölfedezte,
2308 1 | jött hozzá, tapasztalatlan, félparaszt asszony, sötétzöld ruhában,
2309 19| tanyák felé. A két tanító felpattan, fizet, veszi a cókmókját,
2310 21| lovascsapat tört be az országba. Felperzselt egy falut, de a lándzsások
2311 4 | zongoradarab bánatától, a vére felpezsdült a futamok ideges vidámságától,
2312 20| igazán megijedtem tõle.~Felpittyesztette ajkát, és kajánul mutatta
2313 3 | a vezér, határozatlanul.~Felrántjuk nadrágunkat, egy pillanat
2314 21| az estén megmosdatták és felravatalozták, száz gyertya közepette,
2315 20| gyilkossá, gyáván és alázatosan félreálltam. Hiszem azonban, hogy a
2316 3 | A kést lassan forgatja, félrehajtja a fiú ingét, a bordája fölé
2317 15| megvizsgálta a beteget, s félrehívta a szülõket.~- Egy óra múlva
2318 2 | küzdötök, észrevettem azokat a félreismerhetetlen barázdákat, melyeket a nõk
2319 17| hosszában.~Ledobta kalapját, félresimította gyér haját, kiegyenesedett.
2320 4 | térek vissza soha, akkor félreteszi egy idõre, de évek múlva,
2321 4 | kánikula vége felé. Idõnként félretoltam a tovarobogó kétfogatú függönyét.
2322 1 | azt hiszi, hogy tûz van, félreverték a harangokat és jajveszékelnek.~
2323 5 | mintha kést mártottak volna, felriadok, fáj a fejem, borogatást
2324 13| Éjszaka, egy óra felé, felriadt álmából. Hatalmas durranást
2325 15| hogy az alvó utasok mind felriadtak. Nagy nehezen helyet szorítottak
2326 5 | pillanatban leeshetik és felriaszthat az álmomból. Inkább felkelek.
2327 23| kétségbeesett gondolata támadt. Felrohant az állomásfõnökhöz, aki
2328 23| Üggyel-bajjal felszakította a felsõ ablakot. Beáramlott a hideg,
2329 13| hegyek közé megy lakni, felsõ-magyarországi kastélyába, és hátralevõ
2330 5 | Talán nekem kellett volna felszaladni. Most pedig - az utolsó
2331 21| a sebe, a nyári napfény felszárította, másnap már újra a sorba
2332 19| ellenségemmé lett. Azóta a felszarvazott férjeknek dicsérem a feleségüket,
2333 7 | gyakoroltam is magamat, hogy félszemmel nézzek. Mondhatom, barátom,
2334 15| villanyt. A villany úgy volt felszerelve, hogy mikor a függõlámpa
2335 1 | fordult az állapota. Láza felszökött, félrebeszélt, mindenki
2336 18| egy tût.~Csönd lesz. Aztán felszólal a feleselõ zûrzavar. Nem
2337 14| a födelét villámgyorsan feltárja, birkózik vele, és mint
2338 23| nem merte abbahagyni és feltekinteni. Ezzel a mozdulatlansággal
2339 19| frakkom. Ha felhúznám és feltenném a tegnapi piszkos nyakkendõmet
2340 24| kényelembe tette magát. Feltépte ruháját, hogy könnyebben
2341 24| kérvényeket, beadványokat, felterjesztéseket, fellebbezéseket, hosszú-hosszú
2342 17| asszony volt.~Az ablakon már feltetszett a hajnal. Ha most felöltözik,
2343 21| nyugtalankodott, és egyre jobban féltette a csodagyermeket. Kihez
2344 20| kulcsokat.~- Nem adom.~- Akkor feltöröm.~Minden erõmmel feszegetni
2345 20| Aztán a másik bõröndöt is feltörtem. Ebben a bõröndben szívek
2346 3 | annyit, mert nagyon-nagyon féltünk.~A tanárjaink többnyire
2347 18| rimánkodnak, ne keltsenek feltûnést, várják meg legalább az
2348 8 | aranygyûrû villog ott, más feltûnõ nem lehet rajta. Ha megnézhetném
2349 14| a homloka, az arca pedig feltûnõen fehér. Ebbõl az arcból imponálóan
2350 12| eltávozott, és a tûzoltók feltûntek a színpadon, az arca - halotthalvány
2351 4 | szememre húzom a kalapomat, feltûröm a gallérom. Még a sárga
2352 1 | ott állt az ágy mellett, feltûrt ujjakkal, és könyökig vájkált
2353 20| gyalulatlan ládára. Fátyolát kissé feltûrte, és elborított illatszerével,
2354 19| hazudnám, a Tanítók országos felügyelõségé-nek a fõ-fõ-fõfelügyelõje vagyok.
2355 3 | helyzet ura legyen. Nagyon félünk, és nagyon nevetünk. Már
2356 21| asztrológus a halvány papír elõtt. Felütötte a könyveit. Mindig ugyanaz
2357 23| annyi ideje volt már, hogy felugorjon a vonatra.~Átnyújtotta az
2358 6 | Íróasztalán több nyelvtan áll, felvágatlanul: Egy óra alatt franciául,
2359 16| urakat mélységesen lenézte, félvállról vitatkozott velük. A vita
2360 4 | melyet meglóbál a szél.~Félve lopózkodtam fel a lépcsõkön.
2361 7 | esõben, estig. A cipõje már felvérezte a lábát, agyonnyomorította
2362 21| halotti szentségek ájtatos felvétele után... szeptember 29-én,
2363 11| kezdett a hangversenyre. Felvette bársonyruháját, csipkegallérját,
2364 15| inkább a szembogara finom felvillanásával.~Aztán csöndesen hízni is
2365 13| Amikor este vetkõzött, felvillant a megrémült szeme fehére,
2366 18| a gyomorba került.~Most felzendül a kórus, riadtan, szaggatottan.~-
2367 15| puha ingben járt.~- Mi a fenének az a sok vacak - mondta. -
2368 15| haltak meg napszúrásban. Fenn a víziós égen rémlett egy
2369 13| tiltakozott ellene, erõszakosan fennmaradt, érdeklõdni próbált egy
2370 22| elõmenetelhez, se az államrend fenntartásához. Egy §-alakú virág azonban
2371 21| megjósolták fiad halálát, fenséges füleid mellett engedted
2372 21| elsõ napon belenézett a fénybe, s a hónap végén szétrúgta
2373 2 | Andrássy úti esti ívlámpa fénye ráporzott.~- Nem lett belõlem
2374 7 | egyszer megfürödjön a város fényében és villogó kolibriszíneiben.~
2375 25| elvesztett, de megnõve, fenyegetõ kísértet, óriás pengével.
2376 15| akarta törni. A kalauz azzal fenyegetõdzött, hogy leszállítja a vonatról.
2377 21| semmi nagyobb veszély sem fenyegette. Az ellenséges had, amely
2378 7 | körutak zaját, a rengeteg fényeket, a hidak zöld és piros lámpáit.
2379 21| Vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére - mondta a csillagjós.~-
2380 14| karéja ide-oda libeg a még fényesebb délutánban. Nappal csak
2381 24| szájából a nevetés - hidegen és fényesen -, mint a víz.~1916~ ~
2382 16| akasztott föl, hol a kilincseket fényesítette ki szarvasbõrrel, hol egy
2383 24| nézett egy szekrényt, melynek fényezett ajtajai élesen csillogtak.
2384 21| módjára vigyorgott. Hiába fenyítette az apja, hogy vigyázzon,
2385 24| gyorsan egymás után több fényjelet adott, bizonyára a székeknek,
2386 13| az arcképek, melyeket a fényképész a vörös lámpa fényénél csal
2387 15| detektívek kötözik meg, a fényképezõgép elé állítják, lefotografálják,
2388 3 | kegyetlen fickó. Szurokszemei fénylenek. Azt mondják, kicsit eszelõs
2389 9 | párája összeölelkezett a fenyõfa s a csepegõ viaszgyertyák
2390 13| megereszkedtek, a legyalult fenyõfák hangos üdvözlettel szóltak
2391 13| rajzolt oda. Csakhogy a fénysáv ottan nagyobb volt. Még
2392 13| nézte a szõnyegen ragyogó fénysávot, melyet a zsalu résén beszûrõdött
2393 21| Belebámult az apja idegen fényû szemébe. Úgy érezte, hogy
2394 13| pompában meredeztek a bükkök, a fenyvesek estefelé zúgtak. A Trencsén
2395 8 | sütött a nap. A szikrázó fényzáporban télies, fekete ruhákban
2396 17| földre pecsétes, fényes ferencjózsefét, a barna, bolyhos mellényt,
2397 18| asszonyok közelebb simultak a férfiakhoz, kezüket odanyújtották nekik,
2398 14| borzalmasabb, mint a férfié. A férfiaknak csak a feje szép, és csak
2399 23| izgalomnak, negyvenéves, szikkadt férfiarc, de nyoma sincs rajta az
2400 25| illattalan, illedelmes, férfias, és valahogy hangsúlyozza
2401 18| ujjaiban, melyeket egyébként férfiasnak tartott, észrevette a parasztot,
2402 14| elmúlása borzalmasabb, mint a férfié. A férfiaknak csak a feje
2403 15| a nõnek kálvária volt, a férfinak pedig valami titkos büntetõ
2404 23| túlontúl elõvigyázatos férfiú volt. Tudta, hogy a rablásokat
2405 12| utolsó jelenete. „Voltak és a férj.” „Kitörõ szenvedéllyel”,
2406 19| lett. Azóta a felszarvazott férjeknek dicsérem a feleségüket,
2407 14| egy báli legyezõ.~4~Amália férjét ilyen délutánon ismertem
2408 2 | egytõl egyig kitûnõen mentek férjhez, rajzoltak, igen jól zongoráztak,
2409 5 | amit a szeretõjüktõl és a férjüktõl követelnek. Inkább a munkafelosztás.
2410 6 | magyarázható talán, hogy a fess és karcsú katonalányok mindig
2411 12| hogy darabot ír, vagy képet fest, vagy hegedülni tanul. A
2412 18| táskájába. Az arcokon a festék és a rizspor piszkos pocsolyává
2413 3 | kárminnal és feketével festette le nekünk.~Decemberben két
2414 6 | vadászfegyverrel, valami huszonöt festmény. Ez a galéria az ezredes
2415 2 | aztán hosszan fürödnek és fésülködnek, az elefántcsont fésûkben
2416 2 | fésülködnek, az elefántcsont fésûkben fekete és szõke gubancokat
2417 20| feltöröm.~Minden erõmmel feszegetni kezdtem a zárat. A zár kinyílt.~-
2418 10| Ülj ide.~A gavallér már feszítette izmát, mert verekedést várt.
2419 3 | Láthatatlan sodronyokat feszítettünk a szobában, amikben este
2420 8 | tárva-nyitva találta, a zárakon feszítõvasak nyomai, az ódon szekrényeket
2421 3 | izegni-mozogni kezdett, fészkelõdött a helyén, lehajolt, felállt,
2422 3 | égõ gyertya között fekete feszület komorlott. Lángoló arccal
2423 21| fõzzenek neki. Atlétacombjai feszültek, porcogói, izomszalagai
2424 21| nem titok.~Mind a hárman feszülten figyeltek. Az orvos pedig
2425 21| felelt a király. - Semmi, fiacskám. Csak takarózz be. Mert
2426 21| szólni. Mióta megjósolták fiad halálát, fenséges füleid
2427 21| nagyon szomorúan -, hogy fiadnak háborúba kell mennie. Az
2428 21| Csak egy csillag mosolygott fiadra: Venus. Szeretni fog, és
2429 15| ontották, egy szék, amin a fiai ültek, egy fogas, egy üres
2430 23| eljöjjön az esti vonathoz, és fiaként szerepeljen. Mert kissé
2431 21| háborúra gondolt a király. A fiára gondolt, és arra a jóslatra.
2432 15| beszélhet két nagy felnõtt fiáról, akik egymás mellett alusznak
2433 21| roggyant térdeire. Ha kissé fiatalabb lenne, akkor biztosan útját
2434 22| Ötvenhárom... Mindenki fiatalabbnak néz... Hiába, a jó élet...
2435 1 | lehetett titkolódzniok.~A fiatalembert bevezették a szobájába.~-
2436 20| szemtolvaj, és te lopod meg a fiatalokat, kiknek a szíve úgy szól,
2437 20| rokonszenves, de elsõ tekintetre fiatalos és ápolt volt. Vékony arca
2438 22| találta meg a módját.~- Fiatalság, bolondság - kiáltott feléjük.~
2439 25| történetet a messze-messze fiatalságából. Kilencéves korában eltévedt
2440 22| munkát, az önfeláldozást, a fiatalságot figyelemre, tekintélytiszteletre
2441 16| francia-magyar szótárat, feleségével, fiával együtt kihajtatott a pályaudvarra.
2442 21| kipróbált seregének, amely fickándozott a harci kedvtõl, alig lehetett
2443 6 | észrevette a kis, ácsorgó fickót.~- Kölyök, mit akarsz itt? -
2444 10| milyen-milyen szánalmas az egész figura itt, a budapesti környezetben.~
2445 4 | ne lásson a kedvesem, és figyelek, mint a gyilkos.~Egy pillanat
2446 6 | templomtéren szemlét tart. Közben figyeli a közönséget. Díszruhája
2447 16| nyomás nagyságáról. Gyöngéd figyelmét tanúsította az is, hogy
2448 22| veszik észre? Az emberek oly figyelmetlenek. Majdnem csikorgatta a fogát.
2449 25| Ha felel, akkor nem arra figyelnek, mit mond, de hogyan mondja.
2450 8 | az ügyrõl, de most már én figyeltem a detektívet. Láttam, hogy
2451 7 | élete. Az összekuporgatott fillérjeibõl kiutazott Párizsba. Nagyszerûen
2452 6 | önérzetes és kemény, húsz fillérnél kisebb borravalót nem fogad
2453 7 | szlávot. Alapjában pedig volt filozófiája is, s nem egészen jogosan
2454 2 | cselekedetem oktalan, és mint filozófus szenvedtem. Azóta sokatokkal
2455 9 | milyen furcsák, és mégis finomak, fogalma sincsen, hogy miért.~
2456 24| könyvet. Késõbb a szekrény fiókjába dugta, mélyen a ruhák alá.
2457 3 | Átkutatták a zsebeinket, a fiókjainkat, nem szabad volt kimennünk
2458 20| akart utazni, nagysád?~- Firenzébe~- Innen?~- Innen.~- Most?~-
2459 20| aztán eszembe jutott. A firenzei piazzán szólított meg az
2460 17| melyen csak egyetlenegy gomb fityegett, felakasztotta a fogasra,
2461 10| sír: „Szegény, kis árva fiúcska vagyok, eltévedtem az erdõben,
2462 6 | tûzben - förmed rá egy sápadt fiúcskára. - Olyan nyápic vagy, mint
2463 23| egy korona ötven filléres fiúi csók mindenesetre furcsán
2464 15| egy üres jégszekrény. A fiúkról pedig szó sem esett. A felesége,
2465 2 | ajtót.~- Jöjj ki - mondtam a fiúnak - a mezõre vagy a városerdõbe.
2466 15| esztendeje, a nagyobbik fiunk.~A földbirtokos eltántorodott,
2467 3 | egész testével reáhajol a fiúra, aki hanyatt fekszik, és
2468 23| gyengédségen, és útnak bocsátotta a fiút, kit életében másodszor
2469 19| A két tanító felpattan, fizet, veszi a cókmókját, álmosan
2470 9 | hazaküldjék. A tanító sietve fizetett - szeretett hamarosan túlesni
2471 6 | Legelöl a kövér és hatalmas fizetõpincér. Büszke ember ez, önérzetes
2472 10| elveszítse, odaadja a nyomorult flótásnak, és végre-valahára megszabaduljon
2473 19| országos felügyelõségé-nek a fõ-fõ-fõfelügyelõje vagyok. Ezzel azonban megjárhatnám.
2474 21| szeptember 29-én, Mihály fõarkangyal neve napján.~Ekkor a királyfi
2475 9 | cigarettatárcát, melynek födelén egy ló ágaskodott.~Mit vásároljon
2476 14| zongorán álló, tejüveggel födött szivartartóból szivart hozzak
2477 9 | szünidõ alatt, komoran járkált föl-alá kis szobájában. Abbahagyta
2478 10| gyorsan és gavallérosan - fölakasztotta magát.~Reggelig lógott így
2479 17| kétségbeesetten mosdott. Fölállott a kádban. Haja megõszült
2480 17| takarja, szeme tüzelt, haja fölborzolódott, arca pirosra gyulladt.
2481 12| vette õt, és levitte magához földalatti odújába, mely a pincék hideg
2482 16| lefeküdni a porba, beleharapni a földbe, melyet látatlanul is jobban
2483 13| Tíz év múlva az indiai földeken villámvonatokon robogott,
2484 15| szállodai parkettet, mintha a földgolyót verné.~Testérõl pedig ízenként
2485 4 | régen-régen meghaltunk? Ez tilos földi szemeknek.~Még mindig alszik.
2486 5 | amint vádolva felkel a földrõl, nyöszörög, az ágyamba kéredzik,
2487 12| a városon kívül lakott, földszintes házban, mely sokkal mélyebben
2488 8 | bekísér. Hajam lenyírják, földszínû rabruhába bújtatnak. Ott
2489 16| Alföldre, hogy széles körû földtani kutatásait tökéletesítse.
2490 14| különbözik semmit a téli földtõl.~Figyelmesen néztem a képet.
2491 19| Olykor a sovány a kövér fölébe hajol, súg neki valamit,
2492 13| úgy bámult, mint aki végre fölébred.~1913~ ~
2493 13| rendeleteit. Egy reggel, fölébredés után, mázsasúlyúnak érezte
2494 21| oda, ahol a kisfia aludt. Föléje hajolt. Hosszan-hosszan
2495 8 | A szerelõ vállat von, fölemeli karjait, int, hogy kutassam
2496 9 | hogy magához szorítsa, fölemelje a fatörzsrõl, és vigye-vigye,
2497 9 | Föl is kelt, és karjait fölemelte, a karácsonyfa felé tántorgott,
2498 20| tudja? - mondta a portás fölényesen, és tágra nyitotta harcsaszáját,
2499 13| csengett. Félórai keresés után fölfedezte, hogy a tölgyfaasztala kettérepedt.
2500 14| módját már négyéves koromban fölfedeztem. Senki se tudott fakír mûvészetemrõl.
|